Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-04 / 180. szám
1993. augusztus 4., szerda Kunsági Extra — Kunhegyes 7 Emlékmű az áldozatoknak Százéves meg egynapos Négyezer kilométert repült! A XX. század nagy világégései, forradalmai során az első világháború lövészárkaiban, az 1919-es kommün idején, a második világháborúban és az 1956-os forradalom alatt, után több mint hatszáz kunhegyesi veszítette életét. Eddig legalábbis ennyiről tudtak a szervezők. Mindahányójuk neve felkerül arra a sima felületű, sültői mészkőre, amely a XX. század helyi áldozatainak a nevét viseli, és az idén, augusztus 29-én délután négykor avatják a református templom sírkertjében. A szoborkompozíció elkészítése Győrfi Lajoshoz, Püspökladányban élő karcagi szobrászművészhez fűződik, társkivitelezője Szilágyi Attila kőfaragó. A tervek szerint a katonai díszpompával átadott alkotást Für Lajos honvédelmi miniszter leplezi le, amelyet a református és a katolikus egyház kegyeleti megemlékezése követ. Este hatkor a református templomban Hegyesi Hudik Margit énekművész ad hangversenyt Csíkos Sándor színművész közreműködésével. Este fél nyolckor toronyzene kezdődik, majd a szobor talpazatánál meggyújtják az emlékezés és a kegyelet gyertyáit. Elekgyurka A bolt belülről, jobban mondva a zöldségesrészleg így ismerik őt messzi környéken, egybe mondva ejtik a nevét, és biztos, hogy aki hallja, nem megy el mellette szó nélkül. Ki szidja, ki áldja, ki dicséri, ki csak legyint. Egy tény: ízig-véig boltos, sőt ráillik a szó: üzletember. Valamikor virágárusként kezdte, és ettől változatlanul képtelen szabadulni, mert főtéri üzletében szebbnél szebb virágokat is árul. Meg mást, hiszen gazdag választékú boltjában öt embert foglalkoztat. Kapható nála mindenféle élelmiszer, hentesáru, a zöldségfélékről nem is beszélve. Nem titok: az a terve, hogy a valamikor jól csengő Elekgyurka nevet ismét visszaszerezze, éppen ezért az árakkal is csínján bánik. Mivel nagy a hajsza, tervezi, kiadja a létesítményt. Még egy elképzelést fontolgat: valamilyen vendéglátóegységet is létesít, ahol a betérők egytálételek között válogathatnának. A helyi ebédelés körülményeit ismerve, biz’isten ráférne a városra . .. Halló, ott ki beszél? Csörögi Antal lakatos a próbafülkén az utolsó simításokat végzi Meglehet, pár hónap múlva efféle telefonfülkék népesítik be a köztereket, utcákat, forgalmasabb útszakaszokat országszerte. A Heves Kereskedőház Rt. szakemberei eddig harmincat készítettek el belőlük. A további megrendelések sorsa, alakulása attól függ, hogy a fülkéket miképpen minősíti a posta kutatóintézet. A munkások egyébként másféle lakatosfeladatokat is csinálnak, mivel jó a kapcsolatuk a budapesti Ganz Hunslett Részvénytársasággal. Nekik például vonatszellőző csatornákat gyártanak. Ami az asztalosokat illeti, van munkájuk erre az évre: változatlanul kellenek a németeknek a kisbútorok. Korábban szó volt arról is, hogy török pékséget alakítanak ki. Nos, leszállították a gépeket, és a létesítmény sorsa a próbaüzemtől függ. A hírek szerint augusztus 10-én érkezik egy török szakember, eldönteni a nem könnyű kérdést a cég vezetőivel, irányítóival. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotó: Novák Károly Kevés embernek adatik meg, hogy az életkorát háromjegyű számmal jegyezze. A ritka kivételek közé tartozik özvegy Szabó Jánosné, született Tóth Julianna, akinek e világra való érkezését 1893. augusztus 3-tól őrzik az elsárgult lapok, ily módon ma százéves és egynapos. Tegnap, a jeles nap alkalmából köszöntötte a családja, Szele- kovszki István polgármester, illetve kezelőorvosa, dr. Jakab Zoltán. Amikor felkerestük, szabadkozott: lassan járok én mán, kérem, hiszen 100 éve megyek. Két gyereke, egy unokája, három dédunokája, négy ükunokája született eddig. 1909-ben esküdött örök hűséget az urának, és szavait idézve: dógoztam mindig, akár a hibás. A nyugdíja 10 ezer 400, nem sok, de beosztva neki elég. Hál Istennek, nincs panasz az étvágyára, mindent megeszik, bár a kötött galuska a legjobb. Énekelni mindig szeretett, nekünk is elmondott egy bús dalt: „Édesanyám, ha. fel akarsz keresni Szerbiai temetőbe jöjjél ki Megtalálsz ott egy csipkebokor alatt Édesanyám kisírhatod magadat” Amikor arról faggattuk, mi a hosszú élet titka, két dolgot említett. Az egyik: soha nem kedvelte az italt. A másik: állítja, öreg korában nem kell szeretni az asszonyt. Békén kell hagyni, így az sokat él. Ha az ember mégis akar valamit, menjen másfelé. Hát, kérem, érdekes recept, mert aki mondja, sokat megért. Száz évet és egy napot. Eddig . . . Négy puszi A hét végén Abádszalókon megválasztották a Tisza-tó szépét meg két udvarhölgyét, sőt ezen jeles eseményhez bizonyos kunhegyesi érdekeltség is társult. A második helyezett gesztenyebarna hajú csinoskának ugyanis a Közép-Tisza Vidéki Áfész nevében Mohácsi Attila főosztály- vezető nyújtott át bizonyos forintot. Sőt megtoldotta azzal, hogy a protokoll íratlan szabályai szerint jobbról és balról - csak úgy helyből - egy-egy jól sikerült puszit ragasztott a leányzó arcára. Ugyenezt tette dr. Szabó András a harmadikkal, és mit ad az ég: a szőkeség sem tiltakozott. Meg is jegyezte az egyik irigykedő a sorból: ezt én is szívesen vállaltam volna. Egyúttal megnyugtatjuk az esetleg aggódó hitvest, továbbá a majdnem feleséget: a fent említett urak tettüket bár előre megfontolt szándékkal, de a nagy nyilvánosság előtt hajtották végre. Hja, kérem, bizonyos beosztások olykor áldozatvállalással is járnak. És ők vállalták. Pedig a színpadra állati komiszul sütött a nap, és még ez sem rettentette vissza őket! Hiába, no, az igazi kun nem hátrál meg a zavaró körülményektől... Halott fa a református temető szélén Rcmcnyik Imre az ötvenhármat számlálja, és talán tízéves lehetett, amióta galambokkal foglalkozik. Most is akad neki vagy 80 postája, és velük annak rendje módja szerint versenyez. Többször érkeztek haza tollasai Magdeburgból, ami 850 kilométer, most azonban az egyik védence párját ritkító csodát vitt véghez. Egy éve már annak, amikor tavaly ilyenkor itt folytak a Hungary Kun Kupa mécseséi, és egy portugál srác Las Palmas-ról vásárolt tőle egy kék színű, hároméves postagalom- bot. A szükséges engedélyek után kivitte. Mit ad az ég: három hete éppen az udvaron tett-vett, amikor feltűnt neki, hogy egy kék színű galamb furcsán jelezte érkezését. Apró köröket írt le a ház körül, mint aki itt akar maradni. Kinyitotta az ablakot, és akár az ágyúgolyó, „belőtt” a helyére. Rögtön tudta, a tavaly eladott kedvenc érkezett vissza a világ végéről, Las Palmas-ról. Ez testvérek között is 3 ezer 800-4 ezer kilométeres út, de hogy a valóságban a hűséges turbékoló mennyit tett meg, ezt csak ő tudná elmesélni. Miután a gyűrűszám alapján azonosította a visszatérőt, azóta csodájára járnak a környéken. Igaz, ahogy a gazdája mesélte, a galamb apja is rendkívüli volt, hiszen 17 évesen még ivarérettnek bizonyult. Szó sem róla, a fia még csak négy, és úgy tűnik, ez a vérvonal kiválónak bizonyul. A Las Palmas-t megjárt galamb és méltán büszke gazdája, Reményik Imre Sláger: az érdekes cikk A kunhegyesi postán naponta több száz ember fordul meg. Ki pénzt kap, ki forintot fizet be: esetleg nyugdíjat, valamilyen járandóságot vár, és a kuncogó fillérek miatt elébe siet a kézbesítőnek. Mások leveleket, táviratokat küldenek valamilyen örömteli vagy kevésbé derűs családi eseményről. Hogy szőkébb szakterületünkről, az újságról is szóljunk: jelenleg a Néplapnak 650 előfizetője van. Az árus példány negyven. Népszerű még a Szabad Föld, az RTV-újság, a TVR-7, valamint a Kiskegyed. Az utóbbiból kilencven az előfieztő, 300-an(!) pedig a portán vásárolják meg a kicsit pletykás, de színes, érdekes, népszerű hetilapot. Úgy tűnik, lealkonyodott a szexlapoknak: az elől tolja, hátul nyomja féle kiadányok mára már háborítatlanul szunnyadnak a polcokon. Talán azért, mert az emberek megunták, talán mert drágák, talán mert ismétlődnek a helyzetek, fotók. Hogy azért rólunk, a Néplapról is íjunk: megkérdeztük a hírlapfelelőst: milyen cikkeket kedvelnek az itt lakók jobban. Tapasztalataik szerint a vidám, érdekes írásokat, olyanokat, amelyek emberekről szólnak, és az sem baj, ha városhoz valamilyen közük van ... Kovács Sándor táviratkézbesítő az expressz küldeményeket, leveleket rendszerezi Anyakönyvi hírek Az elmúlt hónapban két születés és hat haláleset történt a városban. Ha az esetleges el- és beköltözőket nem számítjuk, könnyen kiderül az adatokból: tovább csökkent a település lé- lekszáma. Júliusban két ifjú hölgy „érkezett”: 12-én Kaszai Tünde (anyja neve: Kasza Anikó) és 20-án Soós Tünde (anyja neve: Szentpéteri Tünde). Házaságot kötöttek: július 10-én Szelekovszky Ibolya Nóra és Marczin Zsolt Imre, 24-én Marischler Szilvia és Láng Gábor, Földi Anna Mária és Kelemen Ferenc, Mohácsi Kornélia és Göblyös Zsolt Imre, valamint Kollár Lívia és Gáspár József. Júlis 31-én pedig Bakos Anetta meg Kovács Tibor mondta ki a boldogító igent. Elhunyt Daragó József 82 éves, Gulyás Imréné 81 éves, Boros István Pál 78 éves, Pap József 87 éves, Kiss Zsigmond Árpád 50 éves és Tőzsér Miklós 51 éves.
