Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-05 / 129. szám
1993. június 5., szombat 13 Jász-Kun Kakas Biznisz a határon A vörös higany meséje Örökzöld téma Romániában az üzletelés, csencselés. Aki nem ért hozzá, az szerencsétlen, munkája által szegénységre kárhoztatott, a társadalom kitaszítottja. Aki viszont nagy és komoly tételekben játssza, annak minden esélye megadatik a megdicsőülésre. A román-magyar határnál ártatlanul ücsörögtem az autósorban, miközben véletlenül megütötte a fülemet a „hatalmasok” alábbi szóváltása:- Minek sietsz, haver? Úgyis ugyanabban a ruhában temetnek el.- Jó, jó, de te már fél éve nem dolgozol. Könnyű neked. Akkor tankolsz és mész át, amikor jólesik.- No, no, már nagyon unom a menést! Sajnos nincs nyugati ismerősöm, és csak kínlódom, a francba. Már tíz kályhát átvittem, most viszont megtudtam egy sokkal úribb és pénzesebb fogást.- Mit, te?- Magyarban ötvenezer márkát adnak egy kiló vörös higanyért. Ha tizenötöt adsz annak, aki szerzi, tízet pedig letejelsz a vámosnak, hogy átvigyen, akkor is marad bőven. Pár kilót, ha átviszel, már vehetsz egy jó teherautót, nekiállsz privatizálni, és még mindig marad.- Ja, erről már hallottam. Egyet elkaptak a törökök felé, és jól falhoz állították. Mutatta a tévé is. Biztosan jó sokat kap.-Mert hülye volt! Én nem merném eldugni, akármilyen kicsi. Az egyik pasi oroszból hozta karácsonyfába rejtve, de ráfázott. Sokkal egyszerűbb, ha a vámos beül mellém, baloldali sávon megelőzzük a sort, a biztonság kedvéért benéz, hogy van-e kontroll, aztán irány át Magyarba. Ott már nincs gond. Megiszunk egy sort a nonstopban, leadom gázsit, és minden ment, mint a karikacsapás.- És ráállnák?- Mi az, hogy! Amikor a gázkályhát vittem át, maga a román vámos kérdezte meg, hogy nem tudok-e valami jó pénzszerzési lehetőséget. Dehogy nem! - válaszoltam. Vörös higany? - kérdezte bátortalanul. Már meg is egyeztünk, hogyha szerzek...- Na és?- Egy német harminc kilót vitt el előlem, és azóta nem sikerült szereznem, pedig milyen régóta keresem. Már három helyet tudok, ahol el lehet adni, az egyik százszázalékos. Csak arra kell ügyelni, hogy eredeti csomagolásban legyen: ólom tégely ben, felirattal. Kábítószert csinálnak belőle. Na, és persze, vörös higany legyen, ne fehér.- Rendben, ha hallok valamit, majd szólok, van némi kapcsolatom a vegyikombinátban, hátha kilopnak legalább egy kilónyit. ...Eddig a lefülelt szöveg. Azóta történtek némi határintézkedések, de ezek főleg arra szolgálnak, hogy a magamfajta ember hallótávolságon kívülre kerüljön. Úgyhogy, a folytatásról már nem tudok beszámolni. Ábrám Zoltán Tréfás kislexikon ATOMERŐMŰ: Biztonsági okból célszerű körülvenni deszkapalánkkal. BÚVÁR KUND: Ő ismerte fel elsőként, hogy mindent meg lehet fúrni. BOTOND. Az ő hőstette óta mindenki nyitott kapukat dönget. FŰ. A hét egyre több napján nem nő. GÁZIMPORT. Jön, nem jön, szeret, nem szeret, szívből, igazán . . . KÖRNYEZETVÉDELEM. Tíz centivel vastagabb földréteg az elásott mérgeken. KÚT. Legszebb terveink gyűjtőhelye, de szerencsére mi még nem estünk bele. MONDÓKA. „Jövőre már jobb lesz, jövőre már jobb lesz... NYÚL. Egyetlen biztos pont az életünkben: ő sose fog visz- szalőni. VILÁGKIÁLLÍTÁS. Minél közelebb megyünk hozzá, annál kisebbnek látszik. VONZÓ NŐ. Körkörösen hódít. ZÁPTOJÁS. Sok országban a társadalmi közhangulat kifejezője. ZENEKAR. Egy jól összeszokott együttes, amelynek tagjait a karmester hadonászása se tudja kizökkenteni. ZSÚFOLT PROGRAM. Mindenkinek mindig máshol kellene lennie, mint ahol van. K.S.- Erőt kell mutatnunk, öregem! Puszit a pénzügyminiszternek! Bölcsességtár Az elbizakodottsági verseny győztese mondja: „Nem lehet mindenki a legjobb, de én az vagyok." + Vannak, akiknek a végkielégítés jelenti az első nagy sikerélményt. + Annak elősegítésére, hogy mindenki megtalálja az Európába vezető utat, tízmillió iránytűt osztanak szét a lakosságnak.- Pszt! Errol nem beszélünk! • AZTÁN JÓL FIGYELJEN TIZEDES, MERT A TETTES MINDIG VISSZATÉR A TETT SZÍNHELYÉRE
