Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-28 / 174. szám
1993. július 28., szerda Kultúra 5 Iránytű „Tűnődik állapotján a létnek” Meglehetős pesszimizmussal tűnődik címadó esszéjében a Jászkunság összevont nyári számában Zalán Tibor barátairól és a jelenkori hatalomról („hatalmas” barátairól?). Sarusi Mihály falurajzában régi kártyajátékokról ír: „Az úrhatnám parasztnak a pinaránc, a mezítlábas napszámosnak.. .oplitán dukált.” Rideg István karcagi tanár Szabó Pál íróval váltott baráti magánlevelezésébe enged bepillantást, Szabó Imre pedig lovasmúltunkat veszi bonckés alá elemző írásában. Bajandur Vad Lasin a targi- kus sorsú kun tudósról, dr. Mándoky Kongur István professzorról ír megemlékezést, Horváth Attila pedig az értelmiségi közérzet és a hatalom ösz- szefüggéseit fejtegeti. Táll Éva adatokkal, grafikonokkal illusztrált tanulmányt közöl a „Helyi vezuetők értékrendje” címmel, míg Sallai János olyan régi térképeket ismertet, amelyen Jászalsószent- györgy fellelhető. Lipták Sándor sporttörténeti írással, Rigó József évadelemző színházi kritikával. Szabó András, Vígh Erika, Cseh Károly, Turcsány Péter, Erdei-Szabó István verseivel ajándékozza meg a Jászkunság olvasóit. A folyóiratot Szeivolt Katalin önsorsrontó témájú (korunk hordalékaként gyakran leleplezhető), zaklatott hangulati- ságú festményei illusztrálják. S. Cs. J. Jászkunsági cellatitkok (24. rész) A halálra készülve Berényi Imre nyugállományú bv. zászlós: - 1957-től kezdtem a büntetésvégrehajtási szolgálatot. Meglehetősen mostoha állapotok jellemezték még akkor is a szolnoki börtönt. A házimunkások által ürített kübli helyettesítette a wc-t, vízvezeték nem volt a cellákban. A kisebb zárkákba naponként egy kanna, a nagyobbakba két kanna vizet adtak be. Ha elfogyott a víz, hiába kértek az elítéltek. Ki volt szabva még a víz is. Ez az állapot csak 1963-ban változott meg, amikor a cellákba is bevezették a vizet. Az első időkben a WC-nek használatos kübli nem volt elkülönítve a cellákban, csak később, amikor Tánczos százados lett a parancsnok. Akkor ruhával elkerítettek minden WC-t, de a biztonság miatt csak félig, hogy részben látni lehessen dolga végzése közben is az embert, nehogy csináljon valamit magával. Akkor szűnt meg a szénnel való fűtés. Addig minden cellában volt egy kis vaskályha. A központi fűtés bevezetése és a cellákban a vízöblí- téses WC-k kialakítása következtében higiénikusabban éltek a rabok. 1969-től bevezették a nevelői rendszert. A börtönnek mind a három emeletén lett egy-egy nevelőtiszt, aki foglalkozott az elítéltekkel, intézte ügyeiket. Idők múltán televízió is került a cellákba. Igaz, meghatározták, hogy az egyes, vagy a kettes csatorna műsorát nézhetik a rabok. Ha a letartóztatottak csatornát váltottak, az őr kikapcsolhatta a készüléket. Esetenként ki is kapcsolta, főleg ha olyan filmet vetítettek, amely börtönlázadásról szólt, és a rabok verték a smasszereket. Újságokat, később képeslapokat is előfizethettek a rabok. Amikor a női felügyelő nyugdíjba ment, a férfiaknak kellett a női részlegen is szolgálatot teljesíteni. Sok baj volt a nőkkel. Celláik kulcsa az őrszobán volt, s ha valami baj történt, onnan kellett a harmadik emeletre vinni a kulcsot. Egyszer például azért, mert az egyik nő a fogasra akarta magát felakasztani. A nők egyébként sokkal nehezebben viselik a zártságot, mint a férfiak. Hiszté- rikusabbak, sokszor kellett orvoshoz vinni őket. Néhány kivégzésen én is részt vettem. Az akasztás úgy történt, hogy az őrök géppisztollyal felfegyverkezve vonalat alkottak. Azon belül volt az ügyész, a bíró az elítéltet felvezető két őr, s az ítéletvégrehajtók. Láttam például egy Szántó nevű homoszexuális férfi akasztását, aki azt hitte egy elalélt kisfiúról, hogy meghalt, s tettének titkolására a vasúti sínre, a vonat elé fektette a fiút, aki különben életben maradt volna. Szántó első fokon 18 évet kapott, fellebbezés folytán, másodfokon ítélték halálra. Akkoriban történt az is, hogy egy 14 éves fiút egy férfi kútba dobott, így a halálbüntetéssel elrettentő példát akartak statuálni. 1975-ig ha első fokon Szolnokon ítéltek halálra valakit - s másodfokon máshol is megerősítették az ítéletet, akkor is - Szolnokon hajtották végre azt. Az utolsó akasztás, amit én lá- tam azé volt, aki a törökszentmiklósi határban két lovat akart ellopni, s mivel a gazda észrevette, vasvillával leszúrta azt. ’75-ben, Szolnokon akasztották fel ezért. Azokban az esetekben, amikor a kegyelmi kérvényt elutasították, délután átjött a bíróság képviselője a börtönbe és az igazgatás-szolgálat helyiségében közölte ezt a tényt az elítélttel. Közölte azt is, hogy az ítéletet másnap reggel végrehajtják. Attól kezdve külön cellában vigyáztak az elítéltre, nehogy valami közbejöjjön, hogy az ítéletet végre lehessen hajtani. Annak a cellának rácsos ajtaján át szemmel lehetett tartani a halálára készülő rabot. A cella bútorzata mindössze egy székből és egy szalmazsákból állt, így az elítélt le is pihenhetett élete utolsó éjszakáján. Egy Iglódi nevű elítélt egész éjjel horkolt. Úgy kellett felrázni, hogy ébredjen már, mert mennie kell az akasztófa alá. A hóhér sosem beszélt az elítélttel, csak mint a néma filmen végezte munkáját. Pillanat alatt megtörtént a kivégzés. A többi rab már az ítélet végrehajtása előtti este megtudta, hogy mi készül, mert hallották az akasz- tófa ácsolását, ami nem mindennapi, nem megszokott zaj volt. Reggel aztán, amikor az ítélet végrehajtása miatt elmaradt az ébresztő, sejtésük beigazolását joggal látták. Az akasztófa ácsolása főleg akkor járt nagy zajjal, mikor kettős akasztás volt, mint két mezőtúri férfi, Lestyán és Farkas esetében. Farkasnak egyébként az volt az utolsó kívánsága, hogy előbb a társát akasszák fel. Úgy látszik, meg akart bizonyosodni arról, hogy nem egyedül megy a másvilágra. Jankovicz Kálmán nyugállományú bv. százados: Amikor ’67-ben végeztem, rossz munkakörülmények voltak. Nagyon sokat - havonta 260-300 órát kellett szolgálatban tölteni. Elhelyezésünk is mostoha volt. Pihenőidőben nyolcan-tizen tartózkodtunk egy helyiségben. Nappal a pihenőidőt is általában plussz munkával kellett kitöltenünk. Ha letelt a szolgálat az őrségben, akkor menni kellett előállítani, sétáltatni, munkát biztosítani, ami kitöltötte az egész napot. Belső munkákról volt szó. Később külső munkák is voltak, de azokon én már nem vettem részt. Az oktatási rendszer sem volt kiforrott. Az idősektől kellett sok mindent ellesnünk. Az ember a saját keservén tanulhatta a szakma alapjait. Szerencsére engem hamar megkedveltek, sok segítséget kaptam azután még a mogorvább őröktől is. Az alapfokú iskola után gimnáziumot, majd levelező tagozaton főiskolát végeztem. Az 1970-es évek közepétől az elítéltek számára Szolnokon folyamatosan volt kinti munka. Először megyei építőipari vállalat munkásszállójának építésénél, azután a papírgyárnál, a be- tonelemgy árnál. Richter Károly nyugállományú bv. százados: - Aki a mag- lódi iskolán kiválóan végzett, az megválaszthatta szolgálati helyét. A többi oda került, ahová helyezték. Mivel abádszalóki vagyok, a szolnoki börtönbeli szolgálatot választottam. Nem voltak jó ellátási viszonyok, ebédre is csak hideg élelmet biztosítottak. Akkor kezdték a rabokkal építeni Kazincbarcikát. Oda kerültem, aztán meg a szuhakállói bányába. Az a rab, amelyik a bányában száz százalékon felül teljesített, büntetése egy napja helyett kettőt tekinthetett kitöltöttnek. Amellett jól is kerestek. Pénzükért bármit bevitethettek. Élelmet, s még zenegépet is. Volt, aki a feleségének mindent megvett a keresetéből, s amikor kiszabadult, 'akkor tudta meg, hogy asszonya már másfél éve mással él együtt, s a válókeresetet is beadta. Hirtelen haragjában felkapta a baltát és széthasította vetélytársa fejét. Tíz évi fegyházra ítélték emiatt. (Következik: Politizálásért Doberdó) Simon Béla Legalább gomba legyen Átképzés spórákra, fonalakra- Szerencse, hogy vannak legalább átképző tanfolyamok. Egyébként oda térnénk vissza, ahol az ősember volt. Halásznánk, vadásznánk, gyűjtögetnénk. Mi már gyűjtögetünk. A gombákkal foglalkozunk. Októberre középfokú szakellenőri végzettséget, gombaszállítmány-ellenőri és egészségügyi gombaismereti képesítést szerzünk. „A munkanélküli” bélyeget kaptuk - jegyzi meg indulatosan Keskeny János Tamás - amely öt-tíz évig sem mosható le. - Olyanok mondanak véleményt rólunk, akiknek napi „hajtóanyaga” másfél liter Hubertus. Nem igaz, hogy a munkahelyekről azokat küldik el akik nem szeretnek dolgozni, és link ürgék. A Tudományos Ismeretterjesztő Társaság Baross úti székházában most tizenkét embert képeznek át. Ők nem a „dühösek”. Csak szeretnének valahogy elevickélni e felkavart, félig ismeretlen vizen. Hármójukkal beszélgettünk. Akaratlanul is eszembe jut az az indiánoknak tulajdonított mondás, miszerint nem alkothatunk véleményt a másik bújáról-bajá- ról, míg nem tettünk meg hosz- szú mérföldeket mokaszinjában.- Ha van pénzed megvehe- ted a húst, a gombát. Ha ol- csóak, akkor én is megveszem őket folytatja Tamás. - Ha nincs, akkor is ennem kell. Legalább gomba legyen. Sajnos jellemző ránk. hogy nem figyelünk természeti kincseinkre. Pocsékolunk. Vissza a termesztettbe Az átképzést a Munkaügyi Központ finanszírozza. A TIT huszonegy tanfolyamán több mint 300 személy átképzését vállalták. Elsősorban azok a tanfolyamok érdeklik az embereket, melyek elvégzése után vállalkozók lehetnek. Ezért pénzügyi ismereteket is oktatnak. A szervezők vállalták, hogy a résztvevők felének állást keres az önkormányzati irányítás alá tartozó piacintézményeknél.- Az én érdeklődési körömhöz közel áll a gombászat - veszi át a szót Pap-Kovács Gábor. Hivatásos vadász voltam, sokat jártam a természetben. Kényszerpályára kerültem. Mindig négy-ötezer forintos keresetekből éltem. Nyolc tagú családban nőttem fel. Anyám, apám és hat gyerek. Csodálatos indíttatás az élethez. Nyolcvanhétben vadászként, halőrként dolgoztam háromezer ötszáz forintért. Nem régen volt pedig. Most nyolcezer négyszáz forint segélyt kaptam mint átképzési támogatást. Nincs miről lemondanom. Korábbi munkám folytatására nincs lehetőség. A gombászat eddig is csodált világ volt számomra, szeretnék alaposabb ismereteket gyűjteni erről. A gazdasági hasznát is figyelem. Valamiféle távlatot nyújthat ez a képzés akár vállalkozóként, akár szakellenőrként. Molnár Zsolt huszonegy éves fiatal, egyedülálló. Sok kortársához hasonlóan rögtön az iskola elvégzése után lett munka- nélküli. Még be sem fejezte az egyiket, már jelentkezett a másikra. Az erdészetben fakitermelő szakmunkás volt. Levelezőn végezte el az erdészeti szakközépiskolát.- Épp az önök lapjában olvastam ezt a hirdetést, amire jelentkeztem, abban a reményben, hogy továbbléphetek.- Sok tanfolyam indul manapság, miért választottad ezt?- Nem volt különösebb elképzelésem a jövőmről. Úgy gondoltam, ha már az erdészeti szakmában keresem a kenyerem, ezzel a rokon képesítéssel többre jutok. A múlté a jövőkép- Kulcskérdés a pénz, pontosabban a megélhetés. Ez a munka megfelelő bevételt is hoz majd?- Erre akkor lesz lehetőség, ha alapvető fordulat áll be a települések piacokért felelős vezetőiben. - Úgy látom, megoldatlan a folyamatos gombavizsgálat - jegyzi meg Ivancsik Imre, a tanfolyam vezetője. Sok piacon azért nem lehet gombát árusítani, mert kevés a jó gombaszakellenőr. Sokan azért nem fogyasztják a gombákat, mert nem vizsgáltathatják meg. Ellenünk munkál az időjárás. Immár második éve sanyarúan bánik velünk. A gombaszedéshez, a pénzkeresethez csapadékos idő kell. Keskeny János Tamás karbantartóként elektromos berendezések javításával foglalkozott. A gombáktól szerzett egy „fertőzését”. Kényszerlhetőség volt a tanfolyam számára, ugyanis a munkanélküli segélyből nem tudna megélni. - Azzal a néhány gombával kiegészíthető a kosztpénz fűzi hozzá magyarázatul. - Arra nem számíthatok, hogy ezzel egzisztenciát teremtek. Szerettem a természetet, csak eddig soha nem találtam - nem kellet találnom - okot arra -, hogy a kimenjek a határba.- Melyik a nagyobb késztető erő: elfoglalni magukat, vagy a munka gyümölcse? ■- Egy harmadik kategóriára gondolok - válaszol Pap-Károly Tamás. - A túlélésre. De erről már nem lehet úgy beszélni, hogy ne politizáljunk. El kell férnünk egymás mellett- Ha rendbe jön a helyzeteink, folytatni kívánják-e ezt a munkát?- Az én szakmámban nagyon nehéz lesz - veszi vissza a szót Tamás. Az elektronikában évente fejlesztenek ki új eszközöket. Jönnek a jobbnál jobb gépek. Folyamatosan fejlődni kellene és lépést tartani a technikával. Aki egy évre kiesik a gyakorlatból, az szinte behozhatatlan hátrányba kerülhet a szakmabeliekkel szemben. Ennyivel nehezebb az én helyzetem. Attól tartanak, hogy a környezetszennyezés miatt szűkülnek lehetőségeik. A környezetvédelemről mindenki csak beszél, de nem tesz senki semmit - jegyzik meg. A gomba pedig olyan élőlény, amely nagyon érzékeny. Mint az ember.- Azért választottuk ezt a tanfolyamot - summáz a szemben ülő hallgató -ezt és nem a divatosabbakat, mert kérdés, meddig lesznek divatban, nem lesz-e túlképzés. Ha felkapottakká válnak, annyian jelennek meg a munkaerőpiacon, hogy nem férünk el egymás mellet. Szurmay Zoltán Régészeti lelet Szőnyben néhány nappal a feltárások megkezdése után egy, a római kor legértékesebb porcelánjának számító úgynevezett Terra Sigillita került elő. A szakemberek tavaly kezdték vallatni a föld mélyét a városrész azon részén, ahol az egykori római kori település, Brige- tio állt, illetve állhatott. Már akkor is siker koronázta munkájukat, s ezért határozták el az idei tábor megszervezését. (MTI) Biszterszky Elemér művelődési és közoktatási államtitkár vezetésével magyar delegáció utazik Naumburgba a magyar-német kulturális vegyes bizottság július 28-30. közötti, hatodik ülésére. A tárca sajtóirodájának keddi tájékoztatása szerint a bizottság áttekinti az elmúlt két év magyar-német oktatási, tudományos és kulturális kapcsolatainak fejlődését, illetve jegyzőkönyvben rögzíti az 1996-ig terjedő időszak együttműködésének fő irányait és programjait. A megbeszélésen várhatóan szó lesz az 1977-ben aláírt kulturális együttműködési egyezmény helyébe lépő, az időközben bekövetkezett változásokat is tükröző új megállapodás megkötéséről is. (MTI) Ez is Magyarország. Kunmadarasi utcarészlet (Fotó: Korányi) Kulturális vegyes bizottság Szeivolt Katalin: Árpád (1991)
