Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-09 / 132. szám

6 Kunsági Extra----Kunhegyes 19 93. június 9., szerda Nyári tábor A Zsigmond Ferenc vá­rosi könyvtár - hagyomá­nyaihoz híven - az idén is tábort szervez, mégpedig június 14-től július 12-ig. Ebben az évben a munka nélküli szülők gyermekeit várják a Szent István Sza­badidő Központba, illetve a strandra. A mintegy het- ven-nyolcvan résztvevő többek között Lillafüredet és Szentendrét is felkeresi. Ezenkívül szó lesz a le­xikonok, kézikönyvek használatáról, a könyvtári tájékozódás elsajátításáról, de bőven jut idő strando­lásra, játékra, ügyességi vetélkedőkre is. A tábor érdekében a könyvtár támogatókat ke­resett, és az alábbi cégek, magánszemélyek közel százezer forintot adtak: RENATO Kft. (Hús­üzem), Szolnok Megyei GMV, Heves Kereskedő­ház Kft., Mezőbank Rt. Kunhegyesi Kirendelt­sége, Szabó Gábor vaske­reskedő, Nagy András kárpitos, Lőrincz Istvánná kereskedő, MOGI JÄGER Sörfőző Betéti Társaság, Molnár Istvánná vállal­kozó, Olléné Bolyhos Er­zsébet virágkereskedő, Papp Sándor autószerelő, Bakos Imre gumijavító, Barabás Lajosné keres­kedő, Gál Tibomé keres­kedő, Geszti Jánosné ke­reskedő, Lódi Imréné ke­reskedő, Oláh István ke­reskedő, Szabó Elek vál­lalkozó, Vígné Golyha Il­dikó vállalkozó, Józsa Ká- rolyné női szabó és Póka Mihályné kereskedő. Mit tehetnénk mindeh­hez? Talán annyit: a tábo­rozok nevében tisztelet és köszönet minden forintért. A tornás/.fíúk szellős szerelése igazodott a júniusi kánikulához. Ami nem mellékes, szintén bejutottak az országos döntőbe, ahol csak öt csapat előzte meg őket Szűnőben a por, sár Jó néhány utcában már a múlté a nyáron poros, télen saras minő­sítés. Legutóbb például a Hajnal utca, az Arany János út mintegy ezernyolcszáz méteres szakasza, a Wesselényi utca kilencszáz mé­tere, az Árpád körút második sza­kasza kapott aszfaltburkolatot. Az év hátralévő részében a Jósika, a Jókai, a Bajcsy-Zsilinszky, a Róna köz, a Kiskakat, a Vasút és az Úttörő utcákat látják el szilárd burkolattal. Igaz, ezek az utcák jóval rövidebbek az Arany János vagy az Árpád körúttól. Ily mó­don év végére elmondható: a bel­területi utak fele, illetve majdnem a fele végre megszabadul a hi­degben saras, melegben poros jel­zőktől. Az Arany János utca - amelyik az egyik leghosszabb a települé­sen - is aszfaltburkolatú lett Két országos hatodik helyezés II.-ben. Ez a tény azért tartozik ide, mert a gimisek között két kezdőember játszik, illetve ket­ten pedig cserék. Hasonlóan országos helye­zettek, hatodikok lettek a torná­szok is, szintén a tanár úr dirigá­lásával. A két negyedikes, négy harmadikos és egy másodikos alkotta miniközösség Felső Ti­bortól meleg kézfogást, a sulitól könyvet kapott ajándékba. A három legjobbnak Kiss László, Kiss Sándor és Genti Zsolt bi­zonyult. Megosztott tantestület Gólyahír A Kossuth és a Csokonai utca sarkán lévő szolid otthonban lakó gólyáékhoz is megérke­zett a gólya. Mégpedig egy­szerre három pihegő, jó étvá­gyú tollas személyében. A papa őrködik és morcos, a mama finom békákat keres az apróságoknak: hiába a mai vi­lágban sokat kell gürcölni ahol három, örökké éhes száj várja a betevő falatokat... írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Úgy tűnik, nincs minden rendben a gimnázium és szak- középiskola nevelőtestülete kö­rül, hiszen a legutóbbi összejö­vetelen - ahol a leendő igazga­tóra kellett volna voksolni - alaposan megoszlottak a véle­mények. Három jelölt adta be a pályázatát: kettő helyből, a gimnáziumból, egy pedig mesz- sziről, Mórról. A testület javaslata több mint meghökkentő: a két helyi jelölt közül az egyik hét voksot, a má­sik kilencet kapott, az ismeret­len vidéki tanár pedig tizenket­tőt. Patthelyzet alakult ki, hi­szen nagyjából mindegyik jelöl­tet a tanárok harmada támo­gatja. Mi lehet ennek az oka? Talán páran fegyelmit kaptak? Ez is, bár a rossz nyelvek sze­rint ezeket az elmarasztalásokat nem most kellett volna adni. Korábban. Mások szerint nem jól, igazságosan osztották el a pénzt. Nem tudom, lehet-e igaz­ságosan szétdobni a kicsit. Az­után akadnak akik azt vallják: bárki lehet direktor, csak itteni ember ne! Szóval teljes a szét­húzás, ami nem kimondottan kellemes és jó dolog olyan helyzetben, amikor mindegyik középiskola a helyét, szerepét keresi. Hiszen az erőket ezen vi­ták elvonják a legfontosabbtól: a gyerekektől. Áz is megérne egy külön mi­sét, hogy a harmincéves gimná­ziumtól miért ment el eddig egy tantestületre való nevelő. Döntő többségük jelesen bizonyított, napról napra bizonyít új helyén. Isten uccse nem irigylem a helybeli képviselő-testület 14 tagját. Ugyanis a döntés az ő kezükben van, lesz július 17-én. Egy biztos, a három személy közül csak egy lehet igazgató. Ezt be kell látni a többieknek is, és lett légyen akárki: tudomásul venni. Elvégre igazgatóból egy iskolába egy is elég, olykor még annyi se kell, hogy jól menjen a munka. Hiszen ha valaki szereti a hivatását, bárki a direktor, szívét, lelkét adja az óráiba, munkájába. És ezt a gyerekek mindenkinél jobban tudják. Ha van, aki ezt nekem nem hiszi, kérdezze meg őket! Huszonöt év után ismét a régi termekben Osztálytalálkozó a Kossuth iskolában Döbbenetes bejelentéssel kezdődött a Kossuth iskolában ez a találkozó az 1968-ban végzett nyolcadikosoknak. Megtudtuk, nagy úr a negyed­század, és Kolozsvári Julian­nának, Gyuricza Bálintnak, Tószegi Lajosnak, Vízi Máriá­nak, Körtvély Pálnak, Pál Sán­dornak túlontúl rövidre sikere­dett az élete. A hátramaradottak egyper­ces felállással emlékeztek rá­juk, és máris kezdődhetett a de­rűsebb névsorolvasás. A három nyolcadikból harminc-egyné- hányan szakítottak időt arra, hogy két és fél évtized múlva ismét találkozzanak. Csörögi Pali például Sze­rencs mellett lakik, és éppen munkanélküli. A szemüveges Fábián Zsiga volt cukrász, hor­gászbolt-kereskedő és jelenleg ismét cukrász. Két házasságá­ból három gyereke született. Kócs Ági is munkanélküli: a lányai hovatovább felnőttek, 20 és 15 évesek. Ami nem lé­nyegtelen, az ember azért megvan. Rózsa Zoli is két gye­rekét neveli: a gazdaságban dolgozik. Szőlősi Jóska gyak­ran csuklik, hiszen a sütőüzem vezetője: emlegetik, akár jó a kenyér, akár kevésbé sikeres. Tóth Anikó Egerben tanít, és végtelen boldogsággal nézte a társakat, mondván, nem akár­milyen öröm, ha az ember ná­lánál kövérebbeket is lát. Vígh Jánosnak két fia született, és ami nem mellékes, úgy van az asszonnyal, hogy még ma is örül neki. Antal Mari rokkant- nyugdíjas, felnőtt fiúk anyu­kája, Baláti Annamária ta­nárnő. Egykoron a kezén is ne­hezen állt meg, most már a lá­bán is nagyszerűen: két lányt nevelnek a férjével. Csorna Mari második házasságában él. Dienes Feri pedig tartós nő­többletben: a feleségén kívül két lánya és egy fia van. Fehér Eszter a fiai mellé egy kislányt is fogadott. Földes Béláék is két gyereket nevelnek, ő egy kft. vezetője. Geszti Irénék négy gyereket istápolnak, de már három unoka is van. Gu­lyás Tivadar magánvállalkozó, két lány apukája. Juhász Béla Mezőtúron él, a Téglaipari Vál­lalat igazgatója. Kovács Pista lapátra került, noha három gyermeket nevelnek, a felesége is munkanélküli. Magyar Sanyi Érdre költözött, két asszonytól is elvált. Medgyesi Irén Ka­posvárott igazgatóhelyettes, két csemetéjét ő is egyedül ne­veli. Rácz Tünde eladó, Törő- csik Judit meg a férje máshol dolgozik, és a gimis lányuk önállóan, egyedül él. Tóth Vilmos Debrecenben telepe­dett le, Barabás Mariék pedig három gyereket palléroznak. Bene Sanyira hogyan, hogyan nem, ráesett egy négy mázsás bála, hál’ Istennek felépült. Bo­tos Endre még nőtlen: milyen igaza van, hangzik innen is, onnan is. Botos Miklósnak meghalt a felesége, gyerekük nincs. Branner Laci jelenleg Zuglóban dolgozik, míg Czé- gény Annáék két fiút taníttat­nak. Fehér Erzsébet rokkantjá­radékos, két lányuk van, míg Gulyás Mariáknak három gye­rekük. Hubai Pali elvált, és láss csodát: 13 éves fia nála maradt. Karap Jutka szívinfarktus után felépült, négy lányt nevel­nek, a legkisebbel gyeden van. A kétgyerekes Kiss Margit rokkantnyugdíjas, Nagy Erzsé­bet pedig nevetve mondja: két lányunk van, és még nem vál­tam. Szabó Imre festő, és há­rom gyerekénél csak a szakálla több, nagyobb. Szabó Sanyi a Katonai Akadémia egyetemi docense, és mellesleg elvált. Az újabb nősülés várat magára: a fiait azért sűrűn felkeresi. A hajdani nevelők közül megjelent a Budai, a Füleki há­zaspár, D. Kovács Irén, Szudi Antalné, Hídvégi Ilona és e so­rok írója. Örömmel tapasztal­ták: minden nehézség ellenére ez a három nyolcadik kapott annyit a képzeletbeli tarisz­nyába, hogy abból az ínsége- sebb időkre is maradt. Erre ürí­tettük poharainkat a Középti­szai Állami Gazdaság ebédlő­jében, ahol a legkitartóbbakat a másnapi, vasárnapi hajnal ve­tette haza. Oly módon bú­csúzva egymástól: találkozunk ismét öt év múlva ugyaneny- nyien, de ha lehet, még többen is, hiszen páran „igazolatlanul” hiányoztak. Hátha 1998-ban ők is befutnak majd ... Csak a halálos ágyán árulta el, ki volt a tekintetes úr Azt mondják, a kun ember úgy tesz, akár a sír. Hallgat. Nyugodtan rábízhatod a titko­dat, mert ő a világ minden kin­cséért nem veri dobra! Mondjuk olyan, mint Csorba Tóth Gábor a múlt század hatvanas, hetve­nes esztendeiben. Erős legény volt őkelme, és ha szorult a hu­rok, nem esett nehezére kicsa­varni egy csemetét. így történt a Malomközi csárdában is, ahol összeverekedett a zsandárokkal: kitekert egy kisebb fát, azok meg puskatussal győzködték őkéimét. Olyannyira, hogy a fogát is kiverték. Innen a Csorba előnév, amelyik azután ráragadt. Ő még ismert egy bi­zonyos Dienes Tamás neveze­tűt, aki állítólag betyár volt. Legalábbis ezt vallotta a szóbe­széd, de amúgy istenigazából senki nem bírta rábizonyítani. Kunhegyesen született, és vi­lágszép feleséget hozott magá­nak Sáros vármegyéből. Magas deszkakerítéssel övezett portá­ján olykor furcsa históriák tör­téntek. Megesett,* hogy egy rossz tehenéből reggelre négy lett, a húsz birkája, ki tudja, ho­gyan, egy nap alatt megduplá­zódott. De mire ezen csodás eseményeket jelentették a köz­ségházán, és kijött az elöljáró­ság, volt, nincs, minden maradt a régiben. Azért szorult a hurok őkelme. Dienes Lajos nyaka kö­rül, aki egyszer nyomtalanul el­tűnt. Csak az asszony maradt, de két esztendő teltével ő is kö­vette az urát. Az ismeretlenbe. Lassan elfeledte őket a köz­ség, amikor a helybeliek elko- csiztak a hídi vásárra. Negyven birkát vásárolni, vérfrissítés cél­jából. A deputációval tartott Csorba Tóth Gábor is, aki a gyapjasok jeles szakértőjének számított. Áz első napon nem találtak kedvükre valót, de az azt követőn megtörtént a csoda! Egy négyszázas nyájat tereltek a bojtárok, pulik. Mögöttük a hintó, benne a tekintetes úr. Illő tisztelettel odament hozzá Gá­bor bácsi, és mit ad az ég, fel­ismerte a benn ülőt. Nem völt az más, mint Dienes Tamás, az egykori betyárféleség. Kitörő örömmel köszöntötte.- Aggyisten, Tamás! De ré­gen nem láttalak! Hogy vagy? A benn ülő láthatólag nem örült a találkozásnak. Összerán­colta a homlokát, megpödörte a bajszát, és a foga közül imigyen sziszegett:- Vén bugris, vésse az agyába, de istenesen: akinek hosszú az emlékezete, rövid az ílete .. . Mondanom sem kell, nem lett semmi a vásárból. A kunhe- gyesiek dolgavégezetlenül ban­dukoltak haza. A históriát Csorba Tóth Gábor csak a halá­los ágyán vallotta meg a gyere­keinek. Igaz, hosszú is lett az élete, mert már a kilencvenhar- madikat számlálta, amikor megállt a háza előtt a fekete fe­deles hintó... Tartályokat készítenek. A Gönczi és Fia Kft. március 16-án kezdte a munkát a településen. Még pedig oly módon, hogy a-korábbi Vízgépészeti Vállalat jogutódjától megvásárolták az új műhely­csarnokot, illetve a régi épületsort. Illően körbe is kerítették, és a cég jelenleg folyamatosan bő­vül. Üzemanyagtartályok, légtartályok készülnek itt: a munka jellegéből adódóan elsősorban la­katosokat, hegesztőket foglalkoztatnak. Képünkön: így néz ki a harmincöt köbméteres üzem­anyag-tároló tartály. A súlya hat tonna körüli, és a gyártók tíz év garanciával szállítják. Az országos hatodik helyezett röpisek a fotózás alkalmából melegítőbe öltöztek A Nagy László Gimnázium és Híradás-technikai Szakkö­zépiskola legjobb fiú sportolói remek évet zártak. Felső Tibor tanár úr irányításával például a fiú röpisek bejutottak a közép­iskolai országos bajnokság dön­tőjébe, és ott a hatodik helyen végeztek. A legjobb feladó Czakó Csaba, a legjobb ütő cí­met meg Bemáth Zoli érde­melte ki. Ezenkívül megnyerték a Nagykun Kupát, veretlenül az NB II. ifjúsági bajnokságát, míg a felnőttcsapat 4. lett az NB

Next

/
Oldalképek
Tartalom