Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-16 / 138. szám

6 Kunsági Extra----Kisújszállás 199 3. június 16., szerda Három év halasztás Szép volt, diákok A Móricz Zsigmond Gimná­zium és Közgazdasági Szakkö­zépiskola tanulói az idén is eredményesen szerepeltek a kü­lönböző szintű, rangú vetélke­dőkön, tanulmányi versenye­ken. íme a lista: magyar nyelv és irodalomból Andrási Ildikó 3.b. osztályos gimnazista me­gyei első lett, míg Gaál Gabiella (4.a.) megyei hatodik. A szép magyar beszéd megyei verse­nyén Nagy Szilvia (közg. Il.d.) harmadik. Az országos Mó- ricz-vetélkedő döntőjébe, a leg­jobb tizenkettő közé került Szűcs Klára és Kovács Anna. Az édes anyanyelvűnk verse­nyen a 2.a. osztályos gimna­zista, Kelemen Dóra hatodik. Az Implon József helyesírási verseny megyei döntőjében Gaál Gabriella harmadik. A Péchy Blanka anyanyelvi mű­veltségi versenyen a Fási Zsu­zsanna, Hersó Erika, Szarka Ibolya és Szűcs Klára alkotta négyes második helyen végzett. Történelemből Andrási Il­dikó 3.b. osztályos megyei győztes. A Ki miben tudós tör­ténelmi vétélkedő országos dön­tőjébe, a legjobb tizennyolc közé került Kurucz Tímea 4. a. osztályos diák. A megyei ma­tematikai verseny szakközépis­kolai kategóriájában Házy At­tila első helyezést ért el, míg Szakácsi Ferenc harmadikként zárta a rangos viadalt. Fizikából Házy Attila Ill.c. megyei első, Nagy István I.c. megyei második. Biológiából a Természet-tudomány diákpá­lyázat különdíját a 4. bés Mo­hácsi Nóra vehette át. Német nyelvből Lévai Ágnes Il.d.me- gyei harmadik, míg az énekka­rok kategóriájában „Az év kó­rusa” megmérettetésben ez a közösség arany minősítést ka­pott. Gratulálunk a móriczos fi­úknak, lányoknak a sikeres sze­replésekért, és nem utolsósor­ban azoknak, akik ezeket a ti­zenéveseket pallérozták, felké­szítették: a tanároknak, tanár­nőknek! Köztudomású, hogy a volt egyházi ingtlanok tulajdoni helyzetének rendezésére tör­vény született. Ez lehetővé teszi az egyházak volt tulajdonainak folyamatos, fokozatos vissza­adását. A helyi református egy­házközség élve ezzel a jogával, visszaigényelte a gimnázium és a kollégium épületét. Erről tár­gyalások voltak a helyi hona­tyák és az egyház képviselői között. Kérdezték az érintette­ket, szülőket is, és kiderült nin­csen tíz százalék aki úgy látja, hogy vissza kell adni az egy­háznak a hajdani tulajdonát. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a tárgyalópartnerek rájöttek, je­lenleg - törvény ide, törvény oda - nincs miről dönteni. El­végre fel kellene mérni azt is, hogy milyen igény mutatkozik egyházi gimnáziumi oktatásra a településen és a környékén. Ilymódon a lehető legbölcseb- ben cselekedtek és semmit nem bízva a véletlenre, a döntést a következő választások utánig, 1996-ig elnapolták. A Móricz Zsigmond nevét viselő középiskola biológiaszertára az ország leggazdagabb- jai közé tartozik. Részlet az itt őrzött ritkaságokból, például néhány kötet Brehm: Az ál­latok világa című enciklopédiából 1993. május 21. 4. ÜQSCBÍíRÓ KIS ÚJSZÁLLÁS ÖNKORMÁNYZATÁNAK HÍRLEVELE A háziorvoslásról A háziorvosi praxis: szellemi szabadfoglalkozású vállalkozás vagy alkalmazotti státusz 1993. július 1-jctől megváltozik a háziorvosi szolgálatok finan­szírozási remije. A háziorvosoknak 1993. május 31-ig nyilatkozniuk kell. hogy vállalkozóként vagy önkormányzati alkalmazottként kíván­íKp$íttí tétetik A VÁLASZTÁSI MUNKACSOPORT KÖZLEMÉNYE Május 21-én társadalombiztosítási önkormányzati választás lesz a/ országban. Aznap dől el. hogy államigazgatási feladat maiad-e továbbra így néz ki a Kisbíró, a helyi önkormányzat hírlevele, amelyet Immáron negyedszer adtak ki. A nyolcoldalas irat fö célja: tájékoztatni a tizennégyezer helybelit a képviselő-testü­let üléseiről, a helyi rendeletekről, egyúttal a kiadvány kulturális és sportprogramot, to­vábbá hirdetéseket is tartalmaz Lekopott a tetőről Némi kajánsággal állítva, a most 81 esztendős Kémeri Károly az átlagembernél jobban ismerheti a menyországot, hiszen világéletében egy emelet­tel közelebb dolgozott hozzá. Elvégre a kisúji szü­lők gyereke tetőfedő, nádtető-készítő volt. A ti­zennégyet is éppenhogy betöltötte, amikor a szakma fortélyait lassanként elleste Bodnár Zsigmondtól. Papírt soha nem szerzett a tudomá­nyáról, a tapasztalat tanította. Alig akad nádas ház a városban, amelyik tetejére ne mászott volna fel, de keze munkáját őrzi több szolnoki épület is. Hajdanában a 7-es Volántól került nyugdíjba és legutoljára 78 esztendősen iparkodott felfelé a keskeny létrán. Nem szédült, billent meg, esett le, csak egyszerűen belátta: szép volt, jó volt letelt. Négy éve temette élete párját, noha hat gyereke él, a sors úgy hozta egyedül morzsolgatja napjait. Igaz, sok unokája közül az egyikhez, Szolnokra költözött, de ez az örökbefogadás valahogyan nem sikerült, és visszatért régi, nádfedeles há­zába. Pedig ezt az unokát kétéves korától ők ne­velték a feleségével, mégis hamar kitellett a gondozás. A nyugdíja havi 9 ezer 180 forint, be­osztva elég, úgy, hogy addig nyújtózkodik, ameddig ér. Főzni az egyik lánya főz neki, ő meg cserében a birkáit istápolja. Nem fogja az ágy, öt­kor felöltözik, tesz-vesz, mikor mit csinál. Kaszál, kapál, a jószágokat gondozza. Egy hű társa jó- ban-rosszban kitart mellette, a Hattyú nevű hófe­hér kutyája. Ez az eb úgy hozzászokott, hogy jó­szerével csak beszélni nem tud. Megérzi, ha nem jól van, valami testi nyavaja gyötri, elvégre ebben a korban már előfordul a hol itt fáj, hol ott sajog. Ilyenkor Hattyú besertepertél, leheveredik a konyha sarkába és néz rá szomorúan: no, most mi lesz gazdám? Nehéz kitessékelni, de muszáj, mert a kutyának bármilyen jó is, kinn a helye. Egyébként az öreg nádtetőfedő olykor el-elbal- lag a kocsmába is. Jó szót váltani másokkal, az emberekkel, meg egy-két kupicát leönteni a szil­vapálinkából. A tetőre azonban már nem merész­kedik és ezt így indokolja: hatvanöt évig csinál­tam, de letelt. Onnan már lekoptam. Jobb ez így, mielőtt lezuhan vagy leesik az ember... Nem olcsó az utolsó út sem Drága az élet, de igaz az állí­tás: hovatovább nem olcsó az utolsó út sem. Manapság a vá­rosban havonta általában húsz temetést tartanak. A legtöbbet akkor, amikor kienged a tavaszi fagy, illetve karácsony előtt, tá­ján. Napjainkban a legolcsóbb temetés itt tizenhatezer körüli, a legdrágább pedig 45 ezer, hi­szen már 27 ezer forintos ko­porsó is akad. A régi cég, a Te­metkezési Vállalat részvénytár­sasággá alakult, egyébként pe­dig ugyanúgy halad az intézés, akár korábban. Ez azt is jelenti, hogy mindent az irodán nem le­het „lerendezni”, hiszen ha va­laki egyházi temetést akar, kü­lön kell találkozni a pappal. Nem beszélve arról, hogy a te­metők is egyházi tulajdonban vannak. Bonyolítja a helyzetet, ha az elhunytat olyan sírba akar­ják helyezni, amelyik oldalát valameddig téglával rakják ki, a koporsó fölé esetleg deszkát tesznek, mivel ezek beszerzé­sére újabb gyalogtúrák szüksé­gesek. Mondjuk a téeszbe, vagy olyan céghez, ahol efféle anya­got lehet kapni, vágatni. A hoz­zátartozók zöme egyházi teme­téssel búcsúzik szerettétől, de évente akad néhány olyan meg­boldogult, akinek a köznyelv szerint se családja, se kutyája, se macskája, őket a város han- toltatja el. Igyekeztek privatizálni a cé­get is. Talán nem érdektelen, ha leírom: meg is jelent a városhá­zán egy illető, ő elvállalná a te­metéseket. Még pedig illő mó­don: a koporsóvivők, munkások fehér kesztyűben, egyenöltöny- ben lennének. Ránéztek a mesz- sziről jött ajálkozóra, és kide­rült: a lábára a cipőt zokni nél­kül húzta fel, és az öltönye sem kimondottan a jólvasaltság ka­tegóriájába tartozott. Ha ilyen a főnök, milyenek lehetnek a be­osztottak, villant át a város ve­zetőinek az agyán, azon mele­gében köszönték az érdeklő­dést, az alku pedig nem köttetett meg. így maradt a részvénytár­saság. Ákit ezen szomorú ese­mény foglalkoztat, jó ha tudja: keresse fel az üzletet is, utána a parókiát, és ha deszkát is kíván rakatni a megholt fölé, valame­lyik ipari, vagy mezőgazdasági szövetkezetét. Mert kérem az utolsó út nem csak hogy nem olcsó, de idő­igényes is, hiszen több irodába be kell kopogni, mire minden elrendeződik. Vajon megadatik e valaha, hogy egy kilincsnyi­tással ebben a helyzetben min­dent elintézzen a temettető. Lakjon mondjuk ebben a város­ban, vagy máshol. Úgy tűnik erre a feleletet majd a jövő adja meg. Szenved a határ, szomjaznak a földek Szomjaznak a földek, tikkadnak, elszáradnak a növények a környéket sújtó aszály miatt. Ennek az ér­zékeltetésére csak egy adat: április 15-től például a Ti­sza II. Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet mintegy hatezer hektáros tábláira két-hat milliméter csapadék hullott. Akadtak határré- szek, ahová kettő, máshová ennek a háromszorosa, szó­val bokáig sem elég. Mindezek következtében három hatalmas búzatábla, mintegy 300 hektáron gya­korlatilag felsült. Eddig húszmillió körüli az aszály­kár. A nagyobb veszteségek megelőzéséért április 28 óta éjjel-nappal mennek az ön­tözőberendezések. Megön­töztek eddig 1 ezer 800 hek­tár kukoricát, dinnyét, bur­gonyát, búzát, a szántónak közel a harmadát. Ez a pó­teső eddig nyolcmilliójába került a szövetkezetnek. Nem hullott több csapadék a másik fél tábláira, a Nagykun Mezőgazdasági Szövetkezet ötezer hektár­jára sem. A tartós szárazság miatt a réti földeken tönk­rementek, kiszáradtak a bú­zatáblák. Május elsején kezdték a nagy munkát, és 250 hektár borsó, lucerna, vetőmag kukorica, őszi búza kapott vizet. A tizen­nyolc öntöződob éjjel-nap­pali műszakos, és egy öntö­zés általában 40-45 milli­méter csapadéknak felel meg. Az öntözést itt is foly­tatják, újabb és újabb terüle­tek jutnak hozzá az éltető vízhez. Hogy meddig? Ameddig a forintokból futja, illetve meg nem nyíl­nak az ég csatornái. Mert ez évben valahogy eddig na­gyon becsukódtak. A hely­zetet súlyosbítja, hogy ta­valy sem volt jobb a hely­zet... Korszerűsödik a szoci írta: D. Szabó Miklós Fotó: Nagy Zsolt Lehagyta a fiúkat is Sándor Judit nyári, úgy is mondhatnám kánikulai lány, hiszen 1975. július 31-én ér­kezett evilágra. Jánoshidi szülei első gyermekeként, aki ma háromszoros orszá­gos bajnok, a többi titulus­ról, elért sportsikerről nem is beszélve. Hogy kitől örö­költe a tehetséget? Talán az édesapjától, aki nagyszerű kézilabdázó volt. Judit már felsőbb osztályok padjait koptatta, amikor testnevelé­sórákon feltűnt, ha futni kel­lett, ripsz-ropsz lehagyta a lányokat, sőt a fiúkat is. Mindezek után sportagoza- tos első osztályba jelentke­zett a nagykun városba, de miután ilyen tagzat nem in­dult, az La. osztály tagja lett. Jelenleg már a MÁV MTE színeiben versenyez, az edzésekre is a megye- székhelyre utazik. Száz mé­teren 12,3, kétszázon 25,4 a csúcsa, ezeken az idén sze­retne javítani. Erőssége talán a rajt, és az sem titok, hogy olykor fogyózik pedig 172 centijéhez csak 59 kiló tár­sul. Viszont kedvence a má­kosguba, amelyet tanárnő anyukája fenséges módon varázsol az asztalra. Az idén, az érettségin kívül még egy felvételi vár rá Nyíregy­házán, ahol szeretne a főis­kola testnevelés-biológia szakára bejutni. Később pe­dig edző lenni, a kicsiket ta­nítani, nevelni. De ez mesz- szebb van, talán még ő sem jutott sportbéli teljesítőképes­sége csúcsára, hiszen ha a ka­lendáriumot nézem, még kis­korú. Igaz, már nem sokáig, kerek másfél hónapig... Igaz, hivatalosan az Idősek Otthona a neve, de így a kutya sem hívja, csak szociális ott­honnak, vagy rövidebben szó­éinak. Jelenleg százhuszonegy személyt ápolnak, gondoznak itt: huszonévesektől kezdve a kilencvenévesekig. Új hír, hogy bővül ez az otthon, még pedig egy ovális, elnyújtott kinézetű, alakú épületszámnyal. A ver­senytárgyalások után a kivite­lező a Tisza II. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet építészeti részlege lett. A munkálatokat tavaly kezdték, a falak már áll­nak, és ha hinni lehet a határ­időben: november 15-re átadják az új szárnyat. Ez hat kétágyas, hat négyágyas szobából, orvosi rendelőből, kezelőből, étkező­ből áll, amelyet társalgóként is hasznáhatnak. Lesz két belső udvara is, az egyik nyitott, az úgynevezett napos udvar nevet viseli. Itt olyan parkot alakíta­nak ki, amelyekben kerti búto­rok is lesznek. A másik szakasz stílszerűen az árnyas részként szerepel, viseli, itt pihenhet az, aki a napsütést valami ok miatt nem kedveli. Ami a költségeket illeti, ez a korszerűsítés nem ol­csó, és mintegy huszonkétmilli- óba kerül. Ez az összeg olymó­don alakult ki, hogy országos pályázaton is nyertek, illetve önkormányzati segítséget, tá­mogatást is kaptak. Azt már csak mellesleg jegyzem meg: mindez egyféle utógonozói szolgáltatásként is felfogható, ahol biztosított a rendszeres or­vosi, egészségügyi ellátás is. Markánsan kunos kinézetű istállósarok: kerékpárvázzal, vasvillával, görbe nyelű ásóval, szakadozott lószerszám­mal, kenyere javát megette kosárral. A csendélet báját emeli a sok féltégla, baloldali rozsdás pléhlavór és az épüelt haj­dani fehér falának lassanként terepszínt öltő ábrázata. Csak így tovább, maholnap leomlik az ártatlan és beteljesül a jós­lás: porból vétettél, oda térsz vissza! Mellesleg a házikót lakják, tehát véletlenül sem néptelen...

Next

/
Oldalképek
Tartalom