Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-08 / 157. szám

1993. július 8., csütörtök Aratási körkép Papp László, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei TESZÖV tit­kárhelyettese: - Megyénkben a szövetkezetek az őszi kalászos gabonájuk körülbelül felét vágták már le, sajnálatos, hogy a hektáronkénti termésátlag jó esetben is alig haladja majd meg a három tonnát. A korábbi években megszokott aratás előtti ün­nepi hangulat ma már megszűnt, hiszen az egész ágazat kilátá­sai nem adnak okot örömre, illetve derűlátásra. Véleményem szerint az országban az őszi búza össztermése 3 millió tonna lesz, ilyen kevés még nem volt az elmúlt húsz évben. A Dunántú­lon sem lesz kimagasló termésátlag. Pesti Gyula tsz-elnök szerint az alacsony termés nem a gazdák hibája A jászberényi Kossuth Ter­melőszövetkezet azon kevés gazdaságok közé tartozott, amely nyereséggel zárta az 1992-es évet. Mint minden szö­vetkezet életében, a fizetőké­pesség illetve nyereség megha­tározója itt is az őszi kalászosok hozama. Az aszály a Jászságot, így a Kossuth Szövetkezet táb­láit is súlytotta, a kalászosok te- nyészidőszakában számottevő eső nem hullott.- Kétezeregyszáz hektáron vetettünk őszi gabonát - mondja Pesti Gyula a szövetke­zet elnöke -, ebből őszi búza 870 hektár, a többi tátikáié, amely a búza és a rozs hibridje, jól tűri a szárazságot - közben nyeljük a port a határban, bár tegnap esett mintegy 10 milli­méter eső a környéken, de ez mostanra már felszáradt. - Már mintegy 80 vagont szállítottunk be a magtárba, a minősége meg­lepően jó az őszi búzának.- Elkeserítő - mondja egy ki­csit dühösen -, hogy az aszály ellen védtelenek vagyunk, mert ha azért kevés a termés, mert nem szántunk rendesen, nem jó vetőmagot használunk vagy nem vegyszerezünk, akkor az érthető lenne, de mindent meg­tettünk annak érdekében, hogy elfogadható termést hozzanak az ősziek. Tavasszal csodálato­sak voltak a táblák, ha megázott volna májusban legalább egy­szer, de úgy jó alaposan - teszi hozzá akkor a fejünk se fájna. A betakarítandó területhez közeledve feltűnnek a „búzatáb­lafaló” kombájnok, messziről látni, hogy gyors haladásuk nem sok jót ígér a termesztőjé­nek. Mert ugyanis a kombájn minél gyorsabban halad, annál kevesebb terményt enged át „gyomrán”, nagy utat kell meg­tennie, hogy magládája megtel­jen. - Nagyon gyorsan hala­dunk az aratással - magyarázza az elnök -, hiszen kicsi a szalma, kevés a szem, gyorsan falják a gépek a hektárakat. Ta­lán abban reménykedhetünk, hogy az őszi kalászosokra nem fizetünk rá az idén. A műszakiaknak mindig készültségben kell lenniük Az aratás körül az országos ünnepi hangulat Vas János szerint megszűnt, ami elkedvetlenítheti az itt dolgozókat Tizedik aratásomat érem meg, téesz tag vagyok - mondja Vas János, aki kedvünkért ki­száll a kombájnból.- Az aratás körüli munkák már csak a nehézségükben ugyanolyanok mint régen, ma már nem veszi körül olyan vá­rakozás, illetve „ünnepi” hangu­lat, mint néhány évvel ezelőtt. A hétköznapok robotjává válto­zott. Régebben nagyobb becs­nek számított az új búza vágá­sának megkezdése, illetve az új kenyér ünnepe, az aratás bele­süppedt a hétköznapok minden­naposságába.- A gazdaság hozzáállása is változott?- Az nem, ellátásunk a gon­doskodás rólunk ugyanolyan mint régebben, csak országos szinten a mezőgazdaság meg­becsülése valahogy lesüllyedt, úgy érzem lenézik a mezőgaz­daságot, ami eléggé fájdalmas. A pénzügyi megbecsülésünk is rosszabb, hiszen ha a gazdaság padlón van, akkor fizetni sem tud. A tábla szélén álló műhely­kocsihoz egy kombájn érkezik gyorsjavításra. A műhelykocsi főnöke Deme József, aki azon­nal hozzálát az arató-cséplő gép javításához, amelyben segít a kombájn pilótája is.- így ránézésre a kombájnok már elég öregek. Megfelelő-e az alkatrészellátás, illetve bír- ják-e a javításokat?- Hát a géppark elég koros, a legöregebb gép már 12 éves, de többségük öregebb mint nyolc év, az az egy zöld - mutat a tá­volba -, az a legfiatalabb, csak három éves. Nagyon sok az apró meghi­básodás, amelyek kijavításához van elég alkatrész, az azonban szomorú, hogy az alkatrészek árai megtöbbszöröződtek az elmúlt két évben, mintegy 3-4-szeresébe kerülnek mint ko­rábban, ugyanakkor minőségük lényegesen rosszabb, mivel ezek már nem az eredeti német gyártóműtől származnak.- Egyébként mint az aratás­ban résztvevő valamennyi dol­gozónak, nekünk is reggel 5-kor kezdődik a műszak gépkarban­tartással és a sötétség űz minket haza. A kisújszállási Tisza II. Mezőgazdasági Szövetkezetben bár még csak 20 százaléknál tartanak az őszi kalászosok aratásában, az azonbn már biztos, hogy több mint 40 mázsa szemet takarítanak be hektáronként az őszi kalászos táblá­kon. Az igaz, hogy már jónéhány éve a gazdaság a rossz te­rületeket kihagyta az őszi vetésű kalászosok termesztéséből, lecsökkentette területét 1800-ról 1200 hektárra, valamint - bár a búzát nem öntözik -, az elővetemények vízigényét ön­tözéssel pótolják, így a talajok vízhiánya kevesebb mint a megyében máshol. A szövetkezetben agrotechnikára is ele­gendő pénz volt, így az aszály kevesebb kárt okozott, mint azokon a területeken, ahol az agrotechnikai hiányosságok - ami pénzkérdés - is csökkentették a termést. Az elmúlt évtizedekben a téeszek és állami gazdasá­gok vezetőik alkalmasságát aszerint állapították meg, illetve rátermettségüket a mezőgazdaság irányítására, hogy hány mázsa búza, kukorica termett hektáron­ként. Gyakran pénztárcájuk vastagsága is attól füg­gött, hogy^milyen volt a termésátlag ezekből a termé­nyekből. Éppen ezért az úgynevezett gumitáblák fo­galma is ekkor terjedt el, vagyis több hektáron ter­mesztettek búzát, mint ahogy azt lejelentették a statisz­tikai hivatalnak. Így a fajlagos hozam több volt, mint a tényleges. Ä bürokrácia útvesztőiben az arra kényszerített me­zőgazdasági üzemek most is keresik és meg is találják a kiskaput, hiszen az ősziek talaj munkálataihoz ked­vezményes hitelt vehettek fel a bankoktól, de mivel a pénzügyi helyzetük rákényszerítette őket, nem minden esetben az őszi kalászosok termesztésére fordították. Jászalsószentgyörgy határában találkoztunk Kátai Lajossal, aki saját kis árpaföldjén várta a kombájnt, amely levágja termé­nyét.- Kiléptem a téeszből - magyarázza a magyar parasztembert jellemző akkurátussal -, már koros vagyok, így jó a család mö­gött ennyi föld. Adtam a fiamnak is három holdat, a család biz­tonságát is ez határozza meg.- Az idei év nem nagyon kedvezett - itt félbeszakítja mon­dandóját, mert megérkezett a kombájn, amely levágja a kalá­szost. Beállítja a táblába a gépet, az első „kaszavágásokat” szemmel követi, majd visszajön - a gép dúrja a földet, mert a tegnapi eső miatt még puha a teteje. Nem tudja a kombájnos le­engedni tövig az asztalt.- Mennyiért jönnek levágni?- Holdanként 1500-1600 forintért. A gazdaság is ennyiért vágja, de ott ütemezik. Ez pedig egy maszek kombájn, szóltam neki, és rögtön tudott jönni. De visszatérve a korábbi témánkra, ez egy jó árpa, későn mérték ki a földet, így nem tudtam búzát vetni, különben is az a lényeg, hogy az otthon tartott jószágok­nak legyen mit enniük következő termésig, ezért van itt rögtön mellettem, ez is az én földem, kukorica. Kilenc hektárt kértem ki a gazdaságtól, az apámé volt. Most a családnak egy biztos anyagi hátteret nyújthat ebben a fene tudja milyen világban. A lányomnak is adtam, ők hagymát vetettek, bíznak benne, abban pénz lesz. Kátai Lajos bá’ azt tartja megnyugtatónak, ha a család mö­gött föld van, így jut ennivaló az állatnak is

Next

/
Oldalképek
Tartalom