Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-21 / 142. szám
4 1993. június 21., hétfő A magyar falvak többségét érinti A községi gulyalegelők megmentéséért! A szerkesztőség postájából Azok a sudár jegenyefák... Viharban katasztrófa lehet Tiszasüly önkormányzata május 26-i ülésén az alábbi felhívást fogadta el - azzal a szándékkal, hogy állattartóinknak a jövőben is legyen módjuk a legeltetésre: A községben al elmúlt években 100-200 szarvasmarhát tartottak a gazdák, mára - az ismert okok miatt - kb. 70-re csökkent, de várható, hogy újból fellendül a tartási kedv. A községi legelő emberemlékezet óta közösségi tulajdonban volt, míg 1967-ben - egy törvény értelmében - a helyi tsz-nek át kellett vennie, és a tulajdoni bejegyzés is megtörtént. Ettől függetlenül legelő maradt. Tavaly a kárpótlásra kijelölt földalapba került, de abban bíztunk, hogy a kárpótlási árverésen nem kel el. Sajnos azt tapasztaltuk, van esély arra, hogy spekuláció vagy más céllal - kárpótlási jegyért - megszerezzék. Akkor pedig az állattartóink nem tudják hol legeltetni a jószágaikat. Az állattartók nem rendelkeznek kárpótlási jeggyel, amiért meg tudnák venni, s kialakíthatnák a közbirtokossági földet. Az önkormányzat megvenné a legelőt, de - a törvény értelmében - vásárolt kárpótlási jegyért nem tud földet venni az árverésen. Ezért a törvény módosítását kérjük: A közös legelő továbbra is szolgálhassa a község állattartó gazdáinak érdekeit, maradjon a közösségi, önkormányzati tulajdonban. Ennek érdekében kérelmünket felhívásunkat - továbbítjuk: Halász István országgyűlési képviselőnk, hogy a törvény ilyen értelmű módosítását kezdeményezze; a megyei kárrendezési hivatalhoz, hogy a községi gulyalegelőn az árverésre addig rendeljen el moratóriumot, míg a törvénymódosítás sorsa el nem dől; a Földművelésügyi Minisztériumhoz, hogy - mint a mezőgazdasági termelés felügyeletét gyakorló államhatalmi-szerv - hatáskörében eljárva, biztosítsa a gazdálkodás feltételeit; a pártok képviselőinek, hogy támogassák a törvénymódosítási javaslatot; az érdekképviseleti szerveknek, hogy munkájukban figyelem-^ mel legyenek ennek a problémának a megoldására is, valamint a sajtónak, hogy a nyilvánosság erejével segítsenek. Kevés az idő, gyorsan kell cseleledni, amíg el nem dől a legelő tulajdonlásának sorsa! Mert ha nem lesz kedvező változás, sajnos sok magántermelőt fosztanak meg - a talán egyetlen - megélhetési forrástól, az állattartástól!. Minden érdekeltet kérünk, ezt a problémát ne úgy kezeljék, mint egyedi, tiszasülyi gondot, hanem úgy, mint amelyik a magyar falvaik túlnyomó többségét érinti. Bízunk abban, hogy segélykiáltásunk meghallgatásra talál. - A községi önkormányzat nevében: Baksay Endre polgármester Küldjön egy képet! Édesapánk Kereckén - 1940-ben Talán kevesen tudják, hogy Szolnokon 1941-ben alakult meg a Dolgozó Lányok Egylete, amit Borsy Engelbert páter, fe- rencrendi szerzetes alapított - dr. Vácziné (keresztnevére már sajnos nem emlékszem) zászlóanya védnökségével. Sok-sok szépre, jóra tanító programon vettünk részt, s amikor ez a kép készült, 1945-ben, alapító létszámunk harmincról ötvenre gyarapodott. (Ekkor más ferencrendi pap volt a vezetőnk.) A zászló mellett jobbra Hrubecz Éva, a többiek közül: a Tó- vizi testvérek - Katalin és Mária, Gyenes Ilona, Kiss Katalin, Szekeres Irén, Sebestyén Juci és Mária, Sipos Rózsi, Szalai Anna, Szűcs Mara. Jómagam „civilben” a jobb szélen. B. I.-né (Zádor Ilona) Szolnok Nem volt elég, hogy szegény édesapánk megjárta az első világháború poklát, 1940-ben újra behívták .katonának - a Felvidékre. Ez a kép bajtársaival 1940. október 15-én örökítette meg, Kereckén: a legszélén térdel. A sors annyira volt kegyes hozzá és hozzánk, hogy hál’ Istennek, nem sérült meg. Ma már csak emlék... A szolnoki Véső utcában, a volt magtisztító udvarában - az utca felől - három sudár jegenyefa áll. Véleményünk szerint veszélyeztetik a 12-14-16 számú családi házak épségét, és egy esetleges viharban bekövetkezhet a katasztrófa. Nem hagyhatom szó nélkül a június 13-i, Rákóczifalva-Tö- rökszentmiklós labdarúgó-mérkőzés idején történt esetet. A pályához vezető út szélén parkoltam, ahol már több kocsi állt. A mecos végén meglepetéssel tapasztaltam, hogy a rendőrség sorra büntetett; az én kocsimon is egy cédula, hogy keressem meg a körzeti megbízottat. Az lett a vége, hogy 1000 Ft helyszíni bírságot kellett fizetnem - hiába hoztam fel mentségemül, Biztonságunk és nyugalmunk érdekében az illetékesek sürgős intézkedését kérjük. Ha nem is vágják ki teljesen a magas fákat, megnyesve hárítsák el a veszélyt. Segítségüket köszönjük. Döme János Szolnok hogy semmiféle tiltó táblát nem láttam ... (Kiderült, egy meggyfaág takarja - amint a kép mutatja.) Az intézkedő rendőr reagálása: az nem az ő dolguk, hanem a polgármesteré. Ezek után mit mondjak? 1. Úgy érzem, igazságtalanül büntettek meg. 2. Közel kétezer forintomba került, hogy láthattam kedvenc csapatom győzelmét. 3. Megérte! Tóth András T örökszent miklós A pálya szélén Sokba került, de megérte! Elképesztő látvány a tiszakürti arborétumban Beton, kövezett térség, szúnyogmilliárd A közelmúltban a tiszakürti arborétumban jártam, és sajnálattal tapasztaltam, hogy a gyepet betonnal veszik körül, a pázsit szélére betonperemet helyeznek, a bejárathoz közeli térséget - a kerítésen belül - lekövezik. Ez az eljárás pénzbe kerül, és hozzá nem értésről tanúskodik. Az arborétumba azért mennek az emberek, hogy a fákban, növényekben, a természetben gyönyörködjenek. Elvárható, hogy itt minden természetes anyagból is készüljön, így a kapu is szép fából, nem pedig betonból, préselt sötétszürke kőből! Kibírhatatlanul sok volt a szúnyog; nincs egyetlen jó állapotban lévő pad, amire le lehetne ülni; pajkos gyerekek megfaragták a bejárattól balra lévő, szép naív népi faszobor mindkét szemét, ami úgy is maradt . . . Régóta keresem fel rendszeresen a parkot, de ezek után úgy látom, nem szabad ide látogatnom. Megemlítem, hogy ottjártamkor beszéltem az „illetékes” úrral, aki ragaszkodott ahhoz a véleményéhez, hogy le kell kövezni a térséget, és hogy a gyepszél lebetonozása a helyes, így is kell, Hölgyeim és Uraim! Betont mindenhová! (Zárójelben jegyzem meg: a parkkal átellenben az önkormányzat kacsalábon forgó kis presszót épített, ami zárva. Nem is nyílik meg: ami forgalom itt van, az nem bír ki egy eszpresz- szót, a ráköltött pénzt az ablakon dobták ki. Helyes volt viszont, hogy lebontották a szabadtéri színpadot a parkban és a primitív italárusító bódét.) Biztos vagyok benne, hogy ezzel a levéllel nem változik semmi: ahová pázsit kell, oda beton, salakkő kerül. De ha már nem látják be, hogy az arborétumban természetes anyagokból kell a szükségeset megépíteni, miért nem kérdeznek meg egy szakembert?! Bruszt Iván ny. gimn. tanár Kecskemét Lippay Lajos nevével A Jászalsószentgyörgyi Általános Iskola a tudós tanár és plébános, Lippay Lajos nevét vette fel 1993. június 12-én, a tanévzáró ünnepségen. Ezen az eseményen került sor a korábban Lippay Lajos címmel meghirdetett pályázat eredményhirdetésére is, melynek nyerteseia következők: I. és II. díjat kapott - megosztva (két tanulmány megírásáért) Törőcsik Jenőné tanár; I. és IV-et Szajkó Sándorné tanító; II. díjat - megosztva Varga István tanár; a III. díjat - ugyancsak megosztva Győr Istvánná tanító és Frantsik Franciska, iskolánk igazgató- helyettese. Szabó Istvánná Jászalsószentgyörgy Expressz-ajánlva És Turulháza visszanő a pusztába A karcagiak keseregnek. Lovas íjászat, távlovaglás, expedíciók...? Hol van ez már? A hagyományőrző központ, melyet oly lelkesen támogattak, csírájában megszűnt, mielőtt felépülhetett volna. Folyamatos, az eredeti céloknak megfelelő működése el sem kezdődhetett. Elfogyott a pénz. Ilyen egyszerű. Az a több millió forint - amit a Lakitelek Alapítvány, azaz a Turulházát létrehozó anyaszervezet, valamint a Postabank adott az indításhoz - elúszott már az előkészítés idején. Hasonló sorsra jutott az önkormányzat pár tízezer forintja is, melyet állandó táncház létrehozására szántak. A grandiózus terv - miszerint Karcag határában, a négyes főút mellett több ezer hektáros területen Turulháza épül a pusztán, ahol azokat a körülményeket és viszonyokat mutatják be, amely a magyarság életét jellemezték a honfoglaláskor és utána - megbukott. A megszerzett állatokat átmeneti bértartásra adták, az állandó munkásokat - köszönettel - útnak engedték. Június 17-én, csütörtöki lapszámunkban közöltük Kun Péter olvasónknak, a Turulháza Alapítvány kuratóriuma elnökének levelét, melyben egy közelmúltban megjelent írásunkra reflektál, mellyel nem ért egyet. Levelét így kezdi: „A cím megtévesztő, hiszen igaztalan tényt közöl: a felszámolás a Turulháza Alapítvány megszűnését sugallja. Erről szó sincs. Az alapítvány nemes célkitűzése - a magyarság egészének szellemi örökségét képező néprajzi, tudományos, környezeti értékek megőrzése és továbbadása - nem változott. A körülmények kényszerítő hatalma viszont arra késztetett bennünket, hogy némileg módosítsuk a Turulháza Alapítvány eddigi tevékenységét. Jelenleg arról van szó, hogy az alapítvány kuratóriuma - alapos, körültekintő mérlegelés után - úgy döntött, hogy a tervezett létesítményegyüttes Karcagon történő létrehozásáról lemond." Kedves Olvasónk! Őszinte meglepetéssel olvastuk sorait. Úgy gondoltuk, hogy Ön nem kíván a nyilvánosság előtt szerepelni. Egyik munkatársunk napokon keresztül próbált Önnel kapcsolatba lépni azért, hogy a már ismert tényeket pontosíthassa, de fantomot keresett. A tájékoztatást viszont kötelességünknek éreztük. Csodálkoztunk azon, hogy Ön nem élt a nyilvánosság adta lehetőségekkel. Vártuk, hogy folyamatosan, nyíltan informálja tagságát a fejleményekről, hiszen nem tízezer forintos kezdeményezésről, hanem egy olyan alapítványról van szó, amelynek védnökei: Aba Béla, dr. Andrásfalvy Bertalan, Barsiné Pataki Etelka, Buda Ferenc, dr. Dobos Krisztina, dr. Für Lajos, dr. Gunda Béla, dr. Halász Péter, dr. Horváth Balázs, dr. Kallós Zoltán, Kácsor László, Körmendi Lajos, dr. László Gyula, Lezsák Sándor, Sinkovits Imre, Szörényi Levente. Ilyen neveket olvasva, sok támogatót szerezhetett, de hol vannak ők most? Miért nem segítenek? Három megjegyzést fűzök még a leveléhez. Miközben lehet, hogy Mongóliából megérkeznek a mongol jurták, az alapítvány alapítólevele, amelynek alapján a helyiek is adakoztak, a magyarság egészéről beszél. Az Önök mostani programjában viszont csak ez szerepel: „Jelenleg három kiadvány megszületését támogatjuk anyagilag. A nemrég elhunyt - karcagi születésű - Mándoki Kongur István turkológus doktori disszertációjának (A kun nyelv magyarországi emlékei) megjelenéséhez, továbbá Pálóczi Horváth András könyvének (Hagyományok és határok a kunok régészeti kultúrájában) kiadásához járulunk hozzá. Támogatást szavaztunk meg a Keletkutatás című orientalista folyóirat Mándoki Kongur-emlékszámának létrehozásához is." Az egyszerű olvasó ilyenkor elbizonytalanodik. Most akkor van egy nem létező Turulháza, jönnek a mongol jurták, és a kunok eredetét lehet kutatni nyomtatott sorokban. Másodszor azt kell megemlíteni, hogy Karcag, Jász-Nagykun-Szol- nok megye örült volna ennek a monurtientális álomnak, de a valóság az, hogy egy több tízmilliós beruházást még az expóra sem lehet egy-kettővel elindítani, ugyanis törvényszerű, hogy befullad. Végül a levélben írt szép Kos Károly-sorok kapcsán azt tudom mondani: tenni szerették volna, amit akartak, de - sajnos - nem tudták. Talán egyszer mégis lesz Turulháza, valahol. Feleslegesen háborogtak... A bolt helyén nem lesz diszkó! Megdöbbentett az „Általános felháborodás ... - Bolt helyett diszkó?” című, június 17-i olvasói levél, melyben arról írtak: az a hír járja, hogy a „vegyi” lakótelep élelmiszerboltja helyén diszkót akarnak nyitni. Mint a Vegyi ABC üzemeltetője, ezt a felröppen hírt cáfolom, s ezúton is tájékoztatom a kedves vásárlókat, hogy az ABC hosszabb távon megmarad - ha a tulajdonos Vegyiművek is így akarja. És senki nem tervezett diszkót a helyére! Sőt, most kívánjuk olyanná alakítani - zavartalan árusítás mellett -, hogy minőségileg jobb legyen, nagy áruválasztékkal álljon a környékbeli vásárlók rendelkezésére. Bánt, hogy a levélíró először is nem tőlem, az üzemeltetőtől kért választ, mert elejét vehettük volna a kósza hímek, amivel felesleges zavart okozott a lakótelepen élők körében, de a bolt dolgozói között is. Kiss Péter a Vegyi ABC üzemeltetője „Elénk rakták a víznyelő aknát!” Ha sérül a vályogház, helyrehozzák? A szolnoki Gárdonyi Géza utcában lakunk, ahol a szomszédom házának homlokzata a télen megrepedt. A vizsgálatok során kiderült, hogy a ház állagának romlása az utcai szennyvízcsatornára, illetve aknára vezethető vissza. A csatornahálózat üzemeltetője ezt el is ismerte azzal, hogy a szomszédom házának utcai falát aláalapozta. Mit ad Isten, a hibásnak bizonyult víznyelő aknát most az én házam elé helyezték - június 14-én. Kérdezem: a rossz megoldás más háza előtt már nem az? Az én házam kevésbé erős vályogház, ezért félek, hogy ugyanúgy rontja majd az állagát, ahogyan a szomszédomét. Akkor az én házamat is helyrehozzák? Miért nem teszik az aknát semleges területre? De talán valamelyik kapu bejárata előtt is elhelyezhetnék. Rokkantnyugdíjas vagyok, s én már nem tudom újrateremteni azt az épületet, amit egy élet nehéz munkájával szedtem össze. Mihályi László rokkant nyugdíjas Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
