Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-16 / 164. szám

Óh, nagymami, drága nagymami... Szabó Szilvia írja: „Az én nagymamám. Szabó Jánosné nagyon aranyos, mindig finom süteményt süt nekem és két testvéremnek. Büszke vagyok, hogy a fényképe szerepel majd az újságban.” Fodor Zsuzsanna küldte a következő képet nagymamájá­ról, Fodor Józsefnéről: „Ma­mámnak öt gyereke, tizenegy unokája, 3 dédunokája van. Mindig sokat dolgozott, de be­csülettel felnevelte gyerekeit. Kívánok neki jó egészséget és sok boldogságot.” A következő levélidézet Pe- szeki Sándoméról szól: „A négy- és kétéves unokák nevé­ben szeretnénk élni az alka­lommal, hogy Önökön keresz­tül is megtudja mindenki: gyermekeink szupemagyija nekünk is a legdrágább a vilá­gon. Hármunkat nevelt fel, lendülete és életereje példába illő. Nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség! - ez egyik jel­szava. Most ugyanazzal a törő­déssel és gyöngédséggel veszi körül unokáit, melyet mi, gyermekei kaptunk. Hála az égnek, hogy köztünk van. Kö­szönettel gyermekei és unokái: Zsuzsi, Erzsi, Sanyi, Tomika és Adrika. Szabó Lajosné írja: „A mi dédikénk, özv. Papp Jánosné a világon a legdrágább, 72 éve­sen is értünk dolgozik.” „Örülök annak, hogy a nagymamákat is figyelembe veszi a lap.” - kezdi levelét Boncsikné, majd folytatja: „Sajnos én hamar elveszítettem édesanyámat, így nagyma­mám, Török Mihályné vett „szárnyai alá.” Ezt a mai napig sem tudtam meghálálni, mert ha ő nincs, testvéreimmel e- gyütt elvesztünk volna. Ő tényleg egy szupemagyi, min­dent megtett azért, hogy ne­künk jobb legyen.” „A képen látható hölgy a vi­lág legjobb nagymamája!” - írja Gajdos Krisztina. „Mi a nyarat mindig a nagyszülőknél töltjük. Amikor kezdődik az iskola, kipihenten, teli élmény­nyel kezdjük a tanulást. A nya­rakat biciklitúrákkal, kirándu­lásokkal, fagyizással töltjük. Nagyon szeretjük őt.” Arnold, Nikolett és Éva dédnagymamája és nagyma­mája fényképét is beküldte: „Ezzel a képpel szeretnénk kedveskedni a 85 éves déd- mamának, Varga Mátyásné- nak, és az 54 éves nagyinak, Nuskov Mártonnénak. Nagy­mamink mindig meglep vala­mivel, nagyon szeret sütni-főzni. Kívánjuk, sokáig maradjanak meg köztünk erő­ben, egészségben.” Demecsné Csillik Olga leve­léből idézünk: „A húgom és én úgy nőttünk föl, hogy csak egy nagymamánk volt, de ő felért kettővel is. Soha nem felejtem el, életem első úttörőtáboraiba is az ő révén jutottam el, a nagymamám ugyanis a tiszasü- lyi óvoda/iskolakonyha veze­tője volt. Nagypapámmal 3 gyermeket neveltek fel. Ma 4 unokájuk, egy dédunokájuk van. Sokat kirándultunk együtt, azt akarta, hogy nyitottak le­gyünk a világ felé és szeressük a természetet, ahogyan ő. A nagyi ma a Szandaszőlősi Nő­klub vezetője. Minden érdekli, utazik mindenfelé, pedig már júliusban 70 éves lesz. Ha mi megyünk hozzá, mindig van friss sütemény. Specialitása a rétes és a gyümölcstorta. Szü­letésnapra, névnapra minden unoka finom tortát kap tőle ajándékba.” Mohácsi Jánosné egyik uno­kája, Lajtos Anti írta: „Az én nagymamámra ráillik a Szu­pemagyi, a családnak él, sze­reti az unokákat, csak az a baj, hogy három lánya három vá­rosban lakik: az egyik Pesten, a másik Székesfehérváron, a harmadik Karcagon. így az unokák is mind távol vannak, csak ünnepnapokon, és a nyári szünidő alatt találkozhatunk. De azok a napok mindig na­gyon kellemesen telnek, ugyanis ő nagyon szereti a gye­rekeket, az unokáit.” Cinka Mihályné Zagyvaré- kaSról: „Én is szeretném, ha édesanyám fényképe megje­lenhetne az újságban. Ő ket­tőnket nevelt fel nagy-nagy szeretettel. Most öt unokáját segíti. Mindennap korán kel, hogy otthoni munkája mellett nekünk, a lányainak is segíteni tudjon. Az egész család na­gyon szereti, ő a világ legjobb édesanyja és nagymamája. Kö­szönjük eddigi segítségét, kí­vánjuk, minél tovább éljen köztünk erőben-egészségben.” Szilviké és Andriska írja: „A mi nagymamánk, özv. Tóth Istvánná, 67 éves, 7 gyermeket nevelt föl. Szabadidejét olva­sással, unokáival tölti. Sokat töprengtem, beküldjem-e fényképét, remélem sikerül meglepetést szerezni neki.” Debreczeni Dávid két fény­képet küldött: „Kolozs Jánosné a dédnagymamám. Nagyon fi­nom rétest és kalácsot szokott sütni, segítőkész, kedves. Már 84 éves, de még mindig na­gyon fiatalos. Ő mindenki kedvence, rengeteg szeretetet kapunk tőle, és mi is nagyon szeretjük őt. Kolozs Sándomé a nagymamám. Születésnap­jára kívánunk sok boldogságot, jó egészséget. Ő nagyon szé­pen varr. Nagyon szeretjük egymást.” Illésné Seller Judit írja: „Ez­úton szeretnék köszönetét mondani 57 éves drága jó édesanyámnak azért a sok jó­ért, amit már eddig is értem, férjemért és 2,5 éves kislá­nyomért, Dórikáért tett. Sze­retném, ha még sokáig közöt­tünk lenne.” Busái Józsefné: „Szeretnénk örömet szerezni a mi drága nagymamánknak, Hajmann Bélánénak. Három gyermeket nevelt fel egyedül. Jelenleg gyermekeiben, hét unokájában és egy dédunokájában leli minden örömét.” ... aki csak jót és szépet 289. Szabó Jánosné, Jászboldogháza 290. Fodor Józsefné, Jászboldogháza 291. Peszeki Sándorné, Szolnok 292. Özv. Papp Jánosné, Szajol 293. Török Mihályné, Besenyszög 294. Gajdos Józsefné, Tiszajenő 295. Varga Mátyásné, Martfű 296. Nuskov Mártonné, Martfű 297. Csillik Lászlóné, Szolnok 298. Filó Ferencné, Csataszög 299. Mohácsi Jánosné, Tiszafüred 300. Bujdosó Mihályné, Zagyvarékas 301. Özv. Tóth Istvánné, Kunhegyes 302. Kolozs Jánosné, Jászfényszaru 303. Kolozs Sándorné, Jászfényszaru 304. Özv. Seller Sándorné, Szolnok 305. Hamar Antalné, Szajol 306. Antali Ervinné, Tiszapüspöki 307. Hajmann Béláné, Törökszentmiklós 308. Jung Istvánné, Újszentgyörgy SZURERVÍA. o rr

Next

/
Oldalképek
Tartalom