Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-30 / 176. szám

1993. július 30., péntek 5 Kultúra Kulturális hívogató Színpompás Csángófesztivál Jászberényben Túri vásár, országra szóló Mezőtúron Most is várják Berénybe a képen látható erdélyi együttest Augusztus első felében fő­képp két esemény hívja fel ma­gára megyénkben a figyelmet, az egyébként gyér kulturális kí­nálatban, hiszen sem a megye- székhely, sem Karcag nem csá­bítja például különösebb prog­ramokkal a kultúra kedvelőit; a két esemény színhelye a tiszán­túli város. Mezőtúr és a jászság központja, Jászberény. Mezőtúr Hagyomány,hogy a Tiszán­túli mezővárosban augusztus 1-jén egész napos vásárt ren­deznek országos jelleggel. A történelmi örökséget is ápoló vásár színes programokat jelent az odalátogató vendégeknek. A Szabadság téren kirakodóvásá­ron mutatják be termékeiket, munkáikat a kereskedők, a vál­lalatok, az iparosok, a népi iparművészek. Az állatvásámak a honvédség gyakorlótere ad he­lyet. Meghitt ünnepségen a város­háza dísztermében ez alkalom­mal már előző napon, július 31-én köszöntik azokat, akik el­származtak a városból, de mégis vonzódnak hozzá - a szü­lőföldhöz. Vasárnap, azaz a vá­sár napján a Móricz Zsigmond Könyvtár és Közösségi Ház előtti térségben folklór műsort tekinthetnek meg az érdeklő­dők: citerazenekarok, népdalkö­rök „gondoskodnak” a vidám hangulatról. A Vállalkozók Üz­letházában szakmai bemutató és kiállítás, az Ilona malom terüle­tén pedig városnéző sétára hív­ják mindazokat, akik magasból, helikopterről is látni kívánják a települést. Délután egy órától a sportpályán is elkezdődnek majd a programok, bemutatók repülőgéppel és hőlégballonnal, íjászok, hármasugrók is szere­pelnek a színes sportkavalkád- ban. És lesz rockzene, gálakon­cert 17 órától, több neves együt­tes részvételével. (Rossz időben a Sportcsarnokban tartják.) A hónap első felében további programok: Intro II címmel fo­tókiállítás a közösségi házban szeptember 15-ig, látogatható az intézmény nyitvatartási ide­jében; 31-én, azaz még július utolsó napján a közösségi ház nagytermében svájci népzenei együttes, a Barner Tanzmusik ad koncertet, ők a Szivárvány citerazenekar vendégei. Ál­landó kiállítás várja a látogató­kat a Túri fazekas múzeumban és hétvégeken háromtól ötig megtekinthető a Badár emlék­szoba is. Tiszafüred Augusztus 6-án toronyzene, színhelye a református temp­lom, tárogatón Nagy Attila ját­szik; a hónap kilencedik napjá­tól a tizenötödikig mezőgazda- sági termékek vásárral egybekö­tött bemutatójának ad helyet a művelődési központ. Augusztus 14-én este nyolc órától barokk est a Múzeum parkban, zenél a salgótarjáni fúvószenekar. A fi­atalok kedvére pedig minden szombaton este nyolc órától disco a művelődési házban. Jászberény A városban minden figyelem a Csángófesztiválra öszponto- sul, melynek időpontja augusz­tus 6-7-8. A fesztiválon 14 egy­üttes vesz részt Moldvából, Erdélyből, Kárpátaljáról, a Fel­vidékről, Burgerlandból, vogul- osztják földről, és érkeznek ro­mán és török csoportok. A ha­gyományos Csángófesztivál ily módon a kisebbségek nemzet­közi találkozójává szélesül. A bemutatók színhelye a művelő­dési ház előtti téren felállított színpad. Tudományos konfe­rencia is kapcsolódik a feszti­válhoz, melyen Benda Kálmán akadémikus elnököl. A második napon, hetedikén délután 2 óra­kor a római katolikus nagy­templomban ökumenikus isten­tiszteletet tartanak dr. Seregély Istvánnak, a katolikus püspöki kar elnökének, valamint Tőkés László református püspöknek a részvételével. Ugyancsak a nagytemplom a színhelye Ella István orgonaest­jének, melyet augusztus 18-án este 7-kor tartanak, és trombitán Velenczei István működik közre. A könnyűzenei esemé­nyek sorából kiemelhető a Los Andinos koncertje, időpontja autusztus 4, a hangverseny kez­dete 8 órakor a Déryné Műve­lődési Központban. Abádszalóki Nyár Augusztusban is tovább tart az Abádszalóki Nyár, azaz újabb programokkal várja ven­dégeit a Tisza-tó parti település. A szabadtéri színpadon 7-én rendezik meg az Országjáró Suli-Bulit, amelyen az EMI és a Magneoton kiadó sztárjai is sze­repelnek. Az általános iskola aulájában Fajka János festőmű­vész tűzzománcainak tárlata nyílik 14-én, és tekinthető meg 22-ig. A katolikus templomban ugyanezen a napon este 7 óra­kor orgonahangverseny, köz­reműködik Dávid István orgo­naművész és Laczó András, a Magyar Állami Operaház ma­gánénekese. Este 9 órakor pedig a Republic együttes ad koncer­tet a szabadtéri színpadon. S már javában készülődnek au­gusztus 20-ra, mely minden bi­zonnyal igazi népünnepély lesz Abádszalókon; az Attila öböl­ben például a Zizi Labor játszik, s a nap programjában légi- és víziparádé, valamint tűzijáték is helyet kap továbbá nagyszabású játékfesztivál teszi még érdeke­sebbé ezt a jeles napot. 8 ország képviselői vesznek részt a játé­kokban. S megnyílik erre az al­kalomra a mesterségek utcája is, s ekkor rendezik meg a Fa­lusi Vir-tusa országos döntőjét. A Hamlet Gyulán A nyári kulturális események sorában egy újabb gyulai vár­színházi bemutatóra hívjuk fel a figyelmet, ugyanis augusztus 12-én, 13-án, 14-én, 15-én Sha­kespeare talán legizgalmasabb drámáját viszik színre a vár ud­varán. A két évvel ezelőtt elkezdett Shakespeare-ciklus harmadik bemutatója a Hamlet a várszín­házban. „Hamlet nem szánal­mas idegroncs, hanem hős, aki a képmutatás, a gyilkosságok, a besúgások világa ellen támad, így Shakespeare legkönyörtele- nebbül tisztánlátó jellemalakja” - fogalmazza egyik elemzője a több tízezer közül, akik a sha- kespeare-i „titok” nyomába eredtek. Sík Ferenc - ő az előadás rendezője t- Hamlet-közelítése bizonyára érdekesen, korsze­rűen közvetíti majd a dán ki­rályfi tragédiáját. Tavaly is nagy sikert aratott a Túri vásár Bemutatkoznak a díjnyertes művészek Két kiállításnak is otthont ad a Műcsarnok Nagymező utcai bemutatóhelye. Nádler István festőművész Róma című, illető­leg az Alpok-Adria Nemzetközi Grafikai Biennálé 2. Grand Prix kiállítása csütörtökön nyűik az Emst Múzeumban. Nádler Ist­ván legújabb - figurális és non­figuratív - műveiből láthatnak válogatást az érdeklődők az egyik tárlaton. Nádler 1992— 1993 fordulóján Rómában volt ösztöndíjas. A másik kiállításon az Al­pok-Adria Nemzetközi Grafika Biennálé 1992. évi díjnyertes művészei mutatkoznak be. A több évtizedes múltra visszate­kintő ljubljanai nemzetközi művésztalálkozó szervezőbi­zottsága 1990-ben határozta el, hogy a biennálékon nagydíjat nyert művészek munkáit mind­azon országokban közszemlére teszik, amelyek képviselői Grand Prix-díjat nyertek. Sza­bados Árpád 1992. évi biennálé nagydíjának köszönhetően va­lamennyi tavaly díjazott mű­vész alkotásai láthatók lesznek. Mindkét tárlat augusztus 22—éig tart nyitva. (MTI) Jászkunsági cellatitkok (25. rész) Politikai Doberdó A politikai ügyekért kiszabott büntetéseknek olyan iszonyú áramlata vonult át Magyaror­szágon az utóbbi évtizedekben, hogy hiánytalan összegzésük, tényszerű elemzésük - részben a hiteles forrásanyagok hiányá­nak betudhatóan - erőt megha­ladó vállalkozás lenne. A II. vi­lágháború alakulása, a nagy vi­lágégést követő társadalmi vál­tozások, politikai örvénylések megannyi emberi tragédiát okoztak. Közismert például, hogy egy nyilas statáriális bíróság 1944. december 8-i ítélete alapján Bajcsy Zsilinszky Endrét, Kiss János altábornagyot, Nagy Jenő vezérkari ezredest, Tartsay Vilmos vezérkari századost ki­végezték - de a névtelen áldoza­toknak csak közösségi emléke­zete él. A németekkel szembe­szállók egy része a rendszervál­tás után sem kerülte el sorsát. Sólyom László altábornaggyal az élen, 1950-ben nyolc tábor­nokot ítéltek halálra. S mindez csak elenyésző tö­redéke a politikai megtorlások­nak. Fehérváry István „Börtön­világ Magyarországon 1945-1956.” című könyvében így ír erről: „Nem valószínű, hogy akadna személy, hivatal vagy akár a Legfelsőbb Bíróság Ma­gyarországon, amely meg tudná mondani, hogy 1945-56 között hány embert végeztek ki, há­nyat vertek agyon, és hányán haltak meg embertelen körül­mények között... Hivatalos ki­mutatások hiányában nehéz pontos számokat megállapítani. Volt politikai rabok becslése szerint; ez alatt az idő alatt az ellenállásban részt vett kivég­zettek száma meghaladja a nyolcszázat... Magyarország börtöneiben a politikai okokból halálra ítéltek száma az 1948-54-es években átlagban 15-40 között volt... 1949 előtt főleg háborús bűnösöket és né­pelleneseket, utána főleg úgy­nevezett „demokrácia ellenese­ket” vagy hűtlenségi ügyekben elítélteket végeztek ki. A kivég­zések száma 1955-től kezdve csökkent. 1956-ban a bíróságok nem voltak hajlandók követni az ÁVH utasításait.” A politikai ügyeknek termé­szetesen elsősorban hatalom­féltő indítékai voltak. Ebből adódóan megtorlást nemcsak „demokrácia ellenes” szemé­lyekkel szemben alkalmaztak a negyvenes évek végén, s az öt­venes évek elején, hanem ese­tenként vezető beosztásúakkal szemben is. Lásd a Rajk ügyet és egyéb koncepciós pereket. A hatalom minden áron való megtartása mellett az anyagi ja­vak korábbi tulajdonosaiktól való megszerzése is közreját­szott a politikai megtorlások­ban. Jellemző példa erre a Bu­dapestről való tömeges kitelepí­tés. Megtörtént, hogy a Horto­bágyon egy juhhodályban, negyven centis trágyára szórt szalmán helyeztek el gyerme­kestől együtt tucatnyi „osztályi­degen” családot. Megyénkben elsősorban a gazdag parasztok intemálótábo- rokba hurcolása, kisemmizése volt a jellemző. Az ilyen esetek száma sem ismert. Csupán kö­vetkeztetni lehet rá az ezernyi kártérítési igényből. Politikai fordulatról 1947-től kezdve szó sem lehetett, hiszen miniszteri rangban lévő embe­reket is hurcolt el a szovjet biz­tonsági szolgálat, majd az el­lenzéki, sőt a koalíciós pártokat is megszüntette a Rákosi re­zsim. A rendszeren változtatni akarók számára nem maradt más út, mint a titkos szervezke­dés (esetenként fegyveres szer­vezkedés) vagy a nyugatra való szökés. Mindkettő nagyon koc­kázatos volt. Fazekas József rá- kóczifalvi fiatal például a Nép­hadsereg katonájaként nyugatra szökött. Dtt kiképezték és haza- küldték. 1952 elején elfogták. A katonai törvényszék halálra ítélte. 1953. május 6-án Buda­pesten, a Fő utcai fegyházban kivégezték. 1949-50-ben a szolnoki katonai repülőtéren is szolgált Tóth Lajos őrnagy, a II. világháború egyik legeredmé­nyesebb magyar vadászrepü­lője. A háború után, letartózta­tásáig a Néphadsereg tisztje volt. Amikor azt tapasztalta, hogy a Horty-hadseregben szolgált tiszteket egymás után szerelik le, illetve egy részüket letartóztatják, repülőgéppel szökni próbált. Kísérlete ku­darccal végződött. Elfogták, s 1951-ben kivégezték. Több társa évekig tartó börtönbünte­tést szenvedett. Néha nem is a büntetés volt elfogadhatatlan - hiszen például a mindenkori hatalom elleni fegyveres szervezkedést ma is büntetik minden államban -, hanem a büntetést tetőző, s leg­többször megelőző embertelen módszerek. Ezek következmé­nyei alól a nők sem mentesül­tek. Fehérváry István imént idé­zett könyvében az egyik nő így emlékezik: „Később már nem volt ritka jelenség, hogy meglöktek, be- lémrúgtak, pofonvágtak. Mind­ezt el lehetett viselni, de az igazi pokol a pincében várt rám. Éj­szaka nem hagytak bennünket aludni..., sokszor már nem tud­tam, hogy mi történik velem és körülöttem, minden közömbös lett, már sírni sem tudtam, csak egyet kívántam: meghalni. He­tek teltek el és még mindig ugyanabban a ruhában voltam, elképzelhetetlenül piszkosan. A tisztálkodás annyiból állott, hogy valamikor, a nap egyik szakaszában, feltételezem reg­gel, kivezettek a folyosóra, ahol a mosakodó bádogedény felett néhány vízcsap volt. Itt meg­moshattam a kezem, s arcom, de arra képtelen voltam, hogy a bámészkodó őr előtt levessem a ruhámat. Büdös voltam a szó szoros értelmében, hajam zsíro­sán, kócosán lógott az arcomba, fehérneműt egy hét vagy tíz nap után kaptam először, azt is egy emberségesebb nő jóvoltából. Közben menstruációs időm is elérkezett, hiába könyörögtem az egyik bestiának valami köt­szerért, válasza valami undorító ocsmányság volt. Végre egy or­vosi vizit alkalmával az AVH-s orvos elrendelte, hogy megfü- rödhessek és kötszert kaphas­sak. Úgy látszik, hogy már ő is túl büdösnek talált.” A politikai foglyok közül a férfiak számára főleg Vác em­lékezetes. Az ottani fegyház eredetileg kolostor volt. A ká­polna alatti kriptákat alakították át fegyelmi zárkákká. Az osz­tályvezetői irodán kívül, 12 egyszemélyes zárka volt ott - köztük három sötétzárka. Fűtet- lenek, nyirkosak voltak, a rabok a vékony darócruhában fagyos- kodtak. Akinek az idegei fel­mondták a szolgálatot, bezárták a „dühöngőbe”, egy olyan pará­nyi cellába, amibe egy ember állva alig fért be. Össze sem tu­dott esni benne. Ezt, az azóta megszűntetett részt hívták Do- berdónak. A politikai foglyok tömege nem fegyházban, hanem külön­böző munkahelyeken töltötte büntetését. Jellemző példa erre D.S. szolnoki lakos esete (ne­vének elhallgatását kérte): Csepelen nőtt fel, olyan csa­ládban, amely utálta a némete­ket, nem különben a nyilasokat, s 1945 után is ellenzéki maga­tartást tanúsított. Egy nyugatra készülő ifjúsági csoport tagja­ként bukott le 1950-ben. ítélet a Markóban, 1951-ben született. Nem olyan volt, mint egy nor­mális tárgyalás, nem volt kér­dezés-felelet, csak kiosztották a büntetéseket. Az ítélethirdetés­sel megvárták míg nagykorúak lettek. A bélapátfalvi kőbá­nyába kerültek. Égy szál csíkos vászonruhában mentek a télnek. Csizmájuk szakadt volt. így tör­ték a követ egész nap. Az ellá­tásról annyit: alig volt erejük felmenni a hegyre, nemhogy egész nap dolgozni. A spicliket könnyen megismerték, mert azok kövérek voltak. Recsk volt a következő állo­más, ahol a későbbi fogda he­lyét ásatták vele. Börtönben töl­tött hetek után a sirokliszkói építkezésre, majd a budavári, befalazott ablakú Sándor-palo­tába került. A többemeletes, le­bombázott épületekből kézzel szedték ki a gerendákat. Életve­szélyes munka volt. Egy idő el­teltével az oroszlányi szénbá­nyába vitték. A XVIII-as aknát, őrtornyokkal tűzdelt, dupla szögesdrótkerítés övezte. Lent dolgoztak a bányában. Ott már nem volt különösebb gond az ellátással, ruha is volt, s a szál­lás is más, mint korábban, mégha negyvenen-ötvenen aludtak is egy barakban. A rá­juk felügyelő civilek, az ő mun­kájuk alapján, az ötvenes évek elején öt-hatezer forintot kap­tak. Ők csak annyit, hogy a konyhában kifüggesztett táblára felírták kimagasló teljesítmé­nyüket. D.S. remélte, hogy sza­badulásakor ő is kap egy bizo­nyos összeget. Közel egy évi munkája után 21 forint ötven fillérrel bocsájtották útnak. Lakhelyét is kijelölték: Békés és Csongrád megye határán, Árpádhalmon, pedig amnesztiát kapott. Egy hét után megérkezett a behívója. Újabb két év lekötött­ség. A sors iróniája: beosztása révén fegyver és lőszerraktár került a kezébe. Ami a sorsából leginkább megrázott: vallatása után le kel­lett adni ruházatát. Amikor visszakapta, az inge töredezett a beleszáradt vértől... A politikai ügyekért történt megtorlások utolsó hulláma az 1956-os események után követ­kezett be. Megyénkben főleg a munkástanácsok vezetőit, a szovjet emlékművek lerombo- lóit, lapszerkesztőt ítéltek el. A kisebb vétségeket a karhatal- misták torolták meg. Jelenleg nincsennek politikai foglyok. A politikai ügyek re­mélhetőleg ezután is választá­sok révén dőlnek el - megfe­lelve az emberi értékítéletek­nek. (Következik: Emlékezetes bűnügyek) Simon Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom