Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-23 / 170. szám
óh, nagymami, drága nagymami... Hegedűs Aletta nagymamájáról, Matkovics Bélánéról küldött képet és egy levelet: „Az én kedves, aranyos nagymamám mindig sokat gondoskodik rólam. Augusztus 2-án van a születésnapja, sok boldogságot, jó egészséget kívánok neki.” Kolozsvári András leveléből idézünk: „Nagyon jó ötletnek tartom a Szupemagyi sorozatot. Elvezettel olvasgattam az unokák kedves, hálás sorait. Az én szupemagyim tulajdonképpen egy „szuperbábuska”, ugyanis orosz. 1909-ben született Dél-Szibériában, közel a kínai-mongol határhoz. Az idén tölti be 84. életévét. Igazán elmondhatja magáról, hogy „rendesen” átélte e század történelmét. Élt a cárizmus és a vöröshatalom-átvétel ideje alatt; szemtanúja, szenvedője volt a világháborúknak. Mégis a mi nagyink életerős, vidám, egészséges, nagyon jó humorú. Tizenegy gyermeket nevelt fel, tíz unokája és 6 dédunokája a „szemefénye”. Az óriási távolság miatt - közel 10 ezer kilométer - nagyon ritkán tudunk találkozni, s ezért hiányozni szokott. Ez év januárjában érkezett hozzánk egyhetes folyamatos vonatozás után! Csodálatos volt hosszú évek után magamhoz ölelni őt, aki a boldogságtól sokáig csak sírni tudott! A tajgához, az erdős hegyekhez szokott mamám ijem bírta sokáig panelházunk egyhangú falait, s már márciusban kiköltözött a hobbi telkünkre, amit úgy rendben tart, mint mi eddig még soha. Nagyon-na- gyon szeretjük és hálásak vagyunk viszontszeretetéért, amivel ragaszkodik hozzánk. „Egy kicsit eléldegélek itt köz- tetek, aztán hazautazok. Ha megint nem bírom ki nélkületek, ismét visszajövök.” - szokta mondogatni. Lányi Zoltán, Tekes Mariann és Gergely leveléből idézünk: „A mi drága nagymamánk, Kontraszty Lajosné nekünk a szeretet és a jóság. Mi jelentünk neki mindent, ezt érezzük és tudjuk. Mindhárom unokája Pesten él, de telefonon mindennap hívjuk egymást. Ha együtt vagyunk, boldogan em- lékézünk vissza a nála töltött szép gyermekkorunkra. Kállai Zoltán és Kállai Éva írják: ,,A mi nagymamánknak, Juhász Istvánnénak szeretnénk örömet szerezni azzal, hogy elküldjük a fényképét. Sokat fáradt értem és a testvéremért. Szeretnénk, ha sokáig, jó egészségben élne velünk.” „Ezt a fényképet Kóródi Eszter és Mihály a világ legaranyosabb nagymamájának, Petik Györgynének küldi. Azért is szeretjük annyira, mert nagyon sok finomat süt-főz nekünk, fáradozik értünk, és igazán sokat köszönhetünk neki. Tavaly volt 70 éves.” Kis Gyöngyi: „A mi nagymamánk októberben lesz 52 éves. Két lánya, egy fia van. Én az elsőszülött lánya vagyok, s unokái kértek meg, küldjem be • • • a mama fényképét. Sajnos nagyon ritkán látjuk, mert ő Mar- kazon lakik. A fényképpel szeretnénk jelképesen köszönetét mondani a sok fáradozásért és gondoskodásért. Három gyermeke: Gyöngyi; Edit, Gábor. Unokái: Zoltán, Norbert, Tamás és Adriána.” Horváth Erika és Zoltán írja: „Kedves, aranyos, nagyon szeretjük őt. Amit csak tud, megad nekünk. Két fia és négy unokája van. Hatvankét éves, de még mindig fiatalos. Horváth Zoltánná valódi szupemagyi!” Özv. Homyák Györgynének unokája, Mátyás küldte be a fényképét: „Az én mamámnak kilenc unokája, egy dédunokája van. Sok szeretettel küldjük ezt a képet róla.” Tóth Balázs: „Nádudvari mamit mindig emlegetem és szeretem, mert nagyon finom süteményeket süt, és mind a négy unokáját nagyon szereti.” Tóth Gergő: „Itt az igazi szupemagyi, mivel a Nádudvari és a Molnár család részbeni nevelőszülője. A két családból 13 gyermek szárnyra kelt, s 25 unoka, 24 dédunoka látogatja a 72 éves nagyit. Borbély Jánosnéról írják: „Az én nagymamám 65 éves, három gyermeket nevelt fel egyedül. Sajnos fiatalon megözvegyült. Négy unokája és két dédunokája van.” Kiss Jánosné írja: „Nagymamánk, Lajos Istvánná 76 éves, de korát meghazudtolva friss, fürge. Sokat törődik velünk, aggódik értünk.” Medgyesi Imréné unokái és dédunokái írják: „Végre egy olyan lehetőség az unokáknak, hogy az egész világnak megmutassák, mennyire lehet szeretni egy nagymamát. Egy nagymama csak olyan lehet, mint ő. Nagyon szeretünk, mami!” Libor Ferencnének: „Drága, dolgos két keze munkáját dicséri minden. Az idő jócskán elszaladt, de ő még mindig csak ad: szeretetet.” Kovács Györgyi: „Bíró Gyu- láné a nagymamám. Én csak azt kívánhatom, ilyen nagymamája legyen mindenkinek.” „Turcsányi Miklósné a legkedvesebb, a legdrágább édesanya és nagymama. Hat unokája szeretettel veszi körül, kiknek ő mindig szolgálatkész. Köszönünk neki mindent.” Borbíróné Fábián Ida írja: „Bácsi Bálintné tulajdonképpen nem nekem, hanem férjemnek nagymamája, de én is Mamának hívom. Az idén júniusban volt 81 éves, de még mindig nagyon aktív. Hat gyermeke, 13 unokája, 20 dédunokája van, s akkor a legboldogabb, ha együtt a család.” Benes Istvánnénak üzeni lánya, Papp Jánosné: „Ezúton kívánunk jó egészséget, maradjon még körünkben sokáig a drága Benes mama. Lánya és unokái: Janika és Judit.” aki csak jót és szépet ád! 332. Kontraszty Lajosné, Szolnok 324. Petik Györgyné, Törökszentmiklós 335. Balázs Benedekné, Márkáz 336. Horváth Zoltánná, Tiszaföldvár 337. Özv. Hornyák Györgyné, Tiszatenyö 345. Turcsányi Miklósné, Törökszentmiklós 346. Bácsi Bálintné, Törökszentmiklós 342. Medgyesi Imréné, Karcag 347. Benes Istvánná, Tiszaszentimre 333. Juhász Istvánná, Szajol 341. Lajos Istvánná, Martfű 328. Matkovics Béláné, Tószeg 329. Lagunova Anfisza Andrejevna 330. Kerek Jánosné, Jászszentandrás 331. id. Sávai Tiborné, Szolnok 340. Borbély Jánosné, Jászberény 338. Nádudvari Sándorné, Öcsöd m 339. Molnár Lajosné, Öcsöd % 343. Libor Ferencné, Törökszentmiklós 344. Bíró Gyuláné, Tiszaföldvár
