Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-16 / 190. szám

1993. augusztus 16., hétfő Sportextra 13 Oldalháló Elmarad az úszóverseny Amikor én még kissrác voltam, nagyon szerettem a Dunában fürdeni. Hogy melyik részén? Természetesen azon a szakaszon, ahol tiltva volt. Autodidakta módon szerzett technikámat foko­zatosan olyan szintre fejlesztettem, hogy suhanc haverjaimmal nyaranta többször átúsztunk a túloldalra. Ilyenkor legalább egy kilométerrel lejjeh értünk partot az indulási ponttal szemben, tehát ha ugyanoda akartunk visszaérni, kettőt kellett felfelé gya­logolni. Igen ám, de az útba eső eper és dinnyeföldek mindenért kárpótoltak, még akkor is, ha nem egyszer teli hassal kellett a vízbe menekülni a csősz haragja elől. Mondanom se kell, a személyszállító hajók hullámaiban kel­lemes volt ringatózni, a vontatók úszójáról pedig parádés feje­sek következtek némi potyautazást követően. Nem volt könnyű eltűnni a vízirendőrök szeme elő! sem, hiszen a Duna U-alakú kanyarjában elég rövid a belátható távolság. Az akkoriban di­vatba jött szárnyashajókat nemigen kedveltük, gyors járásuk miatt állandóan résen kellett lenni a hajóárok környékén. És micsoda halakat fogtunk az áradás visszavonulása idején, ki kosárral, mások hátba horgozott kishallal. Mindezek az emlékek csupán azért sorjáztak bennem végig, mert megtudtam, hogy az augusztus húszadikára tervezett szol­noki tiszai folyamúszó (bár a Tisza földrajzilag csak folyó) ver­senyre mindössze két nevezés érkezett. Az enyémmel együtt há­rom az a kettő. Azonban a sportiskola mint rendező, legalább nyolcvan-száz „pancsolóra" számított. Pedig azt hallottam, a békebeli időkben még a vízilabdások és versenyúszók is elstar­toltak a Marha-strandnak nevezett, a vasúti vashíd alatti rész partjáról, hogy aztán a patinás Tisza-szálló előtt nagy ováció közepette kikecmeregjenek a szőkének megénekelt vízből. Nem tudom pontosan, mi lehet az oka annak, hogy a hagyományok feledésbe merültek, ám bevallom, ebben a buliban szívesen részt vettem volna. Márt sak azért is, mert végre elégtételt kap­tam volna gyerekkorom „üldözéseiért". Végre szabadon és büntetlenül garázdálkodhattam volna a hús hullámokban, mi több, csónakos rendőri kíséret jelenlétében. Mondják meg mit tehetek mást, mint meghívom két ismeretlen vállalkozó kedvű úszótársamat és legfeljebb hárman ereszke­dünk alá Szent István ünnepén. Abbéli a reményben, hogy jö­vőre már legalább öten leszünk. (ni) Lezárultak a nevezések Negyvenhárom csapat neve­zésének beérkezése után lezá­rultak a nevezések az augusztus 20-án, a Szolnok Városi Sport­iskola általa rendezendő első szolnoki (Szigligeti Színház előtti területen) streetbal 1-baj­nokságra. Mint arról már ko­rábban tájékoztattunk, három játékos ugyancsak három ellen játssza az utcai kosárlabdát, amely huszonegy pontig vagy legfeljebb huszonegy percig tarthat! Egy kosár egy pontot, az 5.6 méteres köríven kívülről dobott két pontot ér. Bíró nincs, a fair play (és a kosárlabda) szabályai a mérvadóak. Vita esetén a pályafelügyelő dönt, el­lene fellebbezés nincs. Kapitányváltás is történt Begipszelt karral, megcsappant létszámmal Hát. bizony ilyen karral nem lehet alapozni! Az Elektrosoft SE OB I-es vízilabdacsapata az új edző, Wolf Péter vezetésével augusztus 2-án látott hozzá a felkészüléshez, s ettől a naptól kezdve Tóth Csaba villamos- mérnök és mérnök-közgazdász, a csapat kapitánya, az egyesület névadjának a dolgozója. A na­pokban találkoztunk a munka­helyén, begipszelt bal karral végezte a rábízott feladatokat.- Mi történt Csaba?- Augusztus 6-án, pénteken délután a kétkapus edzésen Nagy Tibivel küzdöttünk a lab­dáért - idézte a szomorú napot. Hirtelen nem éreztem semmit, de aztán fájt. bementem a kór­házba, ahol megállapították, hogy a bal karomon a kisujj el­tört és kiugrott. Azonnal begip­szelték, egészen konyákig.- Ezek szerint nem tudsz edzésre járni?- Esetleg lábtempózom, de hát ez nem sokat ér. Egyébként is, a munkahelyi elfoglaltságom miatt csak a délutáni edzésre já­rás a biztos, a délelőttit nem tu­dom rendszeresen vállalni. Csaba eléggé balszerencsés, hiszen négy évvel ezelőtt váll­sérülés miatt hosszú időre kie­sett a felkészülésből és a játék­ból. De más, fontos események is történtek az életében. A nyá­ron megnősült, a mostani felké­szülés előtt pedig - mivel dol­gozik és nem tud folyamatosan együtt lenni a csapattal - Wolf Péter javasolta, hogy az idősebb játékosok közül válasszanak Tóth Csaba helyett egy új kapi­tányt, aki állandóan együtt van a társaival. A választás Bodrogi Attila kapusra esett. És mint ahogy a közmondás tartja, a baj nem jár egyedül. Bodrogi is Kényszerpihenőre kárhoztatva megsérült, befáslizott térddel, ágyban fekve várja a mielőbbi felgyógyulást. Wolf Péternek akad gondja elég. Vargyas fertőzés miatt nem mehet egyelőre vízbe, Lu­kács, Nagy T. és Varga pedig a junior válogatott tagjaként Düs­seldorfba utazott egy tornára, készülve a világbajnokságra. Je­lenleg tehát hat játékos hiányzik a csapatból. Hétfőn Kassa gár­dája, amelynek az egykori szol­noki játékos, Eschwig Szabolcs is tagja, három napra Szolnokra látogat. A magyar junior válo­gatottnak Wolf is edzője és sze­retne a fiatalokkal tartani au­gusztus 19-én Kairóba, a vb színhelyére. Erre az időre Tóth Csabát akarta felkérni helyette­sítésre, ám ez már nem megy, de Bodrogi talán felépül ak­korra. Mi pedig azért szurkolunk Tóth Csabának, hogy javítsa meg a magyar bajnoki csúcsot, amely jelenleg 403-nál tart, Csaba pedig eddig 390 mérkő­zést játszott az OB I-ben. (pi) PEPITA Régi idők sportvezetője Az ismeretlenségből a világszínvonalig Nem akarta vállalni ezt a be­szélgetést. Tiltakozott az ellen, hogy saját személyét helyezzék előtérbe. Kifejezetten csak a sportág szószólójaként volt haj­landó asztalhoz ülni. Mi viszont kötelességünknek tartjuk annak a személynek a munkáját meg­ismertetni, aki lerakta Szolno­kon a kajak-kenu sport alapjait úgy, hogy versenyzői a világ- színvonalig jutottak. Fáradozott egy olyan pálya kiépítésén, amelyen ma már a világ leg­jobbjai közé tartozó, olimpiai és világbajnokok viaskodnak. Rendhagyó módon kezdő­dött. A Középtiszavidéki Vízü­gyi Igazgatóságnál a szakszer­vezet 1960-ban vásárolt négy kétpárevezős hajót és két kaja­kot. Várkonyi Géza 1959-től volt az igazgatóság dolgozója, és már több sportággal megis­merkedett - előbb atletizált, majd futballkapus volt. Pálhidi Csabával kettesben meg akarták mutatni, hogy is kell használni a vízijárműveket. Csatlakozott hozzájuk Vincze István és Kátai Ferenc is. Hetenként két-három edzést tartottak, előfordult, hogy ha valamelyikük távol ma­radt, akkor köveket raktak a he­lyére, hogy a egyensúly megle­gyen. Ahhoz azonban, hogy versenyezhessenek, szakosz­tályt kellett alakítani, így 1960-ban életre kelta Ví- zügy-Medosz SK. Szakkönyvet vásároltak a továbbképzéshez, a szakosztály létszámát pedig húszra növelték. Akkor még az élő Tiszán tartották az edzése­ket. Gyökeret vert a sportág, volt utánpótlás, ami további fej­lesztést sürgetett. Vasadi János, az akkori igazgató hozzájárult, hogy felvegyék a kapcsolatot az országos' szövetséggel és az UTE szakosztályával, ahonnan kiselejtezett hajókat kaptak. Miután úgy érezték, hogy 26 évesen már nem tudják felvenni a versenyt a fiatalabbakkal, ezért az oktatást választották. Várkonyi beiratkozott a segé­dedzői tanfolyamra, közben az ajándékhajókat javítgatták. 1963-ban Kátai Sándor elnökle­tével megalakították a megyei szövetséget, s mivel Martfűn is volt szakosztály, már versenye­ket is rendeztek. A fejlődés eredményeként néhány fiatal if­júsági első osztályú minősítést szerzett, s 1964-ben a Tiszán, Szolnok sporttörténetében elő­ször, megrendezték az első vi­dékbajnokságot. Várkonyi 1962-ben edzői minősítést szer­zett, előzőleg Kiss István első szakosztályvezetővel mintegy három évig társadalmi munká­ban dolgozott. Jöttek az eredmények. A vi­A címben tett megállapítást igazolják a jászberényi önkor­mányzatnak az év elején, a má­jusi, majd a legutóbbi, augusz­tusi ülésén hozott azon dönté­sei, melyek sporttárgyú kérések esetében születtek. Első nekifutásra, az 1993. évi városi költségvetés elfogadása­kor hat millió forintot szavaztak meg a képviselők sportra. Igaz ugyan, hogy az ifjúsági- és sportbizottság az előzetes igé­nyeket és lehetőségeket fel­mérve, tizenegy milliót szeretett volna kiharcolni. A képvi­selő-testület májusi ülésén aztán ez a hatmilliós „hiány” eltűnt, ugyanis ekkora összeget hagy­tak jóvá a jégkorongozók, a röp- labdázók, a kézilabdázók és a diáksport támogatására. Ezen az ülésen a Jászberényi SE 2,55 millió forintos kéréséről úgy ha­tároztak, hogy erről majd az au­gusztusi ülésen döntenek. Nos, e hónap 11-én ebben a kérdésben is kedvező határozat született. Mivel az egyesületnél Várkonyi Géza mesteredző dékbajnokságokon több érmet szereztek, Czeglédi ifjúsági vá­logatott lett, a hatvanas évek közepén pedig feltűnt Deme Jó­zsef. Közben 1963-ban Sipula József irányításával megalakult az MTE szakosztálya is, amely­ben Csapó Géza bontogatta szárnyait, de szépen fejlődött Lőrinczi Zoltán és Lőrinczi György is. A tehetségekre felfi­gyeltek a sportág szakemberei, a csepeliek javasolták, hogy Deme üljön össze Rátkaival. Am a szolnokiak mást akartak.- Mi azt szerettük volna, hogy Csapó és Deme üljön ösz- sze egy hajóba - emlékezett Várkonyi. - A lehetőség meg­volt rá, de sajnos, nem valósult meg. Közben a Holt-Tiszán, az ál­lóvízen is gyakoroltak. Az egyesület elnökének segítségé­vel nemzetközi szintű verseny­zőket neveltek, majd amikor a Holt-Tiszán lehetőség nyílt, Nagy Illés igazgató támogatá­sával hozzákezdtek a pálya kia­lakításához. Vízfelületet, partot rendeztek, faház épült és 1975-ben a sportág vezetőinek legnagyobb megelégedésére, megrendezték a vidékbajnoksá­got. Várkonyi közben magát to­vábbképezve, elvégezte a kö­zépfokú edzői tanfolyamot, 1972-ben pedig a Testnevelési Főiskolán szakedzői diplomát szerzett. A versenyzők közül Horváth Péter és György ért el jó eredményeket - ma a ver­senybírói kart erősítik -, Deme pedig fokozatosan feljutott a csúcsra. 1968-ban kajak-egyes­ben országos ifjúsági bajnoksá­got nyert, ettől kezdve tagja lett az ifjúsági, majd a felnőtt válo­gatott keretnek, összesen tizen­két évig. Olimpiai ezüstérmes, kétszeres világbajnok, egyéni­ben hat, párosban egy felnőtt magyar bajnokságot nyert. Amikor 1973-ban először meg­alakult a Szolnok Városi Sport­iskola, Várkonyi Géza függet­lenített edző lett. időközben lezajlott pénzügyi el­lenőrzés mindent szabályszerű­nek talált - azzal a megjegyzés­sel, hogy a tervezés során vi­szont jobban fel kellett volna mérni a lehetőségeket -, vita nélkül szavazták meg a kért összeget. Amennyiben ez nem így történik, akkor bizony sor kerülhetett volna a JSE kezelé­sében lévő létesítmények bezá­rására. A döntést követően kissé fellélegezhetnek az egyesület vezetői, bár ezzel együtt sokat kell munkálkodniuk még azon, hogy további pénzt teremtsenek elő az év viszonylag nyugodt befejezéséhez. Szó volt az ülé­sen egy előzőleg hozott döntés korrekciójáról is. A JTKF DSE női kézilabda csapatának szánt 400 ezer forintos támogatás megszavazásakor még június­ban, egy kompenzációs feltételt is meghatároztak. Időközben kiderült, hogy az eredeti össze­get kapják-e meg vagy a kom­penzációs 100 ezer forinttal csökkentettet. Nem kis vita után- Soha nem akartam főfog­lalkozású edző lenni, mert nem a sportból, hanem a sportnak akarok élni - jelentette ki. - De egykori tisztelt edzőm, Sel- meczi János tanácsai inspirál­tak, ezért elhatároztam, hogy neves versenyzőket nevelek. Deme mellett a válogatott ka­jak-kenusok sokaságát nevelte, így például Kocsis Zoltánt, Pa­taki Józsefet. Nála kezdett Pető István is. Az SZVSI bebizonyí­totta létjogosultságát, és amikor 1974-ben a sportiskolához a szövetség javaslatára Nagy György került főfoglalkozású szakágvezetőnek, visszament a Vízügyhöz. Nem adatott meg számára, hogy olimpián is részt vegyen, pedig nyolc évig a fel­nőtt válogatott mellett is dolgo- ott. Világ- és nemzetközi verse­nyeknek azonban szemtanúja volt. Aztán váltott. A Szolnoki MáV MTE-nél 1985-90 között módszertani csoportvezető volt, kilenc szakosztály szakmai munkájáért felelt. 1991-ben nagy megtiszteltetés érte. A Magyar Kajak-Kenu Szövet­ségben lehetőséget kapott a szakmai munka irányítására, a sportág szakfelügyelője lett. Az MKKSZ fennállásának ötvene­dik évfordulóján, 1992-ben a sportágban kifejtett több évtize­des munkájának elismeréseként megkapta a „Magyar ka­jak-kenu sportért" emlékér­met. Szakmai nevelő munkájá­nak elismeréseként több sport­kitüntetésben részesült, így a Testnevelés és Sport Érdemes, és Kiváló dolgozója, a megyei szakszövetségben és a pályaépí­tésben kifejtett tevékenységéért Társadalmi munkáért arany és ezüst jelvényt kapott. Megalakí­tása óta főtitkára volt a megyei szövetségnek, amely sajnála­tára, három éve megszűnt. Szerény, tisztességes körül­mények között dolgoztak min­dig, nem a legjobban fizetett edzők közé tartozott, de célja a sportág és a versenyzők kiszol­gálása volt. Szakmailag, ember­ileg kellett elismertetni magu­kat. A megye, a város és a sporte­gyesület segítsége nélkül nem valósulhatott volna meg mindaz, amit elértek. Géza fia, míg le nem érettségizett, vízi­labdázott, ma a téli és a vízi­sportok szerelmese. Várkonyi Géza pedig a fővárosban dolgo­zik ugyan, de szabadidejének egy részét az örökké szeretett Tiszán tölti. Harmincéves edzői ténykedése alatt maradandót al­kotott, ezért ez év áprilisában - az ország tíz edzője között - megkapta a mesteredzői díjat. (pataki) végül a testület a 400 ezer forin­tos támogatást szavazta meg. Jászberény a magyar városok közül még viszonylag kedvező anyagi lehetőségekkel bír, töb­bek között a hűtőgépgyári pri­vatizációból eredően. Ennek el­lenére a város irányító testüle­tének van gondja bőven, amikor a beérkező támogatásokról kell szavaznia, hiszen azok összes­ségében jóval többet tesznek ki, mint amennyi anyagi lehetőség a testület rendelkezésére ál. En­nek ismeretében nem túlzó a megállapítás: úgy tűnik, hogy a Jászság fővárosában a legmaga­sabb fórum, az önkormányzat nagyra értékeli a sportolók eredményeit, s a lehetőségek ismeretében maximálisan tá­mogatja is őket. Utóbbiak pedig csak azzal tudják ezt „megszol­gálni”, ha folytatják az előző években elért sikereket, s ezzel nem kis mértékben hozzájárul­nak a város megítélésének, rangjának növeléséhez. Szántai Tibor Budapest. A televízió nézői egy ideje megszokhatták már, hogy egyes sportesemények a Szaknévsor Szerkesztőségének támogatásával láthatók a képer­nyőn. A pénteken kezdődő lab­darúgó bajnokság új „korsza­kot” nyit meg ebben a program­ban, ugyanis a Magyar Televí­zió és a Szaknévsor december 31-ig érvényes szerződést írt alá. Ennek értelmében ezentúl minden hétfőn 19.30 és 21.20 óra és szombaton 11 és 13 óra között öt olyan labdajátékban lesznek tévéközvetítések, ame­lyek a Szaknévsor támogatását élvezik. így például az őszi idényben 16 NB I-es labdarúgó mérkőzés kerül képernyőre, 22 alkalommal pedig a kézi-, ko­sár- és röplabda, valamint a ví­zipóló legfontosabb bajnoki és kupaeseményeit, illetve a válo­gatott találkozóit kísérhetik nyomon a tv előtt ülők. Vail. A tavaszi késeléses me­rénylet után lábadozó Szeles Mónika még Flushing Mea­dow-ban, az augusztus 30-án kezdődő amerikai nyílt bajnok­ságon sem indulhat. Legalábbis ezt állítja az a közlemény, ame­lyet kezelőorvosai hoztak nyil­vánosságra. A coloradói üdülő­hely, Vail híres magánkliniká­ján dr. Richard Steadman és dr. Richard Hawkins közölte: „Mónika gyógyulása és rehabi­litálása tovább folytatódik, ám még nem kész arra, hogy visz- szatérjen a teniszhez. Állapotát, javulását továbbra is figyelem­mel kísérjük, de pontosan még nem lehet megjósolni, hogy mi­kor kezdheti újra a mindenna­pos versenyzést” - így a közle­mény. Ezek szerint bizonyos, hogy a világelsőségét vesztett újvidéki bajnoknő az idei utolsó Grand Slam-tornán sem lehet ott. Szeles a Roland Garroson sorrendben negyedszer, a US Openen pedig harmadszor lehe­tett volna bajnok, ha az április 30—i hamburgi eset nem törté­nik meg. Természetesen arra sem volt lehetősége, hogy egyetlen Grand Slam-trófeáját megszerezze Wimbledonban. Brasilia. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság szeptember 20. és 24. között sorra kerülő Monte-Carló-i kongresszusán döntenek a 2000. évi nyári olimpiai játékok színhelyéről. A kandidáló városok közül azon­ban már csak öt város várja iz­galommal a szeptember 23-án esedékes szavazás eredményét, mert Brasilia kilépett a verseny- futásból. A brazil főváros pá­lyázatát már korábban is éles kritikák érték. Az ezredforduló ötkarikás versenyeinek lebo­nyolításáért kiélezett csatát vívó települések között - nem is meglepő módon - a leghalvá­nyabb reményeket a dél-ameri­kai jelölt dédelgethette. A pá­lyázatok elbírálásáért felelős bi­zottság közelmúltban napvilá­got látott szakmai értékeléséből kitűnt, hogy Brasilia rendezési szándékának gazdasági hátterét nem tartják megalapozottnak. Fayetteville. Rejtélyes mó­don eltűnt az amerikai profi ko­sárlabda bajnokság legnagyobb sztárjának, Michael Jordan-nek az édesapja. A rendőrségi jelen­tések szerint James Jordan hol­létének megállapítása akkor vált fontossá, amikor az Észak-Ka­rolina állambeli Fayetteville-be vezető főút melletti erdőben megtalálták az NBA-bajnok kosárlabdázó édesapjának Le­xus 400 márkájú gépkocsiját. Telefonbejelentés alapján au­gusztus 5-én fedezték fel a jár­művet, amelyről a helyszíni vizsgálatok során kiderült, hogy ismeretlen tettesek tulajdonítot­ták el. James Jordánt utoljára jú­lius 22-én látták, amikor Bur- gaw városában tett látogatást egy barátjánál. A rendőrség szóvivője elmondta, megkezd­ték a kutatást, bár hozzátette: Mr. Jordan korábban előszere­tettel titkolta el ismerősei elől, hogy éppen merre jár. Önkormányzati hírek A sport érték Jászberényben

Next

/
Oldalképek
Tartalom