Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-16 / 164. szám

1993. július 16., péntek Érdekességek-----Tudomány-------Technika 9 J ön a telekommunikációs forradalom s Elet a telefonon túl Kevés olyan tárgy van a kör­nyezetünkben, mely olyan nyil­vánvalóan kellemessé teszi éle­tünket, s mégis olyan egyértel­műen humánus rendeltetésű, mint az Alexander Graham Bell által 1867-ben feltalált telefon. Használjuk is, ha kell, ha nem, s noha e találmány humánus lé­nyegén mit sem változtat az üz­let, a világban ma évente 300 milliárd dolláros forgalmat bo­nyolítanak le az ezzel foglal­kozó társaságok. De miközben a világ fejlődő részében, egyebek között ná­lunk Magyarországon a telefon még mindig sokak számára megvalósulatlan lehetőség csu­pán, a fejlett országok már a te­lefon utáni kommunikációs eszközök kidolgozásán fára­doznak. Igaz, a telefonvonala­kon bonyolódó forgalom 90 százaléka ma még hagyomá­nyos beszélgetésekből áll, de a fennmaradó tíz százalék is fi­gyelemreméltó: telekommuni­kációról beszélünk akkor is, amikor egy iroda különböző szobákban ülő munkatársai vi­deón és hangosbeszélőn keresz­tül értekezletet tartanak, lénye­gében anélkül, hogy abba kel­lene hagyniuk a munkát. Vagy amikor az adatbankból kérünk le adatot, komuperből küldünk táviratot vagy faxot. Akkor is, amikor telefonvonalon utalunk pénzt a bankszámláról. És ak­kor is, amikor összes kábeles és légköri televíziós vételi lehető­ségeinket egyetlen kis fekete dobozba zsúfolják, s a dobozt a telefonhálózathoz csatlakoztat­ják, hogy házhoz rendelhessük azt a filmet, amit aznap éppen kedvünk van megnézni. A hagyományos telefon és az új telefonkommunikációs esz­közök hamarosan erős ver­senybe kerülnek és a telekom­munikáció a kilencvenes évek egyik legnagyobb konkurren- cia-ágazata lesz. Innen Ma­gyarországról szemlélve ez nem nagy baj, mert a nagy nyugati cégek versengése számunkra olcsóbb árakat jelenthet akkor, amikor egy szolgáltatás elér bennünket. És még valamit. Úgy tűnik, a telefonhálózatok kormányellenőrzése és mono­póliuma is megtörik. Ez a folyamat az Egyesült Ál­lamokban kezdődött, 1982-ben, amikor Harold Greene szövet­ségi bíró a verseny kiiktatása miatt alkotmányellenesnek nyilvánította „Bell-mama”, azaz a telekommunikációban mindenható AT&T telefontár­saság országos monopóliumát és a társaságot feldarabolták. Amerikán kívül viszont csak­nem mindenütt kormánytulaj­donban voltak a telefontársasá­gok, de ebben is megkezdődött a változás. Nagy-Britanniában, Argentínában, és más la­tin-amerikai országokban priva­tizálták a telefontársaságokat, sokszor külföldi tőke beengedé­sével is. Az argentin telefonhá­lózat tulajdonosai a kétharmad­részben ugyancsak magánkézen lévő spanyol telefontársaság és az állami tulajdonban lévő Franca Telecom. A telekommunikációs forra­dalom politikai előkészületei előrehaladott stádiumban van­nak. Érdekes az is, hogy ez a forradalom időben egybeesik majd a fejlődő országok és a volt szocialista országok bekap­csolódásával a telekommuniká­ció szempontjából fejlett orszá­gok sorába. Nálunk, Magyaror­szágon is vannak erre utaló je­lek: a MATÁV monopóliuma elvben már megszűnt, a tele­fonhálózat fejlődése érezhetően meggyorsult, az új telekommu­nikációs rendszerek sokkal gyorsabban terjednek, mint an­nak idején a telefon, s olyan műszaki újdonságok érnek el bennünket New York-kal és Londonnal egyidőben, mint a kábeltelevízió és a telefon egy­üttes bevezetése a lakásokba, amellyel épp napjainkban kísér­letezik - egyelőre csak Nyí­regyházán - a Kábelkom, a mö­götte álló amerikai U.S.West te­lefontársaság ultramodern eljá­rásának felhasználásával. Amerikába 14 államában 13,2 millió lakást kábeleznek be a következő két évtizedben ez­zel a módszerrel, de mivel más cégek is kísérleteznek a tele­kommunikációs hálózat moder­nizálásával, a különféle szolgál­tatások egyesítésével lehet, hogy mások megelőzik. Az amerikai háztartások 50 száza­lékában már ott van kábeltele­vízió, így a telefonosok és a ká­belesek konkurenciája elkerül­hetetlennek látszik. A tele­kommunikációs forradalom végcélját a jelenlegi stádiumban így fogalmazzák meg: minden embernek, minden embertár- sáhhoz azonnali kapcsolatfelvé­teli lehetőséget biztosítani. Eb­ben a széles megfogalmazásban elfér a celluláris telefon is, ame­lyet az Egyesület Államokban és Nyugat-Európában több tíz- millióan használnak. Az ameri­kai RAM és ARDIS rendszerek adatokat és szövegeket továbbí­tanak ugynacsak vezeték nélkül előfizetőtől-előfizetőig. A vezeték nélküli korszaknak még csak a legelején járunk. Pi­ackutatók 1996-ra 54 millióra becsülik a rádiótelefonok szá­mát, s ezek új változatai már olyan tökéletesek, hogy mahol­nap egy írországi birkapásztor a hegyekből fogja hívni telefonon az olasz gyapjúkereskedőt. Tel­jesen új felhasználási területet jelentenek a nagy cégek saját kommunikációs rendszerrel. Áz Apple cég elsők között hozta létre a maga független rendsze­rét. Alkalmazottai bárhol is tar­tózkodjanak, a nap és az éjszaka bármely pillanatában kapcsola­tot teremthetnek egymással anélkül, hogy dolguk akadna a telefontársasággal. (Atlantic Press) Faxok műanyagborítékban A leveleket egyre inkább faxok váltják fel. Az elektronikus postán való továbbítás ma már nem csak sokkal gyorsabb, ha­nem általában olcsóbb is, mint a hagyományos levélküldés. A címzettek ennek a hátrányát azottban kénytelenek elviselni: az írások védő boríték nélkül jönnek ki a gépből, kitéve bárki kí­váncsi tekintetének. Problémát különösen az okozhat, ha egyes vállalatoknál csak egyetlen készüléket használnak a telefaxok fogadására és az érkezett faxokat küldöncök osztják szét. Segítséget ígér a svéd Seal System cég új biztonsági faxké­szüléke, amely valamennyi beérkező levelet beforrasztja egy plasztik borítékba. A készülék az irat valamennyi oldalát ki­nyomtatja, majd két műanyagfóliával ellátott henger között át­tolja. A készülék a faxlevelet csak a fóliákat egymással össze-^ heggesztve adja ki. A fólián át a fedőlap olvasható, amely csak a címzettről tartalmaz információt. (FEB) Chipek védik a műkincseket Az értékes érmék gyűjtői bi­zonyára elborzadnak a gondo­lattól, hogy drága érméikbe kis lyukakat furassanak, bennük apró mikrochipeket rejtsenek el. Mégis, ami az érméknél furcsá­nak tűnik, az más értéktárgyak esetében komolynak szánt ötlet ellopásuk megakadályozására. A brit ID-Link cég forgalmaz erre a célra megfelelő mikro­chipeket, amelyeket antik búto­rokba vagy értékes képek kere­teibe fúrt kis lyukakba helyez­nek el, később bármikor lehe­tővé téve a tulajdonos azonosí­tását. A chipek ugyanis speciá­lis scannerrel kiolvasható rejt- jelzett kódokat tartalmaznak. A rádióhullámokkal működő scanner az adatokat érintés nél­kül, több méteres távolságból is megérti. A cég adatai szerint már néhány ezer értéktárgyat el­láttak ilyen chipekkel. (FEB) Higanyteleszkóppal - 5 milliárd(!) fényévnyire A higanyt évtizedek óta lázmérőkben a hőmérséklet mérésére használták. Tükör­ként való alkalmazásának öt­lete már Isaac Newtont is fog­lalkoztatta, aki a 17. század­ban egy higannyal bevont forgó koronggal kísérletezett. Két fizikus - Paul Hickson a vancouveri British Columbia Egyetemről és Ermanno Borra, a québeci Laval Egye­temről - most kifejlesztett egy 2,7 méter átmérőjű teleszkó­pot, amelynek tükre folyé­kony higanyból áll. Az új ké­szülék éppen olyan pontosan működik, mint a hagyomá­nyos tükörteleszkóp, viszont a régi előállítási költségének csak mintegy két százalékába kerül. A berendezés szíve a higanytál, amely a percenként tízszer forduló korongra van erősítve. A centrifugális erő hatására a folyékony fém olyan parabolaformát vesz fel, amely egy hagyományos tükör görbületének felel meg. Az egész konstrukció egy légpárnán nyugszik, ami megakadályozza a tükröző felületet zavaró rázkódásokat. A képeket, amelyeket a hi­ganytükör a világűrből felfog, egy speciális kamera lefil­mezi és számítógépre viszi. A kutatók remélik, hogy a higanyteleszkóp segítségével megfejthetik a 3-5 milliárd fényévnyire (I fényév = 9,460528 x 10 a tizenötödiken méter) lévő galaxisok titkait. (FEB) Egyiptomi régészek felfedezése Húsz kilométerre Kairótól a Giza-i piramis mellett véletlenül bukkantak rá egyiptomi régé­szek II. Ramses fáraó követének sírkamrájára. A sírkamrát i.e. 1580-1085 építhették, a doku­mentumok, melyeket itt találtak i.e. 2700-2000 körüliek. A sírkamra ötven négyzetméteres, több kisebb termecskéből áll. A falakat relifek fedik, melyek kiváló állapotban találták meg. Megkezdték a sírkamra restaurálását is. Az egyiptomi régészek bíznak abban, hogy hamarosan megnyithatják a sírt a nagyközönség előtt is. FEB Többször felhasználható űrrakéta !i V­HÁLÓZAT IRÁNYÍTÓ KÖZPONT, ahol az AT&T Philadelphia és kör­nyéke hang-, adat- és müsorforgalmát figyeli, az olyan kommuniká­ciós rendszerek példája, amelyekre a komputerek terjedésével a jövő­ben nagyobb szerep vár. Forrás: Scientific American Megvalósulhat a rakétaépítők régi álma, a sci-fi szerző Verne Gyula látomása, amelyet az Űr­utazás a Holdba című könyvé­ben leírt: rakéta startol a vilá­gűrbe, elvégzi a feladatát, majd visszafordul és tüzet okádó haj­tóművén „lovagolva” újra lan­dol a földön. Az amerikai McDonell Do­uglas léghajózási és űrhajózási konszern reméli, hogy közelebb jutott ennek megvalósításához. A Los Angeles melletti Hun­tingdon Beach székhelyű cég bemutatta a nyilvánosságnak „Delta Clipper” (DX-C)-nek nevezett űrhajójának prototípu­Árcsökkenés Az utóbbi években a számí­tástechnika minden területre be­tört. Nincs a világon olyan hely - természetesen a fejlett orszá­gokat figyelembe véve - ahol ismeretlen lenne. Azonban a tömeges megjelenésnek okai között a költségvonzatok is je­lentős szerepet töltenek be. A statisztikai adatok szerint a kereskedelmi forgalomban a számítástechnika költségei há­romévenként megfeleződnek. A költségek mellett a gépek ha­tékonysága viszont szinte ugyanilyen ütemben emelkedik, míg a méreteik egyre kisebbek. Az oldalt szerkesztette: Vági E. Zoltán sát: egy könnyű súlyú, egylép­csős, folyékony hidrogénnel meghajtott rakétát, amelyet többször lehet felhasználni. Az 1:3 léptékben megépített, 12 méter hosszú prototípust már ezen a nyáron egy sor próbának vetik alá. A „DC-X” 180 méte­res repülési magasságot fog el­érni, majd ezt követően - mint egy lift, amely visszatér a föl­dszintre - függőleges helyzet­ben landol. A második kísérleti fázisban további, magasabb és hosszabb repülések következ­nek. Az ezt követő utolsó fázis­ban a rakétát hatezer méteres repülési magasságban vízszin­tes helyzetbe állítják, majd a landoláshoz újra függőleges helyzetbe hozzák. Á prototípus kifejlesztése 60 millió dollárba került és 18 hó­napig tartott. A cég szakértői szerint már az évszázad végén sor kerülhet az első igazi „Delta Clipper” startjára, amellyel az űrrepüléseknél szokásos mai költségek 90 százalékát meg le­hetne takarítani. A rakéta - a karbantartási munkálatokat követően és újra feltankolva - már nyolc órával a leszállás után képes lenne ismét startolni. Ferenczy Europress Olcsóbb lesz az űrutazás Az oroszok drasztikusan csökkentettek az űrhajók fellövésé­nek számát. Az Európai Urutazási Hivatal is mérsékelte terveit. Még az Egyesült Államokban is kétséges, hogy urutazási prog­ramjukat tartani tudják-e. Az okok financiális és gazdasági-technikai természetűek: még a nagy ipari országok sincsenek abban-a helyzetben, hogy folyamatosan fizetni tudják a több főnyi személyzetet magába foglaló űrhajó hosszantartó utazásának ambíciós terveit. Éppen ezért az űrutazásban egyre nagyobb szükség és lehetőség van a nemzetközi összmunkára. Jeffrey Manber természettudós, a New Jersey-i űrutazási tanulmányok intézetének munkatársa ki­jelentette: „Be kell látnunk, hogy nem fejleszthetünk ki mindent kétszer vagy háromszor, ezt nem engedhetjük meg magunknak. Nincs értelme valami után kutatni vagy valamit felépíteni, ha azt már egy baráti vagy a jövőben azzá váló országban kifej­lesztettek". Szakértők véleménye szerint sarkallatos pont lesz az égitestek kutatására szolgáló mesterséges űrszondák felbocsátása. A nemzetközi együttműködés ugyanis nemcsak olcsóbb, de célsze­rűbb is, hiszen például az aszteroidák és üstökösök fokozott fi­gyelése sok ország tudományát gazdagíthatja. (FEB)

Next

/
Oldalképek
Tartalom