Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-10 / 185. szám

1993. augusztus 10., kedd Hazai tükör 3 Helyzetkép az abonyi strandról Kevesebb reménnyel Tombol az augusztusi káni­kula. Hogyan fogadja a vendé­geket az abonyi strand? - kér­deztük Szökrön Lászlótól, aki egy évtizede vezeti a strandot.- Június 1-jén nyitottunk. Azért ilyen későn, mert az isko­lák sajnos nem használták ki a strand adta lehetőségeket az úszásoktatásra. A nagymedence vize 26-27 fokos, a nyolcszáz méteres mélységű kútból 44 fo­kos víz tör fel. A víztisztító be­rendezés folyamatosan műkö­dik. Igen kedvezőek belépője­gyeink. Az általunk szervezett úszásoktatást 60-70 gyermek veszi igénybe. Fertőzésveszély­ről nálunk nem beszélhetünk. Vizünk nincs gyógyvízzé nyilvánítva, félreértésre néha az ad okot, hogy egyik medencénk 44 fokos. Az uszoda téliesítését már tíz éve tervezi az önkormányzat, de eddig még semmi sem történt. Sajnos a városvezetők úgy dön­tenek a strand ügyéről, hogy minket meg sem kérdeznek, A képviselő-testületből egy kép­viselővel találkoztam idekinn. Belátom, fontos a sportcsarnok is, de még fontosabb a gyerme­kek egészsége. Rengeteg a tar­táshibás közöttük, öt-tíz év múlva rajtuk már nem segíthe­tünk. Napi egy óra úszás feltét­lenül kellene a kisdákoknak. Ma már abban sem bízom, hogy egy 25 méter hosszú strandme- decene és pihenő-ülő, meleg vi­zes medence meglesz valaha is. Az úszószakosztály „haldok­lik”. Remény sincs arra, hogy újjáéled. A meleg víz reményé­ben sokan vásároltak itt hétvégi házat. Beletörődtek a körülmé­nyekbe, az idők folyamán gaz­dát is cseréltek ezek a házak. Az újszászi önkormányzat saját költségén busszal hozza el a di­ákokat, itt tartják a testnevelés­órát... úgy látszik, nekik job­ban megéri... Amit lehet, mi megteszünk, szépen gondozott a környezet. A fák lombkoronája árnyékot, hűst ad, a rózsalugasok, virágok hangulatot teremtenek. A ki­kapcsolódni vágyó vendégeket a büfé és az ételbár színvonala­san tudja kiszolgálni. Természetesen terveinkről nem mondtunk le. Többek között egy fedett uszodáról, amiben a gyermekek megtanulhatnak úszni, de a felnőtteknek is szük­ségük van a mozgásra, hiszen az úszás sok mindent gyógyít: mozgásszervi betegségeket, asztmát és még sok egyebet. 1959 óta működik a strand, fej­lesztése nem várhat sokáig.-b. zs.­Fotó: Járdány Gyula Szökrön László úszásoktatást tart Hogyan horgászunk jövőre? Olcsó éle lenne az a válasz, hogy ki kukaccal, ki kukoricá­val, ki mással, amit a horgászle­lemény már eddig is kitalált és több-kevesebb sikerrel kipró­bált. Ez a vízparton valóban így lesz, de amíg eljutunk a víz­partra, egy-két dolgon túl kell lennünk. Vegyük sorba a változásokat! A kárpótlási törvény végrehaj­tása már érzékelhető változáso­kat hozott a tulajdonviszonyok alakulásában, a kisebb vizek és csatornák vagy azok parti részei magántulajdonba kerültek. A tulajdonosok nehezebben tűrik, hogy kertjük, földjük, gyümöl­csösük végében vagy egyenesen azok területén horgászok legye­nek. Hasonló a helyzet a digógöd- rökből, vályogvető gödrökből kialakított horgászvizek eseté­ben is, legyen az szántó vagy legelő területén. Itt az a jogi helyzet, hogy ha ilyen terület magánkézbe kerül, az állam horgászati joga megszűnik, és az egyesületnek a tulajdonossal kell egyezséget kötnie. Hasonlóan alakul a rész­aránytulajdon kimérésével ke­letkezett földtulajdon esetében a halászat, horgászat rendje. A másik, mindenkit érintő változás a „horgászati jogosít­ványok” kiadási rendjének és rendszerének változása. Eddig az horgászhatott, aki egyesületi tag volt, és arra az évre állami és területi jegyet váltott. A rendszer az országos szövet­ségre épült, és a tagegyesülete­ken keresztül jutott el az egyes horgászig. A halászattal foglal­kozó jogszabályok módosítása teljesen új helyzetet teremt 1994. január 1-től. A horgászathoz három papír együttes megléte szükséges: ál­lami horgászvizsga-bizonyít- vány (vagy igazolás arról, hogy az illető már 1993-ban horgá­szott), arra az évre kiváltott ál­lami horgászjegy (14 év felett 300 forint, alatta 100 forint) és területi engedély. Tehát bárki, aki a halászat, horgászat terüle­tén szabálysértésért nem volt jogerősen elmarasztalva, hor­gászvizsgája és éves állami je­gye van, az ország bármely ré­szén éves, napi, heti stb. területi jegyet válthat, és a helynek megfelelő horgászrend szerint jogosult a horgászatra, állam­polgárijogon. Az állami horgászvizsgát a földművelésügyi hivatalok szervezik - díja 300 forint - és adják ki a vizsgabizonyítványt, ugyanígy a hivatalok gondos­kodnak az állami horgászjegy kiadásáról. A területi jegy kia­dására az illető vízen halászati joggal rendelkező jogosult. Ez a változás gondot jelenthet azok­nak a horgászegyesületeknek, amelyek nem tudnak a tagsági díj fejében megfelelő szolgálta­tást nyújtani. A fentieket olvasva joggal vetődik fel a kérdés, hogyan tudja megoldani a megyei föld­művelésügyi hivatal, hogy 1994. január 1-jén 0.00 órától a mintegy 20-25 ezer horgász ér­vényes papírok birtokában megkezdhesse a horgászatot. A válasz a következő. Megrendeltünk 24 ezer ál­lami horgászjegyet felnőttek­nek, 4500 horgászjegyet gyer­mekeknek, továbbá 4000 üdü­lőhorgászjegyet és 3000 állami horgászvizsga-bizonyítványt, melyek augusztusban rendelke­zésünkre állnak. Előzetes meg­beszélést folytattunk a szolnoki székhellyel alakuló Közép-ti­szai Horgászegyesületek Szö­vetségével, valamint a tiszafü­redi székhellyel alakuló Ti- sza-tavi Horgászszövetséggel. A szövetségek vállalták, hogy a tagegyesületek részére kész­pénzért, illetve bizományosi formában átveszik az állami horgászjegyet és a tagokhoz jut­tatják, valamint segítik az újon­nan belépő egyesületi tagokat az állami vizsgára való felké­szülésben, és lehetőség szerint a lakóhely vagy közeli települé­sen való vizsgáztatásban. Ezt a munkát szeptemberben meg kell kezdeni, hogy december­ben a horgászathoz szükséges okmányok az igénylők kezében lehessenek. Azt szeretnénk, hogy a szó­rakozást, felüdülést jelentő hor­gászat ne bosszankodással kez­dődjön. Meg kell érteni viszont, hogy a készpénzzel egyenértékű szigorú számadású állami je­gyek bizományosi terjesztésé­nél e feltételeket vizsgáljuk, és a nyilvántartást megköveteljük. Ez annál inkább fontos, hogy aki horgászati szabálysértés mi­att állami jegyet nem kaphat, ne juthasson kerülő úton annak bir­tokába. Az egyesületek szövetségeire és az egyesületekre akarunk el­sősorban támaszkodni, ott isme­rik a tagságot, a helyi viszonyo­kat, melyek befolyásolják az összességében nem kis munkát igénylő feladat gond- és bosz- szankodásmentes végrehajtását. Természetes, hogy a rendelet alapján nem zárható ki más természetes vagy jogi személy sem, ha az a feltételeknek meg­felel. A jogszabály-módosításnak nem volt célja, de azt várjuk, hogy az egyesületekben és a te­rületi szövetségekben megújul a munka, erősödik az érdekvé­delmi és szolgáltatói jelleg, fo­kozódik az érdekeltség a hal és természet megőrzésében. Horváth Ferenc FM-hivatal Az élelmiszerek minősége EK-ellenőrzés Tételesen ellenőrzik 1994. január 1-től a friss gyümölcs- és zöldségszállítmányokat ha­zánkban annak érdekében, hogy az Európai Közösség országai problémamentesen fogadhassák a magyar árukat - jelentette be Salamon Aurél, a Földművelés- ügyi Minisztérium főosztály­vezető-helyettese hétfőn a Hanns Zeidel Alapítvány által szervezett német-magyar szakmai fórumon. A szakember elmondta: az el­lenőrzés megszigorítására azért van szükség, mivel ez év elejé­től új normarendszer lépett ér­vénybe az Európai Közösség országaiban. Hazánknak ehhez a szigorúbb követelményrend­szerhez kell igazodnia, mivel a közösség csak úgy engedi be te­rületére az árut, ha azt vagy a közösség, vagy az exportáló ál­lam minőségi tanúsítással látja el. Salamon Aurél utalt arra, hogy végső szakaszába érkezett az új élelmiszertörvény kimun­kálása, azt várhatóan a parla­ment őszi ülésszakán el is fo­gadják. Újságírói kérdésre válaszolva a főosztályvezető-helyettes el­mondta: egy közepes termésű évben is 75 százalékkal több áru terem hazánkban, mint ameny- nyit el lehet fogyasztani. Ennek eladása - a szigorúbb feltételek közepette is - létkérdés. (MTI) Világtalálkozó Hazánkban rendezik meg a Nemzetközi Optikai Tudomá­nyos Szervezet, az ICO 16. vi­lágkongresszusát. A Budapest Kongresszusi Központban hét­főtől péntekig tartó rendezvény­ről Lupkovics Gábor, a konfe­rencia elnöke, áz ICO alelnöke tájékoztatta az MTI-t. A tudo­mányos világtalálkozóra 42 or­szágból mintegy 600 tudós lá­togat hazánkba, az előadások száma pedig meghaladja az 500-at. Keddi jegyzet Kinek higgyünk? Néhány héttel ezelőtt csalódtam utoljára. Akkor, amikor szinte egy időben tapasztaltam két egymásnak ellentmondó, mégis összefüggő jelenséget. Az egyik az volt, hogy akkor ta­lálkoztam olyan emberekkel, akik a szekrényükben őrizgetik a receptjüket, mert nem tudják kiváltani, megvárják vele a nyug­díjat vagy a fizetést. A társadalombiztosítási támogatást ugyanis csökkentették bizonyos gyógyszereken, így az eddigi­nél többet kell fizetni értük. (Nyilván a társadalombiztosításnak olyan kevés pénze van!) Ugyanakkor röppent fel az a hír is, hogy a frissen megválasz­tott társadalombiztosítási önkormányzat első lépése az volt, hogy az igen magas tiszteletdíjról tanácskozzék. Holott a vá­lasztások előtt mintha társadalmi munkáról lett volna szó. (Nyilván a társadalombiztosításnak olyan sok pénze van, hogy erre is futja!) Nem zavarna ez az egész, ha nem folyton azt a képet látnám magam előtt, hogy az emberek zsebéből kiveszik a pénzt (a nyugdíjasok, a gyermekes családok zsebéből is), és ez a pénz vándorol át - akármilyen címen is! - más zsebekbe. Mert a Nagy Zseb (a társadalombiztosításé) közös. Ha az egyik oldalra adni akarok valamit, azt valahonnan el kell venni. Bevallom, én is elmentem annak idején választani, és én is elhittem, hogy ez az egész az én érdekemben (is) történik, hogy ezentúl majd másképp lesz... De a tb-önkormányzat első lépése abszolút kiábrándító volt. Még akkor is, ha közben olvasom Nagy Sándor nyilatkozatát, miszerint: „Nem azért jöttem a szakszervezethez, hogy meg­gazdagodjak.” Nyilván a társadalombiztosításhoz sem azért „mentek” az önkormányzati képviselők, hogy meggazdagodja­nak. De a tüske akkor is benne marad az emberben. Nem szeretnék csalódni többet. Az utóbbi években úgyis csak a kiábrándultságomat halmozom - csalódásaimat embe­rekben, ügyekben. Annak viszont, hogy ne csalódjak, egyetlen járható útja van: nem kell hinni senkinek. Ezentúl tehát kételkedő leszek. Mindent csak utólag hiszek el, amikor már megtörtént, amikor már betartották, illetve nem tartották be az ígéreteket. Az ember csak azt higgye, amit lát... Persze ez is csalóka, sajnos. Mert attól függ, ki mit lát, hogy az élet melyik oldalán sikerült helyet szorítani magának. Pél­dául az egyik ismerősöm nem akarja elhinni, hogy Magyaror­szágon több mint kétmillió ember él a létminimum alatt, mert ő csak a butikosokkal találkozik. Én viszont elhiszem a létminimum alattiakat, mert én talál­koztam kolduló gyerekekkel, fázó öregasszonnyal, tizenéves prostituálttal. Kinek higgyünk? Mit higgyünk el? Nincs recept, a hitével ki-ki maga „gazdálkodik”, de nem árt óvatosan adagolni. Mert sokszor az sem igaz, amit lát az ember. Pontosabban az is csa­lóka lehet. Mint például bizonyos réteg szemmel látható, pillanatok alatti hihetetlen gazdagodása. Nézzük az épülő villákat, a su­hanó luxuskocsikat. Lám, ez is valóság. Valamiféle „ered­mény”. Csak azt ne higgyük, hogy ezek egyúttal az ország gazdasági felemelkedését is jelzik. Paulina Éva Antifasiszta egyezmény A Magyar Ellenállók és Anti­fasiszták Szövetsége és a Szlo­vák Antifasiszta Harcosok Szö­vetsége együttműködési egyez­ményt ír alá augusztus 11-én Budapesten. A megállapodás - amelynek elfogadását a szlovák fél kezdeményezte - a két szer­vezet együttműködését, a köl­csönös látogatásokat és rendez­vényeket, valamint az antifa­siszta hagyományok ápolását kívánja elősegíteni. Az egyez­mény az éledő újfasizmus és az idegengyűlölet elleni harc elveit is rögzíti - mondta el az MTI- nek Sugár Klára, a MEASZ al­elnöke tegnap. Hozzátette: a két szervezet tagságának gondjai hasonlóak, mert az ellenállók anyagi és társadalmi megbecsü­lése „hagy némi kívánnivalót”. A szlovák szövetség helyzete mindazonáltal megnyugtatóbb, mint a magyaré, mert jelentős anyagi támogatást kap, önálló épülettel rendelkezik, lapot ad ki, és jó viszonyban van a po­zsonyi kormányzattal. Az egyezményt - a pozsonyi fél kérésére - Szlovákia buda­pesti nagykövetségén írják alá. (MTI) Növényolajipar és cukoripar Ahol a pénz, ott a hatalom Avagy lehet-e szél ellen... politizálni? Sok kritika éri manapság a privatizációt. A bírálatok egy része tartalmaz is reális eleme­ket, ám ami az élelemiszeripar egy részének, nevezetesen a növényolajipamak és a cukor­iparnak a privatizációját illeti, a bírálatokkal nem lehet egyet­érteni. Annál is inkább, mert mögöttük jól érzékelhető politi­kai, és nem gazdasági motívu­mok húzódnak. Mostanában a kereszténydemokraták használ­ták fel a már megmásíthatatlan gazdasági döntések bírálatát po­litikai erények kovácsolására. Bírálták például a növény­olajipar privatizációját is, mint­egy a magyar privatizáció rossz példájaként említve azt. Valójában a vételi szándék­kal jelentkezők közül a legtöbb pénzt az Eridania Béghin-Say, Cerestrar részvénytársasága a Central Soya Cereol részvény- társaság fizette, olyan financiá­lis háttérrel, mint a Montedison világcég, amelynek fő részvé­nyese a Ferruzzi család. Többek között a tőkeerő mi­att döntöttek úgy a privatizáció­ért felelős vezetők, hogy ez a cég vásárolhatja meg a növény­olajiparunkat. Az ellenzők kétségbeesett ki­áltásai az egekig szöktek. Csak arról feledkeznek meg a kritiku­sok, hogy a feldolgozóiparunk tőkeszegénysége miatt a piac­szerzés egyre nehezebb volt, az export csak az állami támogatás miatt volt gazdaságos, a Cereol viszont azonnal több mint egy- milliárdot fordított a martfűi gyár rekonstrukciójára, új üzemrészt építve, ahol palac­kozhatják az olajat, és így ma­gasabb árat érhetnek el vele a külföldi piacon. A termelők sem panaszkod­hatnak a cégre, hiszen megelő­legezte a várható termésüket mintegy négymilliárd forinttal, és ez alig valamivel kevesebb, mint az az állami támogatás, amit mezőgazdaságunk egész évre kapott A kétkedőknek a részvény- társaság tőkeerejéről néhány adat. A cég tavalyi mérlege sze­rint az rt. forgótőkéje mintegy 20, álló és egyéb más tőkéje pe­dig 24 milliárd francia frank. Táhát még nyugati szemmel is betonkemény gazdasági háttér­rel rendelkezik. Az Eridania Béghin-Say má­sik tőkebefektetése három cu­korgyár megvétele. Köztük a szolnokit is megvásárolta a cég. Ebben a mezőgazdasági ágban is a termelők támogatásával kezdett a Béghan-Say. A cukor­répát termelő gazdaságoknak itt is meghitelezte a várható termés 40 százalékát. Nagyobb segítséget kaptak a mezőgazdasági üzemek, mint az állami garanciavállalásé hite­lek során, hiszen ha a gazdaság idei termésátlaga nem fedezi a költségeket, akkor adósságukat átütemezhetik jövőre, kamat nélkül, és 1994-ben fizetik majd ki répában. Ugyanakkor a meg­vásárolt cukorgyárakban fej­lesztették a technológiát, mint­egy 500 millióért. A politikában is tudomásul kellene venni, hogy ebben a rendszerben a pénz, a tőke ha­talmi tényező, és azt is, hogy egyelőre kevés a magyar milli­árdos, akik „házon belül” ren­dezhetnék a privatizáció kényes ügyeit. span

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom