Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-30 / 150. szám
1993. június 30., szerda Kunsági Extra — Kunhegyes 7 Kérik a földjüket Akadt aki már egész éjjel nem aludt az izgalomtól. Elvégre valaha a parasztember úgy félt az árveréstől, akár a tűztök De ez a mostani, a városi művelődési ház nagytermében valahogyan más. Más ez azért is, hiszen a közel százötven-kétszáz résztvevő már korábban megegyezett egymással abban: hol, melyik tábla említésekor emeli fel a tárcsáját, azaz licitál. Noha a jeles esemény eredetileg reggel kilenckor kezdődött volna, a délelőtt eltelt azzal, hogy bejelentkeztek, azaz igazolták magukat a licitálni akarók. Hozni kellett a kárpótlási határozatot, a személyi igazolványt, azután szükség volt a kárpótlási jegyre, vagy letéti igazolásra is. Délutánba hajlott az idő, amikor a tulajdonképpeni licitálás elkezdődhetett. Ezen a napon mintegy 30 ezer aranykorona, közel másfélezer hektár talált gazdára: az úgynevezett gyócsi oldalon, meg a madarasi határban. Az utóbbi földek a jobbak, de azért akadt jelentkező Gyócsra is. Jobban mondva 155 aranykorona értékű földdarab az istennek se kellett.- Nem csoda, egyik oldalon csatorna övezi, a másikon nyárfaerdő. Legjobb bele bukfencet vetni, mert az a rész azért van, hogy a föld lyukas ne legyen! - így az egyik.- Vaddisznótenyészetre jó, tele van náddal - kontráz a másik. Nem lelt gazdára még egy darabka erdő, viszont a többinek meg lett a tulajdonosa. Felvételeink, rövid írásaink a kétnapos kun- hegyesi árverés néhány epizódját villantják fel, hagyják az utókorra. Talán egyszer majd értékesek lesznek... Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotó: Illyés Csaba Még a felénél sem Nagy István fontos személy, hiszen szaknyelven fogalmazva az árverésnek ő az első számú dirigense, azaz vezetője.- Nagy úr! Háromezertől remekül számol lefelé. Felfelé is?- Bizton állíthatom, igen, ugyanis itt most ötszáz forintért keltek az aranykoronák, de például Tiszafüreden egyért 111 ezer 500-at is adtak. Ennyire ment fel.- Meddig tart általában egy árverés?- Attól függ, hogy a földrendező bizottság hogyan készíti elő az egészet. Nyugodtan leírható: itt gyorsan, mert jól, tisztességesen dolgoztak, egyeztettek. Ilyenkor olajozottadban halad a munka. Ma például 9 körül kezdtük, és fél hatra végzünk. Bizony arra is volt példa, hogy az éjfél köszönött ránk az asztal mellett.- Lesz még sok árverés a megyében?- A felénél sem tartunk, úgy hogy nem unatkozunk.- Volt-e már túlontúl gubancos esetük?- Szűkebb hazánkban hál Istennek még nem. Tudja mit? Lekopogom... Tárcsák a magasban Ügyelni a tisztességre Paksi György mára már Gyuri bácsi lett, hiszen a hatvanharmadikat tapossa. Ő a földrendező bizottság tagja, mégpedig az elszármazottak képviseletében.- Kérem szépen, ez a harmadik, de nem az utolsó árverés Kunhegyesen, és nekem az a feladatom, hogy zökkenőmentesen, tisztességesen follyon az egész.- Mit ért tisztesség alatt?- Az a tapasztalat, hogy állampolgári jogon, akik be akarnak csúszni, nagy értékekkel rendelkeznek. A bonyodalmat az okozza, hogy ők általában az előzetes megbeszéléseken nem voltak jelen, és így felborítanák a korábbi megegyezést.- Ebben az esetben mit tudnának tenni?- A világon semmit, jobban mondva esetleg rábeszélnénk, álljon el a tervétől, licitáljon egy másik területen, táblában, mert az emberek itt már megegyeztek, sőt a sorrendet is megállapították. Ezidáig ki- sebb-nagyobb szerencsével ez még sikerült. Ugyanis a konok kunok akármennyire is nyakasok, mindig megegyeznek egymással. Főleg a kisemberek, és tartják is a szavukat. EJ, TE BUNKOCSKA TE DRÁGA...He gondoljon senki az egykori orosz-szovjet dalra, mert az én köznapi nevem is az kérem szépen. Igaz hivatalosan árverező kalapácsként tartanak nyilván és egy maszek asztalos, Berkó József készített tavaly szeptemberben egy ezresért. Akácfából vagyok, akár az alattam levő tőke, vagy tuskó. Pontosan tudom, a találkozásunkig 214 helyen szerepeltem. Érdekli még valami uram, mert már megint táblákat látok a magasban, és ütnöm kell... Legény bottábor ’93 A városi művelődési központ június 29 - július 8 között mintegy százötven diáknak legénybot nevű alkotótábort rendez a szabadidő központban. A helyből, Kisújszállásról, Kiskunfélegyházáról, Karcagról, Vecsés- ről és Békéscsabáról érkező tanulók három szekcióban foglalkozhatnak a művészetek alapjaival. Az egyikben tevékenykednek a fafaragók, a másikban a népi kismesterségek (kosárfonás, szövés, agyagozás) gyakorlói, a harmadik, az úgynevezett művészeti szekció, ahol a képzőművészetekkel, zenével, színjátszással ismerkedhetnek meg a táborozok. A tíz nap során a résztvevők délelőttönként a saját szekciójukban tevékenykednek, délután egyéni alkotásokat készítenek, de strandolásra, esténként közösségi programokra is nyílik lehetőség. A tábor vendége lesz Czine Mihály irodalomtörténész, Szokolay Sándor zeneszerző, Vájná Katalin karnagy, dr. Szűrös Mátyás, Pozsgay Imre, Für Lajos, dr. Szabó Lajos, dr. Tóth Albert országgyűlési képviselők, valamint Guba Imre a jász íjászok kapitánya. Anyakönyvi hírek Júniusban két aprósággal gyarapodott a lélekszám. Elsején született Koczó Mária (anyja neve: Sallai Mária), ti- zennyolcadikán pedig Botos Lajos (anyja neve: Szécsi Kamilla). Négyen kötöttek házasságot június 5-én, Suszter Szilvia és Pataki Béla, 16-án pedig Szász Terézia meg Deák Zoltán. Tízen meghaltak. Június 8-án Gönczi Imre 58 éves; június 9-én Geszti Józsefné 89 éves; június 10-én Andrási Gyula 58 éves; június 11-én Tóth Ignácné 77 éves; június 12-én Fodor An- talné 84 éves; június 13-án Kolozsvári Gábor 68 éves; június 15-én Kiss Lajos 80 éves; június 23-án Rózsa Istvánná 82 éves és június 27-én Rózsa Lu- kácsné 82 éves kunhegyesi lakosok. Dupla vagy semmi A felét visszakapta Pintér Ferencné Erzsiké nénit úgy ismerik a városban, mint aki nem tesz lakatot a szájára ha begurítják. Akkor aztán jobb, ha lőtávolon kívülre fáról az illető, mert a hetvenkétéves özvegyasszony ugyancsak cifrázza. Most békésen végigülte a napot, bár azért egy kissé dohogott.- Annak idején a tanyánkat a 19 köblös földdel máról holnapra elvették. A madarasi részen levő házból kitakarítottak mindent, kihánytak az udvarra egy kupacba: oszt fel is út, le is út. A jószág egy része megmaradt, így kezdtünk új életet. Azért bosszankodom, hogy elvenni vonatsebességgel tudták, de hogy visszakerüljön, ahhoz három év kellett.- Végül sikerült. Mind a 19 köblöst kérte!- Sok az már nekem. Nyolcat belőle visszaadták, a többit meg meghagyom kárpótlási jegy formájában. Ez kilencvenkéte- zer, és ha valaki ad érte hetven forintot, már jelentkezhet is.- Hallottuk kaszálni is tud.- Tudok, csináltam is sokat lány-, meg asszonykoromban, de most már elég az utcafrontot levágni. Úgy, hogy a földemet odaadom egy kft.-nek, majd megegyezünk, hogy mit fizet érte.- Mi ez a rajz?- A hegyre menő régi birtokunkat ábrázolja. Középen a tanya, de azt már régen lebontották. Az egyik oldalon út húzódik, a másikon csatorna. No, ennek a háromszög alakú táblának jön vissza nem egészen a fele... A legidősebb érdeklődő óltól kifelé. Megnéztem, van benne egy kilométer hosszúságú homokbánya, de most tudtam meg, ez a terület csak a következő árverésen kerül kalapács alá. Nem baj, kivárom, ha már eddig vártam. János bácsi egyébként ma is tesz-vesz: akad 500 négyszögöl kerti földje, amelyikbe árpát vetett. Lassan kasza alá érik, úgyhogy kombájn után néz, mert ez a nagy meleg szorítja, gyorsítja az érést. Fehér bajszú, hófehér halán- tékú, munkaruhás, micisapkás ember Gönczi János. A maga nyolcvanegy évével a legidősebbnek számított a teremben.- Kiderült, potyára jöttem, noha van 195 aranykoronám. Valaha négy helyen volt a földem, de miután betagosították, a Lenin téeszből kerültem nyugdíjba. A hatos táblában, egy darabban akartam visszakérni, a nagyerdő háta mögött, a csibe-
