Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-17 / 139. szám
4 1993. június 17., csütörtök A szerkesztőség postájából Ideje lenne megbeszélni, mi lesz a terület sorsa A lakosság összefogásával „Kérem, ne küldjék el a kéményseprőt Egészségünket, biztonságunkat védi Küldjön egy képet! Szolnok kézilabda sportjának alapítói - 1947-ben Fegyver- neken. Balról: Zsigmond Béla, Kiss József, Kalocsai Mihály, Kelemen István, Szekrényesi Béla, Szabó Béla, Németh Béla, Mészáros Mihály és Hargitai Miklós. (Hiányoztak: Hoksári János, Illyés József.) A legközelebbi szurkolókkal Kiss József Nem számolják fel Turulházát! A Környezetvédelmi Világnap előtt, június 6-án éjjel a szolnoki Szántó krt., Pozsonyi út és a Moha út által körbezárt terület felől furcsa zajokra lettünk figyelmesek, míg mások csak az ordítozásra ébredeztek. Csak annyit láthattunk, hogy a megvilágított járdán nyugodtan megy egy ember. Tulajdonképpen mi történt ezen az éjszakán? Az az ember hozott a lakók által készített homokozóba több kiló törött ablak- és palackos üveget, gondosan szétszórta, majd a lakók ordítozása ellenére kitördelt 14 facsemetét, s elégedetten távozott. Szerencséjére sikerült a ház végénél eltűnnie ... Ezek után kértük az illetékesek segítségét a homok elszállítására és a facsemeték pótlására. Ennek nyomán valaki kilapátolta a nagyja üvegcserepet, s a közeli vízgyűjtő árokba dobta! Az efféle „segítségnyújtás” csak növelte a lakók felháborodását - a polgármesteri hivatal illetékes részlegeivel szemben. Hogy miért? Mert három éve, hogy befejeződött itt az építkezés, és azóta nem történt semmi a területen, illetve annyi, hogy egy lakó kérésére meghagyták a szemétszállító autó részére betonlapokból lerakott fordulót, amit parkolónak használnak; mondva csinált indok alapján kiástak egy vízgyűjtő árkot, ami nem tölti be a feladatát, felesleges, és a gyerekekre balesetveszélyes. Az viszont nem számít, hogy mi szóban, írásban többször kértük: legyen itt park és játszótér, az illetékesek ki is jöttek szemlézni, de minden maradt a régiben. Úgy látszik, egy lakó kérése többet ér, mint a több százé. , A Moha úti lakásokat az AEV járdával, közvilágítással adta át, míg a Szántó krt., Pozsonyi úti lakásokat a Jubileum Lakásszövetkezet parlagon Rendkívüli „élményben” volt része a több száz vendégnek, szülőnek június 12-én, a szolnoki Széchenyi lakótelep Zöld iskola ballagási ünnepségén. Először is furcsának tartottuk, hogy a meghívón feltűntetett időpont helyett fél órával korábban kellett menniük azoknak, akik virágot akartak átadni. Ezt azzal indokolták, hogy ballagás közben nem lehet megbontani a sort! Mint utóbb kiderült, erre nem is nyílt volna lehetőség, mégpedig a következők miatt: A késéssel kezdett ünnepségen, amikor az emeleti termekből lejöttek a ballagó gyerekek, egymás után, szinte futva mentek a tornaterembe, ahol a búcsúztató ünnepség volt. Az eseményen egyetlen énekszó el nem hangzott, az egész látványnak szinte semmi köze nem volt a ballagáshoz, de annál inkább az üldözéses versenyhez. Az ünnepség a levegőtlen, túlzsúfolt tornateremben zajlott hagyta - annak ellenére, hogy erre a célra megkapta az akkori tanácstól a pénzt. A sok huzavona hatására a lakók türelme egyre fogyott, s elhatározták, hogy a saját pénzükből rendezik ezt a területet. A betonlapok, vízgyűjtőárok ottléte, a közvilágítás, járda, termőföld hiánya miatt csak a terület felét sikerült rendezni, facsemetékkel, bokrokkal betelepíteni, homokozót létrehozni. Most is faanyagra gyűjtünk, mert közel kétszáz gyereknek szeretnénk emberközeli játékokat készíteni. Ehhez is kértük az illetékesek segítségét, mire kijelöltek a Tisza- ligetben egy pár kiszáradt vékony nyír és fenyőfát - azzal a feltétellel, hogy ha szakszerűen kivágják és elszállítják, vihetik. Csakhogy ezekből nem készíthető játék, mert a megmunkálás után nem maradna belőle semmi. Sok-sok ígérgetés, szemlézgetés és hosszú évek után ideje lenne már, hogy az illetékesek leülnének a lakókkal együtt, ahogy tavaly Budai alpolgármester úr ígérte, és megbeszélnék, hogy mi lesz a terület sorsa, ki mit tesz és akar tenni az érdekében. Annak ellenére, hogy ez nincs úgy szem előtt mint a város más részei, hisz itt csak 313 lakás ablakából néznek a zárt területre. Természetesen nem úgy képzeljük a segítséget, mint ahogyan azt a június 11-i számban megjelent „Rongálunk, rongálunk?” cím alatt olvashattuk, melyben érintőlegesen említett eset kapcsán nyilatkozik az illetékes, hogy „majd utánanézek”. De nem is úgy, hogy a „segítőkész” munka után a szülők szedik ki a homokból az üvegcserepet, és nem az árok partjára hordják, ha azt akarják, hogy ott játszhassanak a gyerekek! (Fotó: N. Zs.) (Huszonhárom aláírás)- a „kétes” időjárás miatt, holott ekkorra már a felhők rég elvonultak, száraz volt az udvar, ahova a hangosító berendezés és egy asztal felállítása maximum 10 percet vett volna igénybe. A csúszás miatt ez nem okozhatott volna gondot. Az iskola előtti hűvösön több szülő volt kint, mint & levegőtlen zárt helyiségben. És csak a szülők, vendégek pozitív hozzáállásán múlott, hogy különösebb probléma nélkül ért véget a zűrzavar. Ezt a fejetlenséget magyarázni lehet, de megmagyarázni nem. Úgy véljük, ha már az iskola- igazgatójának a bizonyítványok aláírására sem kellett fecsérelnie az idejét - mert bélyegeztette -, egy kis odafigyeléssel több örömet szerezhettek volna az ünnepségre sereglett szülőknek, a sok-sok vendégnek, a ballagó diákoknak. Egy meghívott vendég: Lázár Margit Rákóczifalva Az „Alumínium kéményt építettem - Miért fizessünk?” című, június 7-i olvasói észrevételre a következőket válaszolom: A kémények két alapvető funkciót látnak el: 1. A keletkezett égéstermék légtérbe juttatása oly módon, hogy a környezetünkben már csak megfelelően hígított állapotban forduljon elő égési származék. 2. A tökéletes égéshez szükséges levegő az égőtérbe a huzathatás révén jut, így éghet el a tüzelőanyag. A kémény rendellenes működése élet- és tűzveszlyes, energiapazarló, s környezetszennyező! A kéményseprőnek tehát nemcsak a tisztítás a feladata, hanem az is, hogy feltárja a rendellenességeket, amelyhez az üzemeltetőnek is komoly érdeke fűződik. E feladatát csak akkor tudja ellátni, ha beengedik a lakásba és meggyőződik a biztonságos üzemeltetés feltételeiről. A hibás kémény és tüzelő- berendezés nem csak az üzemeltetőre, másokra is veszélyt jelent, ezért a kéményseprő jogszabályi kötelezettségének tesz eleget, amikor a feladatát végzi. Súlyos tévedés lenne azt Rokkant nyugdíjas, mozgás- sérült vagyok, s a nyugdíjam folytatólagosságának érdekében, június 4-én az Országos Orvosszakértői Intézet 1. fokú orvosi bizottsága előtt kellett megjelennem felülvizsgálatra - a kecskeméti rendelőintézetben. Kezdeném azzal, hogy az, aki a beutalót kiállította, a számtannal hadilábon állhat, mert a 113-as számú szobát jelölte meg, melyről a helyszínen kiderült, hogy ott a fogászat van . . . Keresgélés után találtuk meg, ahova berendeltek, aztán a folyosó végén az asszisztensnő összeszedte a beutalókat, s vártunk. Jó idő múlva - a folyosó közepe táján - nyílik egy ajtó, és egy középkorú nő erélyes hangon mondja a nevemet, majd még erélyesebben, hogy „igyekezzen már, ne másszon, ide Úgy tűnik, hogy a szolnoki, ún. „Vegyi” lakótelepen az egyik vendéglős már nem ismer határt: eddig három vendéglátó egységet szervezett, most pedig az a hír járja, hogy az élelmiszerboltra vetette a szemét, ott akar diszkót nyitni! Az itteni lakosság többsége idős ember, nem tud kilométeA Jász-Nagykun-Szolnok megyei Munkaügyi Központ tiszafüredi kirendeltség vezetője és munkatársai május 25-én nyugdíjas búcsúztatót rendeztek azoknak, akiknek a volt munkahelyük - a megváltozott körülmények miatt - már nem tudta megköszönni a hosszú fáradságos munkájukat. Köszönjük, hogy gondoltak ránk, és megható, színvonalas műsorral is kedveskedtek, mely számunkra emlék marad - írta többek között a nyugdíjasok nevében: Deákné és Lajtosné Tiszafüredről. * Dobos Sándorné szolnoki olvasónk levelébőLA mai rohanó és gondokkal terhes viláállítani, hogy az a gázkémény, amiben nem keletkezik koromlerakódás, már nem is veszélyes. Ugyanis azt, hogy a gázkéményen nem megy keresztül maradéktalanul az égéstermék, a lakó nem észleli, mert az abban található mérgező szénmo- noxid színtelen és szagtalan! Megjegyzem, kizárólag gáztüzelésű lakásokban fordult elő az elmúlt években füstmérgezés. Tehát a kéményseprő a gáztüzelésű berendezés kéményénél vizsgálja annak állagát, átjárhatóságát, a készülék szabályos bekötését, a friss levegő utánpótlását, az égéstermék maradéktalan elszállításának feltételét, s ha szükséges, kitisztítja. Továbbá ellenőrzi, hogy a kéménybe kondenzáció keletkezik-e, s ha igen, eltávolítja; a hiányosságokra felhívja a tulajdonos (üzemeltető) figyelmét, megszüntetés után ellenőrzi; súlyos hiba esetén pedog az adott készüléknél a gázszolgáltatás megszüntetésére intézkedik. Végezetül kérem, ne küldjék el a kéményseprőt, hiszen munkájával valamennyiünk egészségét, biztonságát védi! Vidra Zoltán a Fűtéstechnikai Vállalat igazgatója nem szoktak magas sarkú cipőben jönni...” Ami aztán bent a rendelőben történt, az szerintem kimerítette az orvosetika szabályait... A doktornő agresszív magatartása ellen azonnal panaszt tettem az intézet igazgatóságánál, de sokat nem értem el vele. Ugyanis azt a választ kaptam, hogy a főorvosnő nem az alkalmazottjuk, budapesti; az ellenőrzési, intézkedési hatáskörük rá nem terjed ki. Én mindenesetre a nyilvánosság előtt szeretném megkérdezni a főorvosnőtől, hogy az Isten adta demokráciát ki akarja használni, vagy élni akar vele? Ha már a gyógyszert pénzért vásároljuk, legalább az emberségért ne kelljen fizetnünk, mert a kettő együtt kicsit sok! Rácz Tiborné Szolnok reket gyalogolni, buszra szállni, ha a legközelebbi bolthoz akar jutni... Nekünk elsősorban élelmiszerboltra van szükségünk, és tiltakozunk a diszkó esetleges megvalósítása ellen. Reméljük, hogy az illetékesek nem adják meg hozzá az engedélyt. (Név, cím a szerkőben) gunkban a Tixa Taxi a gyermeknapi kedvezményes akciójával a szülőknek, gyerekeknek egyaránt kellemes meglepetést szerzett. Kollektívájuknak a szülők nevében mondok köszönetét, és további munkájukhoz sok sikert, jó egészséget kívánok. * Nagy János szolnoki olvasónk írta: Június 3-án vásárlás közben sajnos elhagytam a tárcámat - benne fontos iratok, készpénz -, amit egy ismeretlen fiatalember talált meg, s hiánytalanul leadta a rendőrségen. Hálásan köszönöm a szívességét, s a rendőrök fáradozását is, akik még aznap a lakásomra hozták. Az Új Néplap június 9-i számában olyan közlemény jelent meg - Felszámolják Turulházát címmel amelyre feltétlenül válaszolnunk kell. Annál is inkább, mert már a cím megtévesztő, hiszen igaztalan tényt közöl: a felszámolás a Turulháza Alapítvány megszűnését sugallja. Erről szó sincs. Az alapítvány nemes célkitűzése - a magyarság egészének szellemi örökségét képező néprajzi, tudományos, környezeti értékek megőrzése és továbbadása - nem változott. A körülmények kényszerítő hatalma viszont arra késztetett bennünket, hogy némileg módosítsuk az alapítvány eddigi tevékenységét. Jelenleg arról van szó, hogy a az alapítvány kuratóriuma - alapos mérlegelés után - úgy döntött, hogy a tervezett létesítményegyüttes Karcagon történő létrehozásáról lemond. Az ígéret vagy remélt szponzori segítség, anyagi támogatás - magánszemélyek, egyesületek, szervezetek részéről - nem úgy érkezett, ahogy azt korábban gondoltuk. Az önkormányzati tulajdonban lévő földterület korábbinál mgasabb vételára - vagy bérleti díja - igen nagy terhet jelentett volna az alapítvány számára. Ezért a kuratórium azt a döntést hozta, hogy eláll a földterület megvásárlásától Karcagon. Az eddig megvásárolt állatok (lovak, rackabirkák) természetesen továbbra is az alapítvány tulajdonában maradnak, azokról- átmeneti bértartás formájában- gondoskodtunk. A lovakkal ezentúl is részt veszünk - mint eddig több alkalommal is - versenyeken, lovasbemutatókon, egyéb rendezvényeken. Azoknak a munkatársaknak, akik eddig főállásban az alapítvány alkalmazottai voltak (egy létesítményfenntartó, egy csikós, egy juhász) köszönettel tartozunk. Továbbra is segítséget nyújtunk különféle szellemi értékek létrehozásához. Jelenleg három kiadvány megszületését támogatjuk anyagilag. A nemrég elhunyt - karcagi születésű Mándoki Kongur István tur- kológus doktori disszertációjának (A kun nyelv magyarországi emlékei) megjelenéséhez, továbbá Pálóczi Horváth András könyvének (Hagyományok és határok a kunok régészeti kultúrájában) kiadásához járulunk hozzá. Támogatást szavaztunk meg a Kelet-kutatás című orientalista folyóirat Mándoki Kongur emlékszámának létrehozásához is. A kuratórium tervezi még magyarságkutató pályázatok kiírását, expedíciók támogatását. Reméljük, hogy a tervezett létesítményegyüttes létrehozásáról sem kell végleg lemondanunk. Hisszük, hogy találunk olyan települést - akár Jász-Nagykun-Szolnok megyében, akár más régióban -, ahol kedvezőbb feltételekkel találkozunk, s ahol az elképzelt Turulháza is megszületik. Ezért tehát most nincs más teendőnk, minthogy tisztességgel és hittel megóvjuk magyarságformáló, nemzeti kultúránkat szolgáló álmainkat. Eljön még a mi időnk! A karcagi embereknek tartozunk leginkább a nyílt szóval. Amikor az elmúlt őszön rendezett Turulháza-napon több ezer ember tisztelte meg jelenlétével rendezvényünket, akkor úgy éreztük, hogy a kemény tar- tású - sokszor ridegnek mondott, ám őszintén hinni és szeretni tudó - karcagiak mellénk álltak, elfogadtak bennünket. Az ő jelenlétük adta a legtöbb biztatást, ez volt a legnagyobb erő számunkra. Most is a karcagi emberekhez szól a köszönet: nekik köszönjük azt, hogy - igaz, sokszor csak emberi szóval, csak közös reménységbe fogódzott biztatással - segítették a Turulháza Alapítványt. Eddig mi csak ennyit tehettünk értük. Megőrizni Turulháza szellemiségét - ez most a feladat. A nagy erdélyi polihisztor, Kós Károly szavával üzenjük: tettük, ahogy kellett, ahogy lehetett és ahogy tudtuk. Kun Péter a Turulháza Alapítvány Kuratóriumának elnöke Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Futóverseny, avagy ballagás a „Zöldiben? Amit nem lehet megmagyarázni Legalább az emberségért ne kelljen fizetnünk Egy felülvizsgálat margójára Általános felháborodás... Bolt helyett diszkó? Levelekből - sorokban
