Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-14 / 189. szám
1993. augusztus 14., szombat Az tJj Néplap Martfűn 7 NYÁR A STRANDON.A strand kedvenc pihenőhelye a martfűieknek - különösen kánikulában. Aki nem jut el külföldre, vagy táborba, az itt is megtalálja a pihenés feltételeit. Táborozni jó, de kedv is kell hozzá Többféle nyári tábort is hirdetett a művelődési központ, de ezen a nyáron nehezen mozdultak a martfűi gyerekek, fiatalok. Például 250 forintos részvételi díjjal kínáltak egynapos kirándulást Kecskemétre. Ez azonban csak akkor jött volna össze, ha legalább negyvenen jelentkeznek, de csak tizenhatan érdeklődtek. Kínáltak lehetőséget nyári nyelvtanulásra is. Hiába. Érdekes módon, az idén először az iskolában sem volt sikere a meghirdetett napközis tábornak. Már tavaly is olyan kevesen jelentkeztek, hogy a két iskolából vonták össze a napközis csoportot. Az idén pedig olyan kevesen igényelték, hogy az iskolák nem is szervezték meg. Hogy mi lehet az oka az érdektelenségnek? Talán a pénzhiány. Talán az a szomorú tény, hogy nagyon sok családban van már legalább egy munkanélküli, aki otthon tud lenni a vakációzó diákkal. A művelődési központ által kezdeményezett népművészeti tábor volt az egyetlen hosszan tartó nyári program, amelyre jelentkeztek elegen. Ezt júliusban szervezték meg, egy hétig tartott - huszonöt gyerekkel. A részvételi díj 400 forint volt, azért, mert a Hét Törzs Alapítványtól nyertek pénzt pályázaton a táborra, - 25 ezer forintot. A népművészet iránt érdeklődő gyerekeket elvitték Mezőtúrra, a fazekasmúzeumba, és a szőnyegszövőkhöz. Jártak a mezőkövesdi matyó múzeumban is, fölkeresték a tiszaföldvári, a jászberényi múzeumokat is. Hímzést és öltésmintákat is tanultak a táborban. Ha kidobnak az ajtón... Az óvónő, aki fest A művelődési központban Czene Árpádné Katona Éva festményeiből készült kiállítást nézhettük meg. Megtudtuk, hogy Éva martfűi fiatalasszony, óvónőként dolgozik, de most otthon van a saját gyerekeivel. Fölkerestük, hogy megtudjuk, hogyan kezdett el festeni?- Martfűi születésű vagyok. Az édesanyám is festett, de nem lett belőle az, ami szeretett volna. Úgyhogy én örököltem ezt a kézügyességet.- Mikor alakúit ki a vonzalom a képzőművészet iránt?- Már kiskoromban. A képzőművészetire akartam felvételezni, de otthon lebeszéltek róla. így óvónőképzőbe jelentkeztem, ahol az osztályfőnököm rajztanár volt. Ez nagyon sokat segített nekem. Már a képzőben mindenki engem bízott meg mindenféle dekorációs feladattal, de még ott sem festettem. A festésre tulajdonképpen a szükség vitt rá.- A férjem ugyanis munkanélküli lett, és valamihez kezdeni kellett. Féléve festek.- Miért éppen tájképeket? • - Ezeket fotókról készítem. A gyerekek még kicsik, nincs arra időm, hogy például kiüljek egy folyópartra. így fotóról festek. Az is majdnem olyan, mintha ott ülnék. Azért kezdtem tájképekkel, mert úgy gondoltam, az talán jobban elkel majd.- Hány képet festett az elmúlt félévben?- Harmincöt-negyven képet. Persze, szerettem volna többet is, de közben takarítani kell, mosni, főzni. Szeretnék festőtől tanulni, de innen. Martfűről ezt is nehéz megoldani. Sokat kell gyakorolni. Most még csak kedvtelés az egész.- Tetszenek a képei az embereknek?- Tetszenek. Csak az a baj, hogy nincs pénzük arra, hogy vásároljanak. Később szeretnék portrét is készíteni, és ha a gyerekek nagyok lesznek, akkor én is kiülök majd festeni, mint az igazi festők. Katona Éva még csak fél éve kezdett el festeni. Kedvencei a tájképek, de később szeretne a portréval is megpróbálkozni. Ősztől azonban nehezebb időszak vár rá, hiszen visszamegy dolgozni a munkahelyére, így a festésre nehezebb lesz időt szakítania, pedig tanulni is szeretne. Dinnyeszezon Két tinédzserfiú áll a dinnyehalom mögött, a napernyő alatt és várják a vevőket. Megszólítottuk Farkas Krisztiánt és Friz Tamást: hogy ízlik a nyári munka? Krisztián:- Mind a ketten Martfűn lakunk, egy osztályba járunk. Csak én vagyok állásban, a zöldségesnek árulok, a barátom csak besegít nekem.- Mióta dolgoztok?- Két hete.- Mire gyüjtitek a pénzt, amit itt kaptok? Krisztián:- Én nem gyűjtök. Csak úgy kell. Tamás:- Veszek érte minden hülyeséget. Fagyit, viedojátékot. Krisztián:- Korábban a tesóm is itt dolgozott, de megunta, így aztán jöttem én.- Hol fogtok nyaralni az idén? Krisztián:- Cserkeszőlőn. Tamás:- Mi sátorozni megyünk.- Hová utaznátok, ha annyi pénzetek lenne, amennyit szeretnétek? Krisztián:- A Kanári-szigetekre. Tamás:- Én Olaszországba.- Egyébként szeretitek a dinnyét? Krisztián:- Aha. Ami megrepedt, azt megesszük. Vagy ha vita van vevővel. Meglékelteti, aztán azt mondja, hogy nem elég jó az íze.- A többi gyerek nem irigyel, hogy állásod van?- Nem tudom. Mi reggel nyolctól ötig itt vagyunk, este 9-ig meg csavargunk, focizunk.- Gondoltatok arra, hogy eladók lesztek?- Igen.- Biztosan jó jegyet kaptatok matematikából, ha mertétek vállalni, hogy méritek a dinnyét, számoljátok a pénzt.- A - legyintenek és mutatják a zsebszámológépet, ami segíti őket a munkában. A srácok hasznosan töltik a szünidő egy részét. A munkával egy kis zsebpénz is összejön. Képünkön balról jobbra Friz Tamás, Farkas Krisztián. Barátjuk, Hajós László (hátul) csak segédkezik a pakolásban. Július 21-én megalakult a munkanélküliek és állást keresők martfűi egyesülete - 10 alapító taggal. Az elnököt, Tóth Istvánt kérdeztük arról, hogy milyen céljaik, terveik vannak.- Itt élünk Martfűn és környékén, munkanélküliek, és nincs olyan szervezetünk, ahol tudnánk egymásért tenni. Pedig erre nagy szükség volna, hiszen nagyon sokan azért válnak munkanélkülivé, mert megszűnt a munkahelyük. Azonkívül, hogy havonta egyszer elmennek a munkaerőszolgálati irodába, nem találkoznak egymással. Az egyesületben arra törekszünk, hogy együttműködjünk a munkaerőszolgálati irodával. A célunk „összehozni” a munka- nélkülieket. Ha például nekem az ismeretségi körömből „bejön” valamilyen információ egy munka- lehetőségről, akkor tudok szólni a többieknek, és így lerövidíthetjük a munkára találás idejét. Célunk, hogy minél rövidebb ideig legyen nálunk valaki tag.- Vagyis minél hamarabb munkát találjon.- Ha elérjük, hogy sikerül talpra állítani az embereket, és emberhez méltó körülményeket találni a számukra, akkor már megérte. Az egyesület sikerét az emberek személyes boldogulása adja.- Miből gazdálkodnak?- Annyi pénzünk van, amennyi a tagdíjakból jön ösz- sze. Jó volna szponzorokra találni, hiszen olyan dolgokra is szükség lenne (például telefon), amelyek pénzbe kerülnek. Mondok egy példát. Rengeteg hirdetés (állás,kereseti lehetőség) jelenik meg az újságokban. Az egyesület utánaérdeklődne, leinformálná. Ha látjuk, hogy nem komoly, nem tisztességes, akkor értesítjük a társainkat, hogy ott már ne is próbálkozzanak fölöslegesen. Tóth István szerint egyesületben könnyebb. Ez nem könnyű munka, nem könnyű érdekképviselet. Aki fölvállalja, hogy tesz az egyesületért, annak széles vállának kell lennie, és legalább 18 réteg bőrnek az arcán. Olyannak, akit ha kidobnak az ajtón, bemegy az ablakon.- Összefogva többet lehet tenni a munkanélküliekért, mint külön-kiilön?- Van egy országos szervezet is, és annak egy tiszántúli szervezete. Karcagon hatékonyan működik egy hasonló szervezet, már sok tagot juttattak munkához. A saját példámon tudom, hogy a munkahelykereséssel az ember nagyon sok pénzt és időt eltölt. De ha a munkáltatóhoz mondjuk az egyesület jelentkezik be, és referenciaanyaggal szolgál a munkanélküliről, akkor a munkanélküli érdekeit már az egyesület képviseli, és ezzel terhet is levesz a válláról.- Ón mióta munkanélküli?- A feleségemmel együtt a cipőgyárból kerültünk ki, ahol műszaki fejlesztő voltam én, a feleségem pedig modelltervező. Sok lehetőséget megpróbáltunk, de döntő többségében nyugdíjast akartak dolgoztatni, hogy ne kelljen utána társada- lömbiztosítási járulékot fizetni. Februárban lettünk munka- nélküliek. Novemberben kapjuk először a munkanélküli segélyt, mert az addigi időszakra végkielégítést adott a gyár. Éz is érthetetlen, hiszen azt gondolná az ember, hogy a végkielégítés arra jó, hogy az egy összegben megkapott pénzből kezdjünk valamit, mondjuk befektessük, vállalkozásba szálljunk be. De így nem lehet, mert azt a pénzt föléljük. Van egy 12 és egy 16 éves gyerekünk. A családi pótlék folyósításban is fennakadás volt, mert a munkahelyről át kellett jelenteni a társadalombiztosításnak, és néhány hónapig nem folyósították, most kezdtük el kapni megint.- Mi történik azokkal, akik munkát kapnak? Nem lehetnek tovább az egyesület tagjai?- Lehetnek, de másképpen. Továbbra is szívesen látjuk őket az egyesületben - pártoló tagként. Ilyen még sose volt Ül az öregasszony a konyha sarkában, a sezlo- non. Háta mögött van az ablak, melyen csak ritkán süt be a nap. De ez őt most nem is érdekli. Csak üldögél, kendő a fején, a nagy melegben is. Panaszkodik, persze azt is csak halkan, pityergősen. Úgy is szeretné, ha meghallanák, meg úgy is, hogy ne hallja meg senki.- Én nem tudom, hogy lehet ez... Mindenki munkanélküli mán a családba. Én mán sokat megértem, de ilyen világot még sose. Oszt itt vannak az onokák, azokat is el kéne tartani valakinek. Azoknak ruha kell meg koszt. Én megértem a háborút is, de ilyen még sose vöt. Hogy valaki dógozni akar, oszt nem kell a munkája senkinek. Szipog, szipog, le se törüli a könnyeit. Biztosan nem ilyen öregségre vágyott. Sokan talán azt mondanák, miért sír, az ő élete legalább rendben van, kapja a nyugdíjat. Csakhogy az ember akkor se hajtja nyugodtan álomra a fejét, ha a gyerekeivel van baj. Ő sem saját magát félti, hanem a szeretteit. Szipog, szipog, végül kifakad.- Legalább én ne élnék mán... írta:Paulina Éva Fotó:Korényi Éva Egyesület a munkanélküliekért Utazási kedvezmény A hallássérültek megyei szövetsége és a martfűi csoportja azzal a kéréssel fordult a polgármesteri hivatalhoz, hogy a helyi autó- buszjáratokon a hallássérültek térítésmentesen utazhassanak. Ugyanakkor a martfűi csoportmunkájához 10 ezer forint támogatást is kértek. A segítségnyújtást a képviselő-testület megszavazta. A családsegítő központ vezetője Pályázatot hirdettek a Szociális Családsegítő Szolgálat intézményvezetői munkakörének betöltésére. Taub Magdolna, aki korábban az intézmény megbízott vezetőjeként dolgozott - nyújtott be pályázatot, amelyet a képviselő-testület elfogadott. Kunszentmárton- Kungyalu út Kötelezettséget vállalt az önkormányzat a Kun- gyalu-Kunszentmárton között épülő 45 sz. út megvalósításában: 6,9 millió forint pénzbeni segítséget szavazott meg a testület. Annak a természetbeni hozzájárulásnak, amellyel munkavégzés formájában támogatják az útépítést - 5,1 millió forint az értéke. Nehéz iskolakezdés Hamarosan itt a szeptember. A szülők nagy részének fejtörést okoz, hogyan tudja kifizetni a beiskolázás megnövekedett költségeit. Hiszen egy gyerek iskolába indulása 5-6-7 ezer forint is lehet. Ez a probléma a többgyerekes családokban fokozottan jelentkezik. Az önkormányzat több mint 640 ezer forinttal támogatja az iskolások családjait. Az általános iskolákban rászoruló gyermekenként ezer forint tankönyvsegélyt adnak, szak- középiskolában ezerötszázat. Az általános iskola alsó tagozatában gyermekenként 2 ezer forintot szántak tanszersegélyre, felső tagozatban 2 ezer 500 forintot, szakközépiskolában pedig 3 ezer forintot. A kedvezmény 170 diákot érint, viszont az iskolák jelzései alapján a kedvezményezettek köre még bővülhet. Az ebédtérítési díjakhoz is biztosítanak támogatást. Százötven gyereknek a térítési díjból naponta 15 forintot vállalnak át, negyven gyermek esetében pedig 100 százalékot. Ez 650 ezer forint kiadást jelent az idén. Segély gyógyszerre is Az utóbbi hetekben előfordul, hogy még az átlagos jövedelemmel rendelkező családokban is nehézséget okoz a gyógyszer kiváltása, hiszen a térítési díjak megnövekedtek. Aki nem tudja kiváltani a patikában a receptet, az vagy megvárja a fizetést, a nyugdíjat vagy pedig az önkormányzathoz fordul segítségért. Eddig harminchétén kaptak átmeneti segélyt erre a célra. A városban az idén száztizén jogosultak alanyi jogon közgyógyellátásra (tizennyolccal több, mint tavaly), és százhuszonegyen méltányossági alapon (negyveneggyel több, mint tavaly.) A munkanélküliek jövedelempótló támogatását jelenleg ötvenötén kapják. Az év végéig várható, hogy száz- kilencvenen részesülnek ebben a támogatásban.
