Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-05 / 129. szám

1993. június 5., szombat 11 Jász-Kun Kakas Jelcin kórlapja Titkosszolgálatok az orosz elnök betegségéről találgatnak Németország legnagyobb példányszámú vasárnapi lapja, a Bild am Sonntag nyugati tit­kosszolgálatokra hivatkozva úgy tudja, hogy Borisz jelcin orosz elnök egészségi állapota nemrég kissé megrendült. Az utolsó pillanatban mondott le tervbe vett programokat, s me­netrenden kívülinek mondanak egy szabadságot is, amit távol Moszkvától töltött. A 62 éves politikus kórlapja nem üres. Egy fiatalkori, lábon kihor­dott gyulladásos megbetegedés következményeképp szívbaja van. . i(| í;I'j 1987 végén volt az első., in­farktusa, akkor, amikor felmen­tették a moszkvai pártbizottság első titkári tisztségéből. A Le- nin-hegyen lévő káderkórház­ban kezelték, és azóta is erős szívgyógyszereket szed. 1990 márciusában ismét a szí­véhez kap, és összeesik: az or­vosok a „prisztup” szót használ­ják diagnózisként, ami szívro­hamot, infarktust egyaránt je­lent. 1990 augusztus 17-én súlyos kollapszusa volt (keringési za­var következtében hirtelen be­álló általános gyengeség, áju­lás), ezt azonban az aggódó ud­vartartás elhallgatta. 1991 szeptemberében - nem kis izgalmak után, gondoljunk csak a puccs leverésében ját­szott szerepére - megint rakon- cátlankodik a szíve: lemondja fontos parlamenti beszédét, a Hegyi Karabahba tervezett uta­zását. A , tyapnaijik.,, „pris/.tupQt” S/ocsiii.'egyik .szanatóriumában heveri ki. Hirtelen fejfájások is gyötrik, erős fájdalomcsillapí­tókat szed. Napi négy órai alvá­sát erős altatókkal tudja biztosí­tani, reggelre élénkítőszereket szed. Alkoholt az utóbbi időben nemigen fogyaszt. Jelcin egyébként többször meg is sebesült. Fiatalkorában egy hadiraktá- ból elcsent kézigránáttal ját­szott: a lövedék felrobbant, és leszakította bal kezének két uj­ját. Diákköri sportszenvedélye, a kosárlabda hátgerincsérülést okozott, aminek porckorong­sérv lett a következménye. Ez annyira elhatalmasodott, hogy Jelcint 1990 májusában, Spa­nyolországba érkezésekor meg kellett operálni. Jelcin kínjában is tréfálkozott Barcelonában az orvosokkal: „Műtsenek csak meg nyu­godtan. Nem venné ki jól ma­gát, ha a Szovjetunió leendő ,eU i nőké béna lábbal csoszogná ide-oda.” Az operáció sikerült. S bár Jelcin nem lett a Szovjetunió elnöke, de vitathatatlanul első embere a Kremlnek. S nem ő, hanem a Szovjetunió bénult meg. De ez már másik kórlap. (Ferenczy Europress) Kizárólag Most már kizárólag önma­gam vagyok a saját a családom­ban. És ezt tessék szó szerint ér­teni. Kizártam ugyanis mindenkit, aki a centrumtól - azaz tőlem - jobbra vagy balra okvetetlenke- dett. Egyiket-másikat már ko­rábban is szívesen kizártam volna, de nem akartam kitere­getni a család szennyesét. Mégis, mit szóltak volna a falu­ban. Dehát én ugyan hiába papol­tam nekik! Úgy, hogy ma éjjel úgy döntöttem: mindenkit kizá­rok. Legelőször a feleségemet! Éreztem én már korábban is, de most már kimondom: nem volt ez egy jó házasság. Foly- ton-folyvást hülyeségeket be­szélt, ráadásul sokszor le is írta. Rólam is, a szomszédokról is, olykor még olyanokról is, akik nem is szomszédok. Alig győz­tem sokszor magyarázni, hogy ne törődjenek vele, az csak az írói munkásságának a része (a feleségem egyébként író: ő írja össze a helyi egyházközséghez tartozókat évente, aki szerinte nem oda tartozik, azokat na­ponta). Azt sem szeretem, hogy túl­zottan anyagias: állandóan zse­beimen csurkál - akarom mon­dani: turkál -, azt mondja, va­lami útrtrkell neki a pénz. Nem, nem utazni akar, hanem utat építeni. De miért a falun kö­vük?! És miért állítja, ogy egye­dül ez az út lesz magyar'?! De a pohár csak most telt be. Barát­sági és együttműködési szerző­dést írtam alá a házunktól északkeletre lakó szomszédasz- szonyunkkal (rendkívül szimpa­tikus menyecske, bár egy kissé nagy darab). Hát ezt már nem vette be a gyomra! A családi ta­nács előtt a család érdekeinek kiárusításával vádolt meg. De ebből meg nekem van elegem, ^ezennel vége! Fel is út, le is út (ha magyar. Jut nem)! Kizártam az anyósomat is! Képzeljék, vagy két éve a gye­rekek tökkopaszra nyíratkoztak és azóta rendszeresen verik a fa­lubeli cigánygyerekeket. Sőt, most már másokat is, akik más faluból véletlenül erre téved­nek. A jó múltkor meg a pol­gármester urat kiabálták le a fa­lugyűlésen. És az én anyósom mit csinál: védelmébe veszi őket! Engem meg blamái, alig győzök magyarázkodni, ha át­megyek valamelyik szomszéd faluba. Egyik sógorom sem marad­hat a családban! Kizártam mind a kettőt! Az egyik nyitott a fa­luban egy új piacot, de bár ol­csóbb volt a másiknál, mégsem vált be, mert folyton összema­rakodtak a kofák. Az én sógo­rom is állandóan ott hőzöngött, a múltkor még rendőrökkel is majdnem összeverekedett, ami­kor be akarták zárni a piacot. Nohát, ez is csak engem bla­mái! A másik meg olyanba pofá­zik bele, amihez semmi köze: úgy alakult, hogy privatizálni kellett a család disznóólját. Meg is történt, na de erre mit kezd el híresztelni a falu székében - hosszában az én kedves másik sógorom'?! Hogy a vevőé lett az a jó ól és vele a haszon, ami ne­künk maradt, az meg csak a trá­gya. Hát az ilyen akar megma­radni a családon belül?! Ez már így nem mehetett to­vább, az biztos, csak hát az a gond, hogy ügyelni kell az egyensúlyra is. Hazafele a kocsmából arra én mindig na­gyon szoktam ügyelni, de ha ve­lem van az apósom meg a ve- jem is, akkor ez ritkán sikerül, mert hármasban többet iszunk, így hát sajnos őket is ki kellett zárjam, pedig ők tényleg liberá­lisak voltak irányomban, min­dig hűségesen megszavazták a családi tanácsban a kocsmacélú pótköltségvetés elfogadására tett indítványaimat. Persze a belső béke miatt mégis csak jobb lesz így, mert az öreg pél­dául állandóan veszekedett az anyósommal, sőt két-három li­ter bor után még a feleségemet is le akarta pofozni a (magyar) útról. Most az állandó perpatvar megszűnik - lehet, hogy a kocsma és a vígasság is. Dehát valamit valamiért. Most itt állok, egymagám, a centrumban. Amíg családtag­jaim a családon belül voltak, gyakran én voltam magamon kívül. De most már egyedül én mondom meg, mit kell tenniük, mi a a rossz, mi a jó. KIZÁRÓLAG. Sz. P. — Mondja Olhrér, moffotoWnok taléi|a, ka Uyoa rubábaa fo­gadom ax adóatlaaé* urakat? Ml? Ez uakad ország? Miért nőm lalwt nofcom Ü^osrcotTO rnMc péKttrcáiníf f||g| ^SSUXlNTfB HllVIIC v- LOter A íYHjor íAiécf) * GYÓNQY KÁLMÁN MM JELFNSZKY LÁSZLÓ LEHOCZKJ KÁROLY, RAU TIBOR A HÁZIASSZONY FÉL 10-KOR ÉB- RESZTGETI A szolgAlólAnyt. — Ml VAN magAval bözsi? NEMES ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom