Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-21 / 142. szám

1993. június 21., hétfő 5 Húszon innen — tízen túl Falfirkák Elfelejtettetek élni? * * * Te házmester! Letörölted az igazságot! * * * Ne vígy engem a kísértésbe, rátalálok magamtól is! * * * Sok káros dolog lehet kellemes, de a szex nem rontja a fogakat. * * * A feledés szabaddá tesz. * * * A fű nem azért nő, hogy versenyezzen velünk. * * * Hiszel-e a születés utáni életben? * * * Jézus él. Könyvmoly Daniel Keyes: Virágot Algernonnak William Golding: A legyek ura akar tanulni. És tanul. Egyre nagyobb feladatokat ad magá­nak, így egyre nagyobb tudásra tesz szert. Túlnövi társait, kör­nyezetét, kora tudósait. Megfe­lelő munkával képes bármire. Amolyan intellektuális szabad­ság ez. Nagyszerű dolog! - gondol­hatnád ... De nem elég! Ahogy Charlie mondja: „a puszta intel­ligencia fabatkát sem ér ...” Kedves Olvasó! Emlékszel még az összekötő kapocsra? Az ember-társadalom viszonyra? D. Keyes úgy gondolja, hogy ez lesz az a plusz, ami boldogságot és biztonságot adhat az egyén­nek. Charlie csak a műtét után mutathatta meg egyéniségét, ami (bár megvolt születésétől fogva) csak ekkorra vált szá­mára is tudatossá. Ám túlzott intelligenciája a társadalmat el­lene fordítja, magányossá válik, a szeretetre való törekvéssel egyedül marad a civilizációban. „Az. önmagával eltelt, befelé forduló értelem, mint önző vég­cél, kirekesztve az emberi kap­csolatokat, csak erőszakhoz és fájdalomhoz vezet.” D. Keyes ezzel dobja fel a labdát a „folytatás” írójának, Goldingnak ... Hajdú Előttem a. két könyv. Milyen furcsa, egészen máshol, más korban keletkeztek. Témájuk, történetük is egész más. Mégis úgy érzem, valahol mélyen alapjaiban ugyanarról szólnak: az emberi kapcsolatokról, az ember és társadalom viszonyá­ról. Gondoltam, írok róluk egy sorozatot. D. Keyes könyve lenne az első, majd William Gonding: A legyek ura „csak” a folytatás. Keyes művéről már hallhattál. Valamikor, évekkel ezelőtt Charlie címmel átdolgozták filmmé, amit a televízió is vetí­tett. Charlie, a főhős értelmi fo­gyatékos, „érzelmileg vissza­maradott’*' férfi. A társadalom eképp is viszonyul hozzá. (Egy pékség mellékhelyiség-takarító­jaként alkalmazzák.) Bár korlá­tolt, érzi másságát. így mindent megtesz, hogy megnevettesse társait, hogy szeressék, befo­gadják. Ezt el is éri. Hisz ki ne szeretne maga mellé egy em­bert, aki lót-fut neki, s esetlen­ségével még meg is nevetteti?! Charlie Gordon tehát stabil helyzetnek örvend: ő is a társa­dalom tagja. A nagy fordulat a műtét. A férfit zsenivé operálják. A mű­tét utáni változásokat (sok egyéb vizsgálaton kívül) egy fehéregérrel folytatott verse­nyen is mérik. Charliehoz ez a kisegér, Algernon áll a legköze­lebb, hiszen biológiai sorsuk közös, és a férfivel ugyanúgy bánik a sok civilizált ember, mint a kísérleti állattal. Charlie elméje, befogadóképessége a műtét után rohamos változáson megy keresztül. Intelligenciája többszörösére nő, egyre többet Rafael Ibolya verse: Ars Poetica Idegen, távoli helyen lelem a reggelt Magányos szívem elzarándokolt. Magam vagyok, jeges önmagam, Testem hideg, lelkem is félig holt. Künn vidáman jő a tavasz, A nap besüt a repedt ablaküvegen. Egy pont vagyok, egy pont a földön. Egy sziget a tengeren, s egy folt magyar hazámon. Felnőttem. Vagyok valaki?! Bár egyedül, mint ázott Elhagyott veréb a gesztenyefa ágon. Nem tudom, mi a múlt, mely fáj nekem, Nem tudom, mi a jelenem. Nem, ó jaj, nem, mi ajövőm s jellemem. Nem baj. Elég, ha rád gondolok, S holnap Veled álmodhatok. Tini szépség Ha már úgyis hiába mondják: Ne fesd magad, ráérsz még!, legalább tanuld meg, hogyan csinálhatod jól. Alapvető szabály: minél ke­vesebb festék, de az a megfelelő helyre. A természetes, alig ész­revehető szín a telitalálat, hi­szen úgy szépít, mintha ott sem lenne. Te tudod, mi a legszebb, legelőnyösebb rajtad, hát azt emeld ki. Ami pedig takarandó . .. Egy kevés korrektorral a nem odavaló anyajegy, szemölcs, szeplő hatásosan „eltüntethető”. Csak egyre figyelj oda: a bőr­színednél egy árnyalattal vilá­gosabbat használj, mert a söté- tebb már látszik. A halvány rózsaszín és a hal­vány narancssárga színű rúzsok a legmegfelelőbbek a számodra- ezek természetes, mégis csá­bító, szinte csókolni való szí­nek. A szemceruza megválasz­tásánál óvakodj a feketétől! Na­gyon öregít, s ez már nem is le­het előnyös. Hét közben min­denképpen semleges, pasztell­színeket használj, de hét végén jöhet az élénk türkiz, kék, lila - de figyelj, nehogy közönségesre sikerüljön. Inkább egy lehelet­nyivel kevesebb, mint több. Mert gondolj csak bele: a buli­ban „gyönyörűre” vakolva meg­ismerkedsz egy fiúval. A ho­mály sok mindent jótékonyan elfed. De az első randin, ra­gyogó napsütésben a hatás már ijesztő lehet. Ne a rúzsokat és szemfesté­keket reklámozd, hanem önma­gad. Te vagy a szebb! Az oldalt szerkesztette: Cs. Csáti Réka Vársz Ahogy a nap felkel, te is felkelsz, lóhalálban rohansz a suliba, izgulsz a matek­órán, nem csodálkozol, ha nem jól felelsz, folyton az órád nézed, mikor csönget­nek már ki megint, aztán hosszadalmason eszel, edzel, eszel, edzel, délutá­nonként és esténként csava­rognál, de te tanulsz, ta­nulsz, tanulsz, és közben Godot-ra vársz. Kócos Játék a listánkon Az előző ifjúsági oldalon megjelent slágerlistánkhoz kap­csolódó rejtvény helyes megfej­tését küldték be: Kóródi Attila (Karcag), Oberna László (Csépa), Tábo- rosi Anikó (Cibakháza), Mizsei Zsolt (Jászberény), Oszlár Or­solya (Szolnok), Rácz Gabri­ella (Szolnok), íme a helyes megfejtés:- Milyen nemzetiségű az EAST 17?- Angol.- Mi Dr. Alban polgári neve?- Alban Nwapa.- Kit takar a Captain Holly­wood Project név?- Tony Harrison-t. A helyes megfejtést bekül­dőktől június 28-ig várunk saját slágerlistát s hozzá kapcsolódó kérdéseket. Közülük sorsoljuk ki azt az egyet, amelyik az ifjú­sági oldalon megjelenik. A leveleket előre is köszön­jük, s továbbra is játékos kedvet kíván a szerkesztő. Hisz játszani csak szívből érdemes A minap, mikor azon törtem a fejem, hogy ki lenne a legér­demesebb arra, hogy fiatal nemzedékünk tagjai közül be­mutassuk, rájöttem: nagy fába vágtam a fejszémet. De aztán úgy döntöttem, hogy felkere­sem a tiszafüredi néptáncegyüt­tes próbáját. S amikor beléptem a próbaterembe, előző gondom egy csapásra megoldódott. Gönczi Attila neve bizonyára azért nem jutott előbb az eszembe, mert az utóbbi időben csak ilyen „specális” esemé­nyeken találkozhattunk, mivel jelenleg Debrecenben tölti a napjait: ott tanul, dolgozik.- Attila, tudom, hogy a tánc az éltetőelemed. Hogyan kerül­tél vele kapcsolatba?- 1983-ban vagy ’84-ben, az általános iskola 5. osztályába jártam, amikor elkezdtem tán­colni. Már korábban is érdekelt ez a varázslatos dolog, mert a húgom, Melinda már régebben csatlakozott a gyermekcsoport­hoz. A másik tényező, amely ösztönzött, hogy a barátom, Andrási Robi is nyitott volt a dolog felé. így jutottam el az első próbára, s azóta nagyon fontos helyet tölt be az életem­ben a tánc.- Úgy tudom, zenélsz is...-Igen, bár igazi zenész nem vagyok, mert nem tudok kellő szinten játszani ahhoz, hogy annak nevezzem magam. Ré­gebben nagybőgőztem, s most van egy együttesünk Debrecen­ben, ahol szájharmonikázok.- Tehát nemcsak a magyar népzenét szereted. ..- A bluest és a jazzt is. A Led Zeppelin, Doors, a Trio Standal, a Kaláka versmegzenésítései a kedvenceim. A népzenével kapcsolatban Sebestyén Mártát kell megemlítenem. Ő úgy ké­pes visszaadni a népi dallamo­kat, hogy hangja összeforr lei­kével, s valódit tud alkotni.- Szereted Debrecent?- Mint várost nem. Nem is akarok majd ott élni. Azért né­hány dolog mellette is szól. Például rövid ideje egy tánc­színház tagja vagyok és nagyon jól érzem ott magam. Már volt egy pár perces fellépésünk a közelmúltban. Egyébként itthon is próbálkoztunk újításokkal. Látható volt a néptáncegyüttes előadásában egy Chris Rea dalra írt kompozíciónk.- És Füred mit jelent neked?- Hiányzik nagyon a Tisza il­lata, tavasszal a virágzó fák, s az itteni ősz. Ebben a két év­szakban a legszebb a város, mert ilyenkor nincs annyi tu­rista. Másrészt gyűlölöm az erőszakot, s ez egy kis telepü­lésre kevésbé jellemző, mint egy megyeszékhelyre.- Ebben a régióban sok fia­talnak ismerősen cseng a neved.- A legtöbb barátság építőtá­borokban született. Ott együtt énekeltünk a tábortűznél, ott kezdődtek el első próbálkozása­ink az amatőr zenélés terén is. Többek között Pálóczi Tamás­sal gondolkoztunk akkor vala­milyen együttes létrehozásán.- S a Vadász Étteremben a múltkor a kisújszállási Arizona Blues Band-del is szájharmoni­káztál . . .- Velük is építőtáborban ta­lálkoztam.- Örült dolgokat soha nem csináltál?- De, például végigmentünk egy páran mezítláb Debrecen, a puritán város főutcáján. Elkép­zelheted a reakciókat. Füreden ugyanezt nem tettem volna meg, gondolni kell a családra is.- Mit szoktál olvasni?- Amíg az ember csak tanul, nem dolgozik, több a szabad­ideje. Ez az, ami az utóbbi időben nekem nincs, ezért ke­veset olvasok. Régen a ponyvák voltak rám jellemzőek: Robin Cook, Leslie L. Lawrence mű­vei. De ezek túl sablonosnak bi­zonyultak. Azóta komoly köny­vekre tértem rá. Szeretem pél­dául a modem irodalmat. Ilyen a Madárka című könyv, Száll a kakukk fészkére. Most az Indul a bakterház került sorra.- Szereted a magyar filme­ket?- Igen, ezeknek különleges ízük van, mely semmi máshoz nem hasonlítható. Érteni kell őket. Nagyon tetszett A tanú és a Magyar narancs.- Ha már a sajátos ízeknél tartunk, szereted Örkény István műveit?- Nála túl kell látni a felszí­nen, s erre nem mindeki képes. Sokan ezért nem szeretik. Nem mondhatnám, hogy közéjük tar­toznék.- Mit csinálsz a nyáron?- Nyár elején tánckurzusokra fogok járni, mert a táncszínház­ban nagyon kezdőnek számítok még. A néptánctábort is felke­resem majd. Drezda volt egy másik célom, de ennek sikerére nincs sok remény. S végül van egy program, melyet minden, a közelben élő fiatalnak ajánlok: augusztus 12-15. között lesz Hajdúböszörményben a II. KOTTA Fesztivál filmekkel, színházzal, irodalommal, kör­nyezetvédelemmel, koncertek­kel. Ott fellépünk a táncszín­házzal is. A nagy neveket Hobo, a Tátrai Band, a Ladánybene 27 képviseli többek között.- Akkor nem köszönök el, majd ott találkozunk és olvasó­inknak is megígérhetjük, hogy hallani fognak még erről a ren­dezvényről. Szabó Daniella Falfirkák Mese a Tanév Végi diákról Az embereknek szükségük van a szerelemre és a fogyasz­tásra, de nem fordítva. * * * Egy napon a hajóm megérke­zik, de amilyen szerencsém van, akkor én éppen repülőn ülök. * * * Semmi sem lehetetlen annak, akinek nem magának kell meg­csinálnia. * * * Sokat lehet tanulni a gyerekek­től, például hogy van türelmük. * * * Légy barátságos a szomszé­doddal. Sose lehet tudni, mikor romlik el a tévéd. * * * Mi nem nagyobb szeletet aka­runk a tortából, mi az egész tortát akarjuk. * * * Istenem, adj türelmet, de azon­nal. * * * A béke melletti harc olyan, mint a szüzesség melletti szeret­kezés. 'í* 'í' A cölibátus öröklődik. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Tanév Végi diák, aki már nagyon várta a tanév végét. Erről a tulajdonsá­gáról volt híres. Egy szép nap reggelén ez a Tanév Végi diák felébredt, elő­vette naptárát, és megállapí­totta, hogy a tanév már csak 10 napig tart. Nagyon megörült a Tanév Végi diák, örömében ugrott is kettőt, egyet a jobb, egyet pedig a bal lábán. Páros lábbal nem ugrott, mert nem volt kedve. No már most, miután mindezzel megvolt, fogta az iskolatáskáját, elballagott az iskolába, leült a padjába és várt. És várt, és várt... Nem kellett sokáig várnia, mert a Tanév Végi Lopakodó fedőnévre hallgató tanár máris ravasz kérdéseket intézett a Tanév Végi diákhoz. Ered­mény: a Tanév Végi diák jelen­tős lépéseket tett a matematika bukás felé. A várakozás folytatódott és folytatódott, de ismét nem tar­tott sokáig, mert a Tanév Végi Szeret, nem szeret Minden lányt utolér a szerelem. És persze a bizonytalanság, vajon viszontszeretik-e. Nehéz erre válaszolni, de van néhány jel a (majdnem) biztos igenre és nemre. IGEN, ha:- mindennap szeretne találkozni veled- mindenhova magával visz, bemutat, és büszke rád- a barátai kedvéért sem hagy magadra a bulin- nem fél megismerkedni a szüléiddel- áprilisban arról beszél, hol fogtok szilveszterezni- gyönyörködik benned- sohasem késik el a randevúról- neked mondja el a legtitkosabb vágyait NEM, ha:- néha napokra eltűnik- elvisz egy társaságba, de ott magadra hagy- kerüli a szüléiddel való találkozást- azt mondja a barátnődről, hogy feltűnően okos lány- esténként a búcsú után fütyörészve távozik- azzal búcsúzik, hogy majd valamikor jön Ravaszkodó fedőnevű oktató néhány csalafinta kérdéssel fel­rázta a Tanév Végi diákot vára­kozásából, és néhány perc alatt megmutatta számára a fizika bukás felé vezető utat. A Tanév Végi Furmányos sem tétlenkedett. Kérdezett a Tanév Végi diáktól néhány ké­miaegyenletet és várt, és várt, és várt, majd egy jól irányzott és jól időzített kémia bukás lehető­ségével hagyta visszasüllyedni a Tanév Végi diákot a várako­zásba. És a Tanév Végi diák dolga végeztével elindult hazafelé, bánatában elejtett két könny­cseppet, egyet a jobb, egyet a bal szeméből. Páros szemmel nem ejtett könnyet, mert nem volt kedve. A nap meg csak sütött, és sü­tött és a Tanév Végi diák más­nap arra ébredt, hogy a tanév már csak 9 napig tart. A Tanév Végi diák már nem örült meg nagyon és egyik lábán sem ug-* rótt még egy felet sem, csak el­ballagott az iskolába és... ez még nem a vége ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom