Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-17 / 165. szám

1993. július 17., szombat Körkép-----Képregény 7 N emzetközi konferencia Szolnok megyei népművészek alkotásai Ausztriában Öregbítették jó hírünket Az előtérben Szűcs Imre kerámiái láthatók „Magyarország - ahol nép­művészet még népművészet” - Ezzel a hangzatos, ám nagyon is sok valóságtartalmat hordozó címmel harangozták be osztrák sógoraink azt a Neuhofeni kiál­lítást, amely a magyar népi élet­forma még ma is fellelhető tár­gyi dokumentumait és neves, magyar népművészek alkotásait hivatott volt bemutatni az ér­deklődőknek. Neuhofen, egy kicsiny alsó-ausztriai falucska, nem messze a Salzburg irányába jutó nyugati autópályától, az YBBS folyó partjánál. Arról nevezetes, hogy III. Ottó császárt Neuho- fenhez kapcsolható alapítóleve­lében először említi, írja le az „Österrichi” kifejezést. A törté­nészek ebből származtatják a mai Osterrich-Ausztria nevet. Ezért Neuhofen ma emlékhely. Ennek tiszteletére építették az osztrákok 1980-ban azt az em­lékmúzeumot - az Österrichi Gedenkstáttét - mely otthont adott, (ad) ennek a szép kiállí­tásnak. Nekem abban a szeren­csében volt részem, hogy oszt­rák ismerőseim invitálását elfo­gadva, személyesen tekinthet­tem meg a nagy igényességgel összeállított, hazánk hírnevét öregbítő kollekciót. Sárköz- től-Erdélyig, a Felvidéktől, a szegedi tanyavilágig kalauzol­tak el a népi kultúra remekei. Abban, hogy Magyarország 1100 éves fennállását ünnepel­heti pár év múlva, nagyban köz­rejátszott, hogy a magyar nép az idegen elnyomások, háborúk, gazdasági nehézségek ellenére is meg tudta őrizni identitását, életerején, életképességén ke­resztül. Ebben jelentős szerepet kapott a népművészet, melynek a hagyományai még ma is él­nek. Az osztrákok és magyarok 1867 óta, sok esetben egymást segítve élték át a történelmi ne­hézségeket. Ez azt is jelentette, hogy nagyon sok csatlakozási pontja volt a két nép művésze­tének és kultúrájának is. Talán az sem véletlen, hogy ettől kezdve használjuk a „sógor” ki­A neuofeni emlékhely, ahol a kiállítás megnyílt fejezést is. Az „Österrichi” em­lékhely ezért is szeretné köze­lebb hozni a látogatóknak Ma­gyarországot a népművészet se­gítségével - fogalmaznak az osztrák szervezők a kiállítást népszerűsítő katalógusban. Nekem mindenesetre jó volt ott magyarnak lenni. Egy pilla­natra talán az idelátogató oszt­rák vendégek is elfelejtkeznek azokról az előítéletekről - só- gorság-komaság ide vagy oda -, amelyek velünk szemben fenn­állnak. Jómagam akkor lettem különösen büszke, amikor a ki­állítóterem egyik központi he­lyén felfedeztem a kunsági, karcagi tányárokat, Kántor mes­ter fazekasiskolájának agyag­költeményeit. Egy-két darab nagyon is jól­eső érzést kölcsönözve köszönt vissza nekem. Nem is állhattam meg, hogy a határozott tiltó tábla ellenére, meg ne érintsem az egyik kiállított tárgyat. Tud­tam, hogy tilosat cselekszem. Ezt a „hazaiak” szemrehányó pillantásai is éreztették velem. Ám később ők is megbocsátot­ták bűnömet, amikor is az egyik gyertyamártogató edény alján megmutattam nekik az emblé­mát SZŰCS IMRE - TISZA­FÜRED. „Én ott lakom, és nagyon jól ismerem ezt a művészt.” - eny­hítettem tovább az osztrák pre­cizitást sértő tettem súlyosságát, majd visszatettem helyére az égetett cserépremeket, úgy ahogy azt egy féltett kincs meg­érdemli: féltve és óvatosan. Erre a tettemre talán még a biz­tonsági kamera is behunyta a szemét. Ezek után úgy éreztem, hogy bűnömet már nem kell tovább gyónnom: még szebbek lettek a palóc ruhaköltemények, a sár­közi csipkék, a kalocsai hímzé­sek, a lószőrből font ékszerek, a szegénység praktikumából fa­kadóan egyszerűen is nagyszerű gyermekjátékok. Hallottam a népi hangszerek muzsikáját, mosolyogtam a festmények naív bájain, nagy vehemenciá­val magyaráztam a szerszámok használatának módját - már amelyik nekem sem okozott fej­törést. Ottjártamkor telt ház volt. Egyáltalán nem unatkozott a tárlatvezető. Egy-két vicces megjegyzés ugyan el-el hang­zott a Puszta-Tschikosch ro­mantikáját felelevenítő gyolcs­gatyák láttán, ám az osztrákok eme megjegyzéseit elengedtem a fülem mellett. Talán ez is csak a jó hangulatot fokozta, mert éreztem, hogy nem csak nekem tartalmas és szép, amit látok. Valóban közelebb került egymáshoz Ausztria és Ma­gyarország. És ezt a „sógorsá- got” megyénk népművészei na­gyon jól istápolták itt. Minde­nesetre aki arra jár, még no­vember 15-ig megnézheti a kiál­lítást. Én valóban szerencsés voltam, hogy ezt júliusban meg­tehettem. Percze Szovjetrendszer és társada­lomtudomány Közép- és Ke­let-Európábán címmel kétnapos nemzetközi konferencia kezdő­dik Budapesten. A tudományos tanácskozáson lengyel, német, orosz, amerikai, olasz, svéd és magyar történészek tartanak előadásokat a Budapesti Európa Intézetben. Politikai rendszer, ideológia és a történettudomány címmel tart előadást Glatz Fe­renc, az MTA Történettudomá­nyi Intézetének igazgatója. T. M. Iszlamov orosz kutató a tör­ténettudomány politikai és ideo­lógiai funkcióját vázolja fel a Szovjetunió 1922-1989 közötti történetében. Géorg Iggers amerikai professzor előadásá­nak címe: A marxizmus jelentő­sége a mai történettudomány számára. Niederhauser Emil, az Eötvös Loránd Tudományegye­tem egyetemi tanára a kelet-eu­rópai országok történettudomá­nyának nemzeti hagyományai­ról szól. (MTI) Emlékünnepség A hazai közegészségtan megalapítója, a magyar és az egyetemes orvostudomány egyik jelentős alakja, Fodor Jó­zsef születésének 150. évfordu­lója alkalmából emlékünnepsé­get tartanak sírjánál a Kerepesi temetőben. A budapesti Gu- temberg téren ugyanezen a na­pon koszorút helyeznek el Fo­dor József szobránál. Fodor Jó­zsef tudományos tevékenysége kiterjedt a fertőző betegségek, az egészséges környezet, a munkahelyi ártalmak, a bakte­riológia vizsgálatára. (MTI) Karcagi tányérok a kiállítóterem központi helyén áj mm ATTI LA jféz ÍRTA : V LU3Ö FEREktC A HUNOK CSILLAGA RAJZOLTA: FAZEKAS ATTILÁT** A ÁELET-ES UyüGATROMAI Birodalom ózomszedóágá­BALÍ EGY UOM-ÁD LOVASUEMZET £1; A UUU. HŐS KIRÁLYOK. &EUDEGÓZ MÁR TÍZ EVE , halott. öccse, ru&ha Kmty MESSZE KELETEM VÍVJA v GYŐZTES CSATÁIT fi FOSE' REGGEL. BEUVEGUZ FIAI, Sxjda és Attila . akik ar­juk HALÁLAKOR MÉG GYER­MEKEK VOLTAK, A ÉUUA [JSZTERj JBAL ‘-----­T ÁbOROZPAK RÓMAI ERŐ VILI Cl AI RETTE GíK UEVÜKET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom