Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-04 / 128. szám
6 Az Új Néplap Tiszaburán 1993. június 4., péntek Szekeres János tősgyökeres tiszaburainak számít. 1971 óta dolgozik a közigazgatásban. 1975 és ’83 között vb- titkár volt, majd ö töltötte be utolsónak a tanácselnöki funkciót. A rendszerváltás után polgármesterré választották. Vele együtt kerestem a válaszokat a falu helyzetének bemutatásakor felmerült kérdésekre. Búra alatt Tiszabura Halmozottan hátrányos helyzetben — Döntő többségük cigány — A munkaképes korosztály 60 százaléka a létminimumalatt él — A kiútkeresés kálváriái Az oldalpárt írta: Percze Miklós Fotó: Nagy Zsolt 1. stáció Igyekeztünk a „A legfontosabb kérdésnek azt tartottuk, hogy befejezzük a már elkezdett infrastrukturális beruházásokat. Szerencsénkre a falu intézményrendszere már ’90-re elkészült: volt iskolánk, ABC-nk, orvosi rendelőnk, óvodánk, gyógyszertárunk, postánk, kultúrházunk, takarékpénztárunk... Ma már az intézmények működőképességének fenntartása is gondot okoz. Nagyon sok kényszerű takarékossági intézkedést kellett megtennünk" — mondja a polgármester, majd tovább beszél a gondokról. Nem panaszkodik, csak a tényekettárja föl. 3. stáció Ki alszik itt nyugodtan? „A ,90-ben alakult testület - a kezdeti botladozások után - mára már összerázódott. Szerencsére itt Burán nem jellemzőek a politikai csatározások, pártviszályok. Egy politika van érvényben: a Községért munkálkodni. Ráfér a falura. Csak az a kérdés mihez elég az erőnk. Mit tudunk tenni. A polgár- mesterek II. Országos találkozóján mondtam a következőt: Két „H”-s településből lassan négy „H”-s település lettünk: Hatványozottan és halmozottan hátrányos helyzetű falu. Itt többen azért nem alszanak, hogy védjék az értékeiket. A másik felet az alkalom kivárása készteti ébrenlétre. Aki pedig alszanak este, azoknak már nincs mire vigyáznia. A munkaképes lakosság 60 százaléka jövedelem nélküli. Többségük cigány. A létminimum alatt kísérleteznek a túléléssel. Az az igazság, hogy tehetetlenek vagyunk. Három év alatt semmilyen beruházásba nem tudtunk kezdeni. A munkahelyteremtő beruházás pedig egyenesen reménytelennek tűnik. 4. stáció A hitelfelvétel egyenlő az öngyilkossággal 1992-ig csupán a Matáv- programot fejeztük be. Ennek köszönhetően 144 új, távhívásra alkalmas telefonkészülék van a községben. 1993-ig csupán a beruházások előkészítésével és tervezésével tudtunk foglalkozni. Lényegében ez fejeződött be a szennyvíz és a gáz vonatkozásában. A kivitelezés csak jövőre indul. De azt is csak pályázati rendszerben és állami támogatással tudjuk megvalósítani. Legnagyobb gondunk azonban a katasztrofális szociális helyzet. 5. stáció A szociális alap talán őszig kitart Év végére 180 felett lesz a szociális ellátásra szorulók száma. Megközelítőleg 5 millió forint hiányzik ebből a keretből. Korábban háromszázan jártak el ingázni a faluból. Többségük ma itthon van, munka nélkül. 90 százalékuk cigány. Az elégedetlenséggel együtt nő a feszültség. A szociális alapunk talán őszig elég lesz. Munkát csak a mezőgazdaság tud adni. Az ipart itt a 10-15 főt foglalkoztató varroda jelenti. Ezek után jogosan vethetem fel a közrend, közbiztonság kérdését. 6. stáció A nyomor vámszedői Több írásos anyag van a polgármesteri hivatalban. Magyarul fogalmazva: konkrét feljelentésekről van szó. Ismeretes, hogy több személy, - finoman fogalmazva is - uzsorakamattal kölcsönöz a rászorulóknak. Ismeretes, de bizonyíték nincs, mert a megállapodások nagyon is „körmönfont” formában köttetnek meg. Dehogyis szerepelne azokban a kamattétel! Csupán a visszafizetendő pénzösszegről van szó. A cigány lakosság körében igen népszerű az „ínség bankja”. Több embernek megélhetési forrást jelent ez az üzletág. Még sincs terhelő tanú. Keresem a választ. Miért? Több triviális megoldást találhatunk azonnal: egy azonban nagyon valószínű:- A segélyen, családi pótlékon, munkanélküli járadékon élő cigányoknak semmilyen lehetősége nincs hivatalos kölcsönök felvételére. Mit tehet szegény? Kölcsönkér. Ha kell uzsorakamatra, mert ez jelenti számára a túlélést. így aztán fi- zetéstől-fizetésig görgeti maga előtt az adósságot. Néha a kölcsönből jól lehet lakni, egy kis itallal el lehet felejteni a nyomort. Ok biztos, hogy nem mondanak rosszat a hitelezőkre, mert saját maguktól zárják el az életteret. így a normális élet lehetősége nagyon távolra kerül tőlük. Talán már nem is vágynak rá! Gyanítom azonban, hogy a hitelezők feje felett nem ázik be a tető, s alatta sem laknak tizennégyen. Nagyon furcsa mégis számomra, hogy a nagytöbbség hálát ad az úrnak, hogy hó elején hozzájuk fordulhatnak. Máról-holnapra, jobb mint koldulva - jut eszembe az eset kapcsán. Vagy máshogy nem lehetne rajtuk segíteni? Talán akkor a nyomor vámszedői állástalanná válnának a cigánysoron. Felzárkóztatás - esély- egyenlőség? Tiszaburán senki nem titkolja, hogy az általános iskolában tanuló gyerekek nagy része cigány. így van ez a nyolcadik osztályban is. A gyerekeknek 14-15 éves korban itt is van elképzelése a jövőről. Az első siker, illetve kudarc ebben a korban éri őket. Van akinek sikerül, van akinek nem, mármint a felvételi. Ez inspirált, amikor ez a riport elkészült. Az már hosszabb vizsgálódás tárgyát képezhetné, hogy a sikeroldal alanyai 4-5 tagú családból tervezhetik tovább jövőjüket, míg a felvételiken elutasítottak a na- gyon-nagycsaládos kategóriába tartoznak. Sajnos, erre a szociográfiai mintavételre Burán nagyon jó lehetőség nyílik. 2. stáció Kerékpárok rendszámmal; szigorúan védett zártkertek- Tiszaburán a tyúk- és kerékpárlopások vezetik a bűnügyi „toplistát”. - Ott- jártamkor az „egyenruhás hírnök” éppen azt közölte, hogy az éjjel egy nyugdíjast 25 szárnyassal rövidítettek meg.- Hiába számozzuk a kerékpárokat, látjuk el őket szabályos forgalmi engedélyekkel. Egy idő után ez ellen is létrejöttek az elhárító praktikák. Hatósági rendelettel védjük a zártkerteket. A lakosság érzi, hogy romlott a köz- biztonság. Ezért hoztuk létre a polgárőrséget is. 20 fő állandóan mozgósítható, de kellene legalább 50 ember. Jelenleg egy rendőr dolgozik a faluban. Elkelne több is, mert az egyenruhát még tisztelik az emberek.
