Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-15 / 163. szám

1993. július 15., csütörtök 5 Kultúra A tévé képernyője előtt Ismétlés a tudás anyja - meg a televízió megváltója nyáridőben! Persze az ismét­lés még nem szentségtörés, vajon nem vesszük-e újra meg újra kezünkbe kedvenc ol­vasmányainkat is? Éppen ezért taps a televízi­ónak, nem általában véve mű­sorának, kivételesen annak, hogy nem engedi veszendőbe menni - tehát megismétli - egy igen színes egyéniségű ren­dező életművét; egy televíziós művészét, aki szigorúan elkö­telezte magát a magyar klasz- szikus értékek mellett, s évti­zedeken át népszerűsítette őket a televízió filmvásznán. A fekete város meg a többiek Zsurzs Éva ő, akinek egyik legemlékezetesebb alkotását épp az elmúlt hét keddjén tűzte műsorára a televízió, a hétrészes Fekete várost kezdte sugározni a késő délutáni órá­ban. Mikszáth történelmi re­gényének jelenetei újra meg­elevenednek tehát a képer­nyőn, feldereng a kuruckor harcos világa, s benne egy kü­lönös küzdelem, a nemesi Görgey Pál és a polgárváros Lőcse ádáz konfliktusa és vele együtt egy tündérszerelem, a fiatal Fabríczius és az elbű­völő Otrokóczi Rozália sze­relme. És élvezhetjük olyan kiváló színészek varázsos já­tékát mint Bessenyei Ferenc, Szirtes Ádám, Kiss Manyi, Pécsi Sándor, hogy csak né­hány nevet említsek; köztük olyanokét is, akiket már csak régebbi filmek ismétlésekor láthatunk, hisz eltávoztak kö­zülünk az idők során. Kijár a taps természetesen a Világló éjszaka megújrázásá- ért is, mely szintén Zsurzs Éva nevéhez kötődik, s amelyben Tamási Áron négy elbeszélése fénylik fel a kamerák tüzében. Ezt a tévéfilmet vasárnap dél­utánra szánták nekünk szóra­kozásul. Itt azonban egy pilla­natra meg is állnék, s halkan kérdem: ezek az időálló érté­kek, melyek egyes nemzedé­kek számára már akár új alko­tás számba is mennek, mehet­nek, hisz az említett televíziós művek is már több mint húsz éve születtek, előkelőbb he­lyet vajon nem érdemelnének a műsorok rendjében? Nem lehetne-e sugározni például A fekete várost a sorozatok elő­kelő helyén, kedd este, fő mű­soridőben? Ahol most épp egy kalandfilmet indítottak útnak A zöldszemű lovasokat, amelynek már az első darabja is elárulta, hogy a kosztümös kalandfilmek szokványos faj­tájából való. Bár mi tagadás, Irene Papas szereplésével né­miképp bizsergető élmény. Görög tragédiák tragikasze- replőjeként vált világhírűvé a színésznő, s férfias kemény­ségével, személyiségének komor méltóságával önkénte­lenül is mindig tiszteletet pa­rancsol, emlékezetünkben úgy élhet mint egy szál fa, mely áll a szirttetőn. Most Anastha- sie-ként jelenik meg a fran- cia-brazil-spanyol-belga egy­üttműködéssel készült filmso­rozatban. Némán, mozdulat­lanul is döbbenetes erővel szó­lal meg. Kipling filmen Apropó: kalandfilmek; ilyenkor nyári hónapokban számuk általában megszapo­rodik, a könnyed szórakozta­tás eszközei ők. Mint a szom­bat este látott Aki király akart lenni is, a Kipling - elbeszélés nyomán született angol film. A dzsungel könyvének szer­zője szolgáltatta az irodalmat és John Huston készített be­lőle látványos filmet, kihasz­nálva a téma egzotikus voltát, látványosat, amerikai módra. Huston kalandos életű mű­vész, volt profi bokszoló, szolgált ezredesként a lovas­ságnál, írt regényt, novellát és újságot s játszott színházban, filmen - s a fordulatos történe­tek kedvelője. Megemlítendő, hogy a Biblia az ő filmrevite­lében épp úgy tükrözi mély vonzalmát az úgynevezett szuperprodukciókhoz, mint ez az 1976-ban készült munkája is, mely gyönyörű totálképei­vel, tágas, mozgalmas jelene­teivel valóban szemkápráztató - ha drámai ereje, emberi mélysége nem is áll arányban vizuális szépségeivel. Ártatlan mese - mondhatnánk - két an­golról, aki fejébe veszi, hogy egy ismeretlen, távoli világ­ban megteremti a királyságot. Csakhogy korántsem ártatlan, mert e két angol hódító kísér­letében nem nehéz felfedezni a Kiplingre is oly jellemző „birodalmi gondolatot”, melyben ott húzódik meg a fehérember felsőbbrendűsé­gének érzése, tudata, küldetés­tudata, hogy tudniillik neki kell segítenie a leigázottakon, elmaradottakon. Igaz, ez a tu­dat itt kellő mérséklettel, némi iróniával jelenik meg, de megemlítendő azért, mert ér­dekes példája ez annak, ho­gyan lehet „ideologizálni” még egy ártatlannak tűnő ka­landfilmben is. Grammy-díj ’93 Nem feledkezhetünk meg a zenei élet tengerentúli nagy eseményéről készült beszámo­lóról sem, három este, a zenei Oscarról, melyet épp oly ün­nepélyességgel nyújtottak át a kitüntetetteknek, mint a filme­sek világdíját. Minden egyes nyertes egy csinos kis tölcsé- res gramofont vett át, néhány szavas köszönet kíséretében. Számontartani aligha lehet, hány talált gazdára a csinos jelképekből, záporoztak a dí­jak. Nagy ország, sok díj meg széleskörű a zenei világ, s a zeneművek népszerűsítésének módja is, a hanghordozók sze­repe alaposan megnőtt a zenék megszületésében, illetve to­vábbításában. A magamfajta laikus, aki bizonyos Clapton urat is csak most látta és hal­lotta először - ő aratta ezúttal a legnagyobb sikert, több díjat is besöpörhetett magának -, csak mint műsorról véleked­het és benyomásairól szólhat, általában. Nos, a felhajtás va­lóban ünnepi volt, a képer­nyőn is átsütött az ünneplés heve-tüze; a ceremóniamester iróniája pedig kedvesen kont­rázta meg az olykor túlságo­san is ünnepélyessé váló ese­mény édes hangulatát, keser­nyés ízeket lopva hangula­tába, Garry Shandling igazi showman! És ami ez alka­lommal is megmutatkozott, még a nem beavatottnak is, hogy tudniillik a könnyűzené­nek vannak igen is valódi zse­nijei, akik nem alaptalanul váltak sztárokká. így minde­nekelőtt Mick Jackson, aki élő legenda, s akinek gyönyörű­séges húga adta át a „legendá­ról” szóló díjat. Jackson olyan szívhez szólóan nyilatkozott meg prózában is az ünneplés pillanatában, ahogy zenéjé­ben, ami jól mutatta meg, hogy nemcsak egy kivételes zenei tehetséggel állunk szemben, ő emberi nagyságá­val is kiemelkedik a sokszor üzletiessé alacsonyodó könnyűzenei világból. A Grammy-díj átadásának pilla­natai alkalmat nyújtottak az érdeklődő nézőnek, hogy részt vehessen a legnépszerűbb énekesek, zenészek sereg­szemléjén. Röviden Egy igazi angol puccs - az elmúlt hét különleges film­csemegéje, mai témájú, politi­kai kalandfilm; nem megtör­tént eset feldolgozása, pusztán fikció, a képzelet szüleménye, így is történhetett volna, mi több, történhetne is, hisz az alkotók olyan elemekből épít­keznek, a politika olyan mű­ködését veszik célba, sze­mügyre, olyan tapasztalatok­ból gyúrják egybe elképzelt történetüket, melyek a való­ságból közismertek, azaz a puccs természetrajzát adják rendkívül szórakoztatóan. Valkó Mihály Gecse Árpád festőművész képei között Ettől a tájtól nem lehet szabadulni Itt Alattyánban másképp kel fel a nap - formálta képekben erős ragaszkodását szülőföldjéhez Gecse Árpád festőművész. - Alattyánban a legszebb - tette hozzá. A Jászság festője a múlt hé­ten ünnepelte kilenvenharmadik születésnapját. A társadalom és a művészet mozgalmas korsz- kait élte át. Szelleme, gondol­kodása, munkakedve továbbra is töretlen.- Hol lesz a legközelebbi kiál­lítása - kérdeztük Gecse Árpád­tól, az ünnepség után.- Erre azért nehéz válaszolni, mert többfelé hívtak már. Úgy vagyok most mint az eladó lány: többen is kacsingatnak. Mindenesetre nagyon örülnék, ha ősszel, Franciaországban, Boulognéban sikerülne kiállíta­nom. Egyébként nemrég zárult Jászdózsán egy kiállítás, Szol­nokra a Triennáléra három ké­pemet küldtem el.- Dolgozik-e most? Meddig lehet - a saját megelégedésére is - alkotni?- Mindig, mindig. Folyama­tosan, rendszeresen dolgozom. Abban a helyzetben vagyok, hogy kilencvenhárom évesen szellemileg és testileg - nem tu­dom, hogy a magyarok istené­nek vagy a radnai szent különös kegyelméből - a legteljesebb egészségnek örvendek. Még most tanulok egy újabb nyelvet - a franciát.- Említette: a jászok festője. Mennyiben látja másként ezt a tájat, mit jelent a jászok festőjé­nek lenni?- Szoros kötődést jelent. Nem csak azt, hogy lélekben művész vagyok, hanem a szülőfölddel kialakult szoros kapcsolat is bennefoglaltatik ebben a foga­lomban. Itt születtem ebben a községben, ebben a házban. Az épület több mint száz éves. Mú­zeum lett. Van itt legalább tíz Tóth vezetéknevű család én mégis tudom, kinek, mi a ke­resztneve. A dolog lényege - ahogy Vágó Pál első mesterem mondotta -, hogy aki itt szüle­tett, az ettől a tájtól nem tud szabadulni.- Olyan szép bárányfelhős ég, mint a jászsági nincs másutt. Vágó Pálhoz Jászapátiba men­tem növendéknek, tőle hallot­tam először: ilyen sík tájat, ilyen felhőket csak itt lehet fes­teni. Dolgos nép él itt. Testi- leg-lelkileg kötődöm hozzájuk. Sokat festettem arató embere­ket, a mezőn és otthon dolgozó parasztokat. A sík tájjal úgy va­gyok mint Petőfi - ezt nem lehet pótolni. Szurmay Fotósok kiállítása Három nemzedék címmel Fi­edler János, valamint veje, idő­sebb Zaránd Gyula és unokája ifjabb Zaránd Gyula fotóiból nyílt kiállítás a Legújabbkori Történeti Múzeumban. A tárlat fekete-fehér képei a XIX. szá­zad végétől napjainkig nyomon követik a francia és a magyar történelmet is. Idősebb Zaránd Gyula a fény és az árnyék játékával örökítette meg az 1920-as és 30-as évek Párizsát. De láthatók a kiállítá­son zsánerképek és fotómontá­zsok is tőle. Ifjabb Zaránd Gyula pályáját Budapesten kezdte az 1950-es években, 1971 óta él a francia főváros­ban. Számos magazin munkatársa volt, készített portré- és divatfo­tókat. Fiedler János nem hivatá­sos fotóművésztől pedig aktké­pek és portrék tekinthetők meg a tárlaton. A magyarországi Francia Intézet támogatásával létrejött kiállítás - amelyet ez év tavaszán Párizsban is bemutat­tak - augusztus 15-ig látogat­ható. (MTI) Jászkunsági cellatitkok (13. rész) Az emberibb bánásmód jelei Mörbischi játékok Július 16-án nyitja kapuit Ausztriában a Mörbischi Nyári Ünnepi Játékok - mondta Ha­rald Serafin, a rendezvény in­tendánsa a budapesti sajtótájé­koztatóján. Az előadássorozatra több országból érkeznek elő­adók, többek között Magyaror­szágról és Szlovákiából. A szomszédos országból a Pozso­nyi Filharmónia Zenekara ven­dégszerepei. Az ünnepi játéko­kat 1954 óta rendezik meg, fő­ként operetteket adna); elő. Az idén a Víg özvegy című operett kerül bemutatásra. A jövő év­ben a Győri Balett meghívását tervezik. A helyszín 4000 em­ber befogadására képes, ezzel Ausztriában a legnagyobb sza­badtéri színpadok közé tartozik. A magyar és a szlovák érdeklő­dők 25 százalékos kedvez­ménnyel juthatnak hozzá je­gyekhez a saját országukban. Magyarországon jegyeket a Blaguss Utazási Irodánál lehet vásárolni. (MTI) Műemlékek felújítása Felújítják Szentendre híres Fő terét, ahol például a nyári napokon húsz-harmincezer tu­rista is megfordul. A szentend­rei városi önkormányzat dön­tése szerint a nagyszabású munkálatokat elsősorban eszté­tikai megfontolások indokolják, szeretnék a város e központi he­lyének eredeti hangulatát visz- szaállítani. Ehhez régészeti ku­tatásokat, előtanulmányokat végeztek, s pályázatot írtak ki a tér arculatának megtervezésére. Az előtanulmányok során kide­rült, hogy a teret borító össze­függő aszfalt alatt még ott hú­zódik a múlt században lerakott kockakőburkolat, s a XVIII. században a pestisjárványtól megmenekült elődök által hálá­ból felállított, ma is ott álló pes­tiskereszt tövében egy rég be­temetett kutat is újra feltárnak. A teret övező házak egyik-má­sika most visszakapja igazi ar­cát, a képtár épülete például va­lójóban öt egymáshoz ragasztott kis házat rejt, a mindent egybe­olvasztó homlokzati falat le­bontják, az eredeti házakat helyrehozzák. A tér hangulatá­hoz pihenőpadok, ide telepített növények is hozzájárulnak majd, s különleges világítótes­tek adják az esti fényeket. A vá­ros terének felújítása a közeljö­vőben, az idegenforgalmi sze­zon lejárta után, ősszel kezdő­dik. (MTI) A vitathatatlanul kemény íté­letek mellett a törvénysértőkkel való emberibb bánásmód jelei is kézzel foghatók a XIX. század első évtizedeiben. Az 1700-as években a börtönöknek zárt el­meosztály szerepük is volt. Akinek az agya megbomlott a fogházbeli viszonyok, a család­tól való elszakadás következté­ben, az nem látta meg többé a szabad napvilágot. A XIX. szá­zad eleje - mint sok minden másban - változást hozott az elmebetegek megítélésében is. A korabeli jegyzőkönyvekben ilyen tény is olvasható: „Síje Kata rab asszony, a’ki esztendei rabságra, és fertály esztendőnkét szenvedendő 25 páltzákra ítéltetett, minekutána már egy fertály esztendeig a Ju- risdictiónál szenvedett volna, elmélyében megtébolyodott, ezért is hat aprós gyerekeire te- kéntve őtet gyógyítás végett a’ jelentő Fiscalis Úr haza bocsáj- totta: azonban továbbá mitévő légyen véle, a’ Törvény Székiül utasítást adatni kér.” Az utasítás így szólt: „Mi­nekutána a nevezett Rab asz- szonynak régi egészsége helyre fog állani, ötét jelentő Fiscalis Ur a még hátra lévő Rabságá­nak ki töltésére kötelezze.” Az emberibb bánásmód jele­ként könyvelhető el a következő bírói döntés is: „Az Intans Ra­boknak beteges sorsa tekintetbe vétettván, megengedtetik, hogy az alsó Tömlöczökből más felső, s egészségesebb árestonba té­tessenek által, úgy mind azáltal magukat egész csendességei vi- sellyék, különben ismét le fog­nak zárattatni, valamint ennek utána a szabad levegőre is na­ponként két óráig bocsájtassa- nak ki; a'mi pedig feleségeikkel, vagy házi cseléggyeikkel való beszélgetés eránt kért engedel- met illeté ezennel meg engedte­tik, hogy a’ Castellanusnak, és Temlecztartónak jelenlétében azokkal értekezhessenek." A betegség nem jelentett tel­jes feloldozást - még gyerme­kek esetében sem. Egy 1822— ben Kunszentmártonban készült jegyzőkönyvben például ez ol­vasható: „Matolcsy Imre .. .chirurgus Fodor Mihály gyer­mek, és Jurisdictionális Rabnak beteges állapottya eránt tudósí­tás tévén, jelenti: hogy a neve­zett gyermeket elkerülhetetlen szükség gyógyítani, minthogy nála az úgy-nevezett nehéz nyavalyának jelei mutogattyák magukat.” Erre így reagált a bí­róság: „Ezen jelentésnek következé­sében a’ fölül nevezett Fodor Mihály beteges gyermek gyógyí­tás végett ezennel haza bocsáj- tatni rendeltetik, elkövetett vét­kéért rendelt Testi büntetését felgyógyulása után elszenvedni köteleztetvén.” A reformkorban mindinkbb tért hódított az a felismerés, hogy a tétlenül összezárt rabok csak rossz hatással lehetnek egymásra, s ablakon kidobott pénz az, amit tartásukra fordíta­nak. Ezért született meg a do­logház létesítésének gondolata. A Jászkun kerületben már 1830-ban felvetődött egy do­logház építésének terve. Egy olyan intézményé „ . . . melly- ben a Fenyitő Törvény ellen vé­tett, s ezáltal annak büntető sú­lya alá esett hosszabb időre ítélt gonosztevők a’ munkára köte­leztetvén, önmagok érdemellyék meg azt, amit eddig helyettek ezen Kerületek külön házi pénz­tárai tetemes sérelmekkel fizetni kéntelenítettek. ” Ezt a célt azonban nem volt könnyű elérni. Az erre irányuló munka .......egész az 1837-ik é vig szunnyadozó állapotban maradt, a mikoron egy szerent- sésebb idő pont a' kerületeknek ezen czélra törekvő szándékát újra feléllesztve mind a rabtar­tási költség meg kíméléséből mindazon sokkal nemesebb czélból, hogy az emberiségben az emberi méltóságot tekéntve, azon gonosztevők kik az emberi jobb érzést ki vetkezve tapaszta­lás szerint a’ henyélésből, és a lelki oktatás hiányából eredeti vétkeik miatt szoktak leginkább a Fenyitő törvény súllyá alá esni fogságok ideje alatt a’ fo­lyamatos munkához, és jó rend­hez szoktatva, az erkölcsiség, és vallás szelidebb ösvényére vezt- tetve, annak eltelése után mint megjobbult emberek adattassa- nak vissza a Polgári társaság­nak, arra bírták a T. Jász és a két Kun Kerületeket hogy ezen eddig csak tengetett tervhez tett­legesen is hozzá nyúljanak, honnan lön, hogy még ez évben a' rab dolgoztató és javító ház eránti Terv egy Tiszti küldötség által ki munkáltatván, annak a’ szerinti felépítése Fenséges Ná­dor Ispány Eö. Császári Királyi Fö Herczegségének az 1838-ik évben érkezett kegyes enge- delme mellett egy olyan pénz­tárból . . . melly ezen hármas kerületek minden renden és rangon lévő földbirtokos Polgá­rai évenkénti adózásából gyűlt össze sikerébe vétetett, annak talpköve az 1838-ik évi Kis Asszony Hava hatodikán letéte­vén, a kettőztetett szorgalom ál­tal oda vitettetett, hogy Jászbe­rényben, a Kerületek közönsé­ges udvarában most már e czélra egy emeletes épület elké­szítve áll.” Ilyen bűnök, büntetések és börtönviszonyok között köszön­tött be az 1848/49-es forrada­lom és szabadságharc időszaka. Az országot lelkesítő nemes eszmék nem mindenkit ragad­tak magukkal. Sokan csak önző indulataiknak, egyéni érdekeik­nek hódoltak akkor is. 1849 jú­niusában például ilyen ügyek­ben indítottak büntető eljárást: „Orosz István, mint vétkes gon­datlansága által halált okozó Jászfény szarui lakos" - „Ne­mes Horváth Jósef, és János marhás levelek vétkes kezellői” - „Seres Mihály tag csonkitó Berényi lakos” - Czigány Ist­ván tolvaj és Csábi Kata or­gazda Berényi lakosok— „Agóts Ignác vérengző Árok­szállási lakos” ellen. Nem a dicső napokhoz méltó a következő, 1849. április 15-én történt eset sem, melyet igy örökített meg a bírósági jegyző­könyv. „Turkeve városból önkénte­sen vállalkozó ujonczok a Csil­lagos nevű korcsmában ősi szo­kás szerint tánczzal és boritallal mulatoztak mit meg sejditván ezen rosszaságairól ismeretes vasban álló (Bedő Zsófia), a mulatozóknak magát utánuk ve­tette, velők együtt tánczolr és borozott, - a’hol és Kovács Imre, nevezett Bedő Zsófit bor­ral kinálgatta, jól tudván, hogy kinálgatásával ennek kedves dolgot cselekszik, s a kínál gatás közben minden hang nélkül né­hányszor vasban állót megle- gyintette. - Vasban álló okos lényhez nem illő dühbe és bosz- szúállásra gerjedt, nem rossz szándékból történt meg ülteté­séért elannyira, hogy egy nála lévő bicskával Kovács Imre ujonczot keresztül döfni nem iszonyodott." „Kebelriasztó volt a gonosz­ság, mellyet vasban álló elköve­tett, melyről borzalommal for­dul el minden emberi érzésű szív” - mondta erről az ügyész, megemlítve, hogy tetteiért majdnem halállal fizetett a vád­lott, mert a helybeliek önbírás­kodásuk következtében sebeibe kis híján belehalt. Hat évi do­logházi rabságra ítélték. A szabadságharc leverése után gyökeres változások tör­téntek a törvényszéki hálózat­ban, de a bűnözés jellegét és nagyságrendjét az sem befolyá­solta. Erről a következő fejezet­ben szólunk. (Következik: Bíráskodás a szabadságharc után) Simon Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom