Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-22 / 143. szám
4 Gazdaság 1993. június 22., kedd Tanuljunk könnyen, gyorsan költségvetésül? A pénzügyminiszteri bársonyszék valószínűleg sohasem tartozott a legkényelmesebb kormányzati bútordarabok közé, de úgy tűnik, mostanában kifejezetten rosszul esik az ülés benne. A pótköltségvetés parlamenti vitája ugyanis nem csupán szokványos pénzügyi alku és a szűkös anyagi keretek utólagos korrekciója, hanem az állami gazdálkodás, az egész monetáris politika kemény vizsgája. Csődben az államkassza? Pénzügyi összeomlásról a legpesszimistább megítélés szerint sincs szó. Ellenzéki oldalról még az is elhangzott, hogy valójában pótköltségvetésre sincs szükség: az elmaradt bevételek és az itt-ott mutatkozó megtakarítások* összevetéséből az derül ki, hogy a deficit növekedésének aránya még az elviselhető- ség határain belül van. Mik a sebezhető pontok? A pótköltségvetés benyújtásának ódiumát a kormányzat feltehetően nemcsak a nemzetközi pénzügyi szervek nyomatékos ajánlására vállalta, hanem mert nyilvánvaló, hogy a ’93-as költségvetés készítői is beleestek a hagyományos hibába, alátervezték a kiadási tételeket, és túlbecsülték a bevételi forrásokat. A kormány gazdálkodásának egyik legsebezhetőbb pontja, hogy míg fukar kezekkel mér például az oktatás, az egészségügy, a tudomány és a kultúra területén, igencsak bőkezű, ha a kormányhivatalok és különböző szervezetek, alapítványok igényeinek kielégítéséről van szó. Vizsga vagy előkészítés? Nem lesz tehát könnyű érzékeny presztízsveszteség nélkül túljutni a pótköltségvetés vitáján, bár hatalmon maradása aligha múlik azon, hogy megkapja-e vagy sem a többségi támogatást. Az igazi vizsga az őszi-téli költségvetési vita lesz. Addig van némi idő a mostani pénzügyi viharok tanúságainak levonására és a tréfás-komoly tanács megfogadására: tanuljunk könnyen, gyorsan költség- vetésül. Bajnok Zsolt (Ferenczy Europress) Csökkentek az exportbevételek Nemzetközi megítélésünk az ország gazdasági stabilitásának függvénye Hazánk egyike a leginkább külgazdaság-érzékeny országoknak, hiszen mára szinte elválaszthatatlanná vált az export és a gazdasági növekedés üteme. Ezért az ország gazdálkodásának egyik legfontosabb mutatója a külkereskedelem alakulása. Arra kértük dr. Kádár Bélát, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának vezetőjét, hogy adjon áttekintést export-importunk jelenlegi helyzetéről.- Igaz-e az export drasztikus megtorpanása?- Aki az elmúlt másfél esztendő kereskedelmi jelentéseit figyelemmel kísérte, annak nem okozott meglepetést ez a tény. ha drasztikus visszaesésről nem is beszélhetünk, a fejlődés megtorpanása kétségtelen. 1992 végére a magyar kivitel lendületes fejlődése megállt, s 1993 első négy hónapjában már 27 százalékkal vissza is esett. A nagyvilág Magyarországot általában a külgazdaság teljesítménye alapján ítéli meg, a tőkebefektetők bizalmát is annak köszönhettük, hogy eddig a sikeresen exportáló országok közé tartoztunk. Ezzel bizalmat ébresztettünk a befektetőkben, mert nem kellett tartaniuk a belső devizafeszültségektől, attól, hogy a fizetési mérleg problémái gátolnák a tőkebefektetések hozamának hazatelepítését.- Az export csökkenése nem veszélyezteti a meglévő munkahelyeket is?- A külgazdaságnak kétségtelenül jelentős foglalkoztatási funkciója is van. Tudnunk kell, hogy az elmúlt évek termék- struktúrájában körülbelül 10 ezer dollár kivitel teremtett egy-egy munkahelyet. Igaz tehát az állítás másik oldala is: az export visszaesése munkahelyeket számol fel. Emiatt is kulcsfontosságú érdeke minden politikai erőnek hogy helyreálljon az export megfelelő növekedési pályája.- Ón szerint miért következett be ilyen nagymértékű visszaesés? Előre látható volt ez, vagy sem?- Az export kifulladásának veszélyét már 13 hónappal korábban jeleztük, szűkebb vezetői körökben még előbb megkongattuk a vészharangokat. Egy ilyen visszaesési folyamat megfordítása általában 6-12 hónapos felkészülést igényel, de az elmúlt egy év alatt szinte nem történt semmi, mert a különböző szakértői körökben eléggé eltérően ítélték meg a helyzetet. Amikor már kormánykörökben is felismerték a veszélyt, akkor sem születtek határozott intézkedések, mert annak okait mindenki másként látta. Bizonytalan diagnózis esetén a terápiában nehéz egyezségre jutni.- Ön miben látja az export visszaesésének okait?- Vannak külső és belső ösz- szetevői. A külsők között első helyen szerepel az elhúzódó világgazdasági recesszió. Ez sajnos sokkal hosszabb távúnak ígérkezik, mint ahogyan azt valamennyi gazdaságpolitikai műhelyben korábban feltételezték. A nemzetközi prognózisok. 1993-ra felélénkülést jeleztek, de ez sajnos nem következett be! Az exportteljesítmények romlásához az általános klímán kívül a kelet-európai politikai légkör feszültségei is hozzájárultak. A volt Szovjetunió gyors összeomlása, és az azt követő fizetőképességi korlátok még az idén is jelentősen éreztetik hatásukat. Az egykori jugoszláviai események sem voltak előre láthatóak. A helyzet elmérgesedése miatt hozott intézkedések - nevezetesen az embargó - már tavaly decemberig több mint 500 millió dollár veszteséget okozott. Mindezek ellenére nem hivatkozhatunk csak a külső tényezőkre. A magyar gazdasági környezet alakulásában változatlanul hatottak azok a kedvezőtlen tényezők, amelyeknek exportszűkítő hatására már több mint egy évvel ezelőtt felhívtuk a figyelmet. Ilyen volt például a csődtörvény szigorú alkalmazása. Már a múlt év első negyedében elérte a törvény szigora az előző év exportját szolgáltató vállalatok 40 százalékát. Többek között ebből fakadt az év második felében az export kifulladása. Az exportfinanszírozás feltételeinek kedvezőtlen alakulása is negatív hatást váltott ki. Az exporthitelekhez az elmúlt másfél év alatt egyre nehezebben lehetett hozzájutni. Ráadásul ezek költségei igen magasra szöktek. Mindezek versenyképességet rontó tényezők. A hitelgarancia-rendszerünket három év alatt sem sikerült talpra állítani! Nem véletlen, hogy legnagyobb mértékben a hitel- igényes fejlődő piacainkon je- leztkezik a visszaesés.- Az exporthoz beruházásokra, folyamatos műszaki fejlesztésre is szükség van. Hazánkban a beruházások 25, a műszaki fejlesztés 60 százalékkal esett vissza az utóbbi három évben...- Ez is igaz. Az igényes piacok keresletét kielégítő, jobb minőségű és korszerű termékek beruházások nélkül egyszerűen létre sem jöhetnek, tehát áruhiány keletkezett, ami szintén hozzájárult a rossz eredményekhez. Negatív hatást váltott ki az is, hogy az import 1989 óta 25 százalékkal lett olcsóbb, mint a belföldi termelés. Ebből egyenesen következett az is, hogy sok belföldi vállalat kiszorult a piacról, ugyanakkor az export bevételei 25 százalékkal csökkentek. Egy átalakulóban lévő gazdaság aligha képes arra, hogy 25 százalékkal javítsa a termelékenységét, hogy behozza egy korszerűtlen árpolitika kedvezőtlen hatásait. Igaz, hogy tavaly március óta ezen az áldatlan állapoton azzal igyekeztek segíteni, hogy a magyar ipari kivitelnek több mint 60 százaléka számára megszüntették a vámokat. Ez mintegy 6 százalékot jelent, de ez édes kevés a 25 százalékos versenyhátrányhoz képest.- Nemigen segíti a magyar gazdaság versenyképességét a gyengén működő bankrendszerünk sem! Lassú a pénzmozgás, és a vám visszatérítése. Vagy ön másként látja?-A „drága” pénz időszakában nem közömbös, hogy a vállalat pénze egy hétig van úton, vagy netán két hónapig. Ez ma valóban több százalékos versenyhátrányt jelenthet. A kormányzat nem rendelkezik olyan eszköztárral, amely a versenyképesség romlásának különféle tényezőit ellensúlyozni tudná. A költség- vetési deficitek következtében az 1990. évi 5 milliárdról az idén 2,9 milliárd forintra csökkent a kereskedelmi fejlesztésre fordítandó összeg, az időközben bekövekezett 100 százalékos infláció mellett. Ausztriában a vállalatok piacra juttatására a külkereskedelmi forgalom 3 ezrelékét fordítják. A mi múlt évi külkereskedelmi forgalmunk értéke 1700 milliárd forint volt, e szerint több mint kétszer annyit kellett volna kapnunk, mint amennyit a nemzeti versenyképesség ösztönzésére a költség- vetés juttatott. Mondanom sem kell, hogy a magyar exportpiac bejáratottsága és az 50 ezer új exportőr piacra juttatásának könnyítése lényegesen több ráfordítást igényelne, mint a nagy múltú, és nagyobb töréseket nem szenvedett Ausztriáé. Felsoroltam az export visszaesésének okait, a magyar gazdaság „lyukait”. Legelőször is ezeket kell befoltoznunk. Nem én találtam ki, Deák Ferenc monta így: „újra kell gombolni a mellényt”. Ösztönözni kell a magyar beruházásokat, meg kell teremteni az exportfinanszírozási szervezeteket és alapokat, amelyek majd javítják a magyar exportképességet. Az elmúlt három évben óriási csaták dúltak különféle ügyekben, de mindenekelőtt a költségvetések deficitjének nagysága körül kerekedett nagy vihar. A hada- kozók szem elől tévesztették, hogy nemzetközi tekintélyünk nem attól függ, hogy mekkora a költségvetés hiánya, vagy mennyi pénz folyik be a privatizációból, hanem attól, hogy ez az ország mekkora teljesítményeket ér el, s milyen biztonságos befektetési és kereskedelmi lehetőségeket kínál. Ha ezekhez a feltételeket nem tudjuk megteremteni, akkor a világ rólunk alkotott képét nem tudjuk úgy alakítani, ahogyan azt nemzet- politikai érdekeink megkövetelik. Koós Tamás (Ferenczy Europress) Üzleti lehetőségek a FÁK-országokban 1993. évi ukrán gazdasági prioritások Az ukrán kormány által az 1993 évre meghirdetett gazdasági és pénzügyi prioritások a következők:- az árképzés állami befolyásolása a pénz- és árutömeg egyensúlya érdekében,- nem veszteséges költségvetéssel végzett tevékenység,- az adórendszer elvi megváltoztatása, elsősorban a forgalmi adó 20 százalékra történő csökkentése és a jövedelemadó körülbelül 30 százalékos nyereségadóvá alakítása,- változtatás a valutaműveletek megadóztatásában, a valutaforgalom az ország valutájával analóg módon történő adóztatása (a hivatalos átváltási árfolyam alapján),- a vállalatok szabad rendelkezése valutatulajdonuk fölött, de tilalom az ukrán cégek számára más országok bankjainál számla létesítése,- importszabályozás kizárólag a vámok és vámtarifák tekintetében,- a privatizálás ösztönzése, mindenekelőtt kis- és középvállalatok meghirdetésével és nagy állami vállalatok „nyílt meghirdetésével”,- a külföldi beruházások feltételeinek javítása, új bankok és biztosítótársaságok alapításának ösztönzése,- 1993-tól a kereskedelmi bankok számára a külkereskedelmi tevékenység bármely formájának szabad engedélyezése,- a mezőgazdaság stabilizálása, a kolhoztulajdon részekre, szovhoztulajdon részvényekre bontása két hónapon belül. Az ukrán vegyipar fejlesztésének perspektívái és prioritásai: Ukrajna ez idő szerint körülbelül 250 vegyi vállalatnál (ehhez még mintegy 45 intézet járul) kereken 350000 munkás dolgozik. Részesedésük a volt Szovjetunió teljes vegyi termelésében 16 százalék volt. Ukrajna Ipari Minisztériuma belső programot dolgozott ki az 1993-2000 közötti időszakra a vegyipari termékek, műszaki gumiáruk és abroncsok gyártási kapacitásának fejlesztésére. A pogram fő pontja: Ásványi nyersanyagbázis: 1.) A belföldi nyersanyagokból (apatitkoncentrátum) készülő foszforműtrágya gyártásának biztosításához, valamint Ukrajna titán- és pigmentdio- xidtitán-szükségletének fedezésére a fellelhető ilmenit és apatit feldolgozását tervezik a zsitomiri (Stremigorod) és za- porozsjei (Novo-Poltava) körzetben. Apatitkoncntrátumnál 1220 ezer tonna kapacitásról van szó, ebből 184 ezer tonna 1999-ben, 600 ezer tonna 2000-ben, 334 ezer tonna 2003-ban lépne üzembe. Ilmenitkoncentrátumnál ez a mennyiség 1450 ezer tonna, 1999-ben 700 ezer, 2033-ban 750 ezer tonna megosztásban. 2.) Két kátránygyártónál (Sera, Javorovszk és Gomo- chimicseszkoje Predprijatije Sera) rekonstrukciót és műszaki korszerűsítést terveznek, ezenkívül tervezik 1700 ezer tonna kapacitású új lelőhelyek feltárását, ebből 1995-ben 1400 ezer tonna, 1999-ben 300 ezer tonna kapacitás lépne üzembe. Termelőtelepek újjáépítése: 1. ) Az ukrán mezőgazdasági üzemek káliműtrágya-ellátása (jelenleg a szükséglet csak 50 százalékban fedezett) a stebe- kovoi kombinátban a novo-go- lini és a pilnoi bányákból egy kettős bánya létesül. 1996-ra 310 ezer tonna K20 kapacitást kell elérni. 2. ) Plasztikmassza és szintetikus gyanta termelésére 1995- ig az alábbi objektumok létesülnek:- a kalusi Chlorvinyl konszernnél alacsonynyomású polietilénberendezés (kapacitás: 100 ezer tonna, ebből 30 ezer tonna polietilén cső),- Gorlovszkban és az Ukrp- lastmass kísérleti üzemben 20 ezer tonna epoxidgyanta-kapa- citás,- egy 12 ezer tonnás P-514-es poliésztergyártó berendezés a P/O Krasitelnél Rubezsnojeben,- az SPM Priluksznál és a P/O Chimprom Pervomajszknál 24 ezer tonna kapacitású kábelplasztik berendezés,- a P/O Radikálnál 1994-ben 10 ezer tonna kapacitású cipősarokgyártó berendezés, A Barwa cégnél (Ivano-Frankovszk) 1994-ben egy 16 ezer tonnás poliészter berendezés,- a kalusi Chlorvinyl konszernnél 1995-ig egy 80 ezer tonnás polipropilén berendezés. 3. ) Tevezett új létesítmények a szerves szintetizáló vegyipar számára:- Gorlovszki vegyi üzem: nit- robenzol berendezés 40 ezer tonna induló (1993), befejezés után 65 ezer tonna kapacitással,- P/O ASOT, Dnyeprodzser- zsinszk: 1996-ig egy anilingyártó 60 ezer tonnás berendezés,-P/O Stirol, Gorlovszk és ASOT, Dnyeprodzserzsinszk: 1996- ig sztirolgyártó berendezések egyenként 100 ezer tonna kapacitással,- Barwa cég, Ivano-Fran- kovszk: 1995-ig monoetanola- min berendezés 15 ezer tonna kapacitással,- a Chimtechnologia intézet szeverodonyecki kísérleti üzemében butándiolgyártó berendezés, 1000 tonna kapacitással. 4. ) Könnyűipari vállalatok és abroncsgyártók számára készülő vegyi fonalak és műszálak gyártására:- az S.Ch.W. Zsitomir vegyi gyár 1994-ig a kordanyagterme- lés 10 ezer tonnára történő bővítéséhez kap berendezéseket,- a csemigovi Chimvolokno 1995-ig anid-kordanyaggyártó 25 tonnásberendezéssel bővül. 5. ) Tervezett új építésű létesítmények vegyipari alapanyagok gyártásához:- P/O ASOT, Cserkasszi és SERA, Javarovszk: kaprolak- támgyártó, egyenként 80 ezer tonna kapacitású berendezés,- P/O ASOT, Rovno: az ani- linsavgyártás 25 ezer tonnásra történő bővítése célját szolgáló berendezés,- P/O ASOT, Dnyeprodzserzsinszk: 30 ezer tonnás monok- lórecetsav berendezés. 6. ) Kalcinált szódagyártás: a három meglévő ukrajnai szódagyárat rekonstruálják és műszakilag korszerűsítik, hogy ezáltal a kapacitás 1860 ezer tonnára történő bővítésével fedezhető legyen az ország szükséglete, és exportpotenciái jöjjön létre. 7. ) Fungicidtermeléshez a VNIIPI intézet szerai kísérleti üzemében 1995-ig egy 4 ezer tonnás berendezést szerelnek fel. 8. ) A donyecki fenolüzemben festék-, gumitechnikai termékek, gyógyszerkészítmények és fotóanyagok alapanyagai gyártásához 20 ezer tonnás kőszén- kátránymegmunkáló berendezést terveznek. 9. ) Mindezen tervek mellett, más minisztériumokhoz tartozó vállalatoknál is új kapacitások létesülnek. A vegyipari igénylők számára például az alábbi tervezett beruházásoknak van gyártási elsőbbségük a liszi- csanszki kőolajfeldolgozó üzemben: polipropilén (100 ezer tonna), etiléndioxid (50 ezer tonna), etilhexanol (30 ezer tonna), etilénglikol, dietiléngli- kol, trietilénglikol (20 ezer tonna). Az ukrán kormány abból indul ki, hogy ez a program csak tekintélyes bel- és külföldi részvétellel valósítható meg. Beavatottak első becslései szerint csupán az említett tervekhez „több milliárd rubelre, több mint egymilliárd DM-re és körülbelül egymilíiárd USA-dol- lárra” van szükség. EBRD-hitellel Jelentős fejlesztés a Kner Nyomdában A Kner Nyomda Rt. privatizációjáról először 1992 májusában adtunk hírt, amikor a francia Cofinec S.A. (Compagnie Financiere pour 1 ’ Europe Centrale) és az angol HICL (Hungarian Investment Company Lua) összesen 85 százalékos részesedést szerzett a Kner- -ben. A fennmaradó 15 százalék ekkor az önkormányzatok, illetve az AVÜ kezében maradt. Azóta jelentős változások történtek. Mivel a vállalat az első privatizációs program 20-as listáján szerepelt, az ÁVÜ visszahagyta a privatizációs bevétel 20 százalékát, amelyből egy 10 százalékos dolgozói részvény- csomagot bocsájtottak ki. Másrészt az 1987-89. között végrehajtott, világbanki hitelből finanszírozott fejlesztési programot egészítették ki, elsősorban a formakészítés területén. (SCITEX integrált kép- és szövegfeldolgozó rendszer a mélynyomóformák előállítására.) A londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) márciusban 10 millió márkás hitelszerződést írt alá Magyarország második legnagyobb csomagolóanyaggyártó nyomdájával, a Kner Rt.-vei. A hitelbiztosítás mellett, a jelenlegi befektetések eredményeként az EBRD egyúttal 20,4 százalékos részesedést szerzett a vállalat törzstőkéjében, tőkeemelés útján. További részvényesek a Cofinec S.A. 40,7 százalékos és a HICL 20,4 százalékos részesedéssel, a fennmaradó mintegy 20 százalékon pedig a Dolgozói Részvénykezelő Egyesület, az AVÜ és az önkormányzatok osztoznak. A mostani tőkeemelés és hitelmegállapodás segíti a nyomda által a 90-es évekre tervezett befektetési program megvalósítását. Ennek keretein belül jelentősen megnövekszik a vállalat mélynyomó kapacitása, amely magas minőségű, tekercses csomagolóanyagok gyártását teszi lehetővé. Megvásárolnak egy - jelenleg a legmodernebb technológiának számító - 10 színes Cerutti mélynyomógépet, továbbá egy Cerutti ívrevágó és lamináló berendezést. Ezáltal a cég a legmagasabb követelményekkel rendelkező megrendelők igényeit is képes lesz kielégíteni, és meglévő mélynyomó-gép- parkját a fenti berendezésekkel kiegészítve, a Kner Nyomda Rt. Közép-Kelet-Európa egyik legmeghatározóbb csomagolóanyag-gyártó nyomdájává válik. A beruházások kiegészítéseként beszereznek egy olyan, az Európai Közösség környezetvédelmi normáinak megfelelő oldószerégető rendszert is, amely lehetővé teszi a nyomdaipari folyamatok során keletkező melléktermékek káros hatásainak megszűntetését. A nyomdai beruházások eredményeként a Kner képes lesz évi 3000 tonna tekercses csomagolóanyag-, 3000 tonna hagyományos és magas minőségű kis-, közepes- és nagy példányszámú megrendelés kivitelezésére is. A csomagolóanyaggyártás mellett a Kner Nyomda Rt. hagyományosan a magyar könyv- nyomtatás egyik legkiemelkedőbb képviselője.
