Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-25 / 146. szám
Óh, nagymami, drága nagymami... Somogyi Laura írja, hogy „nagyon örültünk a pályázatnak, hiszen így az újságon keresztül is üzenhetjük a Maminak, hogy mennyire szeretjük. Őt Tuka Gergelynének hívják, és Kisújszálláson lakik. Szeretnénk, ha még sokáig itt élne közöttünk, és megosztaná három unokája: Laura, Barbara és Öcsike között szeretetét. Egy régi dal első sorát küldjük neki: Ő, drága nagymami, Jaj de jó, hogy köztünk élsz!” Dóba Istvánnénak üzenik az unokák: „Én és két testvérem úgy döntöttünk, beküldjük a nagymama fényképét. Mi hárman nagyon szeretjük őt. Három gyermeket nevelt föl, kettő meg is házasodott. Az a kettő az anyukám és a keresztapám. Nagyon szeretünk Mami: Edina, Ferenc és Dániel.” Özv. Kaszanyi Imrénét népes családja köszönti közelgő születésnapja és névnapja alkalmából nyolc gyermeke, 20 unokája, 11 dédunokája. Kívánják, hogy sokáig maradjon meg köztük erőben, egészségben. Mindezt lánya, özv. Oláh Antalné írta. Kovács Istvánnénak üzeni Kovács Krisztina és Andrea: „Mindig mélységes szeretettel gondolunk a nagyira, aki olyan sokat fáradozik értünk. Kívánjuk, hogy sokáig éljen köztünk erőben, egészségben.” Horváth Márta Bánhalmáról küldte levelét: „Ezúton szeretnénk édesanyánknak megköszönni minden jót és örömöt, amit eddig kaptunk tőle. Ezúton üzenjük Drága Édesanyánknak, hogy imádjuk őt: Horváth Márta és nővére, Zsóka, valamint a három unoka: Gábor, Felicián és Ricsiké.” Dér Adrienn és Dér Zsófia írják Szajolból: „A mi nagymamánk mindig boldog és 73 éves kora ellenére fáradhatatlan a munkában. Öt gyermeket nevelt föl, köztük édesapánkat is. Szeret sütni-főzni, és mindig igazságosan szétosztja azt. Gyermekeit nehéz körülmények között nevelte fel, és csak a jóra tanította őket. így egy fontos dologban mind az öt testvér kifogyhatatlan. Ez pedig a szeretet. Unokáit egyformán szereti, és elhalmoz minket szeretettel és ajándékokkal. Szabadidejében olvasgat, televíziót néz és varr. A nagyi mindenki kedvence, így mindenki szereti és a kedvében jár.” Federics Anikó írja: „Örömmel küldöm be nagymamám fényképét, hogy megjelenjen az újságban. Nagyika most 58 éves, négy fiúgyermek édesanyja és 5 unoka nagymamája. Nagyira igazán ráillik, hogy szupemagyi, mert szuperül főz! Hosszú éveken át a bereki Park Étteremben dolgozott, mint szakács. Nagyon szereti az unokáit és ezt mi is viszonozzuk neki. Most ezzel a képpel és pár sorral szeretnénk neki örömet szerezni. Legidősebb unokája: Federics Anikó, • • • és rajtam kívül még négyen: Ibiké, Lacika, Zsolti és Attila.” Fehér Pisti és Fehér Lackó csak ennyit üzen Ambrus Vin- cénének: „Sok szeretettel a leg-leg-legszuperebb nagyinak!” Dávid Béláné Kunszentmár- tonból özv. Tóth Boldizsárné fényképét küldte be: „A képen nagymamám látható, aki most 91 éves. Négy gyermeket nevelt fel, 8 unokája, 4 dédunokája van. Nagyon szeretem őt! Nyolchónapos koromtól éveken át nevelt engem ikertestvéremmel és másfél éves bátyámmal együtt. Nagymamám nekem egyben édesanyám is. A nagynénémmel együtt nagyon sokat tettek azért, hogy ne állami gondozásban nőjünk fel. 80 éves volt, amikor első dédunokája, az én első lányom megszületett. A kórházból hazafelé jövet első utunk hozzá vezetett. Ő a kapuban várt bennünket. Alig szálltam ki a kocsiból, kikapta a kislányt a kezemből, és sietett be vele. Mire utolértük, már kicsomagolta a pólyából, nézte-nézte, s közben potyogtak a könnyei. Soha nem fogom elfelejteni!” „Ha valakiről, akkor édesanyámról, Száz Sándoméról valóban elmondható, hogy Szupemagyi!” - ezzel kezdi levelét a kőtelki Tarjányi Józsefeié, majd így folytatja: „Ezt azért merem állítani, mert nem mindennapi dolog, hogy a nagymama segíti világra az unokáját, bár nem tartozik a foglalkozásához és ráadásul mindez a saját otthonában történik. Öthónapos Attila unokája nevében ezúton mondok köszönetét érte. Igaz, ez az oldal a nagymamáké, de ha lehetséges, én a nagypapának is köszönetét mondok, mert ő is kivette részét a fiam születésekor. Még két fiú unokájuk is.köszönti őket, a 2 éves Tamás és a 2 hónapos Ádám.” Örvendi Zsolt Kunszentmár- tonból küldte nagymamája fényképét: „Nagyon aranyos, tettrekész, csak sajnos már 1956 óta beteg a szívével. De azért nagyon szeret dalolgatni. Igaz bottal, de eljár a nyugdíjas klubba, az öregek otthonába. Szeretném őt meglepni a fénykép közlésével. Nagy Tímea írja Tiszapüs- pökiből: „Én 15 éves vagyok, a legöregebb unokája mamának. Őt Bábi Imrénének hívják. Szeretném, ha ezt az üzenetet az újságban olvashatná: E szép nap alkalmából szeretettel köszöntjük a drága mamit, aki a legdrágább kincs két gyermekének és öt unokájának. Nagyon sokat dolgozik, és nagyon szeret minket. Mindenben megért; ha vidám vagyok, velem örül, ha szomorú vagyok, vigasztal. Ő a család szíve. De ha nagypapákról indítanak pályázatot, ezt a nagypapámról is el lehetne mondani. Akkor is küldök képet!” aki csak jót és szépet ád! 196. Kovács Istvánná, Szolnok 197. Horváth Jánosné, Bánhalma 198. Özv. Dér Imréné, Szajol 199. Papp Zsigmondné, Kengyel 200. Hegyesi Sándorné, Karcag 206. Száz Sándorné, Kőtelek 207. Özv. Garabecz Sándorné, Tiszafüred 208. Örvendi Józsefné, Kunszentmárton 209. Gácsi Lászlóné, Szolnok 210. Bácsi Imréné, Tiszapüspöki 191. Tuka Gergelyné, Kisújszállás 192. Dóba Istvánná, Kunszentmárton 193. Özv. Kaszanyi Imréné, Újszász 194. Özv. Breszkó Sándorné, Jászdózsa 195. Nagy Sándorné, Jászjákóhalina 201. Szabó Ferencné, Szolnok 202. Ambrus Vincéné, Szolnok 203. Özv. Tóth Boldizsárné, Kunszentmárton 204. Kecskés Györgyné, Pusztamonostor 205. Özv. Szilágyi Károly né, Túrkeve
