Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-19 / 193. szám

1993. augusztus 19., csütörtök Exluzív interjú 5 Intelmek egy évezred távlatából István király uralkodói eszményképe Az átalakulás nem egyenlő a törvényhozási produkcióval Interjú Szabad Györggyel, az Országgyűlés elnökével A Szent István halálának 900. évfordulójára megjelent emlékkönyv több érdekes ta­nulmányt közölt az államalapító életéről, a korról, amelyben uralkodott. Balogh József azt próbálta kideríteni, hogy milyen forrásokból származhatnak az első magyar uralkodó által meg­fogalmazott és fiához intézett Intelmek. A tanulmány szerzője leszö­gezi: az Intelmek-ben nem első­sorban az apai tanácsokat kell keresni, sokkal inkább a korai középkor uralkodói eszmény­képét. Azét az „ideális” uralkodóét, akinek példája I. István szeme előtt lebegett, amikor a Rómá­ból hozatott koronával a magya­rok nyugati mintájú, keresztény királyává koronáztatta magát. Ki lehetett a példakép? Ba­logh József szerint az államala­pító védőszentje. Szent Ágos­ton tette rá a legmélyebb hatást. A másik egyházi személyiség, aki első királyunkra nagy hatást gyakorolt, Gellért püspök volt, rá bízta fia nevelését is. Az uralkodásról a követke­zőket írta Szent Ágoston: „. .. boldognak mi azokat a feje­Lassan egy éve már, hogy át­adták a megyeszékhely hetedik állandó vízi átkelőjét, a Szent István hidat. Ezen évforduló al­kalmából, a Jász-Nagy- kun-Szolnok megyei hidak és utak című - a Megyei Közúti Igazgatóság vezetője által szer­kesztett, s a közeli hetekben nyomdába kerülő - szakmai ki­advány segítségével tekintsük át, hogyan lett Szolnokból híd- város. A honfoglalástól kezdve a szolnoki rév, amely több emberöltőn át a Millér torkola­tánál vezetett át a Tiszán, a só- és fenyőfaszállítás kelet-nyu­gati irányú kereskedelmi útjá­nak fontos állomása volt. Szol­nok települése átkelőhelyből és kikötőállomásból István idejé­ben várispánsággá és megye- székhellyé vált. A kereskedelmi élet és a ré­vészet már ekkor jelentős számú család megélhetését biz­tosította. Megbízható forrást nem sikerült találnunk arra vo­natkozóan, hogy az átkelőhely mikor helyeződött át a mai Ti- sza-híd helyére. Az azonban biztos, hogy az ország első ál­landó Tisza-hídja már itt épült fel 1562-ben. Szolnokot a török alkalmas­nak találta arra, hogy Buda és a Tiszántúl, illetve Erdély felé stabil, biztonságos átkelőhely legyen. Ä hídépítés gazdaságilag az Alföld fő árucikke, a csordában hajtott szarvasmarha miatt volt indokolt. Egy korabeli német rajzoló szerint a török híd L alakú volt, s a Zagyva medrén is átvezetett. Hossza elérte a 90 métert. A szolnoki tölgyfa híd javíttatását delmeket mondjuk, akik igazsá­gosan uralkodnak, akik nem fennhájáznak, miközben fel- iengzö dicséret és alázatos haj- longás veszi körül őket; akik ha­talmukat Isten tiszteletének ter­jesztésére használják fel, azt az ő fölségének rendelik alá ...” Intelmeiben arra kérte az apa a fiát, „hogy ha majd trónra lép, a katolikus hit dolgában jó pél­dát adjon alattvalóinak", Fon­tosnak tartotta, hogy kijelölt utóda védelmezze a katolikus egyházat, annak szolgáit, in­tézményeit. A törvények betartatását kü­lön is gyermeke figyelmébe ajánlotta. Ezek a törvények a vasárnap megüléséről, a böjtök megtartásáról, a haldoklók gyó­násáról, a papság tiszteletéről, a polgárok személyes szabadsá­gáról, a vagyonuk feletti sza­bad rendelkezés jogáról, az öz­vegyek és árvák védelméről rendelkeztek. Ugyanakkor súlyos büntetést követeltek az emberölésért, a hitvesgyilkosságért, a hamis es­küért és vádért, a lopásért, a gyújtogatásért, a más házának megkívánásáért, a nőrablásért, valamint a szolganőkkel való és fenntartását debreceni mesteremberekkel végeztet­ték. Ebbe a munkába 1661-től a nagykőrösiek is bekapcsolód­tak. A török hidat 1685-ben egy tűzvész pusztította el. Az újraindult sószállítások mellett a XVIII. században a rendszeres postajáratok emelték a szolnoki átkelőhely jelentősé­gét. A megyeszékhelyen 1766-ban létesítettek először postaállomást. Szolnok az 1848^19-es sza­badságharc idején a természetes védővonalat biztosító folyó és az 1847-ben átadott Pest-Szol- nok vasútvonal miatt stratégiai­lag fontos hely volt. A hadmű­veletek erősen megrongálták a fahidat. A szabadságharc idején szü­netelt a vasútépítés, s ezért csak 1857-re készült el a Szolnoktól Debrecenig húzódó vasútvonal. Ennek részeként adták át a for­galomnak a Szolnoktól északra épült, a Tiszán átívelő vasúti hidat. Városunk a XIX. század vé­gére közúti csomóponttá fejlő­dött. A Tisza-híd a forgalom biztonságos lebonyolításához vasszerkezetet igényelt volna. A miniszter elutasította a kérést, de a fahídon bizonyos forga­lomkorlátozásokat léptetett ér­vénybe. így például a súlykorlátozás 10 tonna volt, a járműveknek 20 méter követési távolságot kel­lett tartaniuk, valamint állatokat sem lehetett áthajtani csoporto­san a hídon. A jégár 1909. március 15-én véget vetett a huzavonának, el­döntötte a kérdést. Az új, vas- szerkezetű hidat, ami a fővá­paráználkodásért. A korona vá­rományosa, Imre herceg, neve­lőjétől, a mártírhalált halt és ké­sőbb szentté avatott Gellért püspöktől közvetlenül is hall­hatta az Intelmek-ben megfo­galmazottakat: az országnagyok tiszteletét, a türelem és igazsá­gosság erényeinek fontosságát, a tanácskérést, az ősök és ha­gyományok követését, a kül­földi vendégek befogadását és megbecsülését. Az erények közül első kirá­lyunk fontosnak tartotta a ke­gyességet, az irgalmasságot és a tisztaságot. Az Intelmek-el Imre herceg nem tudta hasznosítani. Tragi­kus körülmények között - va­dászbaleset következtében - kö­rülbelül 24 éves korában halt meg. Az ismeretlen nevű bizánci hercegnővel kötött házasságá­ból nem született gyermek. Az utód nélkül maradt István ki­rály, halálának napján, 1038. augusztus 15-én, Nagyboldog­asszony ünnepén Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának ajánlotta koronáját és országát. szm (Ferenczy Europress) rosi Ferenc József híd turulma­darak nélküli mása volt, 1911. június 24-én adták át. A Tanácsköztársaság vég­napjaiban a közúti hidat a Vörös Hadsereg csapatai aláaknázták. A gyújtószerkezet egy becsa­pódó román ágyúlövedéktől robbant fel. A roncsok partra szállítását még a románok kezd­ték meg, de a helyreállítást már nem ők fejezték be. Érdemes megemlíteni, hogy egészen 1942-ig a Tisza-hídon vámot szedtek, s így, a pontosan vezetett vámnaplókból képet kaphatunk a híd forgalmáról is. A II. világháborút hidunk nem élte túl. A németek robbantották fel 1944 októberében. A háború utáni első hídava- tásra Tildy Zoltán köztársasági elnök és Gerő Ernő, a hídverő­nek nevezett közlekedésügyi miniszter jelenlétében került sor. A gépkocsipark növekedése egyre nagyobb igénybevételt je­lentett az új hídnak. Már 1949-ben felmerült a 4-es főút elkerülő szakaszának építése. Megoldási javaslatként egy he­lyi polgármester vetette fel, hogy építsünk a vasúti híd szer­kezetére egy közúti hidat. Erre a monumentalizmusra egyébként csak Romániában volt példa. Pénz hiányában elvetették az elképzelést. Hasonlóan járt az Államépítészeti Hivatal északi, illetve déli vonalvezetési terve­zete is. A rendelkezésre álló tő­kéből az 1960-ban átadott híd felépítésére futotta. Hosszas huzavona után ta­valy készült el. a megyeszékhely hetedik hídja, a 678 méter hosz- szú Szent István híd.-Sz. T.­- Elnök úr, a jelenlegi parla­ment a törvényhozás utolsó sza­kaszához érkezett. , Milyen munka vár még a képviselőkre?- Remélem, hogy még sokat tudunk nyújtani az országgyű­lési ciklus utolsó esztendejében. Ezt nem egy elvont „többletter­melési” vágy mondatja velerg, hanem annak az ismerete, hogy az Országgyűlés eddigi - meny- nyiségileg - nagy produkciója ellenére is nagy várakozás kíséri a folytatást. Igen nagyszámú a feltételezhető kormánykezde­ményezés, nagyon sok irányból kapunk önkormányzatoktól, tár­sadalmi szervezetektől kezde­ményezéseket, sok az önálló képviselői, illetve bizottsági in­dítvány, ám a nagy mennyiségi teljesítmény ellenére is van res­tanciánk. Mindez önmagában is indokolja, hogy komoly telje­sítményt reméljek. A megítélés is az, hogy a magyar átalakulás nagyon fontos követelménye, hogy megfelelő jogszabály-pro­dukció álljon az átalakulás ren­delkezésére. Mindjárt hozzá­téve, természetesen osztom mindazoknak a véleményét, akik azt mondják, az átalakulás nem egyenlő a törvényhozási produkcióval. Itt jegyzem meg azonban, hogy a törvényhozási produkció mégiscsak feltétele az eredményes átalakulásnak.- Nyilván a képviselők egy ré­sze már most is tudja, vagy leg­alábbis sejti, hogy jövőre nem jelölik a választásokon. Meny­nyiben befolyásolhatja ez a par­lament munkáját?- Nem tudom pontosan meg­mondani, hogy a képviselők közül kik nem jelöltetik magu­kat. Személy szerint is jó né­hány képviselő közölte a parla­ment mindkét oldaláról, hogy nem jelölteti magát, és nyilván­valóan vannak olyan képvise­lők, akik feltételezik vagy úgy vélekednek, hogy választókerü­letük megfelelő szervezetei vagy az a politikai szervezet, amelyhez tartoznak, nem indít­ják őket a választáson. Kétség­kívül ez feltételezhető, de az arányokról nem tudok semmit mondani, mert nincsenek pon­tos adatok.- Elnök úr, ünnepi szónokla­tában többször is utalt a törvény és a hagyomány kettősségére, s ennek révén a törvényhozás és törvényalkotás szerepére a jog- államiság megteremtésében. Ön szerint mennyire szűrhető ki az, hogy a pártok túlságosan rátelepedjenek a törvényho­zásra?- Nem teljesen értem a kér­dést, tudniillik a többpártrend­szerben a különféle pártoknak nyilvánvalóan mind a törvény­kezdeményezésben, mind a tör­vények végső szövegének meg­állapításában, valamint a tör­vény elfogadtatásában elenged­hetetlen szerepük van. Mindez az alkotmányos többpárti tör­vényhozásnak igen fontos meg­határozója. így azt a kifejezést. hogy rátelepszenek a parla­mentre, csak úgy tudom értel­mezni. mint magát az intéz­ményt bíráló megjegyzést.- Nem vitatkozni akarok, csak megjegyzem, voltak bizonyos törvények, amelyeket nem sike­rült tető alá hozni.- Nem sikerült tető alá hozni, mert nem kapták meg azt a tá­mogatást, amely szükséges el­fogadtatásukhoz. Kétségkívül ide sorolhatók egyes kétharma­dos törvények (legismertebb példaként az úgynevezett mé­diatörvényt említhetném). Az Országgyűlés ugyan kidolgozta a médiatörvényt, de a politikai szándék épp azok részéről nem volt meg, akiknek a szavazatára szükség lett volna a kétharma­dos törvény megalkotásához.- Az utolsó ciklushoz köze­ledve, illetve kapujában topo­rogva, kérdezem meg, hogy Ön szerint az Országgyűlés eddigi életében melyek voltak az iga­zán kimagasló sikerek.- Ez annál is nehezebben megválaszolható kérdés, hiszen háromszáz-egynéhány törvény­ről, hasonló számú határozatról van szó, inkább így válaszol­nék: először is az Országgyűlés legnagyobb sikerét abban lá­tom. hogy mindazokat a törvé­nyeket meghozta, amelyek a jogállamiság intézményrend­szerének megteremtéséhez szükségesek voltak. S ezek le­hetővé tették a jogállam műkö­dését. Másodszor, legfontosab­baknak tartom a gazdasági-tár­sadalmi átalakulás szempontjá­ból megszülető törvényeket, melyek a tulajdonviszonyok tisztázása érdekében jöttek létre, s azokat, amelyek a piac- gazdasághoz való átmenet ér­dekében a kötött kényszergaz­daságokat kialakító szabályok meghaladását jelentik.- És Ön szerint melyek voltak a kudarcok?- Bármennyire szeretnék is, ha kudarcról számolnék be, in­kább arról szólok, hogy egy törvényhozás nem teljesíthet minden szándékot és minden programot. Az Országgyűlést egyáltalán nem érzem kudar­cosnak. Mégis két dolgot említ­hetnék, az egyik az, amit az előbb már mondtam a média- törvény kapcsán, melyhez nem volt meg a szükséges politikai akarat, vagyis nem kapta meg a szükséges politikai támogatást. Másfelől viszont azt is hangsú­lyoznám, hogy ez az Ország- gyűlés történelmi feladatként kapta azt, hogy olyan kérdések­ben kell törvényt alkotnia, ame­lyekre nemcsak hogy*a magyar törvényhozás során nem volt precedens, hanem azt kell mon­danom, hogy az európai dikta­túrákból szabadult országok összességét tekintve sincs. így azt feltételezni, hogy minden kérdés vonatkozásában teljes át- fogással, a teljes problematikát megoldani lehetett volna, merő illúzió. Szerénységből sem hallgathatom el, hogy a jelen­legi törvényhozás valamennyi diktatúrából szabadult országok közül elsőként oldott meg leg­nagyobb számban nehéz felada­tot. Irreális célokat persze így is könnyű megfogalmazni.- Elnök úr, ismerve az Ón tör­ténészi-politikusi hitvallását, legalábbis publikált munkái alapján, meddig terjed az Ön pártos elkötelezettsége?- Nincs pártos elkötelezettsé­gem. Alapító tagja vagyok ugyan a Magyar Demokrata Fó­rumnak, de szerencsére (és ezért is tartozom az MDF-hez) olyan politikai szervezet, amelyben nem csak egybevágó akaratok érvényesülnek. Bizo­nyos alapkövetelmények igen, például az, hogy a nemzetit „és” köti össze a demokratikussal. De hogy ennek a megvalósulása tekintetében mindenben egy nyomon járjunk, ez a Magyar Demokrata Fórumban nem kö­vetelmény. Azonban ha valaki az „és”-t ki akarja hagyni, és a „vagy”-ot teszi helyére, úgy gondolom, nem jó úton jár.- Végül engedjen meg egy személyes kérdést. Ha abba a helyzetbe kerülne, hogy a jövő évi választások után ismét jelöl­nék a házelnöki tisztségre, szí­vesen vállalná?- Aligha fogok ebbe a hely­zetbe kerülni. Életkorom foly­tán nem is keresem ezt.- Köszönöm a beszélgetést. Kerékgyártó T. István . az Országgyűlés legnagyobb sikerét abban látom, hogy mindazokat a törvényeket meghozta, amelyek a jogállamiság intézményrendszerének megteremtéséhez szükségesek voltak.” A sóutaktól a Szent István hídig Szolnoki hídtörténet Egy éve adták át a 4-es főút szolnoki elkerülő szakaszának legújabb létesítményét, az új Tisza-hi- dat. De az építkezés nem állt le, hamarosan újabb hídnak örülhetnek az erre járó gépjárműveze­tők. Ez az újabb híd a Holt-Tiszán ível majd át, hosszú időre megoldva a közlekedés gondjait.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom