Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-06 / 155. szám
4 Gazdaság 1993. július 6., kedd Kabinetkérdések Napirenden a fogyasztók intézményes védelme Aligha tévedünk, ha azt mondjuk: hazánkban milliók foglalkoznak a minőséggel. Ezt tesszük, ha ételt-italt fogyasztunk, ha autót, ruhát vagy bármit vásárolunk, használunk. A zajmentes környezet is minőségi kérdés, mint ahogy az a levegő tisztasága, a lábbelik tartóssága vagy az állattakarmány állapota. Ahogy az ipari tárcának a kormányzati teendőket fölvázoló előterjesztése beszámol róla: hazánkban csaknem száz szervezet feladata a minőségügy szolgálata. Tejellenőrzési Felügyelet, Ásványolaj Minőségellenőrző Iroda, Fogyasztó- védelmi Főfelügyelőség, Országos Gyógyszerészeti Intézet, Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézet - hogy csak néhányat említsünk közülük. Bonyolult jogi, szakmai egyeztetést, a különböző szakmák közötti összhang és együttműködés megteremtését igényli ez a tevékenység, amely a nemzetközi szabványosítást épp úgy magában foglalja, mint a megfelelőség-tanúsítási és forgalombaho- zatali rendszer korszerűsítését. Tudjuk, tapasztaljuk, szenvedjük naponta, hogy a fogyasztó a piacgazdaságban is gyakran kerül kiszolgáltatott helyzetbe a forgalmazóval szemben. A szabályozás funkcióját ugyan a piac tölti be, de az állam kötelezettsége megmarad a termékek minőségének védelmééért. Ha nincs intézményes fogyasztóvédelem, magára marad a vásárló. Ezért is áll hangsúlyosan az előterjesztésben, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség státuszát, tevékenységének jogalapját tovább kell fejleszteni. Szinte bizonyos, hogy a kormány csütörtöki ülésén megerősíti ezt a törekvést. Szerepel az elgondolások között, hogy a minőségügy ösztönzése terén a jövőben az eddiginél is nagyobb szerepet kell kapniuk a tanácsadó szervezeteknek, egyesületeknek, köztestületeknek, alapítványoknak, díjaknak és célpályázatoknak. Rendkívül fontos a szemlélet- formálás, az ismeretterjesztés a most születő kis- és középvállalatok körében és a régi cégeknél egyaránt. A kormányzat tisztában van azzal, hogy nemcsak a jogi szabályozás és a megfelelő intézményrendszer megteremtése a feladat, hanem a pénz előteremtése is. Sokba kerül ugyanis a vállalati minőségfejlesztési tevékenység felgyorsítása csakúgy, mint az ösztönzés, az oktatás, a társadalmi tudatformálás. Mindezen túl a minőségvédelemnek van olyan feltétele, ami már túlmutat kormányhatározatokon, jogszabályokon, költségvetési gondokon: a tudás, a tisztes szakértelemmel végzett, alapos munka rangja: az a belső késztetés, amely önmagával szembeni igényességre kötelez valamennyiünket. Juhász Judit kormányszóvivő (Ferenczy Europress) Hannoveri vásár A világ legnagyobb kirakata Hannover, 1993-ban a világ legnagyobb ipari vására azt tartotta központi feladatának, hogy kapcsolatteremtési lehetőségeket biztosítson a közép- és kelet európai reformállamok számára, melyek „Kelet-Nyugati Együttműködés” néven saját standdal rendelkeztek. A stand a régi, és a jövendőbeli üzleti partnerek találkozóhelyéül szolgált. A piacgazdálkodásra áttérő országokkal egy speciális katalóguson keresztül 900 kiállító keresett kapcsolatokat. Egyidejűleg különböző kongresszusok foglalkoztak Közép- és Ke- let-Európa környezetvédelmi, ipari és beruházási lehetőségeinek fő irányvonalaival. A világ kirakatába került Magyarország, mely 10 kiállítóval, köztük az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB), 500 négyzetméter területen képviseltette magát. A HUNTECH nevű adatbank betekintést nyújtott a kutatási és fejlesztési területen megnyilvánuló magyar aktivitásba. A vásár központi témája egybeesett számos olyan német törekvéssel, miszerint tanácsokkal és gyakorlati lépésekkel segítsék keleti szomszédaik piacgazdaságának felépítését. Eziránt a német szövetségi kormány 1992-ben pragramszerűen elkötelezte magát. A Magyarországgal való együttműködés természetesen már korábban elkezdődött, és gyorsan, nagy ütemben fejlődött. Professzor Rainer Ortleb, szövetségi oktatási miniszter egy oktatási központot nyitott meg Budapesten, mely részére a német fél másfél millió DEM-t biztosított. 1992 őszéig 900 tanfolyamrésztvevőt képeztek ki az elektronika és adatfeldolgozás területén. 1993-ban további mintaközpontokat hoznak létre. Esztergomban tanterveket dolgoznak ki a textil, vendéglátás, háztáji gazdálkodás, faipar és a kereskedelmi adatfeldolgozás területén. Dombóváron a vasipari szakma számára terveznek oktatási központot. Tanterv és az oktatási eszközök területén a szövetségi oktatási miniszter támogatja egy német-magyar értelmező szakszótár kidolgozását. Segítség érkezik német tudományos szervezetektől is, többek között a Fraunhofer Társaságtól, amely főleg technológia-kutatással foglalkozik kis- és középvállalkozások részére, és egyben egy hasonló magyar egyesület alapításának is példaképe lehet. A német tudományt támogató alapítványszövetség, amelyet a német gazdaság finanszíroz, a Kollégium Budapest nemzetközi kapcsolatait támogatja. Hermann Horstkotte (IN-Press) A keresetek alakulása májusban A 20 fő feletti gazdálkodó szervezeteknél (a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászati ágba tartozó gazdálkodók és a költségvetési intézmények nélkül) a május havi bruttó átlag- kereset 27 988 forint volt, az egy évvel korábbi azonos időszak keresetét 31,8 százalékkal haladta meg - derül ki a KSH legfrissebb felméréséből. Ezen belül a fizikai foglalkozásúak átlagkeresete 21 523 forintot (128,8%), a szellemieké 42 640 forintot (133,2%) ért el. A keresetek áprilisban kezdődött nagymértékű emelkedése májusban tovább folytatódott, s a vizsgált hónapban különösen a bányászatban és a vegyiparban volt kiugró mértékű a növekedés. Ennek oka, hogy sok gazdálkodónál - esetenként visz- szamenőleg is - fizetésemelésre került sor, de gyakori volt a prémium, jutalom, illetve az egyéb jogcímű kifizetés is (például: „szabadságpénz”, 14. havi fizetés). Több bányavállalatnál májusban került sor a hűségjutalom (tárgyidőszaki vagy az előző félévre járó összegének) kifizetésére. A január-május hónapra együttesen számított bruttó átlagkereset 25 052 forintot tett ki, mely az előző év azonos időszakához képest 22,5 százalékos növekedést jelent. Az átlagkereset nettó értékben mintegy 17 216 forintnak felel meg, mely az előző évi értéket 18,3 százalékkal haladja meg. Figyelembe véve a fogyasztói árindex ugyanezen idő alatti 23,6 százalékos emelkedését, az év első öt hónapjában a reálkereset értéke 4,3 százalékkal marad el a tavalyitól. Folytatódik a konszolidáció Interjú Lehoczky Zoltánnal, az MNB bankfőosztályának vezetőjével P:-Az elmúlt évi hitelkonszolidáció többé kevésbé rendbe tette a kereskedelmi bankok mérlegét, de a konszolidáció legjobb esetben is csak egy évre képes megoldani a problémákat. Tehát adódik a kérdés, hogy lesz-e újabb hitelkonszolidáció? L:-Az 1992. évi hitelkonszolidáció során 102 milliárd forint minősített hitelt adtak el az államnak, és ezért durván 72 milliárd forint értékű államkötvény került a portfoliójukba. Ez egyrésztjavította a bankok szavatolótőkéjét, és ennél fogva kedvezőbb privatizációs lehetőség van kilátásban, másrészt jelentősen felszabadíthatták a céltartalékaikat, és ez részben új forrásokat teremt hitelkihelyezésekre. Persze ide tartozik az is, hogy a rossz hitelek nagysága, és az értük kapott államkötvény között különbséget nekik kellett leírniuk és ez mindenképpen veszteség a számukra. 1993-ban folytatni kívánja a kormányzat a konszolidációt, de nem olyan módon mint 1992-ben. 1992-ben a rossz hitelek kikerültek a bankok portfoliójából és átkerültek az állam tulajdonába. Az ilyen hitelek kezelésével kapcsolatban mindenféle aggályok merülhetnek fel, az például, hogy milyen módon apportálhatók különböző gazdasági társaságokba amelyeket azok később feldolgoznak, hogy adhatók el, hogyan lehet azokat behajtani, hogy aztán bevétel származzon belőlük, amelyek valamilyen módon csökkentenék az államnak a hitelkonszolidációra fordított költségeit. Éppen ezért a Világbankkal egyetértésben egy olyan hitelkonszolidációs programon dolgozunk amelynek az a lényege, hogy a rossz hitelek ott maradnak a bankoknál, de a bankok a megfelelő szavatoló tőkeszint eléréséhez úgynevezett feltőkésítést kapnának állampapírok formájában az államtól. így a rossz hitel portfolió feldolgozásának a terhe és a kényszere a bankoknál maradna, és ettől talán több sikerrel várható az, hogy ez a rossz hitelállomány feldolgoztatik. Ugyanakkor az a fő cél, hogy a pénzintézetek tőkemegfelelési mutatójajavuljon ezzel a módszerrel megoldható. Van még egy hatás. A 92-es konszolidációban 20 éven keresztül - tehát az államkötvények lejártáig - a bankoknak konszolidációs adót kell fizetniük. A mostaniban viszont az állam nem így kompenzálná a költségeit, hanem a feltőkésítés nyomán keletkező tőkerésze után kapott osztalék jelentené az ő bevételét. P:-Ez azonban továbbra is csak rövid időre oldja meg a helyzetet, hiszen ettől még a hazai vállalkozások továbbra is padlón maradnak, tehát nem lesznek hitelképesek, nem teremtenek olyan környezetet, amibe a bankok szívesen és nagy biztonsággal hiteleznének. L:- A hitelezettek oldaláról nézve a dolgot a helyzet tényleg nem túl rózsás. A bankok a kockázat miatt nagyon óvatosak, és egyre óvatosabbak a hitelezéssel. Finanszírozható pro- jectek hiányában rejlik a probléma gyökere, vagyis ilyen pro- jectekből van nagyon kevés. Nagyon nehéz egy olyan vállalkozónak a hitelezése, akinek nincs pénzügyi múltja. Vagyis 'két dolgot kell ezzel kapcsolatban mindenképpen megjegyezni. Egyrészt azt, hogy vállalkozni csak hitelből nem lehet, ahhoz mindenképpen tőkére van szükség. Hitelezésnél pedig mindenképpen előnyt jelent, hogy ha egy vállalkozásnak minél hosszabb pénzügyi múltja van, ha az a vállalkozás nyereséget termel, és ez a nyereség lehet fedezete egy későbbi hitelfelvételnek. Tehát döntő a jövedelemtermelő képesség, és egyáltalán nem jelenthet fedezetet az, ha az adott vállalkozónak óriási magánvagyona van. P:- Lassan működésbe lendül a japán Start hitelként emlegetett refinanszírozási hitel- konstrukció. Mik a tapasztalatok eddig? L:- Erről még korai nyilatkozni, hiszen az első kihelyezések június-júliusra várhatók. Annyit azonban ennek kapcsán el kell mondani, hogy új hitel- konstrukció kidolgozásán egyelőre nem dolgozunk. Lehoczky Zoltán a kérdésre válaszolva elmondta, hogy a devizabetétek megadóztatása közgazdaságilag teljesen indokolt lenne, de mérlegelni kell, hogy ez nem jáma-e a betétek gyors kivonásával.’ Pro-NEX Kft. Jövedelem 60-100 éven belül Az erdő - vagyon A kárpótlási és a szövetkezeti átmeneti törvény nyomán hazánk erdőállományának több mint egynegyede kerül magánkézbe. A kialakulóban lévő magánerdőgazdálkodás ügyeit fogja össze a Földművelésügyi Minisztériumban nemrég létesített Erdészeti Hivatal. Dauer Mártontól, a Hivatal elnökétől kérdeztük, hogy milyen újszerű feladatokat vet fel a magánbirtok megjelenése?- A két törvény végrehajtása után 35-40 százalékos lesz a magánerdőtulajdon aránya. Figyelemmel kell kísérnünk a birtokviszonyok alakulását, a kárpótlási licitálási folyamatot, és kezelési szempontok miatt az egyéni erdőbirtokok területének nagyságát is, mert nem szert- nénk, ha az erdőkincs túlzottan elaprózódna. Át kell gondolnunk, milyen szaktanácsadással lehet az új erdőtulajdonosokat segíteni, hogyan érvényesülhet az osztatlan kezelés elve ott, ahol a kárpótlás során 3-6 hektáros erdőterületek kerülnek magántulajdonba. Az erdőgazdálkodás és kezelés szempontjából ezek olyan kisbirtokok, amelyeket nem lehet üzemszerűen, önfinanszírozó módon működtetni. A kis erdőtulajdonosoknak 60-100 éven belül egyszer van jövedelemszerzési lehetőségük: amikor kitermelhetik a fát. Addig azonban csak pénzt kell költeni az erdőkre - a telepítés, az ápolás, a tisztítás, a védelem - sokba kerül. Finanszírozási szempontból tehát nem szerencsések a kisebb erdőbirtokok. A szövetkezeti átmeneti és a kárpótlási törvény kötelezi a kis erdőgazdálkodókat, hogy a szomszédos tulajdonossal közös erdőkezelési, erdőbirtokossági társulást alakítsanak ki. De létrehozhatnak az új típusú szövetkezetekkel együtt közös üzemet, nagyobb erdőbirtokokat is, amelyek pénzügyi - és mőködési szempontból gazdaságosabbak.- Az erdőgazdálkodás hosszú távon megtérülő befektetés. Érdeme s-e belevágni?- Úgy vélem ma, de a múltban is az ember nem azért vált tulajdonossá, hogy azonnal nagy jövedelemre tegyen szert. Meggazdagodhat az ember az erdőből gyorsan is, ha figyelmen kívül hagyja az erdőtörvényt, az erdőtervkészítést, ha megkerülve a szakhatóságot engedély nélkül termeli ki a fát és értékesíti a piacon. Ebben az esetben egyszeri nagy jövedelemre lehet szert tenni, utána azonban jönnek a gondok: a súlyos pénzügyi szankciók, a kivágott erdőt fel kell újítani, mert ha ezt elmulasztja a tulajdonos, további büntetés várhat rá. az erdő elsősorban nem a jövedelemszerzés, inkább a vagyonfelhalmozás eszköze. Ha valaki értéket szeretne felhalmozni, az arany mellé nyugodtan odateheti az erdőt is. Ha jó kezekbe kerül a faállomány, értéke folyamatosan nő, meghálája a gondoskodást, a bele fektetett munkát.- Milyen támogatásra számíthatnak a leendő erdőbirtokosok?- Többféle támogatást is igénybe vehetnek. Ha például valaki olyan mezőgazdasági hasznosítású területen kíván erdőt létesíteni, ahol korábban nem az volt, a Mezőgazdasági Fejlesztési Alapból és az Erdőgazdálkodási Álapból támogatást kérhet. Szaktanácsadással is segítjük a leendő tulajdonosokat. Az erdőfelügyelőségeknél és az erdőrendezési szolgálatoknál többszáz szakértő segít az erdősítési tervek elkészítésében. Igaz, ez kiadással jár, de a Mezőgazdasági Fejlesztési Alap szaktanácsadási támogatási rendszere erre is forrást biztosít. Ferenczy Europress Kérdőjelek Egyoldalú függőség? Az ország gazdasági növekedésének alapfeltétele a szakemberek szerint energiafelhasználásuk korszerűsítése. Most pazarolunk? Bár az utóbbi években - a termelés csökkenése miatt - egyre kevesebb energiát fogyasztunk, még ennyire se lenne szükségünk, ha nem bánnánk olyan pazarlóan vele. A rossz gyártmánystruktúrának „köszönhetően” például egy Ikarusz busz előállításához ugyanannyi energiát használunk fel, mint a németek egy Mercedes buszhoz, csakhogy az Ikaruszt csupán a Mercedes egyharmadáért tudják eladni a világpiacon. Mennyit importálunk? Mivel a hazai energiatermelés évek óta folyamatosan csökken, energiaszükségletünk több mint 60 százalékát importáljuk. Kőolaj- és földgázkészleteink kimerülőben vannak, s a tervek szerint tíz éven belül a mély- műveléses bányákat is bezárják a gazdaságtalan kitermelés miatt. Az import - ha működik - megoldja ugyan gondjainkat, de biztonságos energiaellátásról egyetlen behozatali csatornára építve nem beszélhetünk. Fenntartható az egyoldalú függőség? Jelenleg csak az oroszországi vezetéken keresztül kapunk kőolajat. Mindezi- deig csak terv maradt a Bécs melletti Baumgarten és Győr között megépítendő vezeték. Pedig a térség politikai helyzetét figyelve, mielőbb megoldást kell találni az egyoldalú függőség megszüntetésére. Domi (Ferenczy Europress)
