Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-21 / 117. szám
A permetezés nem magánügy Egy rákóczifalvi kertgazda levelében arra kéri szerkesztőségünket, hogy hívjuk fel a figyelmet a növényvédelem fontosságára, veszélyességére. Nos, kérése jogos és időszerű. A növények védelme fontos feladata a kertésznek, a gazdának. De sokan figyelmen kívül hagyják, hogy szigorú előírások szabályozzák a végrehajtást. (9/1993. (I.30.)FM rendelet). Bárki, bárhol alkalmaz növényvédőszert, tudnia kell, hogy a védekezés nem magánügy. Baj lehet, és a súlyos következmények nem csak a saját kertben jelentkezhetnek, hisz erős szélben a szomszéd kerjét is könnyű lepermetezni. Elemi dolognak tartom, hogy a veszélyforrás ismeretében a szomszédok, ha beszélő viszonyban nincsenek is, legalább saját érdekükben előzzék meg a bajt. Az emberi együttélés szabályai jó lenne, ha nem csak polgári életben, de a növényvédelem végrehajtásában is érvényesülnének. Erre utal levélírónk is, aki kérte ne közöljük nevét az esetleges füle-müle per elkerülése érdekében. Bindics István Időszerű teendők a kertben A zöldségesben a vetések megerősödésével fontos teendő a megfelelő tenyészterület beállítása. Ezt a növény által igényelt sor és tőtáv kialakításával érjük el. Házi kertünkben a talaj tápanyagban gazdagabb, a terület korlátozott, ezért is „sűrűbben” nevelhetjük növényeinket, mint szántóföldi viszonyok között. A helyes sor és tőtávolság egyben agrotechnikai védelmet is jelent. A jó fényviszonyok a növény fejlődését segíti, ugyanakkor a gombabetegségek kevésbé jelentkeznek. Ezzel magyarázható többek között a petrezselyem lisztharmata és esős időszakban az erős szürkepenész károsítása eperben. A bab, borsó, vöröshagyma otpimális tőtávolsága pontos vetéssel elérhető* így egyelést, ritkítást nem kell végeznünk. A ritkítás sárgarépánál, petrezselyemnél, céklánál, reteknél nem szívderítő munka. Száraz időjárás esetén előzetes beöntözéssel a munka jelentősen könnyíthető. í Kiskertben a fokozatos ritkítás a jobb, ugyanis a konyhai szükségletre elegendő jut, ugyanakkor a kívánt tőtávolság kialakul. A ritkábban kelt sorokban palántakorú egyedekkel a pótlások elvégezhetők. Helyes sor- és tőtávolság: sárgarépa 25-30x3 centiméter, petrezselyem 25-30x3 centiméter, cékla 25-30x8-10 centiméter. Kézi ásó vagy ültetőfa eredményesen alkalmazható a palántázásnál. A lényeg mind két esetben az, hogy a növény gyökérzete kényelmesen, visszagyűrődés nélkül kerüljön a talajba. A talaj tömörítése a fontos, hogy a gyökérzet ne a levegőben lógjon. A beiszapolást ajánlatos Wuxal vagy Volldünger oldattal (0,5 százalékos) elvégezni. A pázsit is ápolást igényel. A tavasszal vetett füvet csak 3-4 kaszálás (három hónap) után ajánlatos „birtokba” venni. Ekkorra megerősödnek a tövek és bírják a taposást. Az ápolási munkák, a nyírás, öntözés, gyomtalanítás időbeni elvégzése a gyepszőnyeg erősödését segíti elő. A nyírásnál vigyázzunk arra, hogy 4-5 centiméternél kisebb tarlót ne hagyjunk, mert a bokrosodási csomót gyengítjük, ami a fű ritkulásához, kipusztulásához vezet. A kártevők ellenségei a mi barátaink. A levéltetvek leküzdésében jelentős szerepet „vállal” a katicabogár lárvája és a fülbemászó. A fátyolkát pedig a tetvek „oroszlánjának” is nevezik. A karcsú derekú fürkészdarázs is komoly segítőtárs. Tojásait a gazdaállat lárváinak felületére rakja és a kikelő lárvák fölfalják. A cickány, a „hosszú orrú egér” - nem egér. Csigákkal, lárvákkal táplálkozik, ezért kíméljük őt. A vakond a kert „törvényes” lakója. „Illegalitásban” él, de nekünk dolgozik. A gyökérkárosító pajorok, drótférgek és lótücsök elpusztításával fölbecsülhetetlen szolgálatot végez. Bosszankodunk viszont, ha a vakondok a szépen gondozott pázsitban vagy a magvetések sorában megjelenik. Ez azonban nem elég ok arra, hogy a föld alatti növényvédelmi önkéntest elpusztítsuk. A természetvédelmi törvény szerint a vakond csak a parkon és kerten kívül védett. Igaz, hogy kitúrja a palántát, a magvetéseket és sok földi gilisztát megeszik. Ezek a fő vádak ellene. Én mindezek ellenére óva intek minden kertészkedőt, hogy „kifogja” és elpusztítsa. A palánta visszanyomható a földbe, a magvetés pótolható. A mi földalatti önkéntesünk sok-sok veszedelmes rovar pusztításáért pótolhatatlan. A riasztás különböző módszerei ismertek, eredményességük azonban elmarad a várakozástól. A sündisznó kertünk ritka, de szeretett és kedvelt élőlénye. Ráillik a kerti „növényvédelmi” szakmunkás jelző is. Csigákkal, rovarokkal, talajlakó férgekkel táplálkozik. Jelenléte utal arra, hogy a környezet egészséges és a kertgazda környezetkímélő módon védekezik. A kertben a madarak is bizalmas barátaink. Sok-sok károsító lárváját fogyasztják el és rengeteg gyommagot csúsztatnak le torkukon. Életteret úgy adhatunk részükre, ha a kert sarkában mogyoróbokrot vagy egyéb sűrű lombú díszcserjét ültetünk. A kert, ahol a verebek, galambok, poszáták, rozsdafarkúak, ökörszemek, cinkék bennfentesek - nem csak a madarak között jó hírű - hanem a kertész dicsősége is.-bi-A szexferomon csapdával olcsóbb és hatékonyabb a védelem Napjainkban sok szó esik a környezetkímélő növényvédelem alkalmazásáról. A védekezés korábban is, ma is a termesztés technológiának fontos láncszeme volt, és lesz ezután is. A növények védelmét több módon biztosíthatjuk: agrotechnikai, fizikai, biológiai, biotechnikai és kémiai módszerekkel. A gond ott van, hogy az utóbbi évtizedekben leginkább a kémiai utat választottuk. Közben az egyszerűbb, olcsóbb eljárásokat „elfelejtettük”. A társadalom részéről jogos az az elvárás, hogy ha van mód, kíméljük a környezetet, miközben biztosítsuk a károsítok leküzdését. A tudomány fejlődése lehetővé tette a védekezésben is a korszerűsödést, a hatékonyság növelését. A biotechnikai védelem egyik módja a szexferomon csapdák alkalmazása. Ma 14 növény esetében van lehetőség csapda kihelyezésére. Az eljárás lényege abban áll, hogy a fejlett nőstény rovar ivari hormonját szintetikus úton előállították, azt kis kapszulába tették. Mi ezt a kapszulát kis ragadós anyaggal bevont sátorba helyezzük el a fa 2 méter magasságában. A hím egyedek a kapszulából kiáramló illatra közelednek és leszállván a ragasztós felületen maradnak. Az egyedek befogása erős rajzás esetén jelentős lehet. Az elmúlt évben szilvamoly esetében 658 darab, almamolynál 298 darab volt 1-1 csapdában. A hímek elpusztulásával a rovar továbbszaporodása megszakad. A tömeges rajzás kezdete pontos információt ad a védekezés időpontjának megállapításához. A pogram szerinti védekezést is felváltja az okszerű és szükségszerű védelem. A permetezések hatékonyabbak lesznek. A védekezés számának csökkenésével pedig jelentős az anyagi megtakarítás. A gyakorlati tapasztalat szerint ajánlom az alma-, szilva-, barackmolyok eredményes leküzdésére a csapdák kihelyezését. A szükséges szakmai információk a csapdák mellékletében találhatók. B.I. Képünkön a szex-feromon csapda „működés” közben Milyen kártevőkre, betegségekre számíthatunk? Aktuális növényvédelem Az elmúlt időszak száraz, páraszegény időjárás megakadályozta a szőlő peronoszpóra, valamint az almafa varasodás fellépését, de erősödött a lisztharmatfélék, elsősorban az almafa lisztharmat és a szőlő lisztharmat megjelenésének, illetve továbbterjedésének veszélye. A gyümölcsfélék különböző molykártevőinek rajzása a hónap elejétől folyamatos. Ha az időjárás száraz marad, akkor elsősorban a különböző lisztharmatfélék és a rovarkártevők elleni védekezésre kell nagyobb figyelmet fordítanunk. Az almafák virágzása befejeződött, a terméskötődés megtörtént, az első természetes gyümölcshullás is bekövetkezett. Az almamoly a hónap elejétől rajzik, tojásrakása is megkezdődött. Itt az ideje, hogy ellene a rovarölőszeres védekezéseket megkezdjük. A varasodás tüneteit nem észleltük a megyében. Ha száraz jellegű marad az időjárás, akkor a varasodás elleni védekezéseket az első jelentős csapadékig elhagyhatjuk. Kivételt képeznek azok a gyümölcsösök, amelyek a Tisza árterében fekszenek, mert itt a reggeli harmat elegendő lehet fertőzés megindulásához. Az almafa lisztharmat a fogékony fajtákon - elsősorban a jonathánon - ilyen időjárási körülmények között jól érzi magát és tovább erősödik. A lomb védelme érdekében a védekezéseket ne mulasszuk el! A gyümölcsösök takácsatkái kikeltek az áttelelő tojásokból és megindult felszaporodásuk. Az áttelelő tojások száma kertenként változó mennyiségű volt, azokban a kertekben, ahol számottevő volt a tavaly augusztusi-szeptemberi fertőzés, ott nagy számú téli tojást raktak, és magas egyedszámmal indult a fertőzés. Az ilyen kertekben indokolt megvizsgálni a leveleken található egyedek számát, és ha a levelek fonákán és felszínén az apró vöröses-barna takácsatkákat megtaláljuk, indokolt speciális atkaölőszerrel permetezni. Száraz időben szívogatásukkal nagyobb kártételre képesek, mint egy kiegyensúlyozott időjárási körülmények között. A szilvásokban a gyümölcs védelmét elsősorban a rovarkártevőkre kell alapozni. A kis borsó-bab nagyságú szilvatermés egy részén jelenleg gombostűfej nagyságú fekete lyukat találunk. Ezeket a gyümölcsöket a poloskaszagú szilvadarázs hernyója odvasította ki, és jelenleg ezek hullanak a természetes gyümölcshullás után. Ha felvágjuk az ilyen szilvát, megszagoljuk, jellegzetes poloska szagot érzünk. Ez a poloskaszagú szilvadarázs kártétele, amely ellen sziromhulláskor kellett volna védekeznünk. Ennek a kártételével már csak a következő esztendőben kell számolnunk. Ha most jelentős mennyiségű volt az így lehullott szilva, akkor jövőre legalább ekkora, de inkább nagyobb kártétellel számolhatunk, mert a lehullott kis zöld szilvából a fehér állhemyó a szilvafa alatt, a talajban fog bebábozódva áttelelni, jövő tavasszal a virágzás körül repül ki a darázs és károsít újra. A szilvafákon a hajtásvégeken megtalálhatjuk a zöldszínű levéltetűtelepeket, amelyek több héten keresztül fogják a friss hajtásokat szívogatni és szívásuk során a megtelepedett korompenész pedig feketére színezi a hajtásvégen zsugorodó leveleket. A szívogatással okozott káron túl a szilvahimlőt is terjesztik, ezért ne tűrjük meg a őket a fán. Május 3-tól rajzik a szilvamoly és a keleti gyümölcsmoly is. Ez a két molykártevő az, ami a szilvát a nyár folyamán „kukacosítja”. Mindkét kártevő többször rajzik az év folyamán és egész a szüretig csökkenti a termés mennyiségét. Ezért indokolt a szilvafákon a rovarölőszeres védekezés. Egy jól megválasztott készítménnyel a molyok és a levéltetvek ellen egyszerre tudunk védekezni. Az őszibarackfákon - főleg a fogékony fajtákon - még mindig észlelhetők a levélfodrosodás, más szóval a tafrina gomba által okozott fertőzések. A fodrosodon levelek azt jelzik, hogy a gazda elmulasztotta a nyugalmi állapotban és a fügypattanás utáni védekezéseket. Lombos állapotban a réztartalmú készítményekkel már nem szabad permetezni az őszibarackot, de a szerves hatóanyagú gombaölőszerek eredményesen használhatók (Orthocid, Bravo, Buvicid, Delan). A rajzó molykártevők közül a barackmoly és a keleti gyümölcsmoly egyaránt károkat okozhat. A friss hajtásokra rakják tojásaikat és az abból kikelő hernyók belefúmak a hajtásba, amely először elfonnyad, majd elszárad. Ez a kártétel nagyon jellegzetes, messziről is látható, tehát könnyen észlelhetjük a hernyók jelenlétét. Később ezeknek a kártevőknek a hernyói a gyümölcsöt károsítják. Indokolt tehát védekeznünk ellenük. Az őszibarack levéltetvek (zöld, hamvas) még az őszibarackon vannak, ha az áttelelő tojások ellen nem védekeztünk lemosópermetezéssel. A friss hajtások szívogatásával gyengítik a fa kondícióját, védekeznünk kell ellenük. A barackmoly és a keleti gyümölcsmoly ellen felhasznált rovarölő szerek a levéltetű fertőzés felszámolására is alkalmasak. A cseresznyelégy rajzása folyó hó 11 -én kezdődött meg a megfigyeléseink szerint. Ez a kártevő viszonylag rövid ideig rajzik és hamar lerakja tojásait a zöld gyümölcsre. Javasoljuk a cseresznye- és a meggy ültetvényeken a védekezések mielőbbi elvégzését. A kezelések a cseresznyefák hajtásvégein megfigyelhető levéltetvek elleni védekezést is szolgálják. A szőlő melegkedvelő kultúra, erőteljesen hajt az ilyen időjárási körülmények között. Lisztharmat járványra lehet számolni az év folyamán a fogékony fajtákon, ha az időjárás nem változik. Ezért a védekezéseket el kell kezdeni, illetve folytatni ajánlatos. A vegetáció jelenlegi szakaszában elsősorban a kéntartalmú készítményeket ajánljuk. A kiültetett burgonyákon tömegesen jelentek meg az áttelelt burgonyabogarak, tojásrakásuk is megkezdődött. A tömeges bogárrajzás egyaránt veszélyezteti a burgonyát és a kiültetett paradicsomot is. A szárazság miatt rosszul fejlődő burgonya és kiültetett paradicsompalánták fejlődését nagyon visszaveti a rágások által okozott levélveszteség. A védekezéseknél mindig vegyük figyelembe a bogarak számát és a növények nagyságát is. Egy kiültetett paradicsompalántát 2-3 bogár képes elpusztítani. Jelzéseket kaptunk bizonyos rovarölőszerek nem megfelelő hatékonyságáról, ezért javasoljuk a gazdáknak, hogy a burgonyabogár elleni védekezésnél szerrotációt alkalmazzanak, lehetőleg más-más készítményt használjanak egy-egy védekezéshez. Benyák József megyei NT A Amit a talajról tudni kell (3. rész) A humuszanyagok szerepe A talaj legérdekesebb, legbonyolultabb alkotórészei a szerves anyagok, melyek élő (például baktériumok, gombák, talajlakó állatok) és holt (például huminsavak, fulvosavak) formában találhatók meg. A talaj szerves anyaga tehát nem egységes, hanem rendkívül sokféle összetételű és tulajdonságú anyag keveréke. A humusz a talajba jutó növényi maradványok elbomlása, ásványosodása során képződik és meghatározó szerepe van a termékenységben. Humusz lehet egy szénhidrát, egy aminosav, vagy egy enzim is. A humuszanyagok közé azonban a fulvosavakat, a huminsavakat és a humint, illetve a humuszszént soroljuk a talajtani gyakorlatban. A fulvosavak kis molekulasúlyú, sav jellegű, vízben oldható vegyületek, melyek savanyú kémhatású talajban mutathatók ki jelentős mennyiségben. A huminsavak ezzel ellentétben nagy molekulasúlyú, hosszú láncú vegyületek, melyeket az oldhatóságuk alapján lehet tovább csoportosítani. A huminsavak között a legértékesebbek a növénytermesztők számára a szürke huminsavak. Ezek az anyagok viszonylag sok nitrogént tartalmaznak és ott találhatók meg nagyobb mennyiségben, ahol élénk a talajélet és előrehaladott a humuszosodás folyamata, tehát a legtermékenyebb földekben. Az előbbiek alapján megállapítható, hogy a talaj termékenysége függ a humuszanyagokat alkotó fulvosavak és huminsavak egymáshoz viszonyított arányától. De lényeges dolog még az is, hogy a humuszanyagok milyen kölcsönhatásban állnak a talaj szervetlen alkotórészeivel. A szerves és szervetlen alkotórészek között állandó, de többféle kémiai kapcsolat, kötés alakulhat ki, ami nem kis mértékben befolyásolja a talaj fizikai és kémiai tulajdonságait. Hiába ugyanis a nagy szervesanyagtartalom, ha a növény mégsem jut elegendő tápanyaghoz és vízhez. Nem elég tehát, hogy a talajban megfelelő mennyiségű és minőségű humuszanyag legyen, az növénytermesztés sikerét alapvetően a szerves és szervetlen alkotórészek dinamikus és érzékeny egyensúlya, állandó, rendkívül bonyolult kölcsönhatása határozza meg. L.Z. 4
