Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-09 / 158. szám
1993. július 9., péntek Hazai tükör 7 „Ivás közben rogyott rá a pince” Fekete humor Avagy temetői strófák SZABAD STRAND A ZAGYVÁN. Szolnokon a Tallinn városrész lakói olcsó és egyszerű megoldást találtak, mikor kövekkel rekesztették el a folyómedret a vasúti híd alatti szakaszon. Az így kialakított szúró nem engedi át a vízben úszó szennyeződéseket, uszadékfát, így nyugodtan élvezhetik a nyarat kicsik és nagyok. (Fotó: I. L.) Jászkunsági cellatitkok (8. rész) A czégéres feslettség orvoslása Az elmúlás kertjeiben általában komor-komoly feliratok adják tudtuk hogy ki nyugszik a hant alatt, mennyire jó apa, férj volt, szóval csupa-csupa jó tulajdonsággal rendelkezett az elhunyt. Tény, általában ez a jellemző temetkezési feliratainkra, de ezen cikk most kivételként másféle síri strófákat ismertet. Még pedig Párdi Mihály kunhegyesi nyugdíjas gyűjteményéből. Háromszék vármegye Már- kusfalva temetőjéből való az alábbi idézet: „ Vájná Gergő magyar vót De rossz felesége vót! Mérgében lett mohamedán Két asszonyt is tartott eztán Eggyel élni kevés vót, Kettőtől mingy ár meghótt.” Szintén erdélyi gyűjtés: „E sír mélyén nyugszik Hubai Borbála Július elején hirtelen meghaló Mikor a konyhában keverte a rántást A kegyetlen halál tett rajta egy rántást." Úgy tűnik a rím megrendelője aszályos torkú lehetett, ráadásul kapott is érte: „Itt nyugszik a feleségem Béke neki, béke nékem Többé már nem jár a szája Ha elmegyek a kocsmába." A jelek szerint a lenn nyugvó meglehetősen perlekedősnek számított: „Itt nyugszik a feleségem Az Istennek hála Míg élt, a nyelve Sose pihent nála Jámbor vándor kotródj el Mert ha véletlenül felkel A perlekedést veled kezdi el!!! Szintén találó ez a négy sor: „Utas, ha erre jársz, Nézd meg ezt a követ Mert ki itten nyugszik Nem ihatik többet." Egy Király Dezső nevezetű úr Saját fejfámra címmel tömören összefoglalta életét: „Nem voltam lángoló, sistergő máglya, Dermedt éjszakában lobogó fáklya, Költő se, vátesz se, hegyorom se, tenger Talán csak egy ember..." Egy tehetős, tehetősebb ember imigyen búcsúzott a földi léttől: „Pincém, kamrám tele, Elég volna fele De mit érek vele Ha a halál szele Ide peter ele..." Úgy tűnik, amíg az ember él, bármikor érheti meglepetés. Ezt igazolja ez a kassai, temetői közlemény: „Látta Napóleon fertelmes seregét Ette a nagy ínség keserű kenyerét A nagy döghalál is csak neki nem árta, Egészségben hótt meg, mikor nem is várta.” Nem tudom hány ember írhatja, írhatná fejfájára az alábbi állítást: „Mindig kódis, szegény vótam Bizon, sokaknak tartoztam Hogy meghóttam azt nem bánom, Mert leróttam adósságom.” Azért akadnak szép halálok. Legalább is a kétsoros tájékoztató így vall erről: „Boldogan halt meg Bálint Vince Ivás közben rogyott rá a pince." Olykor egy fa is előidézhet sírfeliratot. Közvetve mindenképpen: „Itt nyugszik Papp Pista Kit agyonütött egy nagyfa A halált okozó, kidöntött fa Fájából lett csinálva a fejfa.” Talán kevesen tudják, hogy az alábbi strófát Tompa Mihály költő szerzetté: „Állj meg tapodtat Itt a sírnál vándor! Itt nyugszik Borozó Bornemissza Sándor Mivel a nevében Ott a bornemissza Addig ivott szegény Míg a házát itta Most födi e kripta. Egy meghökkentő négysoros, avagy átkozott legyen aki rosszra gondol! „Itten nyugszik Gacsal Pista Csinálta a keresztapja Az anyjának barátságbul Ezt a fejfát akácfábul.” Végezetül még egy strófa. Úgy tűnik, nem csak a bortól, meg a betegségektől lehet jobblétre szenderülni. A tolcsvai temetői felirat szerint ebben az esetben más volt az ok. „E sírban nyugszik Kinek neve Orbán Kinek egy kolompár Megakadt a torkán. S bár a kedves nője Ütögette hátba, Mégis benn maradt a Krumpli a torkába Ez vitte halálba." D. Szabó Miklós Menekült gyermekek Fonyódligeten Jelenleg 92 bosnyák, horvát és magyar nemzetiségű gyermek tartózkodik a fonyódligeti ifjúsági táborban, ahol csütörtökön a Menekültügyi és Migrációs Hivatal munkatársai keresték fel őket. A személyes találkozás során érdeklődtek hogylétükről, kívánságaikról. A gyermekek többsége a nagyatádi menekülttáborból érkezett a menekültügyi hivatal szervezte fonyódligeti üdülésre, s két hetet tölt a Balaton-parton. Augusztus közepéig újabb csoportok érkeznek majd a magyarországi menekülttáborokból, e mostani csoporton kívül még 308 gyermek nyaralhat a balatoni táborban. A költségeket a menekültügyi hivatal vállalta. A hivatal egyébként külföldre is szervez gyermeküdüléseket. Két-három fős csoportokban Nagyatádról 32, Csong- rádból 17, Bicskéről pedig 14 gyerek utazhat Hollandiába, az Een Hart Voor Poland Nederland karitatív társadalmi szervezet jóvoltából. A fiatalok repülővel teszik meg az utat, és holland családoknál töltik a vakációjuk egy részét. (MTI) Jubileumi emlékvonat A MÁV-val együtt csütörtökön ünnepelte fennállásának százhuszonötödik évfordulóját a Pécs-Barcs-Murakeresztúr vasútvonal. A jubileum tiszteletére emlékvonat indult - és érkezett másodperc pontossággal - a dél-somogyi városból Baranya megye székhelyére. A Pécs-Barcs-Murakeresztúr vasút százhuszonöt évvel ezelőtt a hazai iparosodás alapját jelentette a dél-dunántúli régióban, amelynek szenét, fáját, mezőgazdasági termékeit juttatta el az Adriai-tengerhez. (MTI) A törvény jászberényi őrei sokszor nem álltak feladatuk magaslatán. Erre vall a jászberényi bíróság 1828. október 23-i jegyzőkönyve: „... a köz-bátorságra hites kötelessége szerént fel-ügy élni köteles...Hadnagy Makai József a’ helyett, hogy czégéres vakmerőséggel a város árestomait ki feszítő és czégéres botránkozással, töltött fegyverrel köz rémülést okozó Sziráky Andrást in flagranti el fogta volna: azt inkább maga szánt szándékkal el bocsájtotta és ez által okot szolgáltatott arra is, hogy a vétkesen garázdálkodó Sziráky András vakmerő hatalmaskodásait és törvénytelen ellenállásait tovább folytassa.” A törvényszéknek „méltó botránkozással” kellett tapasztalnia, hogy „az Árokszállási ökör csordások, jelesen Csordás András, Ocsay István, Soós Mátyás és Takács Pál a Szent Andrási Csárdában egész éjszakán virradatig borozván hűségekre és számadásokra bízott jószágot olly vétkes gondatlansággal el hagyták, és az által az adófizető Tulajdonosoknak jószágait veszedelemnek ki tenni semminek tartyák: Ezen tekén- tetre nézve egyebeknek is tanúságokra mind a négyen 20 és 20 páltza ütésekkel fenyítettni rendeltetnek.” A kocsmák - akárcsak manapság - nemcsak a verekedések és a felelőtlen időtöltések fészkei voltak, hanem egyéb bűnök forrásai is. A jászberényi Seres Illés ellen verekedés miatt indított perben például „azon helybéli botránkoztató vissza élés adatott elő: hogy némelly kortsmákban a kortsmárosok gyanús fehér személyeket tartanak, melly minthogy valamint a’ czégéres feslettségre, úgy a bor ital hatására el gyengült Borivóknak meg károsítására is nyilván alkalmatosságot nyújtana, erre nézve meg hagyatik Berény Várossá Tanátsának, hogy eféle vissza éléseket nyomban orvosolja..." Máshol is voltak ilyen, meg másfajta „vissza élések”. A Rabokat ítélő Törvény Szék tiszti főügyésze például azt kifogásolta, hogy Karcagon „nem csak a’ meghatározott estvéli 10. órai időn túl dombéroznak, hanem közüliük némelyek kártya játékba is keverődvén, ez által egymást csalfa pénzbeli nyereségeikkel nem kevéssé megkárosítják." A kocsmárosok gyakran segédkezet nyújtottak a menekülő zsiványoknak, szó szerint lovat adtak alájuk. 1825. május 25-én ezért döntött így a jászberényi bíróság: „Tapasztalta ezen Törvény Szék: hogy kivált a Pusztai kortsmárosok a köz-bátorság nem kis veszedelmével nyerges paripákat tartanak: mivel pedig az Tttzés kortsmárossághoz semmiképpen nem volna szükséges a paripa tartás, sőt annak tartása méltán gyanúkat támaszthatna ellenek, erre nézve az Tttzés kortsmárosoknak a nyerges Paripa tartás olly Intézettel el-tiltották: hogy ha a köz bátorság fel-ügyelésére rendelt Személyek tapasztalnák: hogy a kortsmárosok kotsis lovaikat is nyereg alá használnák, és ezen rendelést ekként ki játszanák, nyergeiktől, úgy nyereg szerszámaiktól azonnal meg fosztassanak." Még a XIX. század elején is elég szaporán suhant a pálca, ám egyre gyakrabban váltották át az ítéletet részben vagy teljes egészében pénzbüntetésre. Egészségügyi és egyéb okok is közrejátszottak ebben. Például Jászladány számadó gulyása, Pomázi Mihály „testi büntetésének készpénzzel leendő megváltását” kérte 1808-ban, s nem is teljesen eredménytelenül, hiszen az ítélet így változott: „Az Instansnak azon tekéntetbül, hogy ezen cselekedete első volna, s e'felül reménység lévén maga meg jobbításához testi büntetésének felét pénzen megváltani annál is inkább engedtetik, hogy holnap a gulyával néki e le kelletik menni.” Ilyen ítélet is olvasható a régi büntetőperek jegyzőkönyvében: „Minthogy a raboskodó Lengyel Pál a' leíratott Borbélyi Bizonyítások szer ént sem a' néki ítéltetett páltza ütéseket el nem szenvedhetné, sem pedig egészségtelensége miatt a hideg árestomot nem állhatná, ugyanezért kérésének hely adatván meg engedtetik, hogy a nékie diétáit 40 páltzákat 20 forintokkal váltsa meg.” Néha azonban kötötte az ebet a karóhoz a Rabokat ítélő Törvény Szék. A testi fenyítés megváltására irányuló kérelemre az 1800-as évek első évtizedeiben gyakori volt az ilyen vagy lényegében azonos válasz „...viseIlye rossz magaviseletének méltó büntetését békességes tűréssel” - avagy: „Tárcsák magokat az Instans raboskodók a Törvényes ítéletnek kötelező erejéhez.” Más esetben: „...mint valóságos gonosz Tolvajoknak kérése semmi részben tekénte- tett nem érdemelvén, a’ nekiek ítélt büntetéseiknek el szenvedésére köteleztettnek. ” Viselték is tucatszám a büntetést, ha nem is békességes tűréssel. Hiába fűzte a bíróság minden ítélethez, hogy ’’mások okulására”, nem volt nagy foganatja a bírói intelemnek. Főleg akkor nem, ha a mindennapok szürkeségét vásári vigalom váltotta fel. Ilyenkor arattak a csalók, a tolvajok is. Nem alaptalanul intézkedett úgy a Rabokat ítélő Törvény Szék, hanem a jászberényi és a jászapáti vásárokban szerzett tapasztalatok alapján, hogy „bizonyos gyü- szős kotzka játékot” űzőkkel szemben „ mind a Magisztratua- lis Tiszt Urak, mind a helybeli bírák... szorgosan felvigyázzanak, és azt gyakorolni semmi szín alatt meg ne engedjék.” Mezőtúron már korábban felléptek a „koczkásokkal" szemben. Őket a kávésokkal együtt 1793-ben örök időkre kitiltották a túri vásárokból. Esetenként nemcsak a szándékos csalás, lopás, hanem a felelőtlenség is büntetést vont maga után. A jászkunsági büntetőperek 1817. augusztus 1-én, Kunszentmártonban kelt jegyzőkönyvében például ez olvas- ható:„Jelen Törvény Szék alkalmatosságával fel fedeztetvén, hogy Kardczagi Perge Mihály Kúttya illendően fel nem lévén kávázva, abba egy három esztendős gyermek bese esvén meg halt, minekutánna Perge Mihály a' gyermeknek 50 forin- tokbul álló pénz homagiumában (vérdíjában) és a Politikai Rendeléseknek meg nem tartása büntetésében elmarasztaltatott, elrendeltetik, hogy a Kerületekben minden Helységben depu- táció vizsgálja meg a kutakat, s ahol ilyet talál, a gazdát 12 forintra büntesse meg.” A gondatlanság más vonatkozásban is súlyos következményekkel járt. S tegyük hozzá: jár manapság is. Napjainkban különösen megszívlelendő a Rabokat ítélő Törvény Széknek a „...raboskodó Németh István mint vigyázatlan kocsis ellen ki gondatlansága által a közönséges utszán gyermek halált okozott, jelen Törvény Szék előtt mozdított Criminális Pörnek meg ítélése következésében született állásfoglalása: „...a városoknak, a helységeknek ut- száin minden ember vigyázva, és csendesen utazzon, külömben aki sebes hajtásban tapasztal- tatna, a helybéli bíróság által úgy fenyíttessen, mint a’ ki a szerencsétlen történetekre igen könnyen alkalmatosságot adhat, annyival inkább minthogy a kerítetlen házi Fundusok, és a szűkebb utszák között csupán a kocsisnak szemes figyelmezése által lehetne el távoztatni az el- gázoltatást, és a történhető szerencsétlen haláloknak eseteit." (Következik: Szél ellen nem lehet...) Simon Béla • Kellenek-e az egészségügynek betegek? • Kinek jó az új lakbértörvény? • Jönnek az új tüzelőolaj-trükkök? • Hogyan rulettezik az állam? ...egyszerűen minden
