Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-14 / 189. szám

1993. augusztus 14., szombat Az tJj Néplap Martfűn 7 NYÁR A STRANDON.A strand kedvenc pihenőhelye a martfű­ieknek - különösen kánikulában. Aki nem jut el külföldre, vagy táborba, az itt is megtalálja a pihenés feltételeit. Táborozni jó, de kedv is kell hozzá Többféle nyári tábort is hir­detett a művelődési központ, de ezen a nyáron nehezen mozdul­tak a martfűi gyerekek, fiatalok. Például 250 forintos részvételi díjjal kínáltak egynapos kirán­dulást Kecskemétre. Ez azon­ban csak akkor jött volna össze, ha legalább negyvenen jelent­keznek, de csak tizenhatan ér­deklődtek. Kínáltak lehetőséget nyári nyelvtanulásra is. Hiába. Érdekes módon, az idén elő­ször az iskolában sem volt si­kere a meghirdetett napközis tábornak. Már tavaly is olyan kevesen jelentkeztek, hogy a két iskolából vonták össze a napközis csoportot. Az idén pe­dig olyan kevesen igényelték, hogy az iskolák nem is szervez­ték meg. Hogy mi lehet az oka az ér­dektelenségnek? Talán a pénz­hiány. Talán az a szomorú tény, hogy nagyon sok családban van már legalább egy munkanélküli, aki otthon tud lenni a vakációzó diákkal. A művelődési központ által kezdeményezett népművészeti tábor volt az egyetlen hosszan tartó nyári program, amelyre je­lentkeztek elegen. Ezt júliusban szervezték meg, egy hétig tar­tott - huszonöt gyerekkel. A részvételi díj 400 forint volt, azért, mert a Hét Törzs Alapít­ványtól nyertek pénzt pályáza­ton a táborra, - 25 ezer forintot. A népművészet iránt érdeklődő gyerekeket elvitték Mezőtúrra, a fazekasmúzeumba, és a sző­nyegszövőkhöz. Jártak a mező­kövesdi matyó múzeumban is, fölkeresték a tiszaföldvári, a jászberényi múzeumokat is. Hímzést és öltésmintákat is ta­nultak a táborban. Ha kidobnak az ajtón... Az óvónő, aki fest A művelődési központban Czene Árpádné Katona Éva festményeiből készült kiállítást nézhettük meg. Megtudtuk, hogy Éva martfűi fiatalasszony, óvónőként dolgozik, de most otthon van a saját gyerekeivel. Fölkerestük, hogy megtudjuk, hogyan kezdett el festeni?- Martfűi születésű vagyok. Az édesanyám is festett, de nem lett belőle az, ami szeretett volna. Úgyhogy én örököltem ezt a kézügyességet.- Mikor alakúit ki a vonza­lom a képzőművészet iránt?- Már kiskoromban. A kép­zőművészetire akartam felvéte­lezni, de otthon lebeszéltek róla. így óvónőképzőbe jelentkez­tem, ahol az osztályfőnököm rajztanár volt. Ez nagyon sokat segített nekem. Már a képzőben mindenki engem bízott meg mindenféle dekorációs feladat­tal, de még ott sem festettem. A festésre tulajdonképpen a szükség vitt rá.- A férjem ugyanis munka­nélküli lett, és valamihez kez­deni kellett. Féléve festek.- Miért éppen tájképeket? • - Ezeket fotókról készítem. A gyerekek még kicsik, nincs arra időm, hogy például kiüljek egy folyópartra. így fotóról fes­tek. Az is majdnem olyan, mintha ott ülnék. Azért kezdtem tájképekkel, mert úgy gondol­tam, az talán jobban elkel majd.- Hány képet festett az elmúlt félévben?- Harmincöt-negyven képet. Persze, szerettem volna többet is, de közben takarítani kell, mosni, főzni. Szeretnék festőtől tanulni, de innen. Martfűről ezt is nehéz megoldani. Sokat kell gyakorolni. Most még csak kedvtelés az egész.- Tetszenek a képei az embe­reknek?- Tetszenek. Csak az a baj, hogy nincs pénzük arra, hogy vásároljanak. Később szeretnék portrét is készíteni, és ha a gye­rekek nagyok lesznek, akkor én is kiülök majd festeni, mint az igazi festők. Katona Éva még csak fél éve kezdett el festeni. Kedvencei a táj­képek, de később szeretne a portréval is megpróbálkozni. Ősz­től azonban nehezebb időszak vár rá, hiszen visszamegy dol­gozni a munkahelyére, így a festésre nehezebb lesz időt szakíta­nia, pedig tanulni is szeretne. Dinnyeszezon Két tinédzserfiú áll a dinnye­halom mögött, a napernyő alatt és várják a vevőket. Megszólítottuk Farkas Krisztiánt és Friz Tamást: hogy ízlik a nyári munka? Krisztián:- Mind a ketten Martfűn la­kunk, egy osztályba járunk. Csak én vagyok állásban, a zöldségesnek árulok, a barátom csak besegít nekem.- Mióta dolgoztok?- Két hete.- Mire gyüjtitek a pénzt, amit itt kaptok? Krisztián:- Én nem gyűjtök. Csak úgy kell. Tamás:- Veszek érte minden hülye­séget. Fagyit, viedojátékot. Krisztián:- Korábban a tesóm is itt dolgozott, de megunta, így az­tán jöttem én.- Hol fogtok nyaralni az idén? Krisztián:- Cserkeszőlőn. Tamás:- Mi sátorozni megyünk.- Hová utaznátok, ha annyi pénzetek lenne, amennyit sze­retnétek? Krisztián:- A Kanári-szigetekre. Tamás:- Én Olaszországba.- Egyébként szeretitek a dinnyét? Krisztián:- Aha. Ami megrepedt, azt megesszük. Vagy ha vita van vevővel. Meglékelteti, aztán azt mondja, hogy nem elég jó az íze.- A többi gyerek nem irigyel, hogy állásod van?- Nem tudom. Mi reggel nyolctól ötig itt vagyunk, este 9-ig meg csavargunk, focizunk.- Gondoltatok arra, hogy eladók lesztek?- Igen.- Biztosan jó jegyet kaptatok matematikából, ha mertétek vál­lalni, hogy méritek a dinnyét, számoljátok a pénzt.- A - legyintenek és mutatják a zsebszámológépet, ami segíti őket a munkában. A srácok hasznosan töltik a szünidő egy részét. A munkával egy kis zsebpénz is összejön. Képünkön balról jobbra Friz Tamás, Farkas Krisztián. Barátjuk, Hajós László (hátul) csak segédke­zik a pakolásban. Július 21-én megalakult a munkanélküliek és állást kere­sők martfűi egyesülete - 10 ala­pító taggal. Az elnököt, Tóth Istvánt kérdeztük arról, hogy milyen céljaik, terveik vannak.- Itt élünk Martfűn és kör­nyékén, munkanélküliek, és nincs olyan szervezetünk, ahol tudnánk egymásért tenni. Pedig erre nagy szükség volna, hiszen nagyon sokan azért válnak munkanélkülivé, mert megszűnt a munkahelyük. Azonkívül, hogy havonta egyszer elmennek a munkaerőszolgálati irodába, nem találkoznak egymással. Az egyesületben arra törek­szünk, hogy együttműködjünk a munkaerőszolgálati irodával. A célunk „összehozni” a munka- nélkülieket. Ha például nekem az isme­retségi körömből „bejön” vala­milyen információ egy munka- lehetőségről, akkor tudok szólni a többieknek, és így lerövidít­hetjük a munkára találás idejét. Célunk, hogy minél rövidebb ideig legyen nálunk valaki tag.- Vagyis minél hamarabb munkát találjon.- Ha elérjük, hogy sikerül talpra állítani az embereket, és emberhez méltó körülményeket találni a számukra, akkor már megérte. Az egyesület sikerét az emberek személyes boldogu­lása adja.- Miből gazdálkodnak?- Annyi pénzünk van, amennyi a tagdíjakból jön ösz- sze. Jó volna szponzorokra ta­lálni, hiszen olyan dolgokra is szükség lenne (például telefon), amelyek pénzbe kerülnek. Mondok egy példát. Rengeteg hirdetés (állás,kereseti lehető­ség) jelenik meg az újságokban. Az egyesület utánaérdeklődne, leinformálná. Ha látjuk, hogy nem komoly, nem tisztességes, akkor értesítjük a társainkat, hogy ott már ne is próbálkozza­nak fölöslegesen. Tóth István szerint egyesületben könnyebb. Ez nem könnyű munka, nem könnyű érdekképviselet. Aki fölvállalja, hogy tesz az egyesü­letért, annak széles vállának kell lennie, és legalább 18 réteg bőrnek az arcán. Olyannak, akit ha kidobnak az ajtón, bemegy az ablakon.- Összefogva többet lehet tenni a munkanélküliekért, mint külön-kiilön?- Van egy országos szervezet is, és annak egy tiszántúli szer­vezete. Karcagon hatékonyan működik egy hasonló szervezet, már sok tagot juttattak munká­hoz. A saját példámon tudom, hogy a munkahelykereséssel az ember nagyon sok pénzt és időt eltölt. De ha a munkáltatóhoz mondjuk az egyesület jelentke­zik be, és referenciaanyaggal szolgál a munkanélküliről, ak­kor a munkanélküli érdekeit már az egyesület képviseli, és ezzel terhet is levesz a válláról.- Ón mióta munkanélküli?- A feleségemmel együtt a cipőgyárból kerültünk ki, ahol műszaki fejlesztő voltam én, a feleségem pedig modelltervező. Sok lehetőséget megpróbál­tunk, de döntő többségében nyugdíjast akartak dolgoztatni, hogy ne kelljen utána társada- lömbiztosítási járulékot fizetni. Februárban lettünk munka- nélküliek. Novemberben kapjuk először a munkanélküli segélyt, mert az addigi időszakra végki­elégítést adott a gyár. Éz is érthetetlen, hiszen azt gondolná az ember, hogy a végkielégítés arra jó, hogy az egy összegben megkapott pénz­ből kezdjünk valamit, mondjuk befektessük, vállalkozásba szálljunk be. De így nem lehet, mert azt a pénzt föléljük. Van egy 12 és egy 16 éves gyerekünk. A családi pótlék fo­lyósításban is fennakadás volt, mert a munkahelyről át kellett jelenteni a társadalombiztosí­tásnak, és néhány hónapig nem folyósították, most kezdtük el kapni megint.- Mi történik azokkal, akik munkát kapnak? Nem lehetnek tovább az egyesület tagjai?- Lehetnek, de másképpen. Továbbra is szívesen látjuk őket az egyesületben - pártoló tag­ként. Ilyen még sose volt Ül az öregasszony a konyha sarkában, a sezlo- non. Háta mögött van az ab­lak, melyen csak ritkán süt be a nap. De ez őt most nem is ér­dekli. Csak üldögél, kendő a fe­jén, a nagy melegben is. Panaszkodik, persze azt is csak halkan, pityergősen. Úgy is szeretné, ha meghal­lanák, meg úgy is, hogy ne hallja meg senki.- Én nem tudom, hogy lehet ez... Mindenki munka­nélküli mán a családba. Én mán sokat megértem, de ilyen világot még sose. Oszt itt vannak az onokák, azokat is el kéne tartani valakinek. Azoknak ruha kell meg koszt. Én megértem a hábo­rút is, de ilyen még sose vöt. Hogy valaki dógozni akar, oszt nem kell a munkája senkinek. Szipog, szipog, le se tö­rüli a könnyeit. Biztosan nem ilyen öregségre vá­gyott. Sokan talán azt monda­nák, miért sír, az ő élete legalább rendben van, kapja a nyugdíjat. Csakhogy az ember ak­kor se hajtja nyugodtan álomra a fejét, ha a gyereke­ivel van baj. Ő sem saját magát félti, hanem a szeretteit. Szipog, szipog, végül kifakad.- Legalább én ne élnék mán... írta:Paulina Éva Fotó:Korényi Éva Egyesület a munkanélküliekért Utazási kedvezmény A hallássérültek megyei szövetsége és a martfűi csoportja azzal a kéréssel fordult a polgármesteri hi­vatalhoz, hogy a helyi autó- buszjáratokon a hallássérültek térítésmen­tesen utazhassanak. Ugyanakkor a martfűi csoportmunkájához 10 ezer forint támogatást is kértek. A segítségnyújtást a képvi­selő-testület megszavazta. A családsegítő központ vezetője Pályázatot hirdettek a Szociális Családsegítő Szolgálat intézményvezetői munkakörének betöltésére. Taub Magdolna, aki ko­rábban az intézmény meg­bízott vezetőjeként dolgo­zott - nyújtott be pályáza­tot, amelyet a képviselő-tes­tület elfogadott. Kunszentmárton- Kungyalu út Kötelezettséget vállalt az önkormányzat a Kun- gyalu-Kunszentmárton kö­zött épülő 45 sz. út megva­lósításában: 6,9 millió forint pénzbeni segítséget szava­zott meg a testület. Annak a természetbeni hozzájáru­lásnak, amellyel munka­végzés formájában támogat­ják az útépítést - 5,1 millió forint az értéke. Nehéz iskolakezdés Hamarosan itt a szep­tember. A szülők nagy ré­szének fejtörést okoz, ho­gyan tudja kifizetni a beis­kolázás megnövekedett költségeit. Hiszen egy gyerek isko­lába indulása 5-6-7 ezer fo­rint is lehet. Ez a probléma a többgyerekes családokban fokozottan jelentkezik. Az önkormányzat több mint 640 ezer forinttal tá­mogatja az iskolások csa­ládjait. Az általános isko­lákban rászoruló gyerme­kenként ezer forint tan­könyvsegélyt adnak, szak- középiskolában ezerötszá­zat. Az általános iskola alsó tagozatában gyermekenként 2 ezer forintot szántak tan­szersegélyre, felső tagozat­ban 2 ezer 500 forintot, szakközépiskolában pedig 3 ezer forintot. A kedvez­mény 170 diákot érint, vi­szont az iskolák jelzései alapján a kedvezményezet­tek köre még bővülhet. Az ebédtérítési díjakhoz is biztosítanak támogatást. Százötven gyereknek a térí­tési díjból naponta 15 forin­tot vállalnak át, negyven gyermek esetében pedig 100 százalékot. Ez 650 ezer forint kiadást jelent az idén. Segély gyógyszerre is Az utóbbi hetekben elő­fordul, hogy még az átlagos jövedelemmel rendelkező családokban is nehézséget okoz a gyógyszer kiváltása, hiszen a térítési díjak meg­növekedtek. Aki nem tudja kiváltani a patikában a re­ceptet, az vagy megvárja a fizetést, a nyugdíjat vagy pedig az önkormányzathoz fordul segítségért. Eddig harminchétén kaptak átme­neti segélyt erre a célra. A városban az idén száztizén jogosultak alanyi jogon közgyógyellátásra (tizen­nyolccal több, mint tavaly), és százhuszonegyen méltá­nyossági alapon (negyve­neggyel több, mint tavaly.) A munkanélküliek jövede­lempótló támogatását jelen­leg ötvenötén kapják. Az év végéig várható, hogy száz- kilencvenen részesülnek ebben a támogatásban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom