Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-08 / 157. szám
4 1993. július 8., csütörtök A szerkesztőség postájából Senki sincs biztonságban! Tisztelt Alpolgármester Asz- szony! Nyílt levélben fordulok Önhöz, abban a reményben, hogy végre vizsgálatot indítanak a szolnoki Zöld Iskolában! 1993. március 17-én a nevelőtestület 28 pedagógusa panaszos levelet írt az önkormányzat oktatási bizottságához, melyben tudomására hozta mindazokat a problémákat és hibákat, melyek az igazgatóváltás óta az intézményben fennállnak. Kértük, vizsgálják ki a panaszok valódiságát, melyeket tényekkel támasztottunk alá. Joggal reménykedtünk abban, hogy meghallgatásra találunk, hiszen a tantestület nagy százalékának (47 százalék) jajszava nem lehet pusztába kiáltott szó. Az 1993. március 29-én összehívott tantestületi értekezletre 60 nevelő gyűlt össze. Önök a 60 embert háromnegyed órán keresztül várakoztatták. Ez az idő arra kellett, hogy Önt és bizottságát meggyőzzék - az igazgatónő és a sebtében összeszedett három szülő - arról, hogy az általunk megfogalmazott panaszok mind bagatell, pitiáner ügyek. A hosszú várakozás után Ön közölte: „Az önkormányzat az igazgatónőt védi mindaddig, amíg be nem bizonyosodnak az ellene felhozott panaszok. De a nevelők jól gondolják meg, elindítják-e a vizsgálatot, vagy belső ügyként oldják meg. - Tudják, nagy a munkanélküliség! Beszéljék meg egymás közt, ne menjen ki a köztudatba, hiszen egy botrány nem tenne jót az iskolának.” Ha talán nem pontos az idézet, elnézést, a lényege ez volt. Itt döbbentünk rá: minket senki sem véd, bárki belénk rúghat. Önkormányzati iskola? Mindenki azt csinálhat vele, amit akar?! Hogy tíz év alatt hírnevet szerzett, hogy az itt tanító nevelők közösségben érezték magukat és egy emberként mozdultak, ha az iskola érdeke úgy kívánta, és tanulóink bármilyen intézményben meg- állták a helyüket? Bocsánat, ez nem számít! Itt új szelek fújnak. Ön magára hagyta a testületet egy megoldatlan problémával, még azt a lehetőséget sem hagyva meg neki, hogy beszéljen! Oldjuk meg magunk közt! Igen, megpróbáltuk. Leültünk az igazgatónővel őszinte beszélgetésre. Ki-ki a maga módján felkészülve, mit akar elmondani. A válasz mindenre elutasító, fenyegető volt: „Munkáltatói jogomnál fogva...” Ilyen módon nem lehet érdemben tárgyalni. Remélem, Ön tisztában van azzal, hogy azóta az igazgatónő az aláíró nevelők ellen hadjáratot indított. Mindennaposakká váltak a megalázások, a gyanúsítgatások - Te aláírtad? -, az igazgatói irodába való berángatások, a minősíthetetlen hangon való kiabálásai az emberekkel. Miközben végeznünk kellett a munkánkat, s óvni a gyerekeket a még nagyobb megpróbáltatásoktól. S közben elmenekült az igazgató által idehozott és egekig magasztalt gazdaságvezető, az ökológus tanárnő, s lecserélődött a technikai személyzet. Év végén pedig kiderült, hogy mindkét igazgató- helyettes, akikből az egyiket szintén ő hozta; a legjobb matematikatanár - aki jelenleg könyvén dolgozik, de őt sem engedte dolgozni, több alsós nevelő a legjobbak közül - elment az iskolából. S ki tudja, még hányán fognak elmenni, mert nem tudják a sok megaláztatást elviselni. Akik maradnak, azok sem érezhetik magukat biztonságban, hiszen még év végén is olyan kijelentést tett több kollégának: „Sajnos, csak napköziben tudlak a továbbiakban foglalkoztatni, mivel nem vagyok megelégedve a munkáddal”. S hogy ezek közül volt olyan, akinek még óráját sem látott? Ez nem probléma. Ő mindenkiről tudja, mit csinál. De mi is tökéletesen látjuk, hogyan ver szét egy remekül ösz- szeszokott, kiválóan dolgozó tantestületet. A rómaiak fő elvét: „Oszd meg és uralkodj!” - neki is sikerül megvalósítania? „Milliók egy miatt.” Milyen jövő elé nézhetnek az iskolájukhoz ragaszkodó nevelők és gyerekek? S vajon az újak, akik még nem tudják, hová kerültek? Tisztelt Alpolgármester Asz- szony! Talán még nem volna késő augusztus előtt utánanézni, miért mennek el a legjobb nevelők, miért szűnik meg a matematika tagozat, miért lett leállítva az elsősök behatása, miért vett fel az igazgatónő olyan szakosokat, amelyek ellátottsága biztosított az iskolában? Hogyan foglalkoztatja a nevelőket, ha csökken a létszám? Vagy aki önként nem megy el az aláírók közül, az augusztusban tudja meg, hogy nincs tovább helye? Mit szólnak mindehhez a szülők, akiket teljesen félrevezetnek, s majd szeptemberben döbbennek rá, hogy a gyerekek által szeretett, megbecsült nevelők már nem tanítják, illetve nem taníthatják őket? Tisztelettel: a Zöld Iskola elégedetlen nevelői nevében: (név és cím a szerkesztőségben) Tévedésben az olvasó A repülőgépekkel adósságot törlesztettek! Molnár Istvánné, Abádszalók Kedves Asszonyom! Az Új Néplap szerkesztőségi postáján keresztül megkaptam elkeseredett hangú levelét, és higgye el, nem csak az Ön leveléből értesülnek az ország vezetői az Önhöz hasonlóan nehéz helyzetben lévőkről. Én is piacon vásárolok, vonaton utazom, és élem az egyszerű emberek életét. Levelének megírására a honvédség részére beszerzett repülőgépek ügye késztette, mivel úgy gondolja, hogy az azokra elköltött 800 millió dollárt új munkahelyek teremtésére kellett volna fordítani. Sajnálatos tévedésben van, Asszonyom, ha azt hiszi, hogy Magyarország vette ezeket a(z egyébként az ország megvédéséhez feltétlenül szükséges) védelmi eszközöket. Az évekkel ezelőtt keletkezett 2 milliárd dollárnyi szovjet adósság egy részét törlesztette ezzel a jogutód Oroszország! Nem tudnak más, korszerű, nekünk is kellő áruval törleszteni (pénzük szintén nincs). Magyarország légvédelmét a környező országokkal szemben elsorvasztásra ítélte a Varsói Szerződés! Az ország gondjait nem oldja meg, s így az Önét sem, ha nem biztosítjuk az ország területének védelmét. Az utóbbi időben sok ellenzéki politikus legszívesebben leszerelné a honvédséget, vagy drasztikusan csökkentené a létszámát. Teljes kiszolgáltatottságunkat nyilván Ön sem akarja. Nem is a 800 millió dollár jelent többletkiadást, hanem ennek a technikának a működtetése, kiszolgálása, karbantartása! De ez az ország szintjén olyan szükséges működési költség, mint tanyán a komondor eltartása. A komondor által elfogyasztott étel árával nincs arányban az általa megszerezhető biztonság. A magyar „repülőgépvásár- lásról” ezt szerettem volna Önnel tudatni. Maradok tisztelettel: Halász István országgyűlési képviselő Hullafőző(?) telep IÍL0S! LERAKNI EGVETERTES MGTSZ HULLAFOZO TELEPE NVITVB;HÉTKDZNAPOKON DE.'OS-JS-ís ÖU 15-1 JMg MUNKRSZÜNETi NAPOKON OE.OS 08-lg ETTŐL,ELTÉRŐ ESETBEN,ÉRTESÍTENI SZU* SÉGES: NRGV ISTVÁNT, KENDERE ÖLD UT ' MÉSZÁROS F’ÁL.KEVERD ÜZEM BZ ELHULLOTT ÁLLATOK RT H KAPUBA Ne, ne ijedjen meg a Kedves Olvasó, a fotón nem azt lát, amit a felirat jelez! Minden bizonnyal csak fatális félreértés lehet, hogy ki tudja, mióta, a kép jobb sarkában látható tábla riogatja a Jászladányon békésen keresztülautózókat. Nem hullafőző telep (volt) az tulajdonképpen, hanem elhullott állatok „temetője”. Amit egyébként már több mint egy éve - bezártak. Most az állattetemeket a telep előtti konténerbe rakják, amit hetente szállítanak el. A környéken lakó emberek pedig kénytelenek elviselni a felszálló bűzt... A kevésbé kényes ízlésűek viszont rendszeresen látogatják a konténert, s ott „vásárolnak" be - a hentesüzlet vagy élelmiszer ABC helyett... Amikor a felvétel készült, éppen egy „kimúlt” anyadisznó és kismalacai vártak jobb sorsukra. (Fotó: I. Cs.) Küldjön egy képet! Nemrég kapott vasdiplomát Az emlék olyan, mint a fény ... Ez volt június 22-én megjelent riportunk címe, amelyet abból az alkalomból közöltünk, hogy Nagy Lász- lóné (született Angyal Mária) tanítónő 1993. június 18-án vasdiplomát kapott. Egy emberöltőnél is régebben, 67 évvel ezelőtt lépett a pályára. Lehet-e megtagadni Mária néni kérését? A kivételes esemény előtt ugyanis előszedte fiókjából a féltve őrzött fényképeket. Nézegette a régmúltat idéző fotókat, s szinte látta maga előtt kedves tanítványait, kolléganőit s mindenkit, akit a képeken felismert. Sokáig eltűnődött egyiknél-má- siknál. Csakhogy az idő múlik. Nem mindenkire emlékszik pontosan! De hát nem csak ő van így dolgokkal. Itt van például ez a felvétel! Angyal Mária néni - így ismerték őt Tiszaföldváron! - nem tudja, mikor készülhetett. Úgy gondolja, 1930-40 között. Szeretné, ha ima neki, aki magára ismer. A szerkesztőség kivételesen vállalja a „postás” szerepet. Szívesen veszünk részt az örömszerzésben! Dohányzók és nem dohányzók Nem elég az erős AKARAT? Napjainkban változatlanul sokat vitatott téma a dohányzás. Az emberek két „pártra” szakadtak. Dohányzók és a nem dohányzók. Viszont: füstölög mindenki. A „nikotinisták” azért, hogy ismét emelték a cigaretta, a dohány árát. Náluk talán már csak azok méltatlan- kodnak többet, akik munkahelyükön kénytelenek elviselni a cigarettázók okozta kellemetlenséget. A dohányosok egy része állandó „leszokásban” van. Próbálgatják így-úgy, olykor napokig ellenállnak, aztán kezdődik minden elölről. Az így-úgy különböző gyógyszereket, tablettákat, gyógyteát „fed”, esetleg a napi adag csökkentését. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezet is napirenden tartja a témát. Magyarországon létezik az Országos Dohányfüstmentes Egyesület, amelynek főtitkárával készült interjút lapunk június 19-i számában közöltük Totális hadviselés a nikotin ellen címmel. Abból is kitűnik: az eddig „bevetett” tabletták nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A Tabex sem, amelyet már nem tudnak beszerezni. Azt egyébként orvos írhatja (írhatta) fel, mert bizonyos betegségekben szenvedők nem szedhetik, szedhették. Feltehetően ezen interjú késztette egy, a Tisza-parton lakó olvasónkat, hogy tanácsot kérjen: van-e Szolnokon valaki, aki sikeresen gyógyítja ezt a másokat is kínzó szenvedélyt. Természetesen Szolnokon- is létezik ún. „leszoktató” kezelés, méghozzá többféle! Látatlanban azonban senki nem tudja megmondani az üdvösnek vélt kezelési gyógymódot. A legcélszerűbb, megfontolt szándékkal felkeresni a háziorvost. Ő is segíthet abban, hogy szükség esetén - ideg- vagy érrendszeri betegségben szenvedők - eljussanak a szakrendelésre. Az első és a legfontosabb azonban, hogy a beteg (szenvedélybeteg) akarjon leszokni a dohányzásról. Legyen előtte perspektíva, lebegjen a szeme előtt, hogy például - minél tovább szeretne élni! A természetgyógyászati módszerek a megvonási tüneteket tudják jelentősen csökkenteni, és ezzel segítik a leszokást. Van Szolnokon (is) többféle lehetőség: természetgyógyászati, akupunktúra, akár még hipnózis is. A kezelések igénybevételéhez is akarat, idő, türelem szükségeltetik. Na és: PÉNZ! (Hozzánk forduló olvasónknak erről ennél többet: levélben!) Megemlítünk egy másik „útkeresést” is. A Gyógyszertári Központ gyógytermékraktárá- ban készséggel segítenek, amiben - és amivel - tudnak. Dr. Maródi Antalnétól kaptuk a tájékoztatást, hogy beszerezhetnek ún. dohányzás elleni, magyar származású teát; van osztrák kapszulájuk, amellyel hosz- szabb idő alatt, de (állítólag) le lehet szokni a dohányzásról. Létezik dohányzás elleni cigaretta. Igen, cigaretta. Egy doboz (20 szál) 200 forint. Ok sem bocsátkoznak azonban jóslásokba, hogy kinek mire s mennyi időre van szüksége, hogy megszabaduljon szenvedélyétől. Meg kell (lehet) próbálni. Címük: 5000 Szolnok, dr. Sebestyén kit. 2. sz. - fj Pénzpocsékolás-e a kerékpárút? Példa értékű kezdeményezés Nyugat-Európában vagy Észak-Amerikában már rég nem tesznek fel ilyen kérdést, mert legalább fél évszázada tudják, hogy egy jó kerékpárút milyen közlekedésbiztonsági, egészségügyi és idegenforgalmi előnyökkel jár! Nálunk még „szokatlan” félreértésnek számít, ha valaminek az ára nyilvánosságra kerül. Az Uj Néplap június 28-i számában közölt tiszasülyi olvasói levél is félreértésekre adhat okot. A valóság ezzel kapcsolatban a következő: Szolnok és a Tisza-tó közötti kerékpárutat már az 1996-os világkiálKérem, közöljék levelem, hogy okuljanak belőle sorstársaim. Mint minden háztartásban, a nagymosást nálunk is a ruhaneműk szárítása követi. Jobb megoldás híján az erkélyes házak lakói nyáron az erkélyre helyezik a ruhaszárítót. így járunk el mi is. Sajnos, már többször tapasztaltam, hogy a berácso- zott erkélyről a szárításra kiaggatott értékesebb ruhadarabok szőrén-szálán eltűnnek, magyarán: ELLOPJÁK! Június 20-án fényes nappal, ragyogó napsülítás szellemében és annak követelményei szerint tervezték - tehát nemcsak helyi, hanem országos érdekeket is szolgál! A beruházást nem a helyi lakosok adójából kell fizetni, hanem az Országgyűlés által az útalapból az önkormányzatoknak - nagyrészt pályázattal - juttatott központi fedezetből, minimális helyi ráfordítással. Petronyák László képviselő ez ügyben a térség érdekében lobbizott, mert sem az ő, sem a mi számunkra nem lehet közömbös, hogy ez a pénz például a Dunántúlra kerül-e vagy a mi megyénkbe! A munkanélkülieken pedig nem tésben egy farmerkabátnak találtam hűlt helyét. Azt hiszem, lemondhatok róla (az új gazdi nem hagyott névjegyet), de még az áráról is, hiszen a biztosító nem téríti meg a kárt, mivel a lakásom erkélymagassága a két métert nem éri el. (Biztosítási szabályzat 111/14. pont.) Amint azt megtudtam, a fenti káreseményre sehol, Semmilyen biztosítás nem köthető! Ez pech - gondolom, másoknak is! A kör bezárult. Megoldás? Riasztót a ruhaszárítókra is! Barna Lajos, Szolnok az segít, ha a kerékpárút bekerülési összegét segélyre fordítják, hanem az, hogy az útépítésen munkát találnak, a kerékpárúton ide karikázók pedig a mi megyénkben, a Tisza-tó körül fogyasztanak, esznek, alszanak, ott veszik igénybe a szolgáltatásokat. Nálunk költik el a pénzüket! Mindezek tükrében - hosz- szabb távon - már nem is olyan „pénzpazarlóan” sok a levélben idézett 150 millió, mert búsásan megtérülő beruházásról van szó! A kezdeményezés tehát egyértelműen pozitívnak és dicséretesnek tekinthető. Batta János, Szolnok Szerkesztői üzenetek Törökszentmiklósi nagymama ne várja levelének közlését. Megjelenhetett volna neve az újságban! Ha meggondolná, most már késő. Tamási Mihály, Tiszate- nyö: Örülünk, hogy édesanyja meggyógyult. Levele megírásával viszont sokáig várt. Szilágyi Károly, Karcag: Reméljük, elnézi nekünk, hogy sorait nem közöljük. Bizonyára olvasta munkatársunk június 21-i, És Turulháza visszanő a pusztába című írását, melyből tájékozódhat a témáról.- réti - „aláírással” kaptunk egy 140 soros, gépelt levelet. Izgalmas téma. Nem „elhallgattatni” akarjuk, de joggal szeretnénk tudni: ki a feladó? Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné Lopnak az erkélyekről (is) Riasztót a ruhaszárítókra
