Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-16 / 190. szám

1993. augusztus 16., hétfő Húszon innen 5 tízen túl ifj. Farkas Gábor verse: Pereg a kártya ... Pereg a kártya, osztják a lapot. Mindenki megnézi: mit kapott? S nem érti, mik rajta a kódok: Számok, betűk, hologrammok. S aztán telnek az évek, Mást sem értesz, mit jelentenek ... Nyomába eredsz a Titoknak, De perceid vészesen robognak. Megkapod első küldetésed, Minek dátumát jól agyadba vésed, Nyílnak soha nem látott kapuk, Összeállnak ellened más kezében az aduk. Gyűlnek ellenségeid, rejt titkod, Szidnak téged, hát te is szórsz szitkot.. . S a kártyád tisztul, tűnik a sok adat, Összevonta erőit a véres virradat. Időd letelt. Tested elfedik, A lap fehér, lelked emelkedik, Mert az ég lesz a célod, S kísérnek angyalok, Ha majd megtisztul a lapod, Ha paramétereid betartod. Gyors utazás a világ körül Az életben, talán az egyik legjobb dolog az utazás. Fogja magát az ember, összeszedi a cók-móUját és hetekre vagy akár csak napokra kilép meg­szokott életéből. Más helyen, új arcok, szokások és normák kö­zött élhet. Tudom, az ilyesmi­hez sok pénz és idő kell, főleg ha sokat akar látni az utazó. Van azonban egy hely, igaz nem túl közel, ahol kevés idő alatt sokat lehet a világból látni. Busszal legalább nyolc-kilenc óra Szolnoktól, így praktiku­sabb valahol a nyugati határszé­len megszállni, s onnan szer­vezni egynapos kirándulást. Mert a Wörthi-tó patján, Kla­genfurtban felépített Minimun- dust, az az európa talán legna­gyobb mini városát érdemes felkeresni. Néhány óra alatt az egész vi­lág bejárható. A kis parkban, a Föld százhatvan híres építmé­nyének kicsinyített mása van felépítve. Megállhatunk a Kínai Nagy Fal mellett és onnan gyö­nyörködhetünk a Táj Mahal vagy a mexikói piramis szépsé­gében. Fényképező nélkül bűn a park területére lépni, mert rit­Napjaink egyik legfontosabb (mondjuk ki: életbe vágó) kér­dése a környezetvédelem. Az ember pusztító, szennyező te­vékenysége miatt bolygónk ve­szélybe került. A problémát csak együttes öszefogással old­hatjuk meg. Körültekintek, s mit látok? Füstölgő gyárkéményeket, au­tók tömegét, haldokló, fulla­dozó élőlényeket, tüzet, mocs­kot, füstöt. A növények elsár­gult levelei, kutyák, macskák, sündisznók az út szélén -autók által elpusztulva, a csúzlival le­lőtt madarak tetemei siralmas látványt nyújtanak. S közben magunkat öljük meg. A védett állatok vadászata, az őserdő pusztítása, a szennyező anya­gok a vízben, földben, levegő­ben ... Lenne mit elrendezni. Nézzük csak Európát: Nagy­kán nyílik arra lehetőség, hogy a Vatikán és Sydney egy képen szerepeljen. Persze Budapest sem marad­hat ki a világ nevezetességei közül. Közvetlenül Eiffel-to- rony mögött áll a Halászbástya és a Mátyás-templom kicsiben is szép másolata. De sétát tehe­tünk Pisában, Moszkvában, Londonban vagy akár az új bra­zil fővárosban is. Miközben né­zelődünk, az ösvények mellett kanyargó síneken megszámlál­hatatlan vonatszerelvény robog, a kialakított öblökben pedig lé­tező hajók másolatai ringanak. Természetesen a technika re­mekei is megtalálhatók. Tévéto­rony, működő olajkút, hatal­mas, mozgó rádióteleszkóp jelzi a XX. század emberének alko- totásait. Tehát ha valaki sokat akar látni, s megteheti, hogy arra jár­jon, ne hagyja ki ezt az élményt. Nem lehet választani, hogy mi tetszett a legjobban, mert az egész park úgy ahogy van, egy nagy élmény. Azt hiszem gye­rekeknek, felnőtteknek egy­aránt.-bazs­Britanniában az erdők fele, a különleges növényfajokkal ren­delkező mezők 95 %-a tűnt el 1947. óta. Embertelenség ölni a divat, a bundák miatt. Ahogy egy kör­nyezetvédő plakáton olvasható: „40 néma állatra van szükség egy bunda elkészítésére, de egy is elég, hogy viselje azt.” Vagy egy másik: „A te anyukádnak van bundája? Az enyém az éle­tét adta érte.” A tengeri állatok a vízbe került vegyi anyagoktól pusztulnak el; elfeledhetelen az a kép, amely olajban fuldokló kormoránokat idéz a szemem elé. Az óceánok mélyén pihenő atomtengeralattjárókból felsza­baduló sugárzás épp olyan ve­szélyes, mint az atomerőművek, amelyek kézzelfoghatóbb ve­szélyt rejtenek magukba. Ugye nem lehet elfelejteni Csemo­Játék a listánkon A múltkori slágerlistához kapcsolódó kérdésekre Csapó Zsuzsannától (Szolnok) érkezett helyes megoldás, így következzen az ő slágerlistája. * * * A külföldiek: 1. Culture Beat: Mr. Vain 2. Co. Ro: Because the night 3. Spin Doctors: Two princes 4. Captain Hollywood Project: More and more 5. Haddaway: What is love 6. Aerosmith: Livin' on the Edge 7. Captain Hollywood Project: Only with you 8. Michael Jackson: Give in to me 9. Ace of Base: Wheel of Fortune 10. Ugly Kid Joe: Cats in the Cradle * * * És a magyarok: 1. Ákos: Helló 2. Bonanza Banzai: A sza­kadék 3. Rapülők: Zúg a Volga 4. Edda: Szellemvilág 5. Bonanza Banzai: Nin­csen magyarázat 6. Republic: Szeretni va­lakit 7. Ossian: Szenvedély 8. KFT: Afrika 9. 5LET: Nem tetszem ne­ked 10. Ákos: Keresd meg a lányt * * * Zsuzsanna kérdései pedig a következőek: 1. Mennyi idős Nestor Had­daway? 2. Mi Shaggy polgári neve? 3. Hogy hívják az Army of Lovers együttes negyedik tagját, aki nem régen lépett he az együttesbe? A válaszokat és a slágerlis­tákat lehetőleg postafordul­tával küldjétek el, hiszen ezentúl hetente lesz ifjúsági oldal. A határidő tehát: augusztus 19. Várom a leveleiteket, szi­asztok! Változás! Remélem, jó hírt mondok el: mától kezdve minden héten lesz ifjúsági oldal, változatla­nul hétfői napon. Ez viszont azzal jár, hogy va­lamennyi rovatunkhoz kapcso­lódóan gyorsabban kell vála­szolnod, postára adnod a leve­led. Ez annyit jelent, hogy - amennyiben lehetséges-, min­den héten legkésőbb csütörtökig juttassd el hozzám a leveled. Ha jobban örülnél személyes találkozásnak, vagy egyszerűen csak nem tartozik a nagyközön­ségre a mondanivalód, gyere el. Meghallgatlak, s ha tudok, segí­tek.-szerk­• • • bilt? Sokkal okosabb nap-, szél- víz- és geometrikus energiát használni, hiszen ez olcsóbb, biztonságosabb és környezetba­rát. A levegőbe kerülő szén-di- oxid, metán, a hajtógázok az üvegházhatást erősítik. Ha Föl­dünk felmelegszik, az éghajlati övék eltolódnak, a vízszint emelkedésével ejtűnhet Ame­rika, Európa, Ázsia, Afrika nagy része. A savas eső tönkre­teszi az erdőket. Az így elpusz­tult fenyvesek Svájban és Hol­landiában az 50 %-ot is megha­ladják. A szeméttelepek száma egyre nő, hazánkban még a sze­lektív hulladékgyűjtés sincs megoldva, s akkor az energia­pazarlásról még nem is beszél­tem .. . Világ, mi lesz veled? Szabó Daniella Az oldalt szerkesztette: Cs. Csáti Réka A Föld veszélyben Intim sarok Tíz évvel idősebb nálam ... Kedves T. Mónika, Szolnok­ról! Nagyon jól esett az a biza­lom, amely soraidból áradt, de a témája miatt még inkább kö­szönöm a leveled. Nem mindennapi helyzetbe kerültél, amiből nem tudsz kiu­tat. Azt írtad, idézhetek a levél­ből, mert kíváncsi vagy, más hogyan vélekedik a dologról. (Az én személyes véleménye­met pedig -ahogy kérted- le­vélben küldöm el neked.) Következzen tehát a levél: „18 éves múltam májusban. Egy évig (16 éves koromban, második gimi után) Amerikában tanultam, egy ottani középisko­lában, ezért veszítettem egy évet itthon - most megyek negye­dikbe. Az előző tanév lidércnyomás volt számomra, s el sem tudom képzelni, mi lesz szeptembertől. Ugyanis amikor hazajöttem Amerikából, megismerkedtem egy férfival: egymásba szeret­tünk. A gond az, hogy tíz évvel idősebb nálam, angol és abban a gimnáziumban tanít, ahova én járok. Engem mindez nem za­var, hiszen miért zavarna, de a szüleim, a tanárok a suliban nem értenek meg, s segíteni sem hajlandók. Lassan egy éve já­runk együtt. A szüleim nem ké­pesek elfogadni a helyzetet: az ő szemükben még kislány vagyok. Hiszen értem én: féltenek, egyetlen gyermekük vagyok. De nem vagyok felelőtlen, nem akarom elpocsékolni az életem, egyetemre akarok menni. Ang­liában szeretnék továbbtanulni: esélyem van, hiszen kitűnő va­gyok, s meg van a felsőfokú nyelvvizsgám is. Anyuékkal azonban állandóak a veszeke­dések, hogy: miért nem tudok egy fiatal, magyar sráccal járni, miért járatom le magam egy idősebb férfival. Állandóan megaláznak, Chrissel találkozni sem akarnak. A tanárokkkal ugyanez a helyzet. Ők nem érte­nek engem, én nem értem őket. Mi az elfogadhatatlan ebben a kapcsolatban? Mit tegyek? A szüléimét szeretem, de Chrisbe szerelmes vagyok, s vele aka­rom leélni az életemet. Kislá- nyos ábránd? Nem hiszem. Tu­dom, mit akarok. De a szüleim­mel, a tanáraimmal, az osztály­társaimmal hogyan fogadtas­sam el mindezt?" Ha van véleményed, ha tud­nál tanácsot adni, kérlek írd meg nekünk! Kivert kutya voltam Az emberek egy része nagyon szereti a kutyákat,< ezért ezt vall­ják: „Kutyák nélkül /ehet élni, de nem érdemes!" Míg az em­berek másik része nem szereti a kedves, hűséges állatokat. Piros autóban száguldottunk a szeméttelep melletti földúton. Kinyílt az ajtaja. Ebben a pilla­natban egy durva kéz megraga­dott, és kidobott az ajtón. Egy árokba estem, és fájdalmasan felnyüszítettem. Majd feltá- pászkodva az autó után rohan­tam, de az már messze járt. Korgott a gyomrom, éhes vol­tam. A szeméttelep már messze elmaradt mögöttem, a Nap ma­gasan járt. Végtelen puszta kö­rülöttem, sehol egy fa, amely­nek árnyékában el tudnék aludni. Hol az én anyukám, és miért választottak el tőle? Szürkült már, mikor egy kis erdőt láttam meg, nem is olyan messze. De csak beesteledett, mire odaértem. A fák fenyege­tően bólogattak. Fácánok riká­csolását hallottam, a baglyok kísértetiesen huhogtak. Egy de­nevér csapkodott felettem. Az éj ijesztő hangjaira szen­deredtem el. Reggel korán éb­redtem,« a körülöttem pezsdülő élet különös neszeit fürkészve vadászportyára indultam. A fű­ben valami vöröslött. „Na ezt most becserkészem.’’-gondol­tam. A közeledtemre fölállt. Ha­talmas jószág volt, különös, vö­rös bundát viselő. Róka volt. Fogai közt egy nyulat szoronga­tott. Dühösen rámmordult: „Na mi van öcskös? A reggelimre pályázol?” „Ááá, dehogy. Én nem kunyizok, de ha róka úr lesz olyan szíves, és ad nekem egy combot, én szívesen foga­dom.” „Még pimmaszkodni merészelsz? Gyere közelebb!” Odamentem, s egy akkora taslit kevert le, hogy majd orra buk­tam. Tovább folytattam az utam a földúton. A füvekről lenyalo­gattam a harmatot, hogy szom­júságomat enyhítsem. Egyszer csak az úton, szembe velem, két zöld ruhás embert pillantottam meg. Rólam beszéltek. „Nézd azt a szép vörhenyes fejét, szürke bundáját, jól fog mutatni a szobám falán.” Mind a ketten rám lőttek. Rájöttem az igaz­ságra: ezek nem gazdijelöltek, ezek vadászok. Fejvesztve me nekültem árkon-bokron át. Egy városba értem. A gyerekek is­kolába mentek, egyik-másik megszánt egy kis ennivalóval. Aztán egy gazda udvarába té­vedtem, ahol sok kiscsirkét lát­tam. A gazda észrevett, és meg­kergetett, s úgy rávert egy bottal a lábamra, hogy még ma is fáj. Egy kanyargós utcába kerültem, s éppen egy bokor alatt kuksol­tam, amikor arra jött egy kisfiú, megsimogatott, becézgetett, enni is adott. Daninak nevezett el. Egy álló hétig minden nap hazakísértem az iskolából, s a kapujuk előtt aludtam. Egy bo- rongós, esős napon kinyitotta a kapujukat, és így szólt: „Na gyere be.” Kaptam egy gyö­nyörű kutyaházat, bekerített udvarral. Mindennap megsétál­tat, és naponta kétszer kapok enni. Remélem soha nem fogok tőlük elszakadni. Emberek! Fölöslegessé vált kutyáitoktól ne így szabadul­jatok meg! Monoki Ákos (8. oszt. tan.), Kisújszállás. Tini szépség Fessem, ne fessem? Csillagok Aznap este kinnt ültünk a kertben, és néztük az eget, számoltuk a csillagokat. Időnként végighasított az égen egy fényes csík: hulló­csillag. Azt mondják, ha ilyenkor kíván valamit az ember, tel­jesül. Ó, -csillant fö! a szeme-, akkor én is kíván­hatok? De nem mondta el a kívánságait. Én azonban így is tudom, hogy gondolatai egy rózsához szálltak, s ta­lán a róka is eszébe jutott. Soha többé nem láttam. De egyvalamit biztosan tudok: számtalan szépséges rózsát küldött nekünk, hogy min­denki megtalálja magának az egyetlent: s hogy mind­annyiunkban elrejtett egy rókát, hogy örökké várjuk, aki megszelídít bennünket. Az igazán hosszú köröm csak keveseknek áll jól, s nem is praktikus. De akár hosszú a körmöd, akár rövidebb, a fes­tésnél vannak szabályok, ami­ket be kell tartanod, ha tartós és mutatós eredményre számítasz. A körmödet reszeld oválisra. Acetonos lakklemosóval zsírta­lanítsd, majd vigyél föl egy vé­kony réteg színtelen körömerő­sítőt. Várd meg míg megszárad. Ezt követi -szintén vékony ré­tegben- a színes körömlakk; kenj egy keveset a körmöd vége alá is, így tartósabb lesz a fes­tés. Hogy milyen színt hasz­nálsz, végül is ízlés dolga. De vigyázz, mert ez fordítva is igaz: a körmöd színe elárulja, van-e ízlésed. Ha kezd kopni a festés, rögtön mosd le, és fesd újra, hiszen rendetlen, elhanya­golt kézre utal a hiányos festék. A körömlakk-lemosó na­gyon szárítja a körmödet és a bőrödet, nem árt gyakran bal­zsamozni a kezed. Erre a célra bármilyen zsíros vagy hidratáló krém megfelel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom