Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-07 / 156. szám

6 1993. július 7., szerda Kunsági Extra----Kisújszállás G yűlik az élet Három évre ágyhoz kötözték Címerezik a kukoricát Ezekben a napokban kom­bájnok berregése, pótkocsis te­herautók zúgása veri fel a kisúji határt. Porolnak a gépek, poros a világ, hiszen errefelé is ritka vendégnek számított az éltető eső. A Nagykun Mezőgazda- sági Szövetkezetben például ott- jártunkkor már levágták 315 hektáros őszi árpájukat, amely hektáronként harminckét és fél mázsát adott. Vágták a borsót is, ebből is akad 264 hektár és az eddigi tapasztalatok szerint a termés 23 mázsa körül alakul. Ami a búzát illeti, másfélezer hektárt vetettek és ha minden a tervek szerint alakul, harminc- egynéhány mázsát fizet. Hogy hová kerül az élet? Akad a szö­vetkezetnek egy sertéstelepe, ahonnan tízezer hízót bocsáta­nak ki. Részben takarmánybú­zaként hasznosítják, részben ér­tékesítik. Lesz rá vevő minden bizonnyal, hiszen ahogy a kom- bájnosoktól hallottam: az aszály ellenére ebben az évben minő­ségileg jó búza termett a város környéki táblákon. Oláh István kombájn vezető és Tuka Gyula növénytermelési egységvezető ismerkedik az idei terméssel Vállalkozó orvosok oda, az orvosok nem szívesen vállalkoznak. Úgy tűnik a nagykun település kivételnek számít. Erről érdeklődtünk dr. Gyányi Margittól, aki belgyó­gyász szakorvos, és az ön- kormnyzat egészségügyi bizott­ságának az elnöke.- Az alapellátásban hét orvos dolgozik: öt felnőtt- és két gyermekkörzetben. Közülük jú­lius elsejétől öten vállalkozók lettek.- Népszerű ez a forma?- Szerintem igen, mert a vá­ros kedvező feltételeket biztosí­tott. Ingyen kaptak rendelőt fel­szereléssel együtt, működőké­pes állapotban.- Többletkiadást jelent a be­tegeknek?- Akiknek biztosításuk van, nem.- Megéri a doktoroknak?- Azt hiszem erre ők tudnak, tudnának pontos feleletet adni. Még most aligha, de mondjuk bizonyos idő után. Nálunk népszerű a vállalko­zás, öt háziorvosunk is élt a lehetőséggel, mondja dr. Gyányi Margit Jártunkban-keltünkben me- gyeszerte több helyen hallottuk, hogy lehetőség ide, alkalom Kutya meleg kisúji módra Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Nagy Zsolt A modern épületszárny munkálatait a Tisza II. Tsz szakembe­rei végzik. Átadás az idén ősszel A Szociális Gondozási Köz­pontban jelenleg is százhúsz férfit, nőt istápolnak. Legtöbb­jüknek meleg ételt, szobát, és olykor még családot is jelent az ottlét, hiszen jórészüket az égvi­lágon senki nem keresi. Pedig jöttek valahonnan, de úgy tűnik, sehonnan nem hiányoznak. Mint az a huszonéves nő, akit a szülei - szerintem nem nevez­hetők annak - három évre kikö­töttek a kiságyba. Hagyatt fekve, kezeit, lábait a rácsokhoz hurkolva, hiszen így nem volt vele baj. Nem mozoghatott, fut­koshatott, nem vert le semmit. Olykor másik pelenkát, ruhát tettek alá, megetették, megitat­ták, de törődni nem törődtek vele. Az akkori hiányt ma is magán cipeli, látszanak a csuk­lóján a szíjak bevágásai. Jól érzi magát, hiszen itt szabadon jö- het-mehet, mozoghat. Vagy ír­hatnék egy kilencvenegynéhány éves nőről, aki 42 esztendeje otthonlakó. Minden rokona, családtagja meghalt, túlélte őket. Esetleg elmesélhetném: anyák napja, sátoros ünnepek alkalmával leveleket küldenek mindazoknak, akiknek rokonai vannak. Bizony érkezik vissza­jelzés olyan stílusban: ne há­borgassák őket, nem érnek rá beutazni, meglátogazni az itt élőt, megvan a bajuk. Tessék mondani, mit lehet egy ilyen le­vélre válaszolni? Elöljáróban ennyit, mert most nem csak erről szeretnék szólni, hanem arról is, 22 millió forintért egy új szárnyat építe­nek a százéves régi mellé. Összkomfortos szobákkal, zárt és félig nyitott kertekkel, muta­tós belső kiképzésű terekkel. Azért, hogy az otthonlakóknak végre korszerű otthonuk legyen. Nyaranta lovászinas Judit kedvenc lovának, Olgának a hátán. Mellette a ló csoda­szép kiscsikója, aki még mindig az anyja közelében érzi magát a legjobban Horváth Judit még ifjú hölgy, hiszen mindössze a tizenharma­dikát tapossa, bár esetében ez a szám szerencsésnek bizonyult. Ugyanis ezen a nyáron eddig két táborban is részt vett: elő­ször a Berettyó mentén egy természetvédelmiben, majd Aggteleken, ahol biológiaver­senyen is indult. Pillér Ibolyá­val, Herbály Zitával együtt nem is akármilyen eredménnyel, mi­vel országos harmadikok lettek. (A felkészítő tanárnőjük Danka Klára volt). Augusztusban oszt­rák vendégek érkeznek hozzá­juk, addig pedig itthon üti el az időt. Leginkább a lovak között, hiszen édesapjának van egy ta­nyája, jónéhány nyerítővei. Ju­dit gondozza, eteti őket és ame­lyiket lehet, Márta nevű barát­nőjével lovagol is. A képen lát­ható Olga - mellette a gyönyörű fia - a kedvenc lova, és rajta egyszer már Dévaványáig is el- galoppolt. Sőt gondolt egy me­részet és szülei legnagyobb megrökönyödésére városi há­zukig lovagolt. A történd hű­séghez hozzátartozik, hogy né­hányszor már repülés formájá­ban az anyaföld szilárságát, keménységét is megtapasztalta. Dehát istenem, mindez hozzá­tartozik egy 13 esztendős lová- szinas-hölgy portréjához, aki most lesz nyolcadikos, és ha minden az elképzelése szerint alakul, jövőre Szolnokon, a Vargában szeretné magasabb szintű tanulmányait folytatni. Boly: van-e, aki e nevet nem ismeri? Egy hatalmas gazdaság Mohács környékén. Mára rész­vénytársasággá alakult, és jelen­leg is a sátorhelyi táborban 550 megyénkbeli diák címerezi a kukoricát. Dr. Csont Bálint tá­borvezetőtől és Kovács József­től, a helyettesétől megtudtuk, hogy közülük kétszáztíz a ki­sújszállási. Szakmunkásta­nuló, szakközépiskolás, gimna­zista. Nehéz a munka, arrafelé nem a földön kucorog a kukori­caszár, de néhány nap alatt bele­rázódott a társaság. Köszönik szépen, megvannak, jól vannak, hiszen a melón kívül akad itt diszkó, sport, szórakozás is. A stúdióvezető a kisúji Sávay Pali, aki három éve végzi ezen feladatát. Bottlik Margit, Nagy István először táboroznak ily módon. Szatmári Krisztián arról nevezetes, hogy a kisújiak kö­zül ő szedi legmagasabbról a levegőt. Eddig 191 -re nőtt, és természetesen kosaras. Herceg Ákos 184-ig vitte és véleménye szerint akad itt nem kevés csi­nos lány. A szavaival élve: a le­osztás jó, a visszajelzés nem. Puzsér Sanyi, Koszta Attila, Koncz Gergely gimisek és mu­tatják a tenyerüket: túl vannak már az eslő sérüléseken, köté­seken. Ottjártunkkor - szomba­ton - sietnünk kellett a beszél­getéssel; mert ádáz focimeccs kezdődött. Az egyik oldalon egy diákcsapat, a másikon a ta­nárok rúgták a bőrt, úgyhogy nem akármilyen derbinek ígér­kezett az összecsapás. A kisújiak egy csoportja. Szemmel láthatóan jobban érzik ma­gukat, mint felelések előtt Csónakot is Az ATI Kft. még ’92-ben ki­alakított a négyes főútvonal mellett egy telepet, ahol a jám­bor betérő rögvest kocsitulajdo­nos lehet. Feltéve, ha akad vagy tízezer forintja, mert a legol­csóbb autó ennyi. Igaz, kaphat kocsit 450 ezerért is. Azután utánfutók, kisbuszok is kelletik magukat, sőt motorokat, legú­jabban pedig egy csónakot is kínálnak potom negyvenezerért. Ilyentájt főleg román meg orosz turisták látogatják, de jönnek magyarok is, hiszen itt vasárnap kivételével a hét bármelyik nap­ján kedvükre nézelődhetnek, ha meg tetszik, esetleg ... A kisbuszokon, személyautókon, motorokon kívül még egy csó­nak is gazdájára vár Maradtak az árak Amikor az ember az évben először strandra készül úgy ta­vaszutón, vagy a koranyár ele­jén, számíthat arra, hogy az árak ismét emelkedtek. Valamilyen indokkal: drágább a víz, az energia, vagy mint tudom én, és mindez belekelkulálódik a be­lépőjegyekbe is. A városi strand - amelyik május 12-én nyitott és önkormányzati tulajdonba került - üdítő kivételnek számít, hiszen náluk a tavalyi árak az érvényesek. így egy felnőttnek a belépőjegy hatvan forint, a gyerekeknek, nyugdíjasoknak harmincöt, és újításnak számít az, hogy aki délután négy körül érkezik egy húszasért lubickol­hat. Hogy hol? Vagy a gyógy­medencében, vagy az 1,40-es­ben, aki pedig vízijártasságát szeremé fitogtatni, a nagyme­dencében teheti, mert a végén kissámlira állva se ér le a lába. Új szolgáltatásként pedikűr is akad a strandon, akinek pedig kiszárad a torka, a büfében üdí­tőkkel, sörrel locsolhatja. Ügyelnek a tisztaságra, ezért a gyógymedencében, meg a száz­negyvenesben naponta tartanak vízcserét, a nagyban pedig szaknyelven fogalmazva a ter­heléstől, azaz a látogatástól függően: négynaponta, hetente, mikor hogy. Az idei csúcsot egyébként az elmúlt vasárnap jelentette, ami­kor is nyitástól zárásig összesen 463 jegyet adtak el a pénztár­ban. A városi strand árai az idén nem emelkedtek .

Next

/
Oldalképek
Tartalom