Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-20 / 167. szám

1993. július 20., kedd Sport 11 Női kézilabda NB I/B-ben indul a JTKF DSE Az egyik szemük sír... Jászberényben az idei év ne­gatív sportszenzációját az NB I-es női kézilabdázók bajnokság közbeni visszalépése jelentette. Akkor bizony meglehetősen sö­téten látták a sportág jövőjét a sportbarátok, s maguk a sport­vezetők is. Szerencsére - amint az azóta kiderült - ez nem jelen­tette a jászberényi női kézilab­dázás végét. Az önkormányzat ifjúsági és sportbizottsága úgy foglalt állást a kérdésben, hogy a sportág hagyományaira, eredményeire való figyelem­mel, s a leányok, a nők sporto­lási lehetőségének szűkös volta miatt is mindenképpen szükség van a városban e sportágra. A jövőt tekintve egyértelmű volt, hogy a Tanítóképző Főis­kola az az intézmény, amely külső támogatók segítségével felvállalhatja egy minőségi szakosztály működtetését. A fő­iskola vezetése ezúttal is bizo­nyította, hogy szívén viseli a sport ügyét, s miután a képvi­selő-testület döntése alapján a város 400 ezer forinttal - egy része kompenzációs támogatás - segíti idén a női kézilabdázó­kat, minden akadály elhárult az együttes további szereplése elől. Július 7-én beadták az NB I/B-be szóló nevezésüket a szö­vetségbe. Azóta már a csoport- beosztás is elkészült. Erről Ug- rin György edző tájékoztatott, aki jelenlegi helyzetükről a kö­vetkezőket mondta:- Nagyon örülök, s gondo­m Az egykori átlövő, Krisztóf Kriszta visszatér lom a sportbarátok is, hogy sok nehézség ellenére mégis életben maradt a női kézilabdázás Jász­berényben, s az 1993/94-es sze­zont a magyar bajnokság máso­dik osztályában kezdhetjük majd szeptember 19-én vagy 20-án. Természetesen egészen más alapokon áll a JTKF DSE, mint állt a Lehel SC. Nálunk nem lesznek profi játékosok. Az egyesület keretét 8 főiskolás, 5-6 gimnazista és a volt Lehel SC azon játékosai alkotják majd, akik a szerényebb körül­mények ellenére is játszani sze­retnének. Krisztóf Kriszta és Zsibók Györgyi már jelezte, hogy szívesen csatasorba áll. Hozzájuk még 2-3 új lány ke­rülhet, akik várhatóan az ősszel kezdik meg tanulmányaikat a főiskolán. Célunk az, hogy kia­lakítsunk egy jó társaságot, amelyik képes lesz a középme­zőnyben végezni. Ehhez persze szükség lesz arra is, hogy a ké­zilabdázás barátai minél na­gyobb létszámban jöjjenek ki mérkőzéseinkre, buzdítsák a lá­nyokat. Az idei évre, tehát a bajnok­ság első felére a feltételeink adottak. Ezzel együtt is próbá­lunk újabb támogatókat keresni, de ez év közben bizony nagyon nehéz dolog. A felkészülést egyébként augusztus 16-án kezdjük, s az első fordulóban idehaza a Bp. Postás lesz az el­lenfelünk. A JTKF DSE az NB 1/B Ke­leti-csoportjában a Postás mel­lett többek között debreceni, kiskunhalasi, balmazújvárosi és siroki ellenfelekkel is találkozik majd. Ugrin György még arról is szólt, hogy nagyon szeretnék, ha lehetőségük lenne a most épülő és várhatóan szeptember­ben már működő Bercsényi Ál­talános Iskola tornacsarnokában edzeni és játszani. Kétségkívül jó lenne nem csupán a játéko­soknak, de a nézőknek is, hi­szen a város központjában könnyebben elérhető helyen lesz a csarnok. Persze az első mérkőzésig még bőven van idő, s ezt megelőzően még egy ke­mény alapozás vár a lányokra. Szántai Knézy aláírást ígért Lassan vége a nyári szünet­nek, az Olajbányász kosarasai megkezdik -a felkészülést. Teg­nap délelőtt gyűltek össze elő­ször az itthon lévő játékosok, hogy Kékesi István szakosztá­lyigazgató bemutathassa nekik új edzőjüket. Túlzott ismerke­désre ugyan nem volt szükség, hiszen Rasid Abeljanovot jól ismerik már, mégis szolgáltak meglepetésekkel a szakosztály vezetői. Elsősorban Knézy Jenő érkezése számít szenzációnak, a 21 esztendős bedobóval ugyanis kettő plusz egy éves szerződés­ben állapodtak meg. Amennyi­ben a Tungsram-Honvéd elnök­sége is úgy akarja, július végéig pecsét kerül az átigazolásra. Az egyesület hirtelen támadt „centergondjain” enyhít a cse­peli Varga Géza érkezése. A mindössze 23 éves, 207 centi- méteres játékos július 26-án csatlakozik csapattársaihoz. Pil­lanatnyilag hiányzik még a ke­retből Mérész Tamás, Takács Attila és Bódi Péter, akik az új­donsült olajos, Knézyvel együtt a-huszonkét éven aluli váloga­tottal edzőtábofoznak, majd -a jövő héten Eb-selejtezőt játsza­nak Nyíregyházán. Antonio Alexe, az új román irányító augusztus elsején érke­zik Szolnokra, vele válik tel­jessé az alaposan átszabott gárda. Öltöző épül Alattyánban Profi csapatot szertnének a községben Nagyon reméljük, hogy a hétvégi focifiaskó nem szegi kedvét az alattyáni labdarúgók­nak. A Tiszföldvár elleni hely­osztón figyeltünk fel a fotón is megörökített építkezésre. Dr. Mosonyi Sándortól megtudtuk, az ötszáz négyzetméteres épü­letben két öltöző (külön fürdő­vel és vécével), edzői-és orvosi szoba, szertár és bírói öltöző ki­alakítása folyik, mindemellett fedett terasszal ellátott lelátó magasodik hamarosan az orszá­gút felőli hosszanti oldalon. A beruházás költségvetése 4.5 milló forint, amely összeg helyi erőkből, községfejlesztési alap­ból és jótékony célú adakozá­sokból áll össze. A készültségi fokból ítélve, az őszi szezon kezdetén még nem vehetik igénybe új otthonukat a labda­rúgók, azonban a rossz idő beál- táig mindenképpen szeretnének átköltözni. Alattyánban tehát komolyan gondolják a magasabb osztály­ban való szereplést, amit bizo­nyít az is, hogy a hónap végén új vezetőséggel az élén, szemlé­letében és személyeiben meg­változó „parancsnokság”, önálló futball klubot próbál él­tetni a jövőben. További „külsérelmi” nyom­ként látható a létesítményen be­lüli tereprendezés, tuskók eltá­volítása, és füves edzőpálya kia­lakítása a bejárattal szemközti oldalon, ahol a világítás már ké­szen áll. A pálya minősége jó­nak mondható ezen a szinten, olyannyira, hogy ha a csapat legalább olyan nívón fog futbal­lozni az ősztől, az alattyániak sok örömet fognak lelni divato­san felöltöztetett csapatukban. Csak a meccs idejére szünetel a munka A Magyar Kupában még tal­pon lévő három megyénkbeli csapat igazi „nagyhalakat” fo­gott ki a következő fordulóra. A két hét múlva esedékes mérkő­zéseken Jánoshida a Cse- pel-Kordax gárdáját, a megyei első osztály ezüstérmese, Kisúj­szállás a BVSC-Drehert, Martfű pedig a három közül talán a legnevesebb NB I-es együttest, a Vasas-Smimoff legénységét fogadja. A hazaiak egyik helyen sem léphetnek túl nagy reményekkel pályára. Továbbjutási esélyeik sajnos minimálisak, bár nem szabad előre leírni egyik csapa­tot sem. A kupa legjobb hat­vannégy gárdája között jóval könnyebb fajsúlyú ellenféllel is összehozhatta volna őket a sze­rencse bekötött szemű istenasz- szonya, de ha már így hozta a sors, legalább a közönség szá­mára szeretnék garantálni a jó szórakozást. A kisújszállásiak elnöke, Hajdú Lajos elmondta, nogy bi­zony a mesebeli királyhoz ha­sonlítanak. Az egyik szemük sírt, a másik nevetett, amikor ér­tesültek a sorsolás eredményé­ről. Szerették volna, ha gyen­gébb ellenfelet kapnak és leg­alább még egy fordulón túljut­hattak volna, másfelől viszont nagyon régen fogadtak utoljára ilyen rangos csapatot a kunsági városban. Mindenesetre megpróbálják egyeztetni a mérkőzések idő­pontjait a közelben lévő Marfű­vel, hiszen valószínűleg a kör­nyező települések lakói közül is sokan kíváncsiak a fővárosiak vendégszereplésére. Ha sikerül megegyezni, nem kell kény­szerű választás elé állítani a né­zőket, mindkét találkozónak ré­szesei lehetnek. Jánoshidán igazi szenzáció­nak számít az elsőosztályú gárda érkezése. Az alig 2700 lakost számláló községben szinte mindeni a nagy eseményt várja, és persze a környező fal­vak labdarúgást szerető sportba­rátai is átrándulnak a mérkő­zésre. A jászsági településen eddig még sohasem járt NB I-es csapat, érthető tehát a felfoko­zott izgalom. Nagy várakozással tekint egész Szolnok megye az augusz­tus 8-án sorra kerülő Magyar Kupa találkozók elé, bár reális győzelmi esélyek nélkül, de a tisztes helytállásban, jó szóra­kozásban bizakodva. Sorokban Szászhalombattán rendezték meg a strandröplabda-bajnok­ság negyedik fordulóját, bár ez­úttal nem volt igazi strandidő. A férfiak versenyét éppen a rossz időjárás miatt nem tudták befe­jezni. A legjobb tizenkét páros mezőnye alakult ki vasárnap délelőttig, ebben ott volt a szol­noki Gulyás-Hajdú, Illés-Tóth és Budai-Makai duó is -, akkor azonban a vihar megakadá­lyozta őket abban, hogy eldönt­sék egymás között a helyezése­ket. így a bajnoki pontokat részarányosán osztották el a leg­jobb tizenkettő között. A nők mezőnyében jóval ke­vesebben indultak, ezért - ha többször is megszakítva eső­szünet miatt - de sikerült befe­jezni a versenyt. Ez a szolno­kiak szempontjából igazán ör­vendetesnek bizonyult, ugyanis a Sipos-Bordás duó a második helyen végzett. Ä következő fordulót augusz­tus 7-8-án rendezik meg Tata­bányán, remélhetőleg akkor már az időjárás sem szól közbe. Nyírádon zajlott a ralicross bajnokság negyedik futama, amely egyben nemzetközi ver­seny is volt. Ezen a kisújszállási Végh Endre is rajthoz állt Re­nault 5-ével a turbo-Fl-es diví­zió N-csoportban. A megyénket képviselő autóversenyző a C-döntőbe került, az összesítés­ben ez a tizenkettedik helyet je­lentette számára. A kor nem számít Láttam egy fiúu Teniszezett. Alig múlt tizenhárom éves. Kor­társai ilyentájt nyáron - de sokszor még iskolaidőben is - in­kább a számítógép előtt ülnek. Ő a salakpályán játszik. Számára azonban a „fehér sport" a legkevésbé sem játék. Hallatlan akarattal, kitartással harcol minden labdáért, nincs olyan helyzet, miközben azt mondaná, vagy legalább gondolná: feladom. Egy-egy rosszul sikerült ütés után úgy szidja önmagát, mint Becker teszi hasonló helyzetben. Bár ez a ritkább eset. Adottságai, valamint a rengeteg edzés, a kitartó összpontosítás eredményeképpen inkább nyeri a poé­nokat, mint elveszíti. A hétvégi szolnoki tenisztornán a tizen­nyolc évesek mezőnyében indulva sorozatban hozta mérkőzé­seit, míg a fináléig jutott. A döntőben pedig a tőle már megszo­kott, hallatlanul pontos és eredményes játékkal legyőzte nála jóval idősebb ellenlábasát. Talán itt kezdődik a profi sport? Azon a ponton, amikor már nem az életkor szerinti besorolás, a szűk keretek döntik el, ki a jobb. Amikor a rutin kénytelen meghajolni a tehetség előtt. Mert az vitathatatlan, hogy igazi tálentumot láttam a Tiszaligetben. Érdemes megjegyezni a nevét, bizonyára hallani fogunk még róla. Fábián Tamásnak hívják. SZS Atlétika Biber, Kanyó és Erdős válogatott viadalon bizonyított Az eredetileg Tatára tervezett magyar-szlovák atlétikai ver­seny Veszprémben került meg­rendezésre, méghozzá boron- gós, szeles időben. A változó szélirány bizony próbára tette a fiatal magyar atlétákat (köztük megyénk válogatott verseny­zőit) is, akik a leány és fiú pont­versenyt egyaránt megnyerték. Biber Zsolt (MÁV-MTE) a fiú súlylökők versenyében most sem talált legyőzőre, ugyanis egyéni csúcsát túlszárnyalva utasította maga mögé vetélytár- sait. Amikor pedig forgással lökő szlovák ellenfele 17 méter fölé került, Zsolt 2 cm híján 18 méteres dobással válaszolt. Ez­zel eldöntötte a versenyt, pedig a jobbra lejtő dobókör ugyan­csak zavaróan hatott. Kanyó Dóra (MÁV-MTE) a 300 méteres gátfutásban az or­szágos bajnoksághoz hason­lóan, most is lassan kezdett, de jó finisét és nem utolsó sorban küzdőképességét dicséri dobo­gós helyezése. Futott a 4x400 méteres váltóban is, de bemele­gítés közbeni izomhúzódásán a gyúró sem tudott segíteni, en­nek ellenére szívósan végig fu­totta a távot, társait a második helyhez segítve. Á mezőtúri gerelyhajító Er­dős Adrián bokája' verseny közben megsérült, de lelkesen küzdve lett harmadik. Eredmények: 300 méter gát: l. Hrdlickova Hiriam, (szlovák) 46,12 mp., 2. Blahutova Jana (szlovák) 46.87 mp.,3. Kanyó Dóra (magyar) 46,90 mp. Edző: Fuchs Géza. Súlylökés: 1.Biber Zsolt (magyar), 17,98 méter. Edző: Biber Pál., 2. Král Rado- ván (szlovák) 17,09 méter, 3. Világi Károly (magyar) 16,33 m. Gerelyhajítás: l.Tomasek Halva (szlovák) 64,02 méter, 2. Borbély Norbert (magyar) 58,42 méter, 3. Erdős Adrián (magyar) 57,78 méter. Edző: Bartha Gyula. Ugyancsak válogatott viada­lon szerepelt a MÁV MTE ki­váló 110-es atlétája, Sárközi Lajos. A Prágában megrende­zett cseh-magyar viadalon 14.34 másodperces idővel ötöt- dikként ért célba. A szemétdomb helyén Szolnok ismét gazdagabb lett egy sportlétesítménnyel. Vasár­nap terepmotorosok országos bajnoki futamával mutatkozott be a felújított crosspálya. Szám­talan esetben tapasztalhattuk már, hogy a sportágukkal fiatal korban ’’megfertőzött” és ered­ményeket is felmutató egyé­nekben örök életükre megmarad a nosztalgia. Feszíti őket az új­jáélesztési vágy, az alkotó erő. Ha szabadon szárnyal a fantá­zia, ha a dédelgetett álmok va­lóra válhatnak, akkor nagy tet­tekre, csodára képesek. Ezek a tulajdonságok jellemzik azokat a régi szolnoki motorosokat is, akik összefogtak és elhatároz­ták, hogy a városban felújítják az évtizedek óta parlagon he­verő crosspályát és újra lerakják a terepmotorozás alpjait. De amíg a pálya versenyképes álla­potba került, addig emberfeletti szervezés és összefogás kellett. Az Alcsiban, a Tulipán utca vé­gén lévő, hajdan szovjet kato­nák áltak bitorolt terület a hon­védség tulajdona. Valamikor, a szolnoki motorsport egyik kie­melkedő alakja, Polacsik And­rás vezetésével nagy népszerű­ségnek örvendő terepversenye­ket rendeztek, aztán szép lassan kimúlt a sportág. A harmadik éve kihasználatlan terület pedig mindinkább szemétdombbá vál­tozott. Mészáros László, a ma­gyar salakmotorozás egykori koronázatlan királya, világbaj­noki futam győztese Miskolcról visszatérve összefogott a régi társakkal. Akik pénzt ugyan nem tudtak adni, de munkagé­peket igen, amelyekkel egyen­gették a talajt. A honvédség nagyvonalúan a terület haszná­latáért nem kér bérleti díjat, de a motorosok terve, hogy szeret­nék majd megvásárolni. Mun­kagépet adott többek között a Magyar Aszfalt, a Víz- és Csa­tornamű Kft., a Keviép Kft., a tűzoltóság a locsolásban segí­tett, Vall Sándor és ifj. Polacsik András pedig társaival együtt szinte éjjel-nappal dolgozott. Amikor közeledett a bajnoki fu­tam ideje, kiragasztottak né­hány kisalakú papírt, amelyen közölték a verseny helyét és idejét. Ekkor jött az egyik meglepe­tés. A közterületfelügyelők fel­jelentették őket, mert ezzel ront­ják a városképet! - mondották. Néhány környékbeli lakó pedig aláírást gyűjtött, tiltakozásul a verseny megrendezése ellen. Lehet, hogy néhányan sajnálták az eltakarított szemétdombot? Idős Mészáros László be­szélgetés közben bevallotta, hogy ő tulajdonképpen nem sa­lak-, hanem terepmotoros akart lenni. Úgy véljük mégis helye­sen választott. Álmai megvaló­sulását most Laci fiában látja, aki jelenleg az országos futam élén áll. De idős Mészárosnak sincs szégyenkezni valója, hi­szen mindkét futamban a máso­dik harmadik helyen állt, ami­kor bekövetkezett a géphiba. És bontogatja szárnyait Urbán Papp Zsolt, örömmel fedeztünk fel törökszentmiklósi, túrkevei, jászberényi neveket is, de bizo­nyára még sok-sok fiatal érdek­lődik majd a terepmotorozás iránt. A pálya jól vizsgázott. Töké­letesnek ugyan még nem mond­hatjuk, mert akad rajta elég csi­nosítani való, de elindultak egy jó úton. Jövőre már két bajnoki futamot terveznek, s talán meg­szervezik a Polacsik András emlékversenyt is. (pataki)

Next

/
Oldalképek
Tartalom