Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-19 / 166. szám

1993. július 19., hétfő Sportextra 9 Régi idők focistája Weber szódásüveggel fenyegette játékosait Nehezen jönnek már elő a régi játszótársak nevei, az év­számok vagy az emlékezetes mérkőzések, ami nem csoda, hi­szen Sárkány Jani bácsi - aki Sárkány I. János néven 28 alka­lommal játszott a Szolnoki MÁV NB I-es labdarúgócsapa­tában - 82 éves, és a fiatalko­rára való visszaemlékezést ala­posan megritkítja az idő vas­foga. Pedig ő is egyik oszlopa a szolnoki labdarúgás fénykorá­nak, főszereplője és erőssége volt a MÁV első osztályba ju­tott együttesének. A Járműjavítóba 1928-ban szerződött le tanoncnak és - ahogy elmondta - futballistá­nak, mert tizenhat éves korában már az első csapatba került. Na­gyon mélyre süllyedt akkor az ország gazdasági helyzete, ami a műhelyben is éreztette a hatá­sát, mert a harmincegy tanuló közül csak ketten maradtak Ke­lemen Menyhérttel együtt, a többit elküldték. Őket azért hagyták meg, mert játszottak. A KOLASZ I. osztályban szere­peltek, Karkecz Imre volt az ok­tatójuk és az intéző is. Amikor a gyári dudaszó a munka végét je­lezte, mehettek edzésre, amely után magánszorgalomból söté­tedésig még gyakoroltak. Herkó, Fóris, a két Mihályi neve jut eszébe a régebbiek kö­zül. Tokod és Dorog csapatai voltak a nagy ellenfelek. Külö­nösen a Tokod elleni mérkő­zésre emlékszik vissza a szíve­sen. A bajnoki címért itt és ott is legyőzték ellenfelüket, Szolno­kon a névrokona hálójában há­rom-négy gólt helyezett el. Job­bösszekötőt játszott, mindig a nyolcas mez volt az övé, s úgy vélekedett a játékáról, hogy jó rúgótechnikával rendelkezett, 17-18 méterről bombázott a kapura. Amikor megszervezték az NB Il-es bajnokságot, kitűnően „Az NB I-be jutásért két gólt lőttem” szerepelt a MÁV, és az NB I-be jutást eldöntő mérkőzésre Er­zsébeten került sor, 1938. június 19-én. Hatalmas érdeklődés kí­sérte a csapat szereplését, fel- bolydult az egész város, külön- vonatot indítottak a fővárosba, több száz szurkolóval.- Nyertünk 3-2-re. Jómagam két gólt lőttem, Kolláth pedig egyet. Wéber Laja (Wéber La­jos edző - a szerk.) az egész mérkőzés alatt a kapunk mögött szaladgált, kezében egy szódás­üveggel, és állandóan azt kia­bálta, hogy ha nem nyerünk, az­zal ver agyon bennünket. A szurkolók között pedig sok ga­lambász volt, akik a részered­ményekkel küldözgették haza a szárnyasokat. Óriási volt a tét, a kiszivárgott hírek szerint az el­sőségre ugyancsak esélyes cse­peliek megkömyékezték ellen­felüket, győzelem esetén nem kis értékű ajándékot ígérve. Ha­zaérve legalább ötszázan vártak bennünket az állomáson, ahon­nan a megyeházáig a vállukon vittek el a szurkolók. Örömük­ben a lábam összeharapdálták. A legmagasabb osztályban a legnagyobb ellenfél a Ferencvá­ros, az Újpest és az MTK volt. Felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a csapatnak Leveles Kálmán műhelyfőnök, Csetneki Károly szakosztályvezető, de Kerekes Géza állomásfőnök is nagy barátja és támogatója volt a sportnak. Romhányi Ferencet pedig a legnagyobb szakembe­rek közé sorolja, aki fővárosi képviselője is volt a MÁV-nak. Sárkány Jani bácsi egy sajnála­tos sérülés miatt fejezte be a já­tékot. A legfelkészültebb orvo­sokhoz járt gyógyulása érdeké­ben, de nem tudtak rajta segí­teni. A labdarúgástól azonban nem szakadt el. A Járműjavítóban tanoncoktató, a csapatnál intéző volt. Fájó emlék, amikor 1944-ben a kerítés mellett hú­zódó német barakkok helyett a sporttelepre hullott tizenkilenc bomba. Ä tanoncok töltötték be a tölcséreket, de segítettek a já­tékosok is. Szerencsére Dancsi József a felszerelést elásta, ami a háború zivatara elvonultával sértetlenül előkerült. Sárkány János a háború után bekapcso­lódott a sportmozgalomba. Volt KÖLASZ-főtitkár, egy évig tár­sadalmi munkában Jászladány- ban edzősködött, majd a Szol­nokra helyezett Légierő titkára lett.- Nagyon jó csapat volt - vé­lekedett. - Nem esett volna ki az NB I-ből, de a fővárosi játé­kosok szabotálták az edzéseket meg a játékot is. Utána az MTST oktatási elő­adója lett, később járási, majd városi TSB-elnök, 1967-től pe­dig a Szolnoki MTE függetlení­tett főtitkára. Abban az időben került fel az MTE futballcsapata az NB I/B-be, Jani bácsi pedig 1970-ben nyugdíjba vonult. (pataki) Forma-1 Ki a potenciális jegyvásárló? Ha most körkérdést rendez­nénk idehaza: ki volt Manuel Fangio, Graham Hill vagy Ja­ckie Stewart, könnyen lehet, hogy a válaszadók egy része csak rázná a fejét: „Ne haragud­janak, nem tudom . ..” Húsz, harminc vagy negyven évvel ezelőtt még többen tűnőd­tek volna hiába. Érthető: a Forma-1-nek Magyarországon nem volt különösebb története, még úgy sem, hogy hallomás­ból tudomást szereztek volna róla az emberek. Ezzel a hátránnyal is meg kellett tehát küzdeniük azoknak a szervezőknek, akik az 1980-as évek közepén hazánkba is el­hozták a „száguldó cirkuszt”. Igaz, akkor már - a televízió jó­voltából - sokan ismerték az au­tósport nagymenőit, sőt akad­tak, akik (a távolból) egyenesen rajongrak értünk, ám az itthon história nélküli Forma-1-et nem volt egyszerű Magyarországon bevezetni. Ennek a huszadik (huszon­egyedik?) századi sportágnak a nagyszerűségét azonban az is bizonyítja, hogy alig hét esz­tendő alatt a Forma-1 kiugróan népszerűvé vált nálunk is. Az első futamot a Hungaroringen 1986-ban rendezték, s azóta rendre úgy tekint a közönség erre a viadalra, mint az év leg­nagyobb eseményeinek egyi­kére. Ezt igazolja az a közvéle­mény-kutatás is, amelyet az IBUSZ Rt. felkérésére a Szonda Ipsos készített az ország csak­nem száz településén. Ebből ki­tetszik: a 15 évesnél idősebb ál­lampolgárok közel negyven százaléka, nagyjából három és fél millió ember érdeklődik - kisebb vagy nagyobb mérték­ben - a Forma-1-es autóverse­nyek iránt. Bár a femérésben ez a kérdés nem szerepelt, bizton állítható: az utóbbi idők sztár­jait, Nelson Piquet-t, Nigel Mansellt, Ayrton Sennát vagy Alain Prost „professzort” már összehasonlíthatatlanul többen ismerik, mint Fangiót és társait. Három és fél millió érdeklődő: ez még akkor is meghökkentően nagy szám, ha figyelembe vesz- szük, hogy a sportág honi ra­jongóinak táborához - az elem­zés tanúsága szerint - csak öt­százezren tartoznak. Csak? Ki mert ilyesmit remélni, mondjuk egy évtizeddel ezelőtt! Nyomban hozzá kell tenni: a megkérdezettek harminchat százaléka (vagyis azok, akik a három és fél milliót mintázzák) nem csupán kívülről kísérik vagy kísérnék figyelemmel a magyarországi Forma-1-es fu­tamot, hanem - a jegyárak is­meretében - reális feltételezés­nek fogadják el, hogy belépőt váltsanak a Hungaroringre. Ha másként nem, azzal a felkiáltás­sal, hogy ezt egyszer minden­képpen meg kell nézni! Igaz, a megkérdezetteknek csupán nyolc százaléka tekintette meg személyesen is a magyarországi versenyt, ám a szervezők szá­mára biztató lehet, hogy külö­nösebb elzárkózást sem a távol­ság (tudniillik, hogy Mogyoród esetleg mesze van), sem a vi­szonylag magas belépődíjak nem váltottak ki. Magyarországon a Forma-1 befutott. Ezt tükrözi az is, hogy a po­tenciális jegyvásárlók (azaz a harminchat százalékot alkotók) túlnyomó többsége az ország szempontjából kedvezőnek tartja az autós vetélkedő hazai meghonosodását. A válaszok azt bizonyítják: az emberek ha­tározott különbséget tesznek a Forma-1 szűkén értelmezett pénzügyi mérlege, valamint a versenynek az ország gazdasá­gára gyakorolt hatása között. Arra a kérdésre, hogy a ma­gyarországi futam előnyös-e vagy sem az ország egészére nézve, a potenciális jegyvásár­lók négyötöde felelt igennel. Sőt, e korántsem szűk kör ki- lencvenhárom százaléka jelen­tette ki, hogy egyenesen büsz­kék lehetünk a Forma-1 itthoni megrendezésére. Ennek megfelelően sokan (61 százalék) nyilatkoztak úgy: na­gyobb reklámot kellene csapni futamoknak, és szintén a több­ség (60 százalék) véleménye, hogy jóval többen látogatnának a versenyre, ha jobb lenne a közlekedési és parkolási lehető­ség. (Itt meg kell jegyezni, a po­tenciális jegyvásárlók fele csak a vasárnapi viadalra hajlandó kimenni). A felmérés határozottan ki­mutatja továbbá, hogy az embe-. rek elvárják: a rendezők külön­féle kísérőprogramokkal szóra­koztassák őket, akár egész na­pos látványosság keretében ke­rüljön sor magára a versenyre. A Forma-1 iránt érdeklődők kilencvennyolc százaléka tar­tana igényt efféle kiegészítő műsorokra, és kétharmaduk ért­hetően azt fogadná a legszíve­sebben, ha az autózással szoros kapcsolatban állna a kísérő show. A válaszadók nagy része örömmel látna oldtimer-bemu- tatót, autós ügyességi verenyt vagy olyan vetélkedőt, amelyen különleges kocsik vonulnának fel. Még akkor is, ha Sennáé vagy Schumacheré sem akármi­len jármű ... Még akkor is, ha ezzel már - megszondáztuk - tisztában van majdnem a fél ország, hiszen az eddigi Magyar Nagydíjakon több millióan közelről is meg­tapasztalhatták, hogy a világ legjobb volánpörgetői alá nem hétköznapi „szekereket” guríta­nák a konstruktőrök, hogy a motorokról ne is beszéljünk. F. P. Edzéslesen a JSE-nél Leszerelnek a katonák Alig egy hónap múlva elindul sokadik útjára a futball-labda. Hogy a hátralévő idő sok vagy kevés? Az mindig attól függ, melyik csapat milyen „éber” a nyári vakáció alatt, mennyire tudja magát úgy „összeszedni”, hogy a rajtolás pillanatában ki­mondhassa célkitűzéseit. A Jászberényi SE NB III-as gárdájának minapi edzésén még elég vegyes kép tárult az edző, Sárközi Gyula elé. Egyik szeme azért örül, mert senki nem je­lezte konkréten távozási szán­dékát, ám a fülesek azt sugall­ják, néhányan vacillálnak. Ér­dekes jelenség, hogy a kör­nyékbeli kis csapatok jó néhány olyan NB-s játékost szeretnének tőlük megszerezni, akik tehet­ségük és tudásuk szerint nem az alsóbb osztályok együtteseibe valók, ám egy-egy tehetős helyi futballbarát „fejcsavaró” ajánla­tokkal környékezi a JSE játéko­sokat. Egy biztos: három katona le­szerel. Név szerint Tasi, Kar- kusz, Bató. Velük sokat erősöd­het a védelem és a középpálya, ellenben a támadósor Németh Gy. bevonulása esetén gyen­gülhet. Mosonyi Attila kölcsö- szerződése lejárt, Alattyánban szeretne ismét játszani. Juhász G. térde „bedurrant”, de remél­hetően nem lesz szükség hosz- szabb kényszerpihenőre. Szán­tai Attila, a csapat motorja még nem adott végleges választ, hogy munkahelyi leterhelése mennyire fogja befolyásolni edzés- és mérkőzéslátogatását. Az őszi szezon sorsolására tekintve, Sárközi mester nem igazán elégedett annak ellenére, hogy az első meccset az újonc Tenk otthonában játszák. Mint bronzérmes gárdának, a papír­forma szerint nem okozhatna gondot a jó rajt, ám azt is figye­lembe kell venni, hogy a Ka­zincbarcika és a Diósgyőr „megteríti” használható játéko­sokkal a Mátra-csoport északi régiójába tartozó csapatokat, amelyek így^ számottevően erő­södhetnek. És akkor még nem vették figyelembe a karcagi és szolnoki törekvéseket, a Gyön­gyös pedig minden esztendőben az élcsoport egyik stabil gár­dája. Talán túlzás nélkül állít­ható: egyelőre nincs toronyma­gasan esélyes bajnokjelölt a Mátrában, azonban jó néhány olyan hasonszőrű együttessel számolni kell, amelyek befutása nem lenne meglepetés. Közéjük tartozik a JSE is. Pomázi Ferdinánd ügyvezető kétes értékű dicsőségnek tekinti azt, hogy költsévetésük a „lét­minimum” alatti összegre „rúg”. A felnőttekre 2,3, az utánpótlás-nevelésre 1,2 millió forintra lenne szükségük. Az Aprítógépgyár nagy terheket vesz le az egyesület válláról, de felszerelésre már nem futja ere­jéből, azt jó szándékú támoga­tók pénzéből biztosítják. Az elnök vallja, hogy nem hajszolják az egyesületet adós­ságba, mint azt számos klub megtette már eddig, inkább le­húzzák a rolót abban az esetben, ha már a működésükre nincs fe­dezet. így aztán vérmesebb re­mények nélkül, a lehető legtöbb pont megszerzésére törekednek a JSE-nél, s hogy az mire lesz elég a végén? Meg fogják látni! (néder) Eligazítás az edzés előtt Ifjú tehetségek nyomában Kézilabda vagy szöges cipő? Mit tehet egy kislány, ha a papa focizik, a mama pedig atléti- zál? Valószínűleg ő is sportolni kezd. Már csak azt kell eldönte­nie, hogy a labdát vagy a futócipőt választja. A tehetség adott. Hamburg. Felix Magath visszatért Hamburgba, egykori sikereinek helyszínére. A negy­venháromszoros német váloga­tott labdarúgó az ősztől Benno Möhlmann vezető edző asszisz­tenseként segíti a Hamburger SV csapatát. Berlin. Manfred von Richthofen, a Német Sport- szövetség alelnöke a német sport legnagyobb baját abban látja, hogy a volt NDK-ból sok olyan egykori Stasi-mun- katárs került a sportéletbe, akiknek tudomásával történ­tek doppingolások. Az alel- nök 1000-1500-ra becsüli ezeknek a kétes múltú embe­reknek a számát. London. Peter Gordon há­romszoros angol bajnok disz­koszvetőt a brit szövetség eltil­totta a versenyzéstől, mert nem vetette alá magát a doppingelle­nőrzésnek. A szövetség ítélete szerint - amely ellen Gordon fel­lebbezett - az atléta nem vehet részt a stuttgarti világbajnoksá­gon. Talladega. Halálos heli­kopterszerencsétlenség érte a Winston Kupa autós gyorsa­sági verseny sztárját, Davey Allisont. A 32 éves versenyző súlyos fejsérülést szenvedett, a kórházba szállítás után kó­mába esett, majd belehalt sé­rüléseibe. Allison családjában nem ez volt az első tragédia. Édesapja, Bobby súlyos sérü­lések miatt volt kénytelen fel­hagyni az autóversenyzéssel, öccsét, Cliffordot pedig az elmúlt évben Michiganben agyonlőtték. Columbus. Az ohiói szövet­ségi bíróság helyt adott Harry „Butch” Reynolds amerikai at­léta keresetének, és a Nemzet­közi Amatőr Atlétikai Szövetsé­get 27,4 millió dollár kártérítés megfizetésére kötelezte. A 400 m-es síkfutás amerikai világ­csúcstartója több mint két éve perelte be a nemzetközi testüle­tet, mert az megvonta verseny­zési engedélyét doppinghaszná­lat miatt. Reynolds tesztje 1990-ben, Monte-Carlóban bi­zonyult pozitívnak. Az IAAF ki­jelentette, semmiféle polgári bí­rósági ítéletet nem tekint mérva­dónak. Reynolds sokszor hang­súlyozta, a doppingvizsgálatot annak idején szabálytalanul vé­gezték el. Zlatouszt. Az ex-világbaj- nok sakkozó, Anatolij Karpov ismét humánus lépést tett. Karpov ugyanis felkereste szűkebb hazáját, az uráli Zla­touszt városát, ahol részt vett egy rehabilitációs - gyógyító­központ alapkőletételén. Kar­pov már eddig is sokat tett a Csernobil körzetében élő, az atomkatasztrófa következté­ben sugárfertőzésben szen­vedő gyermekek gyógykeze­léséért. Rozi kétszáz pontos előnnyel nyert a Népstadionban így volt ez a törökszentmik­lósi Csontos Rozália családjá­nál. A ház ura a helyi NB III-as csapatban kergeti a labdát, fe­lesége futó volt lányuk meg­születése előtt. Amikor pedig Rozi iskolaköteles korba lépett, természetesnek tűnt, hogy a he­lyi Kölcsey Ferenc testnevelés tagozatos általános iskolába ke­rült. Dönteni kellett a kézilabda és az atlétika között. A családi kupaktanácsban aztán női fö­lény kidomborodott, vagyis az atlétika, benne a futás. Ettől kezdve - immár nyol­cadik éve - gyűri Rozi az edzé­seket, előbb Frikker Márton és Karakas Ferenc, majd Bertán István irányításával. A sok munka, a heti három tréning persze meghozta gyümölcsét. A Népstadionban rendezett orszá­gos ötpróbaversenyen vívta ki az első helyet óriási fölénnyel. Bár az első nap után húszpontos előnyre tett szert, másnap ez tízre olvadt. A zárónapi futáson aztán már elemében érezte ma­gát Csontosék lánya, és majd kétszáz pontos előnnyel zárta a viadalt. A nyár pedig a jól megérde­melt pihenésé. Nyolcadik osz­tály előtt, ha lehet, még több erőt kell gyűjteni, mint eddig, de persze a sporté marad a fő­szerep. Amíg az edzések el nem kezdődnek, a lovaglás, horgá­szat, a barátok és a zene töltik ki Rozi életét. Aztán augusztus végén kemény edzőtábor várja Szolnokon, hogy a szeptemberi egyéni ötpróbabajnokságon is­mét mindenkit maga mögé uta­síthasson. (Szilvási) Innsbruck. Innsbruck lakos­sága október 17-én népszavazá­son dönt arról, hogy a város megpályázza-e a 2002-ben vagy a 2006-ban sorra kerülő téli olimpiák valamelyikének meg­rendezését. A lakosságnak egy olyan kérdéseket tartalmazó nyomtatványt kell kitöltenie, amely az ötkarikás játékok lebo­nyolítására kétféle lehetőséget tárgyal. London. Stefan Edberg, a svédek első számú teniszezője a világ egyik legboldogabb emberének nevezte magát, amikor egy londoni kórház­ban megszületett a kislánya. Az Emilie Edberg névre hall­gató újszülött 3,4 kilogram­mal jött a világra, és az orvosi jelentések szerint az anya, Anette és gyermeke jól érzik magukat. Tokió. Húsz hónapra eltiltot­ták a versenyzéstől Yutaka Enatsu profi baseballjátékost doppinghasználat miatt. A 45 éves Enatsu 18 évet töltött a ja­pán profi ligában, a Hanshin Ti­gers és a Seibu Lions együttesét erősítette.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom