Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-01 / 125. szám

Férfi kosárlabda, Magyar Kupa Koracs Kupát jelent az ezüstérem Férfi kézilabda NB rájátszás az 5-6. helyért Szolnoki Olajbányász-Békéscsabai EKC 31-25 (17-14) Szolnok, 500 n„ V.: Klucsó, Lekrinszky Sz. Olajbányász: Szeme- nov-Rigó 2, WOTH 1, GO­LOVIN 5, KLEMÁN 5, KO- TORMÁN 9 (2) Bendó 1. Csere: Köteles (kapus), GRUNDMANN 3, Szép Kiss 2, Harta, Molnár 3 (3). Edző: Zsiga Gyula. Békéscsaba: Tyetyák-Kiss 2, FEKETE 4, Dunacsenszki 3, MOHÁCSI 9 (1), Volent, Pocsai 1. Csere: TÓTH (ka­pus), MOLDOVÁN 6, Bo- gárdi, Selmecczy, Boldog. Edző: Szabó Károly Hétméteresek:7/5, ill. 2/1. Kiállítások: 0, ill. 2 perc. A helyosztó találkozót ünne­pélyes éremátadó előzte meg, az Olajbányász SE magyar baj­nok fiataljainak (akik az utolsó mérkőzésen idegenben is le­győzték a Nyíregyházát 31- 27-re) Czibulka Péter egyesü­leti elnök akasztotta nyakába az aranymedált. Kezdés előtt piros gerberát kaptak a felnőtt csapat tagjai abban bízva, hogy saját közön­ségük előtt sikerül kiharcolniuk a szakosztály fennnállása óta eddig meg nem élt sikert, az 5. helyet. Nos, a fiúk nem okoztak csa­lódást, a végeredmény igazolta a bizalmat. Azt azért nem lehet elmondani, hogy könnyű mér­kőzés volt, hiszen a csabaiak szemlátomást idegenbeli bra­vúrt forgattak a fejükben, s bármennyire is szeretett volna elhúzni a hazai együttes, Mohá­csiék rendre válaszolni tudtak Kotormán, Golovin Klemán és társaik góljaira. Különösen Mohácsitól kellett tartani, aki nem átallotta az előző találko­zón tizenhatszor (!) megzör­getni a szolnokiak hálóját. Sze­rencsére a „mesterlövészt” Grundmann jól semlegesítette. Szünet után is hullámzott a já­ték, rendre az Olajbányász ve­zetett kisebb, nagyobb különb­séggel, mire a csabaiak némi fá­ziskéséssel ugyan, de általában feleltek. Egészen az 54. percig nyílt mérkőzésnek voltak tanúi a jelenlévők, mígnem a piros­feketék egy utolsó nagy sorozat­tal „leterítették” nemes ellenfe­lüket. ^ Az igen előkelő ötödik he­lyet tehát megszerezte az Olajbányász. Az egész éves kemény munka gyümölcsét „leszüretelni” jó érzés lehet, az idei „termést” azonban nö­velni kellene a-következő baj­nokságban, mert a folyama­tosság és a fejlődés azt kí­vánja. A nagy négyes mögött ötödikként felsorakozni min­den tekintetben nagy fegyver­tény főleg úgy, hogy tavaly még a bentmaradás volt az el­sőszámú feladat. Zsiga Gyula és segítői, valamint játékosai maradandót alkottak a Tisza partján, szép csendben „be­lopták” Szolnokot a magyar kézilabda élmezőnyébe, tehát a rang most már kötelezettsé­gekkel is jár. néder Szombaton a Tungs- ram-Honvéd Dózsa György úti csarnokában játszotta kupa elő­döntő mérkőzését a Rezák le­génység. Szolnoki Olajbányász - ZTE-Heraklith 87-68 (45-34) Budapest, 700 n., v.: dr. Gen- csev, Váradi Olajbányász: Hosszú 20/9, Stan 14, Horváth 10/3, Tóth A. 21/15, Ivkovics 16. Csere: Berkics 4, Góbi 2, Mérész, Takács, Kmézic. Edző: Rezák László. ZTE: McKay 18, Farkas 10, Kovács, Földesi, Bodrogi 12/3. Csere: Polster 8, Kiss 10, Lebegyev 10/3, Török. Edző: Halász István. Kevés néző előtt kezdődött a két vidéki együttes összecsa­pása. Ugyan az első pontokat az egerszegiek szerezték, de a szolnokiaklvkovicsirányításával gyorsan fordítottak. A szerb idegenlégiós remekül szolgálta ki társait, így a félidő végére tekintélyes előnyre tet­tek szert a Tisza-partiak. Fordulás után Tóth Attila két újabb triplájával tovább növelte csapata előnyét. Farkasék ezen a délutánon nem tudtak mit kezdeni a piros-feketékkel, akik szemmel láthatóan nagy kedv­vel, látványosan szórták a kosa­rakat. Rezák edző teljes csere­sorát pályára küldte, ezzel kicsit lélegzethez engedte jutni a zala­iakat, de Takácsék ennek elle­nére sem vallottak szégyent. Két esztendő után ismét a pi­ros-feketék örülhettek a Herak - lith-tal vívott összecsapást kö­vetően. Hosszúék győzelme azt jelentette, vasárnap már a kupá­ért léphettek pályára. Jók: Tóth, Hosszú, Ivkovics, Stan, ill. Bodrogi, Lebegyev Körmend-Hunor - Szol­noki Olajbányász 80-68 (45- 34) Budapest, 500 n., v.: dr. Gen- csev, Váradi Körmend: Camprag 22/3, Cziegler 6, Zsebe 8/3, Klisura 16, Halm 11/3. Csere: Érsek 4, Kardos 13/3, Véha, Szekeres, Molnár. Edző: Földi Sándor. Olajbányász: Hosszú, Stan 11, Horváth 2, Tóth A. 13, Iv­kovics 17. Csere: Mérész 11; Berkics 11, Takács 3, Góbi, Kmézic. Edző: Rezák László. Az előző nap bravúrgyőzel­met aratott körmendieket alapo­san feldobta nem várt sikerük, hatalmas elánnal vetették ma­gukat az olajosok elleni küzde­lembe. Gyorsan elhúztak Zse­béék, hiába próbálkozott időké­réssel Rezák László, nem sike­rült lendületüket megtörni. Hosszúék játéka meg sem köze­lítette szombati teljesítményü­ket, így nem meglepő, hogy vé­gig a vasiak irányították a mér­kőzést. A második játékrészben ugyan egyszer két pontra fel­zárkóztak Ivkovicsék, de ezzel mintha el is lőtték volna puska­porukat. Az egyenlítés elma­radt, Camprag így ismét fazont adhatott a Hunor együttesének, mely a hajrában már nem en­gedte ki kezéből a győzelijiet. Jók: Camprag, Klisura, Kar­dos, ill. Tóth, Mérész, Ivkovics (Tóth) A csabaiak felett aratott győzelem után fáradtan, de annál boldogabban Fotó: Illyés Berkics nem bírt a döntőben Kardossal Életveszélyes sérülés a tatamin A Magyar Honvédség Nemzet­közi Regionális Katonai Judover- senyét rendezték meg szombaton és vasárnap Szolnokon, a Tisza- ligeti Sportcsarnokban. Az előze­tes nevezések ellenére az olasz és a cseh csapat nem érkezett meg, viszont Ausztria legjobb katona cselgáncsosai időben befutottak. Sajnos, a legnagyobb sztárként beharangozott francia Yandzi Darcell - junior világbajnok, fel­nőtt EB-aranyérmes - kisebb sé­rülés miatt lemondta a szereplést. Itt volt azonban a belgák olimpiai ötödik helyezettje, Laats Philip, a románok Európa-bajnoki érmese, Julian Rusu és a magyar együttes színeiben a junior vb III. Illyés Miklós, valamint Csikesz Csaba. Rendkívül sűrű mezőhy jött össze a két középső súlycsoport­ban, a 71 és 78 kilogramban, de a többi csoport tagjai sem panasz­kodhattak gondtalan pünkösdi pihenésre. Az első napon a „ne­héz” fiúk léptek a tatamira, a +95 kg-ban Csikesz visszamérkőzés után a bronzéremért küzdhetett, de ott vereséget szenvedett a belga Pascal Degraaftól. A másik ágon döntőbe jutott és ott leszorí­tással győzött a szolnoki színek­ben induló Csorna Gábor. A ne­hézsúlyú fináléban két magyar legény nézett farkasszemet, Papp József ipont érő válldobása után vehette át jól megérdemelt ara­nyérmét, míg Bartha Zsolt ezzel a vereséggel második lett. Sajnos a 78 kg-osok csatározásaiban már senki nem a délutáni döntőkre koncentrált, ugyanis a selejtezők során olyan baleset történt, mely egyedül álló a sportág történeté­ben. A Repülőtiszti Főiskola cselgáncsosa, Csényi Gábor olyan szerencsétlenül ütközött a német Dirk Holczerrel, hogy csi­golyatörést szenvedett. Súlyos, életveszélyes állapotban, vízá­gyon szállították a Hetényi Kór­házba. Vasárnap talán az egész ren­dezvény legszínvonalasabb mér­kőzését vívta Fónay Zsolt és a román Lucian Préda a középsú- lyúak döntőjében. A magyar fiú higgadtabbnak tűnt, kivárásra játszott, s ez be­jött, hiszen rohamozó ellenfelét kétszer is wazari értékű válldo- bással vitte földre. Bodnár And­rás meglepetésre legyőzte esélye­sebbnek tartott válogatott ellenfe­lét, a Buenos Aires-i junior vi­lágbajnokság bronzérmesét, Ily- lyés Miklóst. Kunyik Zsolt ala­posan megizzadt a francia Las Jean Luc ellen, de nagybelső combdobásai végül aranyérmet értek. Győztesek: Kunyik Zsolt (Magyaro.), Bodnár András (Szolnok), Fónay Zsolt (Ma­gyaro.), Üde Neer (Hollandia), Vinczenzi Carabetta (Fran- ciao.), Papp József (Magyaro.), Csorna Gábor (Szolnok). A csapatversenyben a ma­gyar válogatott végzett az élen, megelőzve románia és a házi­gazda szolnoki együttest. A francia gárda meglepetésre csak a negyedik helyen végzett. (Géléi) Orvosi vélemény Mint tudósításunkban kö­zöltük, a Szolnoki Repülő- tiszti Főiskola HSE cselgán­csosa, Csényi Gábor a szom­bat délelőtti selejtezőben a német Dirk Holczerrel vívott küzdelemben súlyos, életve­szélyes sérülést szenvedett. A mérkőzésen jelenlévő dr. Bo­ros Ferenc azonnal a balese­tet szenvedett fiatalember se­gítségére sietett, ám az első­segélynyújtáson, a mentősök kihívásán kívül a helyszínen mást nem tehetett. A részle­tekről Csényi Gábor kórházba szállítása után számolt be.- Körülbelül tíz másodperc lehetett hátra, mikor a szol­noki versenyző mindent egy lapra feltéve, lábra támadás­sal próbálkozott. Holczer, hogy kivédje az attackot, szin­tén előredőlt. A két lendület­ben lévő test hatalmas erővel fejjel ütközött egymásnak. Sajnos Csényi egy egész picit feljebb tartotta a fejét, így nem esett egyvonalba gerinc­oszlopával az ütés. A kórházba szállítás után kiderült, a hatodik csigolya el­törött, elcsúszott helyéről. Amint a földre esett Csényi, azonnal látszott, hogy súlyos az állapota, magatehetetlenül rángatózott a tatamin. Rögtön mentőt hívatott az ügyeletes orvos, a gerincsérülésekkor szokásos vízágyra helyeztette, és a Hetényi Géza Kórházba szállíttatta. Mivel honvéd sportegyesü­let versenyzőjéről van szó, a vezetők azon nyomban felvet­ték a kapcsolatot a budapesti katonai kórházzal, ahol ter­mészetesen készek lettek volna fogadni a sérültet. Mi­vel időközben a keze és a lába zsibbadni kezdett a fiatalem­bernek, a szolnoki orvosok at­tól félve, hogy rosszabbodik állapota, nem javasolták a he­likopteres szállítást. Fejénél fogva „húzatni” kezdték, ezál­tal megszűnt a zsibbadás, vi­szont nagy fájdalmai lettek. Vasárnap a beteg testvéré­től, a Csényi Jánostól érdek­lődtünk Gábor állapota felől. Ma reggel az orvosi konzí­lium - a beteg beleegyezésé­vel - a helyi műtét mellett döntött. A csípőcsontból egy darabot kioperáltak, s ezt ül­tették az eltört csigolyaív he­lyére. Közel hat órán keresz­tül feküdt öcsém a műtőaszta­lon. Az orvosok szerint tipiku­san autóbaleseteknél előfor­duló sérülést kellett ellátniuk. Hátulról való ütközéseknél törik el a hatodik csigolya. Ha minden jól megy, egy esz­tendő a felépülés ideje. Ez azt jelenti, sportpályafutása ezzel befejeződött, de remélhetően semmiféle maradandó nyoma nem lesz sérülésének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom