Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-31 / 202. szám

1993. augusztus 31., kedd Jászsági körkép 7 Lesz miből tanulni az új tanévben A tanévkezdés komoly anyagi megterhelést jelent a leg­több családnak. Az utóbbi években nemcsak a tankönyvek ára, de minden más kiegészítő felszerelésé is emelkedett. A vidéki önkormányzatok és isko­lák folyamatosan keresték és keresik a lehetőséget, hogy va­lami módon támogatni tudják az „ingyenes oktatásban” résztve­vőket. Jászalsószentgyörgyön a tan­könyvek egy része már a nyári szünet alatt megérkezett. Az előzetes számítások szerint egy-egy tanuló közel ezer forin­tot is fizethet a könyvekért. Az iskola, a Regionális Oktatási Központtól 71 ezer forintot ka­pott. Ebből a pénzből a könyv­tár számára vesznek tanköny: veket, amelyeket a gyerekek egy tanévre kikölcsönözhetnek. A községben kettőezer forint beiskolázási segélyt tudnak nyújtani azoknak a rászorulók­nak, akiknél az egy főre eső havi jövedelem nem éri el a nyolcezer forintot. Jánoshidán a tankönyvek egy része már itt is megérkezett a nyár folyamán, de az első csengetésre, a remé­nyek szerint mind a tanulók ke­zében lehet. Itt az egységes fü­zetcsomagokat is az iskola in­tézte, azokat már májusban ki­osztották. Az elmúlt évben in­gyen kaphatták tankönyveiket a gyerekek, ebben az évben a rá­szorultság mértékétől függően 20-80 százalékos térítésre szá­míthatnak a szülők. Jászboldogházára már má­jusban is érkeztek tankönyvek. Mint elmondták, idén sokkal elégedettebbek, igaz, új tan­könyvszállítóval van szerződé­sük. A község önkormányzata a tankönyvek árát teljes mérték­ben magára vállalja. Támoga­tásra az általános iskolások mel­lett a falu középiskolás lakói is számíthatnak. A füzetcsomag összeállítását az iparcikkbolttal egyeztették, így osztályonként, a pedagógusok igényeinek meg­felelően összeállítva vásárolhat­ták meg a szülők. Pórteleken még vannak hi­ányzó könyvek, de szeptember elsejére remélhetően minden a használók kezébe kerülhet. Ott- jártunkkor még nem tudtak vá­laszolni arra, hogy az önkor­mányzat mennyit térít a köny­vek árából. Az idei árakra csak néhány példa: egy ábécéskönyv 180 forint, egy matekkönyv 130 forint, az olvasókönyv 170 fo­rint. Jásztelek pályázat útján 447 ezer forintot kapott, amit neve­lési segélyként kapnak gyere­kek és szüleik. Ez azt jelenti, hogy idén is ingyen juthatnak tankönyveikhez a helyi iskola gyerekei, de a közép- és felső- oktatásban tanulók is 2500 fo­rint támogatásban részesülnek. Az öt község iskolájában a nyári takarítási, felújítási mun­kák a terv szerint befejeződtek, így szeptember elsején min­denütt a szokott módon meg­kezdődhet a tanítás. Mini-mentőállomás Jászkiséren A környező települések gyorsabban elérhetők Riasztás után egv perccel már úton vannak A jászkiséri önkormányzat támogatásával márciusban ad­ták át a község mentőállomását. Nappal kettő, éjszaka egy Toyota típusú mentőautóval áll szolgálatban a tizenhárom főnyi személyzet. Ennek az állomásnak a meg­nyitásával jelentősen javult, a környék mentővel való elérhe- tési ideje. Ezelőtt előfordult, hogy közel fél órát kellett a ri­asztott kocsira várni, ma ez leg­feljebb néhány perc lehet. A Jászberényből irányított miniál­lomás elsősorban a környező te­lepülések ellátására szolgál. Ahogy a dolgozók elmond­ták, számukra az állomás hely­ben teremtett munkalehetősé­get, hét ember a munkanélküli­séget cserélhette erre a szolgá­latra. A dolgozókat Szolnokon vállasztották ki, a gépkocsive­zetőket például több jelentkező közül. Amint a képen látható Korsós Ferenc, Bugyi István gépkocsi- vezetők és Pinczi Zsolt, Béres Ferenc ápolók elmondták, na­gyon örülnek ennek a munká­nak, bár álmukban sem gondol­ták volna, hogy egyszer majd ezzel keresik a kenyerüket. An­nak ellenére, hogy fizetésük nem túl magas, mint az egész­ségügyben általában, ám a több szabadidő lehetősége ezt némi­leg pótolja. Volt már olyan szolgálat, hogy ki sem kellett vinni az ud­varból a kocsit. Mert a munká­jukra szükség van, de minden­kinek akkor a legjobb, ha a szi­rénázó mikrobuszok ritkán jár­nak. Fiókkönyvtár Pórtelek központjában „Itt mindenről tudni, ami a faluban történik” Pórtelek központjában áll a helyi téesz és a lakosság közös összefogásával évekkel ezelőtt épült kultúrház. Pincéjét a fiata­lok használják klubként, nagy­termében esküvőket rendeznek, kisebb helyiségében pedig a falu fiókkönyvtára üzemel. A tűző nap, a nyár ellenére is for­galom van a ház előtt. A könyv­tár ilyenkor is nyitva tart, de ta­lán néni csak a bent lévő hűs az, ami idevpnzza az embreket. A terem egyik oldalán ma­gas, üveges könyvszekrények, másik oldalán, az ablakok alatt alacsony polcok állnak. Közé­pen két asztal, néhány öreg székkel, hátul a könyvtáros író­helye, mögötte egy öreg tévé. A könyveket tároló szekré­nyek ajtajai szinte mind nyitva. A krimik között egy fiatal asz- szony válogat, miközben cse­metéi a mesekönyvek között utánozzák a mamát. A kisebb felfordulást okozó válogatást mosolygós arccal szemléli Má- tics Béláné, a picinyke intéz­mény könyvtárosa.- Eredetileg óvónő voltam, de egy betegség miatt abba kel­lett hagynom, így kerültem ide. Hatórásként dolgozom, s mivel Jászberényben lakom, a nyitva tartást az elég rossz buszközle­kedéshez kell igazítanom. Csak csütörtökön nem nyitok ki, ak­kor szerzem be a központi könyvtárból, amiket itt kértek. A pórteleki fiókkönyvtárnak körülbelül kétezer kötete lehet, de ezt nem tudni pontosan, mi­vel itt nincs katalógus. A be­szerzés meglehetősen nehézkes. Utoljára két évvel ezelőtt, az önkormányzattól kapott húsz­Munkában a könyvek között ezer forintért kerülhetett ide új könyv. De vannak alapvetően hiányzó kézikönyvek, szótárak. Az önálló pályázatok eddig nem sok sikert hoztak.- Nyolcvan tagja van a könyvtárnak. Sokan keresnek krimit, de kedveltek a könnyed regények is. Az idősek körében egyre népszerűbbek a történe­lemmel foglalkozó könyvek, sokan keresnek a háborúról szóló írásokat. A gyerekek fő­leg a kötelező olvasmányokat keresik. Sikerült rászoktatnom őket, hogy ne az utolsó pilla­natban akarják elolvasni, in­kább vigyék el hamarabb a kije­lölt műveket. Dologidőben kevésbé jönnek az emberek. Ahogy elfogynak a munkák a földeken, úgy kerül­nek ki a könyvek. Akik betér­nek, azok általában tudják, hogy mit keresnek. Persze itt is van­nak, akik évekig „ülnek” egy-egy könyvön, ami ilyen kis kötetszámnál a többi olvasónak kellemetlen.- Próbálok itt valamiféle könyvtári életet is teremteni, de ez egyre nehezebb. Meghívtam orvost, gyógyszerészt, s ezekre a beszélgetésre eljöttek az em­berek. De ma ez nem oldható meg egy csomag kávéval. Az ittlétünk is bizonytalan már. Az épület a téesz kezelésében van, bérleti díjat nem kér a könyvtártól, de ki tudja, meddig lesz ez így. A könyvtáros kicsit bizonytalannak érzi munkahe­lyét, pedig szíve szerint most már a nyugdíjig ezt csinálná. Megismerte az embereket, a pórtelekiek elfogadták őt, és már nem csak könyv miatt tér­nek be hozzá.- Sokan csak beszélgetni jönnek be. Megtisztelnek azzal, hogy megosztják velem prob­lémáikat, tanácsot kémek. Ez nagyon jólesik, és nem szeret­nék ezzel visszaélni. Ha meg­kérnek, bármit hozok a város­ból, de ingyenesen vérnyomást is mérek. Itt tényleg mindenről tudni, ami ezen a csatolt telepü­lésen történik. Arra a kérdésre, hogy miért nem költözik ide, csak moso­lyog a könyvtáros. Gondoltak már rá, jó lenne kertes házban lakni, de férjét Jászberényhez köti munkahelye. így marad a mindennapi buszozás. De hiába fárasztó, vállalja, mert ahogy észrevettem. Mátics Béláné már pórtelekinek tekinthető. Éppen befejeztük a beszélge­tést, amikor újabb vendég érke­zett. Az idős néni útja először a székhez vezetett, leült, és már beszélgettek is. Miközben a ki- kölcsönzendő könyvről is szó esett, kiderült, hogy mi foglal­koztatja az itteni embereket. Egyelőre nem múzeum, még mindig templom Séta a jánoshidai plébánia körül Jász-Nagykun-Szolnok me­gye egyik legértékesebb román kori emléke a jánoshidai temp­lom, ami természetesen nem csupán műemlék, hanem mű­ködő plébánia is. így nemcsak az Alföld egyik műkincsét, ha­nem a község funkciójában mű­ködő épületét is óvni kell. Se­bestyén Albert a műemlék templom plébánosa beszélt az épület jelenlegi állapotáról.- A műemléki munkálatok gyakorlatilag befejeződtek, ami helyreállítható volt, azt elméle­tileg rendbe tettük. A templom körül elhelyezkedő egykori ko­lostor régészeti feltárása is meg­történt. Ami igazán problémát jelent, az az állagmegóvás. Vol­tak olyan időszakok, évekkel ezelőtt, amikor attól kellett tar­tani, hogy a hívőkre dől a temp­lom. Szépen gondozott park köze­pén áll a plébánia. Körbejárva azonban láthatók az aggasztó tünetek. A kő, amiből egykor a templomot építették, ledobja magáról a vakolatot. Ahol pedig kibukkan a puha építőanyag, az időjárás kezdi mállasztani a kö­vet. így halványul lassan a hajó déli falának egyik kövén, a mes­Hianv/ik a kőtár Két éven belül fel kell újítani tér- vagy műhelyjegyként szá­mon tartott bevésés.- Ami igazán hiányzik, az a kőtár - mondja a plébános, mi­közben a templom hátsó falához hordott faragott kövekre mutat. Az egykori sekrestyében már megkezdődött egy ilyen helyi­ség kialakítása, de még sok munka kell ahhoz, hogy a lele­tek ott bemutathatok legyenek.- Megtalált darabok alapján rekonstruálni lehetett volna a nyugati főbejáratot. A régi he­lyén kívánták felállítani a ro­mán kori kaput, de az most bent lenne a templom belső terébe, így nem mehettem bele. Egye­lőre ez nem múzeum, hanem templom. Javasoltam, hogy az északi kápolna bejáratához ke­rüljön, ahol funkciót is kapott volna, de mivel nem ott volt eredetileg, oda sem lehetett tenni a kaput. így a megtalált darabok egye­lőre várják, hogy legalább a kő­tárban helyük legyen. Mert iga­zán kár lett volna a hívők pad­sorai közé azt a régi kaput beál­lítani.- Vannak olyan dolgok is, amiket már nem akarok különö­sebben bolygatni. A templom feltárása eddig is hatalmas munkát jelentett, szinte mozaik- szerűen kutattunk a régi emlé­kek után. Az egész területet újra fel kellene tárni. Helyre lehetne állítani az 1740-ben elbontott kőkerítést, de az már a környező házakat zavarná, ezért nem aka­rom. A plébános úr elmondta: évente tíz-tizenkét csoportnak mutatja meg a templomot. Első­sorban idősebbek tekintik meg. Ha vendég jár a faluban, annak is megmutatják az épületet. Se­bestyén Albert plébános vezeti körbe az érdeklődőket.- Egyelőre elfogadható álla­potban van a Jánoshidaiak temploma, de két éven belül hozzá kellene látni az állagmegőrzéshez. Ezt szer­vezni kellene, de odáig még nem jutottam - mondja búcsú­zóul a plébános úr. ?' 1 < f h Éli \ ;;i • é 1 ú-.­__I__íú____ A vakolat lepereg Az oldalt szerkesztette: Bajnai Zsolt Kívülről szemlélve Nem irigylem a falusi önkormányzatok dolgozóit. Az sem valószínű, hogy polgármesternek jelöltet­ném magam bárhol is. Mert mint a vízben, minden ne­héz dolog alulra ülepedik ki, s a folyó azt viszi a leg­nehezebben előre. A munkanélküli először az önkormányzatnál kopog­tat, majd vérmérséklettől függően dörömböl és kia­bál. Segítséget, megoldást, támogatást mindenki ott ke­res, s ha nem talál, ott teszi szóvá. Mert a faluban nem a parlament, a pártok, hanem a polgármesteri hivatal jel­képezi a hatalmat. Ott kell vagy kellene megoldani mindazokat a problémákat, amiket országos szinten sem lehet. Ám lépéseiket árgus szemek figyelik. Mert ugyan mit számít egy-egy elmarasztaló újságcikk az országban rosszul menő dolgokról. Össze sem mér­hető azzal, ha a falusiak va­lamit kibeszélnek, ha vala­miről elindul a pletyka, a sustorgás. Könnyen lesz elefánt az egérből. Minden lépését ezerszer meggon­dolhatja az önkormányzat. S ha valami jól sül el? Valami épül, elkészült, vagy végre megoldódott? Azért kapja a hatalmas fize­tését az önkormányzat, ezért lett megválasztva, végre valamit csináltak. Nehéz a dolguk a mai községi „honatyáknak” és hivatalnokoknak. Persze, előfordul, hogy jogosan ve­tik rájuk az első követ, ám legalább ennyiszer feled­keznek meg arról a válasz­tók, hogy valami jót is tet­tek az őket képviselők. Igaz, ehhez nem nagyon érthetek, mivel csak kívül­ről szemlélem a történése­ket. A kisbírók utódai A Jászalsószentgyörgyi Pol­gármesteri Hivatal tetején két hatalmas hangszóró hirdeti, hogy a faluban működik a han­gos hírmondó. Ez talán csak a városi embernek furcsa, a falu­siak már megszokták az időről időre megszólaló hangszórót.- Mióta végzi ezt a polgár­mesteri hivatalban? - kérdez­tem Kerekesné Nagy Ildikót, aki a napi hirdetésre készült.- Ketten végezzük a kolléga­nőmmel, Jakab Ferencnével, tu­lajdonképpen én csak helyette­sítem őt. Egyébként majdnem- Milyeti gyakran kapcsolják be a készüléket ?- Áltálában munkanapokon, ha van bemondanivaló. Reggel nyolc óra előtt, dél körül amikor ebédelni mennek az emberek, és négy óra tájban amikor ha­zamennek a dolgozók. Minden hirdetést kétszer szoktunk be­mondani, mert ha egy autó el­megy már nem hallják az embe­rek. Amikor bejön valaki, meg­kérdezzük tőle, hogy pontosan mit kíván hirdetni, hányszor mindjük be, és már aznap el is hangozhat. Adas közben Kerekesne Nagy Ildikó hat éve csináltam először, és akkor nagyon remegett a lábam. Mára ez elmúlt, a pontos szöve­get sem írom már le. Csak né­hány szóra van szükség belőle, aztán mondom is. így kétszer nem is hangzik el ugyanúgy a hirdetés.- Bárki idejöhet és hirdethet ezen keresztül? Mik szoktak a leggyakrabban elhangzani?- Igen. bárki hirdethet, aki befizeti a hetvenöt forintos dí­jat. Szoktak eladó házat, állat­felvásárlást hirdetni, de jönnek a kisvállalkozók is, ha új üzletet nyitnak. Ezeken kívül főleg közérdekű felhívások hangza­nak el. Például mcjst a tüdőszű­rést híreljük, bemondjuk áram­szünetet, a vízkorlátozást is.- Pótolható ezzel a plakáto­lás, az írásos tájékoztatás?- Általában mindent kite- szünk a hirdetőtáblákra is, de az emberek sokkal jobban szeretik megkérdezni. De ha hallják a hangunkat, úgy is jobban fi­gyelnek. s elmondják egymás­nak. hogy mit hallottak.- Mennyire tudják, hogy ön szokott bemondani? Híres em­ber a bemondó?- Ugyanolyan dolgozók va­gyunk, mint a többiek. Véletle­nül jött, hogy éppen mi lettünk a mikrofonhoz állítva. Persze az emberek meghallják, hogy mi­kor ki mondott be. Van, aki mondja is, hogy hallotta a han­gomat, vagy szólnak ha rosszul volt beállítva a készülék.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom