Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-26 / 147. szám
1993. június 26., szombat 5 Mi kerül az asztalra? Például Kungyalun Szombati jegyzet Várakozó állásponton Először akkor vetődött fel bennem annak a gondolata, hogy írok az önkormányzati földek helyzetéről, amikor részt vettem egy olyan városi testületi ülésen, ahol a 10-15 „szabvány” napirendi pont közül éppen ez volt az egyik téma. A földrendező bizottság elnökének - aki történetesen testületi tag is - beszámolóját heves vita követte. Képviselőtársai ezen földek sorsáról faggatták kitartóan. Történt ugyanis, hogy az ülés időpontjáig a fent említett földek jó része már kalapács alá került. Csupán 7 hektárja maradt így az önkormányzatnak. Pontosában önkormányzati kezelésben a helyes fogalmazás, mert állami tartalékföldekről van szó, amelyeket a hivatalon keresztül legtöbbször a téeszek műveltek. Ezen rövid magyarázat után visszatérek az esetre: az elnök válasza a feltett kérdésekre nagyon érdekes volt. Elmondta, hogy hamarosan erre az „árva” 7 hektárra is sor kerül, mert a jogszabályok és a törvényes rendelkezések ezt megengedik. Megemlítette, hogy ezt az is indokolttá teszi, hogy a korábbi árveréseken - szinte kivétel nélkül - majd’ minden aranykorona 500 forint értékben kelt el, a tervezett - megegyezés alapját jelentő - 1000 forint helyett. így, valóban nem kell csavaros eszű matematikusnak lenni ahhoz, hogy kiszámoljuk: arányosan dupla mennyiségű föld jutott az igénylőknek. A logikai fonal tovább gombolyítható: kevesebb földért áll sorban most sok kárpótlásra jogosult. Ergo: az önkormányzati földek nem kerülhetik el sorsukat! Több az eszkimó, mint a fóka - azonosítottam az ismert példával a kialakult helyzetet. Ebben még jobban megerősített egy kisgazdapárti képviselő hozzászólása, aki szerint ezen a környéken olyan sok igénylő van még a maradék földekre, hogy a silányabbak is jó áron fognak elkelni a következő árverésen. Ezek után nagyon furcsa érzésekkel jöttem ki a teremből. Hogy is van ez? Ha én képviselő lennék, magam is támogatnám azt, hogy az elsők között dobra verjék az önkormányzat földjét? Törvényszerű-e az, hogy aki később kapja meg a kárpótlási jegyét, az csak rosszabb minőségű földhöz juthat? Ráadásul drágábban! Ilyen kérdések és gondolatok kavarogtak a fejemben, annak ellenére, hogy pontosan tudtam: kisebb adminisztrációs bakiktól elekintve, itt minden a jogszabályok szerint, törvények által szabályozottan történt. Egyáltalán nem akarok az eset kapcsán általánosítani, még kevésbé túlzásokba esni, azért elmondom, hogy megyénkben nem csupán ez a jellemző, és van ahol egészen máshogy csinálják. Szerencsére vannak olyan települések, ahol nem ez a „nesze semmi, fogd meg jól” állapot a jellemző. Itt elég jól prognosztizálhatóan marad is föld az önkormányzatok tulajdonában. Vannak persze olyanok is, akik csak bizakodhatnak abban, hogy parcelláik nem kerülnek abba a „nagy kalapba”, amit szakszerűen kárpótlási földalapnak nevezünk. Bizakodásuk alapja az hogy itt még egy négyszögölnyi állami földet sem árvereztek. „Igyekeztünk úgy szervezni a dolgokat, hogy ezek a földek mindaddig ne kerüljenek sorra, amíg más területről, hasonló adottságú és minőségű földekkel tudjuk kárpótolni a jogosultakat” - adták meg erre a magyarázatot. Ismerve az önkormányzatok vagyoni helyzetét, én ezzel a nézettel tudok azonosulni, még akkor is, ha ez csak érdekek ütköztetését követően létrejövő kompromisszum eredménye lehet. Ugyancsak ez vonatkozhat azokra a legelőkre is, amelyek évekkel ezelőtt szintén városi, községi tulajdonban voltak, és később potom pénzért, a legeltetési bizottságok megszűnése után, a téeszek földterületét gyarapították, „nagyon jó lenne, ha az új földtörvény úgy rendelkezne, hogy ezek a legelők ismét önkormányzati tulajdonba kerüljenek, még azzal a megkötéssel is, hogy csak legeltetési célokra lehessen őket használni” - tolmácsolom több polgármesteri hivatal óhaját. Szívesen teszem, ha ezzel - ez a határozott véleményük - valóban segítséget kapnak az egyéni állattartók. Nem beszéltem még azokról a községekről, kis falukról, ahol ezekből földekből jut még pedagógusoknak is. Ők egész biztos, hogy örülnének, ha ezek a parcellák önkormányzati tulajdonban maradnának, mert továbbra is kitermelhetnék azt a kis mellékest, mely számukra valóban jövedelempótló. Ám itt be is fejezem az okfejtést, mert ezen a nyomvonalon már egészen más, jóval problematikusabb vizekre is el lehet evezni. Maradjunk tehát az önkormányzatoknl, amelyek ma még várakozó állásponton vannak. Először azt várják, hogy mihamaráb befejeződjenek az árverések, mert csak ezek után tudják meg, hogy hol és mennyi földterület marad kezelésükben. Ha marad! - Ezen kívül várnak egy új földtörvényt, melytől azt remélik, hogy egyértelműen tisztázza a tulajdonviszonyokat, hisz csak ezután tudnak majd hitelt érdemlően tárgyalni az említett terület hasznosításáról. Én bízom abban, hogy tulajdonosok lesznek, mert, mint azt már említettem, ez javíthat nem éppen rózsás anyagi helyzetükön. Miért is mondom ezt? Ekkor talán nem kényszerülnek arra, hogy más eszközökkel pótolják hiányzó bevételeiket. Ez talán még a kedves olvasó helyzetén is könnyíthet valamicskét. Addig azonban maradok én is várakozó állásponton. Szimmetrikusnak lenni jó A tétova és a cselekvő A szimmetria és aszimmetria témakörében rendeztek nemrég tudományos tanácskozást. A konferencia életrehívója és a témáról közzétett kiadvány szerkesztője dr. Balogh Tibor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Pszichológiai Tanszékének vezetője, a MTA Neveléstudományi-Pszichológiai Szakbizottság elnöke, a Csongrád Megyei TIT elnöke. Vele beszélgettünk arról, hogy voltaképpen mit jelentenek az ember életében e geometriából ismert fogalmak.- Egyre gyakoribb, hogy valamely kérdés megválaszolására, illetve problémakör tisztázására különféle szakmák, tudományágak együttesen keresnek választ - kezdi mondandóját dr. Balogh Tibor. - Ilyen törekvés vezetett bennünket is. A szimmetria és aszimmetria tanulmányozása nem újkeletű. Szinte ősidők óta foglalkoztatja az emberiséget e jelenség. Ma már önálló tudomány tárgyát képezi törvényszerűségeinek kutatása, s a határtudományokra jellemzően mind gyorsabban fejlődik, terebélyesedik. A szimmetria jelensége számos tudomány alapfogalmaihoz tartozik. A természet- és társadalomtudományok közötti úgynevezett közbülső tudományok, a pszichológia is foglalkozik ma már a szimmetria problematikájával. A szimmetria-aszimmetria dialektikája teljesen kézenfekvő anatómiai, fiziológiai szempontból például a nagyagy szerkezetében. Köztudott, hogy a nagyagy két féltekéje látszólag teljesen szimmetrikus, és külsőleg nincs különbség a két agyfélteke között, ám a magasabbrendű szellemi tevékenységek központja csak egyik oldalon fejlődött ki, tehát az aszimmteria itt is megtalálható.- Pszichológiai megközelítésben hogyan mutatkozik ez a kettősség?- E problémakörrel foglalkoztam a konferencián, igyekeztem rámutatni a jelenség pszichikai megjelenési formáira. Ä pszichológus "szótárában" a szimmetria kiegyensúlyozott, arányos, összhangot jelző, nyugalmat, fegyelmet kifejező jelenség; szemben az aszimmetriával, amelyhez önkényesség, véletlen, játékosság, életteliség, szabadság társul. Jómagam végig azonosítottam a szimmetriát az egyensúllyal, az aszimmetriát pedig a kiegyensúlyozatlansággal. A lélektan két nagy alkotójának, két lélektani iskola nagy reprezentánsának: Jean Piagetnak, a kognitív lélektan képviselőjének és C. G. Jung- nak, a pszichoanalízis egyik jelentős személyiségének a megállapításait használtam fel illusztrálásképpen. Piaget kulcsfogalma az egyensúly, és azt hangsúlyozza, hogy az ember lelki jelenségeiben az egyensúlyra törekvés tendenciája jut kifejezésre.- Jung mentalitása alapján nyilvánvaló, hogy az aszimmetria kap nála hangsúlyt.- Pontosan erről van szó. Jung illúziónak tartja a szimmetrikus embert, szemben Piaget-val, akinél ez valóságosként jelenik meg. Jung szerint csak vágyunk a harmóniára, átmenetileg elérjük, de visszacsúszunk a kiegyensúlyozatlanságba, az aszimmetrikus állapotba. Jóllehet Jung a kiegyensúlyozatlanság, az aszimmetria hangsúlyát fejezi ki, mégis személyiségkoncepciójában a kölcsönhatás és dialektika tükröződik. Az extrovertált embert, a kifelé forduló, nyílt, új helyzetben önmagát könnyen feltaláló, kapcsolatépítésre képes személyiséget összhangban kezeli a másik alaptípussal az introvertálttal. Az introvertált befelé forduló, zárkózott, tartózkodó, rejtőzködésre hajlamos ember. E típusokat megjelenítő egyének előszeretettel "egészítik ki" önmagukat azzal, hogy például olyan házaspárt, partnert választanak, akik a másik típust képviselik. Jung arra is rámutat, hogy nincsenek tiszta típusok, mert a befelé forduló ember is hordoz magában önmutogató, nyíltságot, és ez fordítva is igaz. Az elmondottakkal illusztrálni próbáltam, hogy a szimmetria és aszimmetria tetten érhető az emberi pszhichikumban csakúgy, mint a világ jelenségeiben.(MTI- Press) dr.Takács Ilona Kungyalu apró település Kunszentmárton könyékén, négy százhetvenhárom lélekkel. Legalábbis a legutóbbi nép- számlálás idején ennyien lakták, tudatták velem a postán. Az itt lakóknak közel fele már nyugdíjas. Vajon hogyan élnek itt az emberek: mit esznek, azt is mondhatnám, mi van az asztalukon? A szó igazi, és átvitt értelmében: azaz mi foglalkoztatja őket. A faluba haladva a legelső ember még a helységnévtábla előtt Danku István. Falujárásunk idején a vasúti megállónak ő volt a baktere. Noha homoki, szegről-végről már gyaluinak tartja magát, hiszen jó tíz éve dolgozik itt.- Mi kerül az asztalra? Esetemben a táska, mert abban hordom az ebédet, reggelit, mivel otthon ötkor csörög a vekker. A mai műszakom például hattól este hatig tart. Ami a kertben terem- Közben mit eszik?- Aminek otthon a ház körüli portán éppen a szezonja van. Kedvelem a zöldséget, a gyümölcsöt. Reggelire májkrémes kenyér, ebédre megint konzerv, meg szalonna lesz. Az utóbbit nagyon szeretem.- Drága ez vagy olcsó?- Drága, főleg ha a keresethez viszonyítjuk: igen sok megy el belőle. Nekem például 15 ezer az alapom, meg a pótlék. Otthon két gyereket nevelünk, és a hideg ebéd havonta háromezerbe kerül a reggelivel. Pedig vágunk is, mert nem is tudom, mi lenne, ha nem hizlalnánk.- Mi a sok?- Minden. Egy kis konzerv negyven forintba kerül, és ez csak a reggeli. Még szerencse, hogy a kertünkben majdnem minden megterem, ami a konyhára kell. Haladunk tovább a faluban: Árvái Sándorék ketten laknak. Gondozott az udvar, gondozott a porta, de a szomorúság mégis beköltözött hozzájuk. Egyetlen fiuk született, akit 18 évesen temettek. A nyugdíjuk 14 ezer 494 forint, a családfő 64 éves, a felesége néggyel kevesebb.- Nekem eddig két infarktusom volt - kezdi Sándor bácsi - úgy hogy mit eszek? Sokszor gyógyszert, zsírosat meg nem lehet .- Én pedig cukros vagyok - veszi át a szót élete párja - ezért a kenyeret, a lisztet, a zsírosat kerülnöm kell. A húst is, leginkább még csirkét szabad.- Juli néni naponta főz?- Az az igazság, hogy már nem. Ezért aztán olykor azt eszünk, amit találunk: tejet, margarint, mikor mit. A tojás valahogyan nem megy. Ráadásul a jövő hónap elején műtenek Szolnokon. Szürkehályoggal.- Sanyi bácsi tud fózni?- Nem dicsekedhetek vele - mondja őszintén -, ezért ahogy tudom, valamelyik rokon lát el addig, amíg a párom megszabadul a kórházból. Remélem, sikerül a műtétje. Reméljük. Pár házzal távolabb szüleivel, nagyszüleivel lakik egy 18 éves ifjú hölgy, Molnár Tímea.- Az én asztalomra mi kerül? Megmondom: először ez a borzasztó munkanélküliség. Tavaly végeztem Szentesen a gép- és gyorsíró iskolában, és már lejártam a lábam, de a mai napig nem bírtam állást találni. Véletlenül nem tud valamilyen munkahelyet?- Véletlenül nem, de beleírjuk, hátha jelentkezik valaki, akinek pont egy pályakezdő gyors- és gépíró munkájára lenne szüsége. Azért csak eszik?- Hál Istennek, meg a szüleimnek, nagyszüleimnek. Egy fillért sem keresek, fél évig kaptam a 4 ezer 800 forint segélyt, és kész. Azóta éppúgy eltartanak, mint addig.- Ki fóz?- Anyu dolgozik, apu is, így a mamám. Még pedig nagyon ízletesen.- Mi mindent?- Ami az udvaron akad, meg a kertben terem, mert az a legolcsóbb. Tegnap például zöldbableves, palacsinta volt, ma csirke lesz rizzsel, meg gyümölcsleves.- Az efféle ebédeket ki lehet bírni. Közbevetek azért egy mondatot: valamit hallottam magáról.- Valószínű azt, hogy két hét múlva lesz az eljegyzésünk.- Majd az ifjú ember keres.- Szegény, egyelőre legfeljebb munkát, mert neki sincs állása. Nagy családban könyebb A nagymama közbeszól:- Amíg én a kezem bírom, nekik is lesz mit enni. A hatvankettőt betöltöttem, hizlalunk, 250 csirke volt az udvaron, igaz folyamatosan kopik... Bizony, nem rossz háttér egy ilyen szorgalmas, igyekvő nagymama, nagyapa, akik ösz- szes idejüket, erejüket a családra fordítják. Azért remélve: a fiatalok is előbb-utóbb munkát találnak, élik a saját életüket. Igaz - és ezt magamról, magunkról tudom - hogy akkor sem lesz baj, ha otthonról hol ez, hol az érkezik. Özvegy Szerényi Jánosné ugyanennek az utcának a végén lakik. Hatvanhárom éves, és éppen a lábát gyógyítgatta, mert az érzi legjobban az esztendők súlyát.- Hogy mit eszik a gyalui asszony? Én nagyon sokszor este-reggel zsíros kenyeret. Hozzáteszem: szeretem.- Hát délre?- Valami mindig akad. Általában főzök, mert anélkül nehezen tűr az ember. Húst nem sokat szoktam enni, nem is veszek, mert a hétezer forintos nyugdíjamhoz nagyon drága, így is sokban van az ennivaló, úgy, hogy nagyon be kell osztani azt a kis pénzt, hogy jusson, meg maradjon is.- Általában mi kerül az asztalra?- Ami a ház körül terem: bab, borsó, krumpli, karalábé... Molnár Mátyás és neje azon kevesek közé tartoznak, akik visszakérték egykori földjüket. Legalább is annak az egy részét, és most azon gazdálkodnak. Bérelnek a szövetkezettől is, és 9,5 hold kukoricát vetettek. A terület szántása, bemunkálása eddig 50 ezerbe került.- Hogy mit eszünk? Disznóhúst, mert nem viszik el, és van 48 hízónk.- A föld bevált?- Ha az Úristen velünk lesz, és vagy kétszer jól megázik a tábla, akkor igen. Gürcölünk is derekasan, január 1-től december 31-ig.- Miképpen lett maszek?- Harmincnégy év tagság után 55 évesen léptem ki. Tisztességgel búcsúztak- Milyen volt a válás? Tisztességes, emberhez méltó kézfogással hagytuk el egymást, úgy hogy nekem egy rossz szavam sincs, de nem is lehet a Körösmenti téeszre.- Mit ebédelnek ma?- Zöldbabot, disznóhússal. Az asszony naponta főz, hétvégeken pedig előkerülnek a gyerekek, meg az unokák is. Előfordul, hogy nyolcán üljük körül az asztalt. Ez az igazi boldogság, higgye el! Csak az egészség, erő el ne hagyjon, búcsúzik tőlünk. Bizony, mindkettő fontos, mert az egészség az 50 éves Szabados Sándorhoz már valahogyan hűtlen lett, hiszen rokkantnyugdíjas. A párja háztartásbeli, Sándor fiuk most szerelt le, ámbár hiába tanulta ki a szo- bafestő-mázoló szakmát, munkanélküli. Nagylányuk eljáró dolgozó, havi öt-hatezret visz haza. Édesapja nyugdíja 9 ezer 500, katonaviselt fiuk egy fillért sem kap, így négyen 15 ezer forint körüli havi járandóságból élnek. Ki lehet ebből jönni?- Muszáj - ítéli meg tömören a helyzetüket Szabadosné -. Jószágot nevelünk, aprólékot, néhány hízót, dehát a táp is iszonyatosan drága.- Naponta főz?- Igen, a család mindent megeszik, ami ebben a 400 négyszögöles kertben terem.- A hús?- Nekünk rettentő drága, megvenni sem bírnánk.- A nagylány?- Három hét szabadságra küldték, még a jövő héten itthon lesz. Sehová nem megy, ennyi pénzből csak efféle nyaralásra futja. Bejáró Kunszentmár- tonba, valamit mindig visz délre. Meleget itthon ebédel este, úgy főzök. Borsós Józsefnéékhez kopogtattunk be utoljára.- Mit eszik az itteni ember? Mi például mérget, hetente többször.- Miért?- Ne is mondja! A nyakunkon maradt a hatvan húsvéti bárány. Kétszáz forint körül, felett reméltünk kilónként, erre jó két és fél hónap múlva vitték csak el száz forintért. Úgy voltunk vele, egye meg a tatár, ráfizettünk, de legalább megszabadultunk tőlük.- Más jószág nincs?- Hízó, huszonhárom. De nem veszi át őket a szalámigyár sem, amíg el nem érik a 150 kilót, vagy annál többet. Most még mázsa körüliek, addig meg kiesznek bennünket a nadrágból.- Dolgoznak?- Egyikőnknek sincs állása. Munkanélküli a 22 éves nagylányunk, a férjem, én is. Van még egy gimnazista lányuk, meg egy óvodás apróságunk. Havi tizennégyezer a segély, ebből tizenegyezer OTP tartozás. Még szerencse, hogy tehén is van, a tejpénzből élek.- Azért csak fáznék?- Főzünk, vagy ha nem, eszünk zsíroskenyeret. Ma például húsgombócleves és palacsinta lesz. Ez gyorsan elkészül, kapkodva eszünk, mivel meszelünk. Azt még nyugodtan odaírhatja: nehéz élni. Errefelé a világ végén talán még nehezebb, mint a városban, hiszen nagyon kevés a forint. Örül, ha ehet Hogy mit vallanak az itteniek az egészséges táplálkozásról, arról egy idős asszony így vélekedett:- Mi az, hogy egészséges táplálkozás? Valamivel több mint nyolcezer forint a nyugdíj, úgy hogy örülök, ha valamit enni bírok. Csak az éves tüzelő 22 ezerbe kerül, és ezt is nekem kell kisprórolni ebből a kevésből. Ezek után aligha érdekli az embert az egészséges táplálkozás, örül, ha valami van az asztalán, meg a gyomrában. Mit mondjak? Szívesebben írtam volna derűsebb zárszót, de sajnos, így igaz. Ami még szomorúbb, ez a helyzet 1993 júniusának a végén aligha csak a parányi Kungyalura, annak sok lakosára jellemző... D. Szabó Miklós
