Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-10 / 133. szám

1993. június 10., csütörtök Szolnoki Extra 7 Kis iskola nagy tervekkel A pedagógus A Kertvárosi Általános Is­kola egy hétig svéd gyrekeket és felnőtteket látott vendégül. Arról, hogy hogyan és miért érkeztek Szolnokra, Csídné László Csilla, az iskola 6. osz­tályának osztályfőnöke a kö­vetkezőket mondta el. jának 6. osztálya lett, akikkel szeptemberben, a sorsolás után azonnal felvettük a kapcsolatot levélben. Féléves levelezés, ta­pasztalatcsere után teljes prog­ramtervvel ellátott magyaror­szági meghívást küldtünk el ré­szükre, amit nagy örömmel el­fogadtak, és május 23-án meg­érkezett a szülőkből és gyere­kekből álló küldöttség.- Az’elmúlt évben a televízi­óban tettek közzé egy felhívást, melyben olyan osztályok je­lentkezését várták, melyeket ki­emelten foglalkoztat a környe­zetvédelem, és hajlandóak csat­lakozni a Norvégiából induló Európai Légszennyezési Pro- jecthez. Rövid gondolkodás után osztályommal közösen postáztuk jelentkezési szándé­kunkat a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztéri­umhoz, ahol részvételi kére- münket elfogadták. Szeptember elején összehívták a jelentkező csoportok vezetőit, részletes programfüzetet kaptunk, mely­hez elméleti anyagot is mellé­keltek.- Mit tartalmazott a prog­ramfüzet?- Az Európai Légszennyezési Project ez éves kiadott munka­terve két részből áll. Az őszi hónapokban az eső savasságát mértük, most tavasszal pedig a felszíni ózonnal kapcsolatban végzünk vizsgálatokat. A meg­figyelések elkezdése előtt a gyerekekkel sokat beszélget­tünk a környezetvédelemről, csapadékképződésről, ózonról. A kísérletek és a beszélgetések által olyan ismeretanyagra tet­tek szert, amit tananyagként na­gyon nehezen, vagy nem is tud­tak volna elsajátítani.- A központi szervezés Nor­végiában zajlott. Hogyan jött létre a svédországi kapcsolat?- Európában 11 ország tagja a projectnek. Minden jelentkező osztálynak a korcsoportok fi­gyelembevételével testvérosz­tályt sorsoltak ki számítógép segítségével. A mi testvérosztá­lyunk egy svéd kisváros iskolá­A családfő A svéd vendégek itt-tartóz- kodása alatt történtekről Sze­keres _ János és családja me­sélt. Ők is azon családok tá­borába tartoznak, akik vállal­ták, hogy 5 napra befogadnak és vendégül látnak két főt a küldöttségből.- Vendégeink nagyon kedve­sek voltak - mondja a családfő. - Minden megtettünk azért, hogy jólérezzék nálunk magu­kat, s a kezdeti félénk ismerke­dés után 4 nap múlva sírva bú­csúztunk tőlük. Nyelvi akadá­lyok szerencsére nem voltak, mert németül mindannyian be­szélünk. A magyar és svéd cso­port együtt ment kirándulni Egerbe, Budapestre, Szentend­rére, Szenttamásra, s a búcsúesti tábortűznél már látszott, hogy egészen mély, baráti kapcsola­tok vannak kialakulóban. Re­méljük, hogy a jövő évben ele­get tudunk tenni mi is meghívá­suknak, de ahhoz, hogy a vi- szontlátogatás létrejöjjön, saj­nos nincs az iskolának megfe­lelő anyagi háttere, a szülők pe­dig szintén nem tudják magukra vállalni a kiutazás költségeit. Hiába a gyerekek lelkesedése, az osztályfőnöknő teljes odaa­dása, ha a hosszú távú kapcsolat kialakulását megakadályozza a pénzhiány. A 6. osztályos kis csapat a Kertvárosi Általános Iskola tantestületének segítsé­gével szívvel-lélekkel vesz részt a környezetvédelmi program­ban, s talán felnőttként tisztelni és szeretni tudják majd azt a Földet, ahol élnek. H. B. Háborút idéző romhalmaz A vasút évek óta fejlődik, korszerűsödik, évtizedes tradí­ciói változnak. Megszűntek a kézzel kezelt váltók, a csilingelő sorompók, s ezzel együtt eltűn­tek a bakter urak is. S ha már nem kellenek a sorompóőrök, akkor feleslegesek azok az egy­kor szépen gondozott, virágos­kerttel körülvett házak is, ame­lyekben a derék vasutasok lak­tak. így aztán, miközben a MÁV gazdái a modernizáláson szor­goskodtak, a szükségtelenné vált őrházakból a lakók vagy el­költöztek, vagy az égi sorompó­nál működnek, az épületek pe­dig ottmaradtak gazdátlanul, lakatlanul. Mint például a Zagyva vasúti hídjánál a hajdan példásan rendben tartott épület ma háború utáni romhalmazra emlékeztet. Ha műemlékké akarják nyilvánítani, akkor gyorsan az eredeti állapotába kell visszaállítani. Ha viszont nincs szükség rá, el kell adni a belőle felhasználahtó anyago­kat. A városnak szégyenfoltja ez, s látványnak is szörnyű. Nemcsak a környékbelieknek, hanem a hazai és külföldi uta­soknak is. -taki­Boldog születésnapot! Egy emberöltő az egészségügyben , Jó egészséget szeretnék” Dr Koncz József igazgató fő­orvos neve összeforrott Szolnok város egészségügyi hálózatának szervezetével, sőt szervezésé­vel.- Amikor ez az írás megjele­nik, Ön éppen 60 éves, kedves főorvos úr. Egy emberöltő az egészségügyben. Sok vagy ke­vés? Hogy kezdődött?- Egy Nógrád megyei kis fa­luban, Kálión születtem 1933. június 10-én. Orvosi diplomát a szegedi egyetemen szereztem 1958-ban. Ezután egy ideig a szegedi klinikán dolgoztam, majd a makói kórházban töltöt­tem néhány esztendőt, de pá­lyám legnagyobb része Szol­nokhoz kötődik. Ebben a város­ban 1962 óta megszakítás nél­kül az egészségügy szervezésé­vel foglalkozom. Tizenhét évig voltam városi főorvos, ez utóbbi tizenhárom évben pedig a Bölcsőde Igazgatóság főor­vosa. Hosszú út volt valóban, de úgy érzem, érdemes volt.-Ha újrakezdené, ugyanezt csinálná? (Fotó: K. É.)- Én igen. Azt hiszem, mind­egy, mit csinál az ember, a lé­nyeg az, hogy szeresse a mun­káját, és én ezt a szervező, ter­vező munkát nagyon szeretem, ugyanakkor nem szakadtam el a pályától sem, mert most is ren­delek heti három alkalommal a MÁV Kórházban, tudniillik fül-orr-gégész szakorvos va­gyok, s az orvosi szakmámat is nagyon szeretem.- Mi a legfőbb kívánsága hatvanadik születésnapján?- Jó egészség. Szeretnék hosszú ideig jó egészségben élni. Ez nagyon fontos az ember munkájához, és én azt szeret­ném, hogy jó egészségben dol­gozhassam tovább. Ma. Koncz főorvos hatvana­dik születésnapján Soprontól Szegedig szerte az országból kollégák, jó barátok érkeznek Szolnokra, hogy az országos szakmai hírnevű kollégát kö­szöntsék, akinek mi is boldog születésnapot és jó egészséget kívánunk! K. Sz. Közhaszontalan A fegyverneki találkozón, ahol a megye városaiból, köz­ségeiből, falvaiból érkezett népművelők cseréltek gondo­latokat, elhangzott, hogy kis­települések művelődési házai­nak célszerű közhasznú mun­kásokat alkalmaznia. Igaz, kevés rá a pénz. Talán nem mindenhol. Szolnok város polgármestere a sajtón keresztül felhívással fordult a polgárokhoz, melyben tettre, vi­tára hívta őket városunk környe­zeti állapotának, romlásának meg­állítása, javítása érdekében. A Tisza Klub az egyik a vi­szonylag jól működő társadalmi szervezetek közül. Tudomásom szerint a szervezet egyik tagját azért alkalmazzák, hogy Szolnok város környezetvédelmi koncep­ciójával kapcsolatban felmérje, összegezze, dokumentálja a lakos­ság véleményét és nyílt, társa­dalmi vitát indítson a kérdésről. Az illető, aki egyébként egy párt aktivistája is, ezt nem végezte el. A koncepciót az önkormányzat környezetvédelmi albizottsága négyórás vita után elfogadta és a képviselő-testület elé terjeszti. A kérdőívet nem a társadalmi mun­kás állította össze, pedig ezt maga a munka feltételezi. Mindenesetre a koncepció ismeretében a kér­dőív nem alkalmas arra, hogy ér­demi felmérés készüljön, hogy a különböző érdekcsoportok között nyilvános vita és megegyezés jöj­jön létre. A város az illető éves bé­rének 30 százalékát fizette, közha­szontalanul.-bg­Találja ki! Folytatódik játékunk, mely­ben kedves olvasóink feladatául szabtuk, találják ki, mely régi vagy valamikori épületet, épületegyüttest ábrázolnak a Kardos Tamás fotóművész gyűjteméynéből származó fel­vételek. A várakozásokkal ellentét­ben, legutóbbi feladványiunk után zsáknyi helyes megfejtést kaptunk. A kép a víztomy tete­jéről készült, és a Baross utca egy részletét ábrázolta a régi fa- és fémipari szakiskola, ma Jendrassik György Gépipari Technikum. Szemben a laktalan és igen romos impozáns polgári ház. A szerencsések, akik aján­dékba kapják a Szolnoki Mo­zaik című kiadványt és a bele­való képecskéket: Karsai Kata­lin, Debreczeni Norbert, Sze­gedi Viktor, Séra Béla, Amb­rus János. A jutalmakat szer­kesztőségünkben átvehetik. Kedves olvasóinktól pedig várjuk a következő megfejtést. Szolnok nyílt város Ahogy a szabad madár látja, az ég kékjéből, úgy nyíltnak, élesnek, tisztának látszik. De valójában ez homályos kép, az én megálmodott nyilvános városomnak is még csak foszlányai vannak. Olyan várost álmodtam én, amely az érzékszerveimmel fog­ható: illata, íze, hangja, színe van, amely nem hagy nyugtot, folyton elfoglal, és én nem győzök elmerülni benne, nem kíván ki magából. Az utca emberével beszélgetek, aki csak azért az utcáé, mert ott találkozunk. Bottal jár vagy biciklivel, kisebbségi érzése van vagy nagyzási hóbortja, küszködik vagy jól él, ő is álmodik vagy nem. De nincs kényszeredettsége. Álmodom, hogy a házak tövében virág nő, nénikék unokáik­kal óvják a selymes szirmokat, a megtörő konyhából és a mosó­gép mellől vidám, szoknyás asszonyok lépnek elő férjeik olda­lán, fiatalok ülnek a téren, mind szerelmes, hősiesen, mert az ilyen szerelem korral jár. Valakik kilépnek az utcára, legyen az Horgász, Nagy Imre vagy Városmajor, mert megszabadultak a kínzó állapottól, amelyet saját, vélt nyomorúságuk felfedezésé­nek pillanataiban éreznek, és azt mondják, oké, fiúk, itt valamit tényleg csinálni kéne. Mondjuk templomot építeni vagy csilingelő villamos útvona­lát tervezgetni a hídtól a vasútig, aztán utcáról utcára zeneszót hallani. Kisfiúk nem tudnak ellenállni, és égig érő fákra mász­nak, hiszen ebben a városban méterenként óriási lombkoronák csábítják a madarakat, és édesanyák könyörögnek, kicsim, vi­gyázz, és a külvárosokban mindenütt táncmulatságokat tarta­nak, ahonnan úgy ömlik a nevetés, hogy zavarba hozza a komor főteret. A város nem maga a terület, az épületek, az emlékezés nem létező kövei, a két folyó, hanem a benne lakó polgárok lelke. Kínosnak, kényszeredettnek látom néha azokat a helyzeteket, amelyekből sokkal egyszerűbb kilépni, könnyű szívvel. Furcsa, de a helyzet egy másik része, a másik szereplő, mintha ilyenkor megkönnybbülne. Legyen. Legyen szabad, legyen új helyzet. Rendezzünk egy óriási bulit, Szolnokért. De tényleg őérte. A városért! Érte, hogy éljen, hogy kapcsolatok szülessenek. Mert hiába vannak réte­gek, kisebb baráti körök, ha a körök zártak, a város teli lesz la­katlan-lelketlen szigettel. Itt is megvannak ugyebár a játéksza­bályok, csakhogy a játékok nem elég színesek, a szabályok pe­dig túl szürkék és kemények. Az én cipőm sarka már többször beletört. Erre az óriási, érdekes bulira mindenkinek küldenék meghí­vót, akiről tudom, hogy szívesen eljönne, és nem zavarnám el azt, aki jelentkezik, hogy bizony ő is szívesen. Találkozhatná­nak így olyanok is egymással, akik talán soha az életben, talán barátok lesznek, talán csak jót pletykálkodnak, talán majd együtt akarnak dolgozni, mert egy irtó veszélyes találkozási pont, a nyilvánosság, összehozta őket. Azt gondolom, meg kell keresni Józsi bácsit, mondja, miféle gondjai vannak a kiskertjével? Nem esik? Hát igen, ha nem esik, nem vehetek én szamócát a piacon, vagy sokkal drágáb­ban. Igaza van, Józsi bácsi, magának is kellene egy belevaló ön­tözőberendezés. Most mit tegyünk? Nézze, én zenélek az uno­kájának, dilettáns költő vagyok, vagy pedig tisztelettel bemu­tatkozom, Karánszky, én vidéki pedagógus, hogyan magyaráz­zam el a kis pimasz szemfüles serdülőknek, hogy milyen íze van a csóknak, ha már nem is emlékszem rá, mi az a szamóca. Látja, Józsi bácsi, milyen eszméletlen fontos az öntözőberende­zés. Úgy képzelem én a nyíltságot, hogy a fogalom eltűnik, nem lesz értelme használni, mert megszűnik a zártság, a lappangás, a fű alatti nevetés és az égben lakó sírás. Minden itt történik majd, az emberi közegben, tapintható élményként. Álmodom, évek óta álmodom, hogy Szolnok nyílt város, s benne senki idegen. Blahó Gabriella Nyertesek Idézet egy levélből Nemrégiben kisorsolta a Fotogruppe Kft. azoknak a szerencséseknek a névsorát, akik különböző ajándékokat, könyvutalványokat és utazást nyertek, mert részt vettek ab­ban a türelmet és odafigyelést igénylő játékban, melyet a Szolnoki Mozaik című kiad­vány nyújtott. Mielőtt a nyeretesek névso­rában keresné magát a kedves olvasó, kérem, olvassa el azt a kedves hangú levelet, mellyel egy szolnoki olvasónk, Széles Imréné lepett meg bennünket. „Nagyon tetszik nekem ez a rejtvénysorozat, eddig vala­mennyi képen eltöprengtem, sőt, utána is néztem, mert érdekel szülővárosom története. Öröm­mel ismerek fel olyan épülete­ket, amelyek mellett oly sokszor eljárok, és a szürke hétközna­pokon fel sem tűnik különleges­ségük, szépségük. Sokat segíthet ez a fajta megfigyelés abban, hogy megkedveljük és szeretni tudjuk ezt a várost. Az ötlethez ezért gratulálok.” Az Ecoline-től pénzutalványt nyert: Ádám Miklós, Vígh Krisztina, Gyurján Zsuzsa. A Nissantól ajándékot: ifj. Ádám Miklós, Gyuris Zsuzsa, Baráth Béla. Dr. Horváthtól pénzutal­ványt: Urbán Gabriella, Magyar Péterné, Gyuris Zsuzsa. Hántá­sától könyvet: Papp Attila, Ja­kab Irén, Szentmiklósi Petra. Közúti Igazgatóságtól ajándé­kot: Kádi Péter, Varga Doroty- tya, Vígh Krisztina. Szabadidő­től ajándék: Varga Bálint, Ábel Orsolya, Simon Zsuzsa. Mátyustól pénzutalvány: Stoffa Éva, Bagaméry Gáspár, Varga Bálint. Mezes Csapágy­tól pénzutalvány: dr. Bede Já­nos, Gyurján Zsuzsa, Károly Balázs. Alex Kft.-től Mikes Ár­pád, Nagy Andrea, Stoffa Éva. BVM Szobetontól pénzutal­vány: ifj. Tompa Imre, Kádi Pé­ter, Bagaméry Gáspár. Konyha Centertől pénzutal­vány: dr. Bede János, Károly Balázs, Kramer Angéla. Adat- kertől ajándék: ifj. Ádám Mik­lós, Vígh Krisztina, Schneider Szófia. Száminfotól ajándék: Gyurján Zsuzsa, Osgyánné De­zső Jusztina, Urbán Gabriella. Suzukitől ajándék: Ferenczi Pé­ter, Sánta Péter. Önkormányzat­tól pénzutalvány: Gyuris Zsu­zsa, Ádám Miklós, Magyar Pé- temé. Liget Moteltől hétvégi 4 személyes üdülés Velencében: Mikes Árpád. Turisztikai Kp. ajándék: Ábel Orsolya, dr. Bede János, Baráth Béla, Tarjányi György, Vígh Krisztina, Fe­renczi Károlyné. A fődíjat, tíznapos nyaralást a Francia-riviérán: Ecsédi Edit, Erdős István és Pálréti Orsolya. Mindazonáltal a Fotogruppe Kft. lapunk hasábjain keresztül továbbra is az egykori patinás, polgári Szolnoknak kíván em­léket állítani, s önöket további játékra csábítani. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom