Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-03 / 153. szám

8 1993. július 3., szombat Kulturális panoráma Mitol „okos” egy épület? Haragudhatunk-e az anyanyelvűnkre? Finn építészet A finn építészettel is úgy va­gyunk, mint minden túl sokszor dicsért, s már csak divatból is elismert dologgal. Hiszen ha akár önmagunkat is megkér­dezve, elgondolkodunk azon: mit is értünk „finn építészeten”, akkor néhány közhelyszerű ki­fejezés jut eszünkbe anyagról, világításról, térről. Közhelyeink letörésére pedig kiváló alkalom a saját szemű ítélkezés. Finnor­szágban például megtapasztal­hatja az ember, hogy a „finn csoda” árnyékában is lehet épp­olyan kockalakótelepeket épí­teni, mint felénk: s, hogy az anyaggal-világítással-térrel való gazdálkodás megszokásig fokozódó ismétlődése egysíkú­sághoz is vezethet. Finn építészet és annak kie­melkedő alkotásai, persze lé­teznek. Ezt bizonyítja az a két­napos szeminárium, amelyet a Finn Köztársaság Nagykövet­ségén tartottak. A résztvevők - építész szakemberek, többségük az 1996-os világkiállítás veze­tői, munkatársai - elméletben és gyakorlatban ismerkedhettek meg a mai finn iroda- és lakó- házépítés irányaival. A feladat a meghatározó - de­rült ki Ilmo Valjakka professzor előadásából. A mai intelligens, azaz okos irodaház legfőbb ten­nivalója pedig az, hogy valósá­gos hírközpont legyen. Az okos irodaház minden zugában „il­lik” tudni, hogy mi történik az épület összes többi sarkában. Erről hírt kell adni a belépéskor a látogatónak, s minden pilla­natban tájékoztatást kell kapjon a ház valamennyi dolgozója. A másik döntő szerep: egy okos irodaházban ki-ki találja meg a maga nyugalmát, békéjét. Csapatmunkára csakis az képes, aki - ha úgy igényli - elvonulhat a magányba. Ezért terveznek a skandináv építészek az ameri­kai, nyitott munkahely helyett egyszemélyes munkaterülete­ket. Ügyes szerkezeti megoldá­sokkal azután a sok kicsi, egyéni alkotótér egyetlen nagy, közös munkahellyé alakítható. A közös belső tér, udvar ép­pen az elkülönült tevékenységet ellensúlyozza. Lehetőséget ad egy-egy pillanat vagy beszélge­tés erejéig az alkotó pihenésre is. Az okos irodaházak okos Czigány György húsz év rá­diózás után 1976-ban szerződött a televízióhoz. Nevét rangos és népszerű műsorok sora jelzi. Két évi szünet után újból a ze­nei és irodalmi műsorok főszer­kesztője a tévében.- A kifejezetten szórakozta­tást kínáláló pop-rockot kivéve, a zenének több ága, az opera, az operett, a sanzon s a népzene is hozzánk tartozik, ahogy a balett és a majd húsz éves múltra visz- szatekintő TV zenés színház. Az a száznál több bemutató, amit elkészítettünk, bebizonyí­totta, hogy a televízió alkotó- műhely, nemcsak műsorközve­títő. Megrendeltünk darabokat, például Vajda János Barabását vagy a Mario és a varázslót, amelyek azóta az Operaház re­pertoárdarabjai. Ezek kifejezet­ten a tévé rendelésére jöttek létre, mecénások voltunk. Ez a gyakorlat elég ritka a nyugati te­levíziózásban. Most meg kell találnunk az egyensúlyt az új gazdasági feltételek között. Szűk csapat dolgozik együtt, de szeretnénk a központban mű­ködő rendezők, szerkesztők, műsorvezetők közül szá- zat-százhúszat rendszeresen foglalkoztatni programjainknál. Tehát továbbra is rendezni fog nekünk Horváth Adám, Apró Attila és Sólyom László.- Milyen új műsorok készül­nek?- Havonta jelentkezik a Mu­zsikáló Magyarország, amely­megálmodói szerint a világítás a jó munkahely egyik lényeges feltétele. Az éles, központi fé­nyek helyett helyi megvilágí­tást, tört fényt használnak. „A jó munkahelyi környezet biztat a jó eredményekre” - fog­lalta össze a lényeget az előadó, hozzátéve: az okos irodaépítke­zés 10-15 százalékkal drágább a hagyományosnál. Ám a finn szakember szerint ez a ráfizetés egy-másfél év alatt megtérül a jobb munka eredményeiben. Az én házam, az én váram - tartják az angolokkal együtt a finnek is. Ám amennyire igényli az északi ember a függetlenséget a saját lakásában, házában, any- nyira megkívánja a kapcsolatot az otthon és az iroda, a lakás és más otthonok; a lakás és a terület központjai között, vagy akár egy lakáson belül is. Az ptthoni „hí­ráramlás” megszabja a mai la­kásépítkezés irányát. Mint ahogy az igény alakította ki a mai finn környezetbarát, tömör, alacsony otthonépítést is. A finn gazdasági válság miatt ott a legfőbb építtető az állam. ben élményszerűen bemutat­nánk a hazai zenei életet. Sok tehetséges művészünk van, vi­déken is, nagyszerű zenepeda­gógusok, szervezők, az Er- kel-évforduló alkalmából a TV 1 szerkesztőgárdája elkészítette a nagyon értékes, de kevésbé ismert Erkel-operát, az István királyt. Megemlékezünk a Grieg évfordulóról, ellátoga­tunk a Drezdai Zenei Hetekre és a Salzburgi Ünnepi Játékokra - lehetőségeink szerint minden­hova, ahol magyar művészek szerepelnek. Salzburgban pél­dául Solti György, és megszó­lalnak itt Ligeti György és Kur- tág György művei. De megke­resett bennünket Fischer Iván, hogy a jövő hangversenyévad­ban beszélgetést tervez a kö­zönséggel az elhangzó művek­ről. Ennek a tévés műfajnak is hagyománya van már. Népszerű volt Bernstein s Mihályi Ándrás sorozata, s ilyesmi most Fellegi Ádám játékos-mulatságos show-ja. Irodalmi műsorok is készül­nek. Hetente egy-egy verssel je­lentkezik az Ezredvégi költők sorozat, amely talán a Vers mindenkinek utóda, s szeret­nénk váltakozva szerepeltetni egy olyan műsorral, amelyben a klasszikus magyar és világiro­dalom is megszólalna. Az ilyen jellegű versműsorok nem szere­pelnek a nyugati televíziók programjában. De egy kis or­szágbak, mint mi, mások a ha­Az elkészült lakásokat - sőt egész lakóterületeket - az immár 25 éve megrendezendő lakásvá­sárokon mutatják be az érdeklő­dőknek, s a lehetséges vásárlók­nak. „Mi, finnek készen állunk arra, hogy tapasztalatainkkal se­gítsük a budapesti világkiállítást; s részt vegyünk egy olyan in­formációs háló kialakításában, amely az expo idején, s az után is szolgálhatja a magyar fővá­rost” - mondta Olavi Syrjänen főigazgató, aki a Finn-Magyar Társaság elnökeként kínálta fel a finnek részvételi készségét a je­lenlévő Barsiné Pataky Etelká­nak, a világkiállítás kormánybiz­tosának. A kérdés, hogy a finn építé­szet e csúcsai mellett miért ala­kultak ki mégis a finn városok egy bank - egy posta - egy kul- túrház már-már egyenszabású központjai, Ilmo Valjakka így válaszolt: „A városközpontok képét, sajnos nem mi, építészek alakítjuk. Az a politika és a pénz dolga, amibe vajmi kevés a bele­szólásunk.” gyományai, más a stílusa, s másnak van hitele. Pár perc a költészeté, amely kiszakít a hétköznapok rohanásából. Ezért egy Babits-sort választottam so­rozatcímül: Vers az utcazaj­ban. Azt szeretnénk, ha nagyobb arányban kerülhetnének adásba kulturális műsorok fő műsor­időben. Ennek előfeltétele, hogy ne ötvenöt perces, egyórás műsorok készüljenek. Ha sike­rül 15-20 percben bemutatnunk egy alkotót, akkor ezt este ki­lenckor is műsorra lehetne tűzni, s után folytatódhatna a program valami harsányabban szórakoztatóval. A vetélkedők közül folytatódik a Szó - zene - kép; témája a romantika lesz, vagyis a XIX. század. Nem vagyunk olyan idealis­ták, hogy az emberek csak ko­molyzenét meg költészetet sze­retnének kapni, de reméljük, hogy mindezeknek életükben helye van. Én nem akarom tu­domásul venni, hogy van arisz­tokratikus művészet, és ennek szűk körű értő befogadói. A jö­vőre már huszonötéves Ki nyer ma a bizonyíték, hogy bárkit meg lehet szólítani a művészet­tel kapcsolatban. Túl sok most az információ, és viszonylag kevés az élmény. Mi pedig olyan műsorokat szeretnénk csinálni, ami szép, amelyben élményt tudunk nyújtani: él­ményt egy költeménnyel, él­ményt egy Schubert-dallal. J.Á. Krőzus módjára herdálhatjuk anyanyelvűnk kincseit, mert­hogy ezek úgyis hűségesek ma­radnak hozzánk, elkísérnek a bölcsőtől a sírig. Még akkor is velünk vannak, ha megtagadjuk őket, hiszen hűtlenségünket is csak az ő segítségükkel, sza­vakkal, mondatokkal fejezhet­jük ki. Lám, magyaruk érkezik el hozzám egyik pesti nyelvész vélekedése, hogy anyanyelvűnk tulajdonképpen gátja boldogu­lásunknak, mennyivel egysze­rűbb lenne, ha mondjuk vala­mennyien németül beszélnénk. Lehet, hogy a nyelv tudósa va­lamiért haragszik anyanyel­vűnkre, ezért hajítaná el a nem­zet közös kincsét. Talán szűk szakmai szempontok szerint vizsgálódik, mintha műszaki feladat megoldásán töprengene. A nyelvben így aztán nem lát egyebet, mint szavak és szabá­lyok sokaságát, amelyek - ezt mindenképpen el kell ismernie - tökéletes rendet alkotnak, kü­lönbet a legtökéletesebb ember­alkotta gépeknél. Vajon ismeri- e vagy eleve megmosolyogja Kosztolányi Dezső rajongó írá­sait a magyar nyelvről, azzal az előítélettel, hogy író eleve ne avatkozzék bele a tudományba. Csakhogy a nyelv - bármely nyelv - nemcsak a tudósok bi­rodalma. Legalább annyira az íróké is. Mindenkié, akiknek a nevében Kosztolányi mgfogal­mazta: „Benne van a múltam, a jelenem és a jövendőm. Benne van az életem. Benne van a ha­lálom is. Benne van a sorsom.” Szigorúan nyelvész szemmel még inkább meg lehet moso­lyogni a kisebbségi magyarság nyelvvédő túlzásait. A valóban korszerűtlen és szegényítő pu- rizmust. De egy Kosztolányi-ih- letésű és aggodalmú erdélyi költő, Szemlér Ferenc számára az anyanyelv védelmét jelen­tette az, hogy lapjában, a Népi Egységben 1945-ben minden idegen kifejezést - ha csak módja volt rá - magyarral he­lyettesített. így lett lapjában a statisztikából számhasonlítás, a reakcióból pedig az ódon visszavonás. Szemlér írásaiban nem telefonált, hanem távbe­szélt. Ez a lap, talán egymaga az egész korabeli magyar sajtó­ban, a Szovjetunió helyett Szovjetszövetséget írt. Szemlér lapja nemcsak az idegen szavak elkerülésévek kí­vánta szolgálni a nyelvápolást. Indulatos esszékben és türelmes tanulmányokban hirdette a nyelvtisztaság jogát és helyét szellemi életünkben. Nagy tör­ténelmi fordulót ért meg akkor a világ, és minden korváltásnál Forrai Katalin az óvodai ének-zenei nevelés esztétikájá­ért, a gyermekközpontú óvoda­pedagógiáért, az óvónők mód­szertani kultúrájáért rendkívül sokat tett, nemzedékek emlege­tik hálával nevét, s ha vele ta­lálkoznak, az hónapokra szóló szellemi, lelki feltöltődét jelent. Három gyermek édesanyja, több unoka nagymamája, s egy ország Kati nénije. Közeledik a 70-hez, de úgy látszik, dalával még az időt is el tudja vará­zsolni, mert rendkívül kímélete­sen bánik vele. Csupa szív és lé­lek, dal és muzsika, de ha kell, félelmetes Cerberusként őrzi a pedagógiai értékeket, a jó ha­gyományokat hatalmasok má­niáitól, politikusok szeszélyei­től. A mindenkori hatalom ugyanis a gyermekek érzelme­ire is igényt tart. Ferenc Józse­fet éltetni kellett az óvodások­nak németül, majd Lenint és Sztálint oroszul. Az Ég a gyer­tya, ég... kezdetű dalocskára rá akartak húzni egy Sztálint iste­nítő rigmust. Ma is vannak ilyen kísérletek, újabban Jé­zuska égő szívéről énekelnek e veszélybe kerülhet a kicsiny nemzetek anyanyelve. Vajon Herder nem II. József némete- sítő nyelvi rohama idején ju­tott-e arra a jóslatra, hogy a ma­gyar nyelv egyszerűen el fog tűnni a Kárpát-medencéből? Nagy tudósnak a tévedései is nagyok, ezért emlékszünk rá­juk. A reformkorban is szabad­ságharcot vívott a magyar nyelv - a nemzeten belül is. Az első világháború után a kisebbségi magyar közösségeket kísértette meg a nyelv feladásának lehető­sége, igaz, csak röpke pillana­tokra, és értelmiségiek, hivatal­nokok szűk rétegét. A második világháború, a szörnyűséges emlékek hatása alatt még nyel­vészek is a sovinizmussal vagy éppen a faj védelemmel azono- síották a nyelvvédelmet. Mos­tani korfordulónkon a világ ci­vilizációjába való gyorsabb be­illeszkedés sugallhatja a bánkó- dást, hogy miért is nem beszé­lünk valamennyien németül? Elüzletiesedett szemlélet? Csak ez ítélheti úgy, hogy az egye­sülő Európa egyben nyelvi egy- neműsödést hoz. Nem lesz szükség többé anyanyelvekre. Elegendő lesz egyetlen nyelv, az is a legszükségesebb szavak­kal. Kompjuterekbe betáplál­ható kódokkal. De miért éppen a német lenne az érintkezés egyetlen nyelve? Miért nem az angol, s ha az, akkor miért nem az orosz? A nemzetek lélek- száma az irányadó? A matema­tika vagy a lélek törvényei? Ha az anyanyelvben, amelybe nemzedékek élete, hűsége, szépségvágya és alkotó kedve íródott bele, mint a láthatatlan génekbe egész jellemünk, mindegyik nyelvbe, lévén va­lamennyi egy-egy közösség anyanyelve, ha tehát nem a lé­lek szólalna meg a nyelvekben, akkor az eszperantó lenne, ép­pen gyakorlati hasznossága, tömörsége és személytelensége okán az emberiség közös anya­nyelve. Az 1945-ös sorsforduló idején egy újabb Koszolányi, újabb író, Déry Tibor kelt leg­hevesebben a magyar nyelv vé­delmére. Esszéjében nem kívü­lálló, hanem magyar nyelvész ítéletével szegült szembe, mivel az illető, történelmi megrettené­sében, a nyelvvédelmet egyene­sen a fajvédelemmel azonosí­totta. „Ezt a gondolatot tisztelet­tel elvetem - tiltakozott Déry Tibor, megismételve, hogy az író egyben nyelvművelő, tehát nyelvvédő is. Persze, a magyar nyelv természetes életereje ki­löki a fölösleges idegen szava­kat, érvelt, mégis szükség van dallamra. „Isten óvja meg az óvodákat ezektől a túlzásoktól, s adjon a pedagógusoknak ítéle­terőt és bölcsességet ahhoz, hogy lelkesedésük mindenkor lehessen józanul korlátozott!” - sóhajt Kati néni.- Kedves Forrai Katalin! Ön, aki tizenhat kultuszminisztert tú­lélt, több mint négy évtizedes munkásságáért nemrégiben kapta meg a Brunszvik Teréz-dí- jat. Elégedett azzal, amit elért- Igen, érdemes volt az éle­temet ennek az ügynek szentel­nem. A hétköznapok nem min­dig szívet melengetőek, de a kudarcokkal, a méltatlan csa­tákkal együtt van okunk és jo­gunk a büszkeségre: a magyar óvodapedagógiának nemzet­közi tekintélye van. Az 1971-es és az 1991-ben átdolgozott programot lefordították a japá­nok, s készül az angol fordítás. Tanítványaim között vannak olaszok, franciák, ők is sikerrel használják, természetesen a maguk nemzeti zenei anyagára, dalirodalmára adaptálva.- Ami az iskolákban történik, az sajnos szívszorító. Az általá­az írók tudatos részvételére a nyelvművelésben. Hiszen az igazi írót megriaszthatja „az a példátlan henyeség, elképesztő gondatlanság, könnyelműség és felelőtlenség, amellyel - az új­ságírókon, sőt, írókon kezdve - mindazok bánnak a nyelvvel, akiket mesterségük vagy hivata­luk közéleti szereplésre, a nyil­vánosság előtti írásbeli vagy szóbeli gondolatközlésre jogo­sít fel. Ennek a tollforgató elit­nek tulajdonítom, hogy a világ­nak alig van még egy olyan nemzete, amelynek értelmisége oly rosszul bírná, oly hibásan használná, oly erőtlenül for­gatná a maga nyelvét, mint a magyar polgárság a miénket, megfertőzve mindazokat, akik vele érintkezésbe kerülnek, s megrontva a maga és más gon­dolkodását.” Súlyos vádakat szórt Déry írótársaira, újságírókra, arra a németes nyelvi hatásra, amely szerinte szerkezetében kezdte ki a magyar nyelvet. Mintha Arany Jánost hallanék újra! Va­jon sovinizmus-e a védekezés a henyeség, a tudatlanság, a ma­gyartalanságok ellen? Ennek a megvizsgálásához Déry Tibor önmagát kínálta fel kísérleti alanynak, aki talán szélsőséges eset, de épp ezért rajta keresztül fel lehet bontani a kérdést mé­lyebb eredőire. Megvallja, hogy „internacionalista”, aki hat nyelven olvas, három nyelven beszél tűrhetően, élete negyedét külországokban töltötte, s „a dé­libábos magyar rónát nem tar­tom okvetlenül szebbnek Umb­ria dombjainál, mégis a magyar nyelvet tekintem legnagyobb földi kincsemnek, s minden porcikámmal tiltakozom meg­rontása, csúffátevése, elárulása és kisemmizése ellen. Mester­ségem szerszáma, tisztának, tündöklőnek s tökéletesnek sze­retném látni; gondolataim tele- vénye, gazdag, mély és termé­keny legyen; képzeletem kertje, ezért nyesegetem, ojtok, dugvá- nyozok benne, s igyekszem át­tekinthető rendet teremteni lé­legző sűrűjében. Az egyetlen helyt- és időtálló közösség nemzetemmel, amelynek tagjai­tól száz különféle érdek vá­laszthat el, bűbájos játék, amely olykor egy-egy békés órára ér­dekellentéteinket is feloldja, lé­gies híd egy osztályon kívüli, magasabb állapotba. A férdi egyetlen méltó fegyvere, utolsó s legnemesebb játékszere. Nyelvemben hazafias vagyok, s így fűzöm egybe végleteimet.” Ki mondhatna erről ma is többet, szebbet és igazabbat? Beke György nosban még van énekóra, de a gimnáziumokban már osztály­zásra nem kötelezett ez a tárgy, szakmunkásképzőkben pedig egyetlen órát sem szentelnek az éneknek.- Sajnos a tanítók egy-két nemzedéke nem kapott a főisko­lákon ének-zenei képzést. Sze­rencsére sikerült újra elérnünk, hogy a tanítóképzők felvételijén alkalmassági vizsga legyen. A pedagóguspálya elégtelen presztízse miatt, a zeneileg te­hetségesek ritkán választják ezt a pályát, emiatt is kevés a jó szakember. De nemcsak az1 ének-zenei képzés helyzete mostoha az iskolákban. Gon­dolja meg, a vizuális forrada­lom kellős közepén egyetlen óra , sem jut a művészeti nevelésnek, filmnek, a médiáknak! Újabb I eredmény, hogy a Zeneakadé- mián tanulók kétéves diplomát / adó továbbképzéssel pedagógu­sok lehetnek. A NAT, azaz a Nemzeti Alaptanterv ének-ze­nei része jó kezekben van. Mindezek biztatóak a jövőt ille­tően. Z.E. Egy finn irodaház A tévé háza tájáról Vers az utcazajban A zenei és irodalmi programokról Elvarázsolja az időt Az ország Kati nénije

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom