Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-01 / 125. szám

1993. június 1., kedd Gazdaság-munkavállalóknak 5 Pénzügyi gondok a munkaügyi központnál A legutóbbi megyei közgyű­lésen szó esett a Munkaügyi Központ pénzügyi helyzetéről. Mire elég és mire nem elég a pénz. Megnövekedtek a felada­tok, a keretösszegek ennek ara­nyában azonban maradtak a ta­valyiak. Vajon tényleg oly si­ralmas a kép? Erről beszélget­tünk a központ igazgatójával, Miskó Istvánnéval.- Milyen pénzügyi forrásaik vannak?- A költségvetésünk három részből tevődik össze. Egyik a működési költségkeret, míg a másik a foglalkoztatás elősegí­tését a munkanélküliség meg­előzését szolgáljam harmadik pedig a szolidaritási alap. Ebből finanszírozzuk a járadékfize­tést. Mindhárom teljesen külön kezelendő.- Ez azt jelenti, hogy a mun­kanélküliség aktív kezelésére, feladatainak végrehajtására - annak finanszírozására - a fog­lalkoztatási alap szolgál. A má­sik alapból a szervezet működé­sét finanszírozzák.- Igen, azonban mindkettő kevés. Megnövekedtek a felada­tok, hiszen a munkanélküliség sem csökkent. De maradjunk egyelőre a működési költségnél. Enne"k összegét országosan ál­lapítják meg, majd az OMK végzi el a regionális szétosztást. Fejlesztésre kevés pénz áll ren­delkezésre, minimális lesz az idén. Ennek oka. hogy már or­szágos szinten alacsonyan álla­pították meg a költségkeretet. Ide tartozik' az elhelyezésünk megoldása is. Épületeket kel­lene vásárolni, azokat fenntar­tani. Erre kevés a pénz! Példá­nak mondom a martfűi kiren­deltséget, ahol csak bérlet útján tudtuk biztosítani a helyet, de Jászapátin is elég, mostohák a körülmények. Arról nem is be­szélve, hogy a megyei központ is több épületben kapott elhe­lyezést.- Úgy tudom a megyei fog­lalkoztatási alapból vontak el pénzt.- Igen, legnagyobb sajnála­tunkra, hiszen az összeg már szerződéssel le volt kötve. A ta­valyi évről áthozott maradvá­nyunk 1/12-ed részét megha­ladó összeget teljesen megvon­ták. Erre az évre 475 millió fo­rint áll rendelkezésünkre a munkanélküliség kezelésére.- Konkrétan mire használják fel ezt a pénzt?- Tételesen felsorolva a kö­vetkezőkre: munkahelyterem­tésre, képzésre, átképzésre, közhasznú munka támogatá­sára, tartós munkanélküli és részmunkaidős foglalkoztatásá­nak támogatására, korenged­ményes nyugdíjazás és vállal­kozóvá válás támogatására.- Működik egy Job klub, melynek szerepe az elhelyezke­dés, a munkahelykeresés aktív támogatása, elősegítése. Milyen eredményei vannak?- Nagyon pozitívak, hiszen 60-65 százalékos a tréninget el­végzők elhelyezkedési muta­tója. Mivel Job klub csak Szol­nokon működik, szeretnénk a kisebb településeket is bevonni. Ehhez belső képzés keretében felkészítettünk kirendeltségi kollégákat, egy rövidített prog­ram beindítására.- Úgylátom, már nem a jára­dék osztás van előtérben.- Az első időszakban oly nagymértékű volt a munkanél­küliek számának növekedése, hogy másra alig jutott anyagi erőnk. Mára viszont a munka- nélküliség aktív kezelése került előtérbe, ezt kívánjuk tovább erősíteni. így az Országos Fog­lalkoztatási Alapítványhoz nemrég benyújtott mezőgazda- sági pályázatunkkal 60 millió forinthoz jutunk, az e területen lévő munkahelyek megőrzésé­nek támogatására. A három kiemelt rétegprog­ramunk a tartósan munkanélkü­liek, a pályakezdő fiatalok és a cigány kisebbség foglalkoztatá­sát segíti majd, azonban végre­hajtásához finanszírozási gond­jaink vannak. Nem rózsaszín a jövőbeli kilátásunk, de megte­szünk minden tőlünk telhetőt.- Köszönöm a beszélgetést!-ez­Álláskeresési technikákat oktatnak Szinte naponta változó gaz­dasági környezetünkben egyet­len szervezet sem engedheti meg magának, hogy ne próbál­jon meg rugalmasan alkalmaz­kodni a változásokhooz. Nincs ez másképp a munkaügyi szer­vezetnél sem, ahol a munkanél­küli ellátás minőségi javítása napjaink legfontosabb feladata. Mit jelent ez? A hatósági alaptevékenység mellett, olyan szolgáltatások kifejlesztését, melyek komplex módon segít­hetik elő, hogy a munkaerőpiaci versenyben az álláskeresők és az álláslehetőségek találkozza­nak. E szolgáltatáshoz a megyei munkaügyi szervezet szakem­bergárdájának felkészítése megkezdődött. A felkészítés so­rán nagy hangsúlyt kap a ré­tegspecifikus munkaerőközvetí­tés. Erre azért van szükség, mert a rendkívül heterogén összeté­telű munkanélküliek között vannak fokozottan hátrányos helyzetű rétegek, akiknek mun­kába állítása az általánostól el­térő, speciális gondoskodást igényel. Itt vannak például a minden munkatapasztalatot 4 nélkülöző pályakezdő munka- nélküliek. Ok - az iskola védett közegéből kikerülve - életükben először találják szembe magu­kat az álláskeresés nehézségei­vel. Az ehhez szükséges „tech­nikákra” meg kell őket tanítani, hogy legalább e tekinteben ne szenvedjenek hátrányt a mun­kaerőpiacon a gyakorlott szak­emberekkel szemben. Mindezeket a körülményeket mérlegelve, a munkaügyi köz­pont kirendeltségein a jelenleg már működő szolgáltatások mellett újabb bevezetésére kerül sor. Az erre kiválasztott és bel­sőképzésen felkészített dolgo­zók álláskeresési technikákat oktatnak, rövidített, kétnapos program keretében, mindig a csoport összetételéhez igazítva a témaköröket. A törökszentmiklósi kiren­deltségen például a napokban 17-18 éves pályakezdő fiúk és lányok gyűltek össze, hogy a bemutatkozás, önéletrajzírás, a munkáltatóval való telefonos kapcsolatfelvétel különböző technikáit elsajátítsák. A fel­adat, nemcsak a fiataloknak, hanem a kirendeltségvezető ügyintézőjének, Batáné Kur- csinka Ilonának és közvetítőjé­nek, Pozderka Ferencné, Mari­kának is újszerű volt, hiszen tréningvezetőként most debütál­tak. Szerencsére első perctől kezdve sikerült felkelteniük a fiatalok érdeklődését, s alig másfél óra alatt eljuttatták a csoportot oda, hogy valameny- nyien felszabadultan, őszintén vettek részt a különböző hely­zetgyakorlatokban, melyeket videón rögzítettek. A visszané­zett anyagot aztán közösen ele­mezték, korrigálták, nem kis de­rültség közepette. De hát ez is volt a cél, hogy játékos formá­ban, szinte észrevételenül sajá­títsák el a legsikeresebb álláske­resési módszereket. Az álláskeresési tréningek valamennyi munkanélküli szá­mára a kirendeltségeken igény szerint, folyamatosan szerve­ződnek. A pályakezdők eseté­ben erre annál is nagyobb szük­ség van, mivel előzetes felmé­réseink szerint 1993-ban keve­sebb munkáltató tervezi pálya­kezdő fiatal alkalmazását, mint az előző esztendőben. Ebben az évben előreláthatóan több felső­fokú végzettségű pályakezdőre lesz szükség, viszont a közép­fokú szellemi létszámigény je­lentős csökkenése várható. Kálmán A jászberényi munkaügyi hivatalban Bővítik a szolgáltatásokat A megyei munkaügyi köz­pont ügyfelei egyre fogyatkoz­nak. Mind többen kerülnek ki a munkanélküli-járadék folyósí­tásából, s ezzel a munkaügyi központtal való „kapcsolatuk” is megszakad. Erre azonban va­lószínűleg nem kerül sor - tud­tuk meg a jászberényi kirendelt­ségen. Mivel év végére várható rob­banásszerűen a tömeg megjele­nése polgármesteri hivatalok­ban - ahol nincsenek felké­szülve a munkanélküliekkel való foglalkozásra - a megol­dást már most keresik. Valószí­nűleg más színű könyvecskét kapnak azok, akiknek lejárt az ellátás, de a havi regisztálás, s velük való foglalkozás a mun­kaügyi központok feladata ma­rad. Új szolgáltatásokkal próbál­nak segíteni az állástalan embe­reknek abban, hogy megtalálják a nekik megfelelő munkahelyet. Egyik ilyen lesz, amelyet a jövő héten kezdenek, az álláskeresési technikák elsajátítását segíti. Például önéletrajzot írnak, be­mutatkoznak, telefonálnak, kü­lönböző kapcsolatteremtési szi­tuációkban sajátítják el a helyes magatartást, és még sorolhat­nánk. Ezek a foglalkozások kis csoportokban történnek, szak­emberek irányításával. Hasonlóan kiscsoportos módszerrel igyekeznek segíteni a munkanélküli lét lelki terhei­nek cipelésében. Külön foglal­koznak a családos anyákkal, vagy a fiatalokkal. Itt az önis­mereten, a pályaorientáción van a hangsúly. Szintén külön cso­portot képeznek a tartósan munkanélküli, szakképzetlen és idős ügyfelek. A munkaügyi központban folytatódik a kezdő vállalkozóknak szervezett in­gyenes tanácsadás, ez jogi, pénzügyi, adózási területet érint. Előadásokat szerveznek a főhivatású anyaságról. Népsze­rűek a munkáltatók részére szervezett, most már rendsze­ressé váló tanácskozás. Itt a kedvező foglalkoztatási feltéte­lekről a nyári munkavégzéshez, közhasznú alkalmazáshoz kap­ható kedvezényekről tájékoztat­ják a résztvevőket. A munkaügyi központban fo­lyamatosan szervezik az át­képző tanfolyamokat. Kedvelt a számítógépkezelői, a gázkészü­lékszerelői, és az idegennyelvi tanfolyam. Sok lány érdeklődik a rendőrségi munkára előké­szítő kurzus iránt, pedig nagy a követelmény, 3,75 feletti érett­ségi és alapfokú nyelvvizsga szükséges hozzá. A központ egyre inkább arra törekszik, hogy ne hivatalként, egy bürok­ratikus intézményként kezeljék őket. A munkanélkülivé vált emberek problémájának meg­oldására törekszenek sokféle eszközzel. Ehhez maguk is kép­zésben vesznek részt. A Tanító­képző Főiskolán idén már 2 kurzus volt a munkaerőpiacon dolgozó szakemberek felkészí­tésére, tréningjére. K.E. Gondolatébresztő tb-választások Győzelem új kockázatokkal Hárommillió választópolgár járult pénteken az urnákhoz, hogy tb-önkormányzati képvi­selőket válasszon, s ez jó hír minden tisztességesen politi­záló szervezet számára, különö­sen a rendkívüli képviselővá­lasztásokon tapasztalt aggasztó édektelenség után. Igazi ünnep azonban mégis a Magyar Szak- szervezetek Országos Szövet­ségének székházában volt a voksolást követő este.És jólle­het Nagy Sándor főtitkár töb­bízben emlékeztetett rá, hogy ő előre megjósolta az eredményt, az MSZOSZ ilyen arányú győ­zelme a beavatatlan többség számára azonban meglepetés. A hivatalos eredményekből kitetszik, hogy a nyugdíjbiztosí­tási önkormányzat választásain az MSZOSZ Nagy Sándor és Bihari Mihály által vezetett lis­tája több szavazatot gyűjtött (50,1 százalék), mint a többi szakszervezeti tömörülések együttvéve, ami 18 képviselő delegálását teszi lehetővé szá­mára, s az egészségügyi biztosí­tási önkormányzatba is 15 kép­viselőt küldhet a választásokon delegálható harmincból. Mint­hogy az önkormányzatok kép­viselőit a munkaadók és más szervezetek delegálják, egye­lőre semmiképp sem igaz, hogy a tb-önkormányzatok MSZOSZ felügyelet alá kerültek. A politikai versenytársak (és az óvatos szövetségeicesek) első reakciója teljesen egyöntetű volt anélkül, hogy az álláspon­tokat egyeztették volna: a tb-vá- lasztásokat nem szabad a jövő évi parlamenti választások va­lamiféle próbájának vagy elő­képének tekinteni. Maga Nagy Sándor főtitkár is azt nyilat­kozta, hogy a 38 százalékos részvételi arányt nagyobb si­kernek tekinti, mint az MSZOSZ fölényét. Mindazo­náltal a győzelem estéjén és an­nak első hevében mást is mon­dott a sajtó képviselőinek: -Holnaptól kezdve nem lehet ugyanazt a politikát folytatni a szakszervezetekkel kapcsolat­ban, mint eddig. Ez a voksolás, - folytatta - népszavazásnak is tekinthető, mely megerősítette az MSZOSZ-t pozícióiban. Az MSZOSZ vezetőjének op­timizmusát közvetve a másik fél is visszaigazolta: a szombati or­szágos lapok közül egyedül az Új Magyarország tartózkodott attól, hogy megnevezze a tb-vá­lasztások győztesét, a televízió legfontosabb politikai műsora, a Pálfy G. István vezette „A hét” vasárnap öt percet szentelt az esemény méltatásának (előtte tíz percig Antall József három évvel ezelőtti, miniszterelnöki székfoglalójából idézett), de ez- idő alatt sem derült ki, hogy a választási eredményeknek bár­miféle politikai vonatkozása lenne. Csak az MDF szóvivője jegyzett meg annyit, hogy a vá­lasztásoknak volt „némi politi­kai töltete”. Ha a vezető koalíciós párt némileg találva érezte magát a pénteki voksolás eredménye ál­tal, ugyanez elmondható a ve­zető ellenzéki pártról is, mely­nek vezetője, Pető Iván a Va­sárnapi Hírek hasábjain egyet­len körülményt tartott kieme­lésre érdemesnek. Mint mon­dotta, a tb-választásokból nem szabad következtetéseket le­vonni arra vonatkozólag, mi­lyen politikai erőket támogat­nak majd a szavazók az 1994-es választásokon. Ebben minden párt egyetér­tett, bár nem mindegy, ki mennyire igyekszik majd feled­tetni a választási eredményeket. Különös helyzetbe hozta magát a Fidesz azáltal, hogy kezdettől következetesen ellenezte a tb-önkormányzatok felállítását és a választások megrendezését. Most, hogy ez a „keresztbeál­lás” eredménytelennek bizo­nyult, ami bizonyos tekintély­veszteséget mégiscsak jelent a Fidesz számára, Orbán Viktor figyelemreméltó gyorsasággal határozott félfordulatot hajt végre: a Fidesz nem változtat ál­láspontján az önkormányzatok kérdésében - mondja -, ám „újra kell értékelni” viszonyát a bal­oldali szakszervezetekhez. Mi volt az oka a baloldali szakszervezeti tömörülés meg­győző fölényének? Egyes számú tény: a tb-választások résztvevőinek jelentékeny része a nyugdjasok közül került ki, bizonyítandó, hogy a leadott szavazatok többségének szociá­lis töltése volt. Kettes számú tény: a Fidesz ellenpropagan­dája és a kormánypártok tartóz­kodó magatartása a szavazást a baloldal nagy lehetőségévé tette. Az MSZOSZ és a mellette csendestársként szereplő par­lamenti és parlamenten kívüli baloldali erők ezt ki is tudták használni. Hármas számú tény: megmutatkozott a baloldali szakszervezeti vezetőség szer- vezői-tömegmozgatói tapaszta­lata, s anyagi lehetőségeinek vi­szonylagos bősége. Az MSZOSZ szóvivője pár nappal a választások előtt bejelentette, hogy minden megyében színes televíziót és tízezer forintos vá­sárlási utalványt kap az a háro­mezer főnél kevesebb lakosú te­lepülés, ahonnan legtöbben mennek szavazni. A győztesek a modern PR-technikával és a klasszikus szavazatgyűtő esz­közökkel egyformán jól bántak. Most persze ismét a hétköz­napok jönnek, s a látványos győzelem egyszersmind kocká­zatot is jelent. Nagy Sándorék alapvetően azoknak az idős em­bereknek köszönhetik győzel­müket, akiknek megígérték, hogy kiküszöbölik a parlament okozta csorbát, s még az idén kiharcolják az inflációarányos nyugdíjemelést. Voltak más ígéretek is: a 300 milliárdos tb-vagyon átvétele, a női nyug­díjkorhatár emelésének meg­akadályozása, a minimális nyugdíjak megnövelése. A tb-önkormányzatok mindehhez megkapták a mandátumot. De mindez még létrejöttük és a já­tékszabályok véglegesítése előtt történt. És még mielőtt megten­nék a következő lépéseket, fon­tolóra kell venniük azt is, hogy az igazi tét az ország legna­gyobb és legfontosabb szociális ellátó rendszerének életben tar­tása. Atlantic Bokor Pál Vedd (védd) a hazait! Konferencia a magyar iparért A hazai ipar és termékeinek piacon maradása részben a nemzetköz kihívások, részben a kaotikus írott és íratlan szabá­lyozást nélkülöző gyakorlat mi­att egyre nehezebb. A politikai és kormányzati ígéretek ellenére sem tapasztal­ható az irányítás gazdálkodást, vállalkozást, ezen belül a hazai ipari termelést támogató kör­nyezet. Amint a nemrég alakult „Védegylet a Magyar Iparért” elnevezésű nyitott alapítvány is megfogalmazza: „A hazai válla­latok ma akkor is kivonulni kényszerülnek országunk piacá­ról, ha árujuk önmagában ver­senyképes, de nem győzik a kemény reklámkampányok fi­nanszírozását. Ugyanakkor a visszaeső forgalom miatt egyre nőnek az előállítás fajlagos költségei, csírájában sorvad el sok műszaki fejlesztési ered­mény. Visszafordíthatatlanul örvénybe kerülnek eredetileg jó versenyhelyzetben lévő ipará­gak, szakmák, s elérhetetlen áb­ránddá lesz a magyar vállalatok nemzetközi versenyképessége.” Mindezek függvényében egyértelművé válik, hogy a nemzetgazdaság fejlődése szempontjából kulcskérdés a magyar ipar versenyképességé­nek biztosítása a nemzetközi kereskedelemben, elsődlegesen a piaci verseny feltételeinek megteremtése révén. A fentiek alapján merült fel annak gondolata, hogy egy olyan tanácskozás, konferencia összehívására lenne szükség, amely a gazdasági élet szereplői közül a meghatározó szerepet játszó vállalatvezetői és vállal­kozói réteghez tartozó szakem­berek számára lehetőséget te­remt az egymás közötti eszme­cserére, az irányító szférában dolgozókkal a vélemények üt­köztetésére, a konfliktusok fel­oldására és a helyes döntési al­ternatívák kidolgozására. Ezért az Észak-Dunántúli Kereskedelmi és Iparkamara kezdeményezte egy kétnapos konferencia megrendezését (1993. június 14-15. Balatona- liga Club Hotel), amely első­sorban - de nem kizárólagosan - a Kamarához tartozó vállalati vezetők és vállalkozók számára különböző témakörökben bizto­sítja a fenti célok teljesítését. Az emberarcú hivatalért A munkaügyi központok kiren­deltségeinek minden nap óriási emberáradattal kell megbirkóz­niuk. A hivatalok tisztségviselői­nek, főként azoknak, akik az elő­retolt „harcálláspontokon” állo­másoznak, különösen embert pró­báló feladat jutott, hiszen extrém szituációkban is meg kell (kel­lene) őrizniük a nyugalmukat, s legjobb tudásuk szerint segíteni a bajbajutottakon. Extrém helyzetekből pedig bő­ven van, hiszen gondoljunk csak bele: naponta több száz, magát szükségtelennek érző, olykor pszichikailag összeomlott ügyfél kénytelen felkeresni a kirendelt­ségeket. Itt azonban sajnos nem mindig fogadják tárt karokkal az érkezőt. Sőt, hallottam ölyan eset­ről is, ahol az ügyintéző úgy be­szélt az egyik, a társadalom peri­fériájára önhibáján kívül került emberrel, mintha a kutyáját fe­gyelmezné. A minap egy fiatal édesanya elpanaszolta, milyen „ügyfélfo­gadásban" részesült a szolnoki ki- rendeltségen. A lapunkban megje­lent állásajánlatok iránt érdeklő­dött, amikor nem éppen barátsá­gos hangon közölték vele: várjon másfél órát, utána majd megkapja az óhajtott állás „koordinátáit”. Történetünk hősének azonban túl hosszúnak bizonyult a várako­zási idő, már csak azért is, mert kétéves kisfia már néhány perc várakozás után nyugtalanná, ke­zelhetetlenné vált a komor, elke­seredett arcok láttán. S, hogy még bonyolultabb legyen az egyébként sem szívderítő helyzet, az apróság ijedtében a pelenkáját is alaposan megtöltötte. Az anyukának nem maradt más választása, otthagyta a hivatalt, s hazafelé sétálva meg­nyugtatta a magyar gazdaság sötét oldalával először ismerkedő ki­csinyét. L.Z.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom