Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-29 / 175. szám
4 1993. július 29., csütörtök A szerkesztőség postájából Hogy egységesebb legyen a magyar társadalom Nem elég a törvényadta lehetőség A cigánytársadalom többszörösen felfokozott várakozási állapotban van. Nevezhetnénk talán egy rehabilitációs folyamat kezdetének, amelyet a most elfogadott etnikai törvény majd elindíti? De vajon felkészítették-e a cigány etnikumi társadalmat e nagy horderejű, Európában is egyedülálló törvény értelmezésére, megértésére, és ami a legfontosabb: alkalmazására? Lehetséges-e a cigányságot nem mint alsóbbrendű „fajt”, hanem társadalmunkban velünk együtt élő magyar cigányként, nemzeti kisebbségként elfogadni (nem csak papíron); egyenjogú partnerként kezelni? Sikerül-e végre megérteni, illetve megértetni és elfogadtatni azt, hogy a cigány etnikum nem csak egy színes paletta az ország arculatán, hanem élő, létező, szerepvállalásra kész szerves része a magyar társadalomnak. Komoly kérdések ezek, és a felelősségteljes válaszadás elől, mely nem tűr halasztást, nem lehet kibújni. Hogy milyen úton fog elindulni, milyen irányba tart és mi a végállomása a cigány etnikumnak? A törvény, a lehetőség adva van (de vajon tudnak-e majd élni a lehetőségekkel, nem esnek-e a végletek ádozatául?) - mivel Magyarország jogállammá vált, s mint tudjuk ez elsődleges feltétele annak, hogy garantálni tudja a megalkotott és 96 %-os arányban megszavazott - elfogadott - etnikai törvényt, ami szerintem az utolsó pillanatban született. Akkor; amikor Európában egyre több rasszista - fajüldöző csoport jön létre; amikor a szomszédos országok cigányságainak ezrei könyörögve kóborolnak befogadásukért Európa országútjain. Megnyugtató és boldogító érzés az, hogy magyar cigány nincs köztük. Előbb-utóbb minden etnikum elérkezik az identitás nagy kérdéséhez: valójában hova is tartozunk? Megítélésem szerint (a szavazatok alapján) a magyar társadalom a kezét nyújtja, segítséget ad ahhoz, hogy megértsék azt, ami ma nálunk, s Európában történik. Az eddig elért eredmény, a cigányság helyzete azt bizonyítja, hogy nem elég a tanuláshoz, művelődéshez nyújtott, törvényadta lehetőség, ennél többre van szükségük. Az (ide) oda tartozás hitét kell visz- szaigazolnunk, a bennük rejlő értékek fel- és elismerésére várnak; közvetlen emberi kapcsolatra van szükségük, ami végső soron a magyar társadalmat egységesebbé teszi. Elsősorban pedagógusainknak, de a magyar társadalom minden tagjának kötelessége: tegyen valamit annak érdekében, hogy a cigány is mint ember, együtt tudjon élni - szorongás, lenézettség és szégyenérzet nélkül (de nem az eddigi burkolt elszigeteltségében) cigányságával. Az „új” cigánytudat meghatározására irányuló törekvés értelmezése és helyes tudatosítása - szem előtt tartván az etnikumok identitását, hagyományuk és kultúrájuk ápolását - sajnos elsősorban a nagyon szűk rétegű cigány értelmiségre és az iskolákra hárul. Horváth Jenő etnikai oktatásszervező (Közép-Magyarországi ROK) Ha a szabályzat engedi, legyenek már egy kis belátással Az örményesi vasútállomáson... Az Új Néplap nyilvánossága elé szeretném tárni az utazásaink során felmerült problémánkat - az illetékesek megértését, intézkedését remélve. Elsősorban a helyiekhez szó- lok: Tisztelt Állomásfőnök Úr! Kérem Önt, valamint a forgalmi, pályamesteri szolgálat vezetőit is, hogy ha a szabályzat megengedi, a, vasútállomás déli odalán lakó és oda utazók - főként idős emberek - fáradalmain könnyítsenek. Mégpedig oly módon, hogy az állomáson hosszú ideig veszteglő szerelvények között hagyjanak szabadon legalább 10 métert. Gondoljanak túra, hogy egyszer Önök fölött is eljár az idő, megöregszenek, s bizony a hatvan-nyolcvan éves emberek már nagyon hehezen kerülgetik a 30-40 kocsihosszban álló vagonokat, s hogy mégis lerövidítsék az utat, még nehezebben tudnak átbújni alatta.. . Megértésüket, intézkedésüket remélve - tisztelettel: I. S. Örményes Bontják az istállókat Megyénkben a tönkrement gazdaságok, téeszek megüresedett, szükségtelen istállóit, épületeit sorra lebontják, és magán- gazdálkodók vásárolják meg. A felvétel Tiszasüly határában készült, de kérdés, hogy a bontott anyagból vajon hol építenek újra istállót? (Fotó I. Cs). Öntsünk tiszta vizet a pohárba A gátőr pedig gondos!- Ellentétben azzal az állítással, amit a július 23-i számában megjelent, „Amit meg lehet tenni a Zagyváért - avagy egy patak tragédiája” című cikkben olvashattunk. Ugyanis a gátőrnek a fürdőzőkhöz és fürdőzéshez nincs köze, ezzel kapcsolatban nincs feladata, de van ezernyi más, amit becsülettel elvégez. Lehet, hogy a Zagyva-patak vasúti híd feletti és alatti kőgátjával kapcsolatban félreérthetően nyilatkoztam, és az félreértetten került a sajtóba, továbbá az azóta napvilágra került információk alapján részben félreértés is történt, amiért ezúton is elnézést kérek a gátőrtől, s minden illetékestől. A dolgot sajnos könnyű volt félreérteni, mert ismerem a Zagyván Jászalsószentgyörgynél létesített kőgátat, amely állítólag a víz oxigénnel való dúsítása céljából épült, bár arra megépített formájában hatékonyan nem képes. Szolnokon a vasúti híd feletti és alatti kőgát külsejében nem utal sem tervezésre, sem tervszerű építésre az előzőekben említett testvéréhez képest. Erre vezethető vissza, hogy a víz el is kezdte bontani a jobb partot a felső gátnál, aminek helyreállításakor újra szükség lesz az adózók pénzére. Egyetlen kilométerre a tiszai torkolattól nem is lenne indokolt ilyet építeni, hiszen az Újszász alatti Zagyva-szakaszon általában elegendő oxigén van a vízben. Gyakran hiányzik viszont Jászberény és Jánoshida között - időnként halpusztulást okozva. Egyébként a megépített kőgát hatékony oxigénbevitelre nem alkalmas. Duzzasztja a rossz minőségű Zagyva-vizet - még rosszabbá teszi; lassítja a víz levonulását, ami különösen rendkívüli vízszennyezésnél hátrányos; kedvezőtlen üledékkel tölti a medret. Olyan alacsony fenéklépcsők beépítése volna célszerű, amely csak 50-60 cm-rel magasabb a kisvízi vízszintnél, a felvizet vízfátyolként bocsátja tovább - nagy vízfelületével biztosítva a levegő oxigénjének beoldódását. Valószínűleg sokkal kisebb mérete ellenére is drágább egy ilyen műtárgy, viszont ebből kevesebb is elég lett volna, s mind a Zagyva, mind mi, jobban járnánk. Dr. Wajandt János vegyészmérnök A lerobbant busz „K” jelzéssel ment tovább Bosszantó eset Július 17-én (szombaton) meglepő „élményben” volt részünk, amikor munka után hazafelé tartottunk. A szónoki Széchenyi-lakóte- lepre 13.20 órakor közlekedő 24-es járatra vártunk a Skála Áruház előtti megállóban, ami néhány perc késéssel meg is érkezett. Mi, akik ezen a járaton nap mint nap utazunk, a kisebb késést már fel sem vesszük, olykor azon se bosszankodunk túlságosan, ha kimarad egy-egy járat, megszoktuk. De az az eset, ami az említett napon történt velünk, minden várakozásunkat felülmúlt: Sofőrünk a piacnál megvárta, míg az utasok le- és felszállnak (sokan voltunk a buszon!), ezután leállította a motort, kiszállt a fülkéjéből, kesztyűt húzott, kis kampót vett elő, és a második ajtónál felemelte a padozat tetejét. Nem tudjuk, mit látott, de lezserül azt mondta, hogy le kell szállni, a busz nem megy tovább. Ugyebár ez nálunk azt jelenti: sajnos elromlott a motor, egy tapodtat se tovább, vontatásra vár stb. Mérgelődve leszálltunk, a buszvezető pedig bezárta a fülke ajtaját, s elment. Zúgolódásunk közben még sajnáltuk is szegényt, hogy ilyen rossz állapotban lévő busszal kell közlekednie. Úgy 5-6 perc telhetett el, amikor a sofőr visz- szatért. S képzeljék el, a 24-es táblát „K”-ra cserélte, bepattant a volán mögé, s a szemünk láttára lezserül elhajtott! Mi, utasok tátott szájjal vettük tudomásul, hogy ezek a buszok nem is olyan rosszak, mint gondoltuk ... Tehát ha szép nagy K-betűt tesznek rá, mindjárt üzemképes, és talán nem lesz több lerobbant busz! Csak az a kérésünk, hogy ne a mi kárunkra, türelmünkre próbálkozzanak ezzel a módszerrel! Nagy Gyuláné Szolnok Kiegészítő tájékoztatás A taxiórákról Az Új Néplap július 27-ei számában megjelent, a nyugtaadó taxiórákról szóló íráshoz az alábbi kiegészítést fűzöm: Idén július 1-jétől az 1992. évi LXXIV. törvény 70. szakasza, valamint a 74. szakasz 4. bekezdése alapján a személytaxi szolgáltatást végzőknek is nyugtaadási kötelezettsége van. A taxiórák vásárlása esetén, október elsejétől az igénybe vehető kedvezmény 30 ezer forintról 20 ezer forintra csökken. Ha a nyugtaadásra alkalmas taxióra bevezetése megvalóLapunk június 9-i számában a megyeszékhelyen egy éve működő International Language School nyelviskola eddigi tapasztalatairól számoltunk be - röviden. A szerkesztőséghez azóta érkező levelekből, telefonkérdésekből kiderült, sokan nem tudnak az iskola létezéséről. Arról meg főképp nem, hogy szeptetnbertől új főiskolaként tarthatjuk számon, és az ide jelentkezőknek nem kell felvételi vizsgát tenniük. sül, akkor a kézzel írt nyugta helyett, de legkésőbb 1994. január 1-jétől gépi nyugta helyettesíti a jelenleg kézzel írandó nyugtát. Tehát kötelező érvénnyel csak jövő évtől kell a taxikba az új adattárolós, nyugtaadó taxamétereket beszereltetni. Javaslom, hogy a bekövetkező változásokra a vállalkozók mihamarább hívják fel könyvelőik figyelmét. Juhász József, a Közúti Közlekedési Szolgáltatók Kamarájának ügyvezetője Tulajdonképpen bárki bejuthat - noha a képzett, vizsgákkal rendelkezőket előnyben részesítik. Az International Language School nyelviskola címe: 5000 Szolnok, Szapáry u. 20. (Telefonszám: 56 344-814.) Tájékoztatásul még annyit, hogy az iskola hivatalában nem tartanak nyári szünetet, naponta 8 órától délután 3-ig várják az érdeklődőket. Pénteken 14 óráig.) Küldjön egy képet! Emlékezetem szerint 1923-ban készült ez a képeslap, a Szent János kápolna előtti kereszt szentelésekor. Korábban villám- csapás érte, ekkor állították fel újra, a Tisza-parton, a Fenyő Étterem közelében. Az asztalon álló kislány Vajay Erzsébet - később színésznő lett - köszöntő verset mondott. Az „X”-szel jelölt kislány én vagyok, B. Nagy Anna, aki ezt követően a Hit című verset mondtam el. A háború utáni „zavaros” években a templomot lebontották, majd a keresztet is eltávolították. A környéken lakók - köztük én is - fájó szívvel gondolunk rá. Baranyó Ferencné Édesanyámék - parasztviseletben Ez a felvétel az első világháború előtti években készült. Édesanyámat, nagynénémet és nagybátyámat ábrázolja - divatos parasztviseletben. A legszebb ruhájukbant először templomba mentek, majd a jelesebb ünnepnapokon öltötték magukra ismét. Modla Ferenc - Szolnok Hozzászólás cikkeinkhez A „Kerekcipó” pékségből A Kunmadarasról szóló, július 21-i összeállításunkban jelent meg az „Önkormányzati pékség” című cikk, melyhez Laczik Dénesné, a Karcagi „Kerekcipó” Sütőipari Termelő és Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója többek között a következőket fűzte: A „Kerekcipó” Sütőipari Termelő és Szolgáltató Kft. 1991. december 15-én alakult - hat fő alapító taggal, és egyenlő vagyoni hozzájárulással. Időközben a kft.-ben voltak változások; a tulajdonjog aránya megváltozott, de ez a változás Lajtos Márton tulajdonát nem érintette, változatlanul a kft. tulajdonának egyhatodát tudhatja magáének. Szerinte félreértésről lehetett szó. Mint az ügyvezető igazgató végezetül írja, fő céljuk: minél jobb sütőipari termékek előállítása, és forgalmazása. A szerző megjegyzése: A szóban forgó cikkben tulajdonképpen nem a karcagi „Kerekcipó” Kft.-ről, hanem a MadaraSi Kenyér Kft.-ről írtunk, és nem állítottuk, hogy Lajtos Márton egyedüli tulajdonosa a Karcagi „Kerekcipó” Sütőipari Termelő és Szolgáltató Kft.-nek. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Sokan kérték Küldjük a címet
