Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-03 / 101. szám

_________ ______ ___________ _____________ «fl»*. ik? n #^\ rr Tn wr vn I Országos roncsderbi bajnokság Berg volt a sikerbányász Akár a Forma 1-ben, a győztesek pezsgőfürdőben Nagy izgalommal és némi szorongással készülődött Ci­bakháza apraja és nagyja a tele­pülés történetének első roncs­derbijére. A 442-es út mentén kialakított pályán a hazai él­gárda mellett külföldről, ponto­sabban Svájcból is érkezett ver­senyző, Berg Károly személyé­ben, aki már az időmérő futa­mok (40,7 mp) után esélyesnek tűnt a 800 méteres pályán be­mutatott száguldása alkalmával. Mint az 1-es géposztály legy­­gyorsabbja az első futamot is fölényesen nyerte 2400 ccm-es Audi motorral szerelt szellős autójával. A harmadik helyről a kunszentrháhom Színékberf ne­vező Győri Imre feltűnően ízlé­ses VW-bogárba szerelt szintén Audi erőforrással vágott a ver­senynek. amely összesen hét fu­tamból (egyes és kettes géposz­tály 3-3 és a végén szuperfu­tam) állt. Az 1500 ccm alatti masinák első próbálkozása már a második kanyarban hatalmas karambolba torkollott, amely a szuper Trabanttal induló Farkas Benőnek kedvezett. A második „körözés” (egy futam 10 kör) során a „kicsik­nél” Szekeres Tibor gyarapí­totta győzelemmel pontjainak számát, a „nagyoknál” nem mindennapi izgalmak kíséreté­ben Csányi haladt át leghama­rabb a célon úgy, hogy az utolsó körben Berget és Katzenbachot is megelőzte. Következett a harmadik futam, a megtizedelt géppark kettes kategóriába tar­tozó járgányai közül a 63-as rajtszámot viselő VW Golf a depó előtti kanyarban a szó igazai értelmében fejre áljt. Sze­rencsére Szekeres karcolás nél­kül megúszta. Hatalmas él­ményt jelentett az egyeseknél Katzenbach és Berg utolsó fu­tambeli párharca. Győri a „far­vizükön” haladva biztosan tar­totta harmadik helyét, ám a pi­ros bogár nem akarta elfogadni a sebváltó utasításait, de Győri így is beevickélt a végelszámo­lás miatt. Igazi hendikep versenynek számított a szuperfutam, amelyben az időeredményekhez képest fordítva álltak rajthoz a roncsok, köztül a cibaki Tas­­nádi Ibolya 1500-as nagy Pols­kival. Miután egyedüli nő létére nem volt külön mezőny a gyen­gébb nem képviselői részére, ismételten besorolt a „rajt­rácsra”. Már az első körben jó néhány romot leelőzött Berg Károly, a hátralévő kilenc pedig elég volt neki ahhoz, ismét el­sőként üdvözölhesse őt a min­tegy háromezres nézőcsereg. Mögötte közvetlenül Farkas Zsigmond és Kovács Imre érke­zett. Összesítés: 2-es géposztály: 1. Kozák László, 2. Farkas Zsigmond, 3. Gál Imre, 4. Sze­keres Tibor, 5. Nagy B. Imre, 6. Papp István, 7. Kovács Imre, 8. Ritter Attila 1-es géposztály: 1. Berg Ká­­roy, 2. Katzenbach Imre, 3. Csányi László, 4. Győri Imre, 5. Berta Zsolt, 6. Guller István, 7. Galambos István, 8. Serfőző At­tila, 9. Pillér Tamás, 10. Klötz Tamás Az egyetlen női versenyző: Tasnádi Ibolya ünnep Tiszaföldváron Úszóverseny olimpikonokkal Kiemelkedő esemény egy la­kóhely történetében, amikor vá­rossá nyilvánítják, a polgárok mindegyike együtt örül. Hát még, ha mindez május elsején történik! Nem volt ez másként Tiszaföldváron sem. Az újdon­sült város szinte minden szerve­zete szerette volna méltóképpen megünnepelni a nagy napot. Az évtizedek óta működő úszóe­gyesület korosztályos versenyt rendezett a hagyományosan ma­jáliskor nyitó strand 33 méteres medencéjében. Országos viadalról lévén szó. Gyöngyöstől Hódmezővásárhe­lyig, Budapesttől Szentesig sok­­felől érkeztek az utánpótlás korú versenyzők. Illusztris venu dégek emelték még magasabbra a színvonalat. Gyarmati Dezső olimpiai bajnok vízilabdázó, az úszószövetség alelnöke és lá­nya, Gyarmati Andrea, valamint a délutáni focimeccsen kezdő rúgást végző egykori száguldó őrnagy, Puskás Ferenc ki sem látszott az autogrammgyűjtő gyerekek gyűrűjéből. Amikor mindenki megkapta a neki járó aláírást, végre kez­dődhetett a verseny. Gyarmati Dezső megnyitó szavaira az ad­dig a napsütést élvezők is a me­dence köré gyűltek, így szép­számú közönség biztatása mel­lett ugrottak vízbe az első ver­senyzők. Minden számban több futamot rendeztek, hiszen nyolc egyesület több mint kétszáz versenyzője nevezett. Gyorsan kiderült, hogy az FTC és a Hódmezővásárhely párharcának a többiek csak kö­zeli nézői lehetnek. A 66 méte­res mellúszással kezdték a ver­senyt, itt Szíjártó Edina (Hód­mezővásárhely) és Máté Hunor (Csongrád) nyertek. Száz háton szerezte meg. első győzelmét az FTC Tolnai Sára révén, aki kö­zel két másodpercet vert a me­zőnyre. A fiúk száz méteres mellúszásában is Fradi-siker született, csakúgy mint a lányok hasonló számában. Gyorsúszásban végre hazai eredménynek örülhettek a né-; zők, a szentesi Baranyi Péter és Szegedi Ferenc (FTC) mögött a tiszaföldvári Fekete András harmadikként csapott a célba. Ugyanebben a számban a lá­nyoknál hármas fővárosi győze­lem született. Ezután a hódmezővásárhe­lyiek nyertek sorozatban három számot, majd a befejező váltók következtek. A 33 méteres medencét mind a négy csapattagnak kétszer kel­lett végigúszni, hogy a 4x66 méteres távot teljesítsék. A két rivális, az FTC és a Hód SE „testvériesen” megosztozott a győzelmeken. A lány gyorsvál­tót az FTC A csapata nyerte, míg a fiú vegyesváltó első he­lyezettjei a Csongrád megyeiek lettek. A helyezetteken kívül külön jutalmazták a legjobb eredmé­nyeket elért versenyzőket, így Séra Máriát (FTC) és Kádár Zsoltot (Hód SE). A pontverseny eredménye: 1. FTC 135 pont, 2. Hód SE 123, 3. Csongrád 63.-szs-Gyarmati Dezső az aláírásgyűjtők körében A rajtoláson bizony még van csiszolnivaló Renault Magyarország Rali „Őrült futam” lett az autós országjárásból Már csütörtökön megkezdő­dött a felhajtás az első ízben megszervezett Renault Ma­gyarország Raliverseny körül, ugyanis rövid időre megbénult a közúti közlekedés Budapest központjában a délelőtti órák­ban. Ekkor a május elsejei via­dal amatőr résztvevői vonultak végig csúcsidőben a Belváro­son. A félszáz, reklámfeliratok­kal teletűzdelt, rajtszámmal el­látott Renault 19-es villogva, dudálva jutott el a gyülekezési ponttól, a Dózsa György úttól a Baumgartner Rt. Budaörsi sza­lonjáig. Az üzletekből, házak­ból mindenki az utcára sietett, s kíváncsian figyelte a hazánkban még oly ritka látványosságot. A szervezők a francia autó­gyár négykerekűi népszerűsí­tése érdekében egy csillagtúrát hívtak életre, melyen csak meg­hívottak állhatták rajthoz. Ter­mészetesen különféle kiköté­sekkel szigorították a rajtenge­délyek megadását, így sem je­lenlegi, sem egykori - tíz évnél fiatalabb - licenc-szel rendel­kező „pilóták” nem vehettek részt a különleges erőpróbán. Az eredeti tervek szerint a győz­tes páros egy esztendőn keresz­tül őrizhette volna a vándorku­pát, emellett az idei győztes mindkét tagja egy-egy Renault Twingo személygépkocsit is kapott volna jutalmul. Ekkgr még senki nem gondolta, mi­lyen tragédiával zárul majd a „flúgos futam”. A feladat roppant egyszerű­nek tűnt, Budapestről, a Renault Baumgartner Szalontól indulva harminckét hazai márkakeres­kedőt kellett felkeresni tetsző­leges sorrendben. A mezőny egyik fele keleti, a másik nyu­gati irányban volt köteles meg­kezdeni a közel kétezer kilomé­teres távot. A rendezők eredetileg csak 32 kocsi indítását tervezték, de az idő múlásával egyre nőtt az érdeklődés, s végül ötvenkét Renault 19-est állítottak rajtvo­nalhoz. Az autókban népszerű elő­adóművészek - Koncz Gábor, Nyertes Zsuzsa, Eperjes Ká­roly, Kulka János, Zalatnay Sarolta -, riporterek - Forró Tamás, Siklós Erik, Rókus­­falvy Pál -, újságírók és sporto­lók ültek a legnagyobb szám­ban. Utóbbiakat hat olimpiai bajnok - Gyulay Zsolt, Ábra­hám Attila, Csípés Ferenc, Szabó Bence, Farkas Péter és Németh Miklós - is képviselte. A martfűi Rombusz Bt. Rena­ultjával - 30-as rajtszámmal - Géléi József és Laczi Zoltán vágott a versenynek, melynek rajtjára szombaton reggel 9.30-kor került sor. A Danu­bius, a Bridge és a Calypso rá­diók folyamatosan, élőadásban számoltak be az „őrült hajszá­ról”, melyre a Tuti Tipp RT. bukméker irodáiban lehetett fo­gadásokat kötni. A start előtt a legnagyobb esélyt a Szabó Bence-Farkas Péter és az Autó­piac újság párosa (Csikós-Surá­­nyi) kapta. Minden szépnek, jónak tűnt a szombati kezdéskor. Ragyo­góan sütött a nap, remek volt a hangulat, egymást cukkolva ké­szülődtek a párosok az indu­lásra. Nekünk annyiban kedve­zett a szerencse, hogy az álta­lunk jobban ismert Kelet-ma­gyarországi rész felé vehettük először útirányunkat. Meglepe­tésünkre néhány előttünk indult kettőst már a budapesti három ellenőrzőpont valamelyikén magunk mögé utasítottuk. Fót - Vác - Gyöngyös - Eger - Mis­kolc - Nyíregyháza - Debrecen- Békéscsaba - Makó - Szeged- Csongrád - Martfű - Szolnok- Kecskemét útvonalon hajtot­tunk tovább. Elsősorban ver­senytársainknál jobb helyisme­retünknek köszönhetően - oly­kor egysávos mellékutakon ha­ladva - előnyünket fokozatosan növelni tudtuk. Természetesen a Dunántúl felé induló verseny­zők eredményeit nem hasonlít­hattuk a sajátunkéhoz. Márcsak azért sem, mert az állomások száma és a kilométerek összege jóval több volt a Dunától ke­letre. Meglepő volt számunkra az is, hogy az Alföld néhány kis­városában, így Makón, Csong­­rádon, no és persze Martfűn profi raliversenyzőhöz méltó fogadtatásban részesültünk. Hangulatunkat egy-két telepü­lésen még zenekarral is igye­keztek fokozni. Autogramkérő gyerekek tucatjai tartottak fel időnként bennünket, ám öröm­mel tettünk eleget számunkra szokatlan kéréseiknek. Aláír­tunk pólókra, zászlókra, nyilat­koztunk különféle médiáknak, de mindenütt segítő szándékot tapasztaltunk. Már éppen úgy éreztük, a nehezén - a táv na­gyobbik felén - túl vagyunk, mikor a Danubius rádió szörnyű hírt kürtőit szét az éter hullá­main. Szombaton késő délután be­következett az, aminek elkerü­lésében minden versenyző és szervező vakon bízott. A keleti országrész utolsó ellenőrző pontján, Kecskeméten tartóz­kodtunk, mikor megdöbbentő hírt közölt a Danubius Rádió. Pécstől néhány kilométerre északra a Telesport párosa egy kanyarban kisodródott és több­ször megperdült. Míg a kocsit vezető Berkes Sándor szinte sértetlenül mászott ki a roncs­ból, addig társa, Fogarasi Ta­más az ütközés következtében az ajtón kirepült. Nem sokáig tartott a remény életben tartá­sára, kórházba szállítás közben belehalt súlyos sérüléseibe. A versenybírák döntése, a csillag­túra balesetet követő azonnal befejezése, megfelelt legtöb­bünk óhajának. Színészek és újságírók, kereskedők és autó­szerelők egy emberként gyá­szoljuk versenytársunkat, kol­légánkat. Már a rajt előtt érezhető volt, hogy a nagy tét, a presztízsvesz­teségtől való félelem egyeseket olyan meggondolatlanságokra késztetett, amelyet épp ésszel egyszerűen képtelenek voltunk felfogni. Míg egyesek a padlóig nyomott gázpedálban látták megvalósulni győzelmi remé­nyeiket, addig mi az apróléko­san kimunkált útvonal-ter­vünkre alapoztuk esélyeinket. Helyes elgondolásunkat alátá­masztották a márkakereskedők hírei, mely szerint előkelő pozí­cióban fejeztük be az egyébként értékelhetetlenné vált csillagtú­rát. (Géléi - Laczi) A martfűi Rombusz Bt párosa rövid pihenője után folytatja útját Szolnok felé

Next

/
Oldalképek
Tartalom