Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-07 / 105. szám

a z r

S

Amit a talajról tudni kell (2. rész)

A fizikai talajféleség

Sorozatunk első részében röviden szóltunk a talajok keletkezéséről, s eljutottunk addig, hogy a talaj különböző méretű szemcsék keveréke. Most nézzük meg részletesen, milyen, a temékenységet befolyásoló tulajdonságokkal rendelkeznek az egyes szemcsefrakciók.

Atterberg osztályozása alapján a talaj 2 milliméternél nagyobb részecskéit kavicsnak nevezzük. Ez a talajban haszontalan alkotórész, hiszen a vizet rendkívül gyorsan átereszti. A 0,2 miliméter és 2 miliméter közé eső szemcsék (durva homok) szintén jól áteresztik a vizet, de már képesek valamenynyit visszatartani. A finom homok elnevezést a 0,2-0,02 miliméteres részecskék kapták, komolyabb víz és ion (tápanyag) megkötő tulajdonságokat tud felmutatni, két méteres rétege 10 centiméter magas vízoszlopot képes visszatartani, ugyanakkor a vízáteresztőképessége nagyon jó.

A vízgazdálkodás szempontjából a legkiegyenlítettebb „teljesítményt” a porfrakció (0,02-0,002 miliméter) produkálja. Ennek vízáteresztőképessége gyenge, víztartóképessége azonban már jó.

Igen rossz vízáteresztőképességű, de nagyon erős vízvisszatartó tulajdonságokkal rendelkezik a 0,002 milliméternél kisebb átmérőjű frakció, amit agyanak nevezünk. Az ilyen talaj sok vizet képes megkötni a levegőből is, higroszkópossága nagy. A nedvesen gyúrható, képlékeny agyag rendkívül sok iont is tud megkötni a talajoldatból.

Láthatjuk, hogy a talaj szemcseösszetétele, az egyes szemcsefrakciók aránya a tápanyag és a vízgazdálkodás egyik meghatározója. Ennek ismeretében lehet meghatározni a talaj fizikai féleségét. Ezt a hazai gyakorlatban más módszerek mellett az úgynevezett Arany-féle kötöttségi számmal (KA) is meghatározhatjuk. Ez a szám azt jelöli, hogy adott konzisztencia-állapot elérésig a talaj mennyi vizet képes befogadni. Ha a KA-érték kisebb, mint 30, homokról, ha 38-42 közötti, vályogról, ha 51 feletti, akkor pedig agyagtalajról beszélhetünk. A kötöttség tehát - utalva a szemcseösszetételre - alapvetően megszabja a talaj művelhetőségét, a műveléshez szükséges gépi vonóerőt.

L.Z.

Az Agro+Mashexpón

láttuk

Az idei Agro+Mashexpón elsősorban a kis- és középgazdaságok gépei arattak sikert. Felvételünk a Szolnoki Agroker standján készült. Fotó: N.Zs.

Gyomnövényeink

Az évelő pipacs (Papaver rhoeas) a mákfélék családjába tartozik.

Magja már ősszel kicsírázik 1-2 centiméteres talajmélységben, majd tőlevélrózsát hajtva telel át. Kora tavasszal indul fejlődésnek, júniusban virágzik, és egy-egy növény mintegy 20 ezer magot terem. Ahol gyomirtó szerrel nem védekeznek ellene, lángoló piros színével már messziről virít az érett gabonatábában.

A fény ércirok (Sorghum halepense) a pázsitfűfélék családjába tartozó, 50-100 centiméter magas, évelő növény. Fagyérzékeny, melegigényes. Nem őshonos nálunk, eredetileg dél-eurázsiai faj. Megvastagodott föld alatti szára, rizómája van. Közeli rokona a kukoricának, így ha több évig újra és újra kukoricával vetik be ugyanazt a földet (monokultúrás termesztés), akkor a fenyércirok is tömegesen jelentkezik.

Sajnos nem érzékeny a kukorica gyomirtó szereire, így egyeduralkodóvá válik a többi faj kipusztulása után. Irtásakor fagyérzékenységét kell kihasználnunk, az őszi mélyszántással fellazított talajban ugyanis elfagynak a sekély mélységben

elhelyezkedő rizómák. Ha ez nem hoz eredményt, a kukorica helyett olyan növényt kell vetni, amely tavasszal hamar beárnyékolja a talajt.

Egész Európában gyakori, fészkes virágzatú növény az egyéves, ritkán kétéves vagy évelő ebszékfü (Matricaria inodora).

Virágzata nagyobb, mint a kamilláé, és szagtalan. A fészek vacka félgömbös, belül tömött. Gabonavetésekben, tarlókon, nedvesebb, nitrogéndús, kötött talajon tömegesen is megjelenik. Vegyszerrel, korai aratással, mielőbbi tarlóhántással irtják.

Pipacs Fenyércirok Ebszékfü

Időszerű teendők a kertben

Több évtizedes megfigyelés alapján a biztonságosabb termés érdekében jogos az a megállapítás, miszerint a melegigényes zöldségek (paprika, paradicsom, uborka, patiszon, cukkini, tök, padlizsán) palántázását csak a fagyosszentek elmúlása után kezdhetjük el. A korábbi kiültetésük kockázatos, mert a hűvös reggeli órákban megfáznak és a fejlődésben nagyon elmaradnak. A család szükségletét korai paprikából, paradicsomból megoldhatjuk, ha pár tövet fólia alá ültetünk. Ez esetben 2-3 héttel korábban szedhető a termés.

Nagy termésekre csak jó vízgazdálkodású, szerves anyagokban gazdag talajon számíthatunk. Ha az őszi szervestrágyázás elmaradt, akkor érett komposzt bekapálásával (8-10 kilogramm/négyzetméter) segíthetünk.

Paprika. Öntözhető területre ültessük. Termesztése többféleképpen történhet. Agyás esetén 40x30 centiméterre ültetjük, barázdás öntözés esetén 50x30 centiméter a területigény. A fűszerpaprika jól tűri a sűrítést (50x10 centiméter).

Paradicsom. Szántóföldi viszonyok között is jól terem csapadékosabb években. Kertben, öntözéssel hozama biztonságosabb és nagyobb. A tápkockás palánták jobban erednek, mint a szálasok. Vásárláskor azonban ügyeljünk arra. hogy felnyurgult és „öreg” palántát ne vásároljunk még, ha olcsóbb is. Paradicsom esetén a nagy palántát ferdén ültessük, így több gyökeret fejleszt és gyors növekedésnek inídul: Az úgynevezett törpe11 növésű mellett egyre jobban terjed a folytonnövő típus. Ez esetben lugast kell kialakítani, vagyis támberendezésről kell gondoskodni (170-180 centiméter).

Uborka. Tenyészterülete változó. A saláta típusúaknál 100x40 centiméter, a konzervipari célra történő termesztésnél pedig 80x30 centiméter a sor-és tőtávolság. Vetéskor a barázdába több magot tegyünk és kelés után ritkítsuk. Szélvédett helyen, és biztonságos öntözés mellett javasolható a támrendszeres termesztés a könnyebb ápolás, szedés, védelem magasabb termést biztosít.

Gyümölcsös. A védekezési teendők mellett a piacképesség javítását érjük el, ha időt fordítunk a gyümölcsritkításra. Almánál, körténél, kajszibaracknál ez fontos szakmunka. A ritkítás olyan legyen, hogy a kifejlett gyümölcsök elférjenek egymás mellett. A piacon a jól fejlett, színes, zamatos gyümölcs a kelendő. Ne a „minél több” szemlélet vezessen bennünket, hanem a kevesebb, de szebb.

Almánál a ritkítást kisdió nagyságnál kezdjük el úgy, hogy ág folyóméterenként 10 gyümölcs legyen. Csonthéjasoknál (kajszi, őszibarack) a csontmagvak kialakulásáig végezzük el a ritkítást. Egy termővesszőn 3-5 darab maradjon. Kajszinál egy termőnyárson 2-3 darab, a hosszabb termővesszőn 20 centiméterenként 2-4 darabot célszerű meghagyni. Lényeges tudni, hogy egy barack teljes kineveléséhez 50-70 darab levél szükséges.

A szőlőben most időszerű a hajtás válogatása. A meleg idő beköszöntével gyors a növekedés. A válogatás célja, mindazon hajtások eltávolítása, amelyek a jövő évi metszés, ezévi termés szempontjából nem szükségesek. A munka megkönnyítése céljából a hajtásokat bemutatjuk rendeltetésük és tőkén történő elhelyezkedésük alapján:- terméshajtás - fürt vagy több fürt van rajta,- meddőhajtás - fürt nincs rajta,- nyakhajtás - az ugarcsap a gyökérből nőtt ki, biztosító szerepe van,- fattyúhajtás - a tőke idősebb részein lévő rügyekből képződik (eltávolítandó),- tő vagy nyakhajtás - a tőke gyökémyakból nőtt ki (eltávolítandó),- hónaljhajtás - a levél hónaljában lévő rügyből képződik (a levél felett vágjuk vissza).

Amennyiben a napokban végezzük el a hajtás válogatását, úgy kézzel könnyen kitörhetők és a kis sebfelület gyorsan begyógyul. A felesleges hajtások kitörésével több tápanyag jut a maradó hajtások és a fürtök nevelésére. Egyes fajtáknál (Zalagyöngye, Rizlingfélék,

Szlanka) sok a fürt is, amit kinevelni a növény nehezen tud, ezért a fürtritkítást is indokolt elvégezni. A „sajnálom” szót ez esetben is felejtsük el. A termés biztonsága a permetezések számának csökkentése indokolté teszi a tőkék állandó, rendszeres figyelését. B.I.

iSerí&tor

if-> tífo

4 líPfMJUÍ ié# rusHÍrkvt

1

itnis

&púl%

lfr-13

ts-is

1M8

Május

14

ra-íS

12-1 n

?4ájU3

11-13

11-13

Május

lg

3-11

8-1 I

1?

á~?

11~1?

Jß'iüS"

IMS

$4

IMS

ai-as

«

14-18

Milyen kártevőkre, betegségekre számíthatunk

Aktuális növényvédelem

Az elmúlt kéthetes időszak napos, száraz meleg időjárása kedvezően hatott a különböző károsítok megjelenésére, azok fertőzésére. A két hét alatt nagyon sok minden történt a kertekben. Az ott végzendő növényvédelmi munkákat jelenleg az határozza meg, illetve szabályozza, hogy a gyümölcsfák jelentős része virágzik vagy közvetlen virágzás után van. Ebben a fenológiai stádiumban fokozottan kell ügyelni a környezetre, a hasznos élő szervezetekre. Ennek érdekében virágzó kultúrát méhekre veszélyes növényvédő szerrel kezelni szigorúan tilos!

Almásokban, az érzékeny fajtákon megjelent a lisztharmat tünete. A száraz meleg időjárás továbbra is kedvező a betegség továbbterjedéséhez. Ha az időjárás csapadékossá válik, számítani kell a varasodás tüneteinek a megjelenésére is. A kezeléseket úgy kell végrehajtani, hogy egyúttal már a takácsatkák ellen is kerüljön hatásos szer a permetlébe. A védekezéseket a már elmondottak miatt a virágzás utánra kell tervezni.

A körtefák védelménél nagy figyelmet kell fordítani a körte levélbolhák elleni kezelésére. A levélbolhák lerakták tojásaikat, megkezdődött a

lárvák kelése. A virágzás utáni kezelés feltétlenül indokolt. Csapadékos időjárás esetén számítani kell itt is a varasodás fertőzésére. Kezelésnél ezt is figyelembe kell venni.

Az elmúlt évek megfigyelései alapján május közepére, illetve a második felére várható a cseresznyelégy tömeges rajzása. (Jelenleg a kártevő rajzása még nem kezdődött meg.) Erre az időszakra kell az ellene való védekezést időzíteni.

Házikertekben megkezdődött a burgonya kelése, ezzel egy időben a burgonyabogár betelepedése is. Az ellene való kezelést a kártevő tömeges megjelenésének időpontjára kell időzíteni. Két héttel ezelőtt már felhívtuk a figyelmet a körte poloskaszagú darázs várható megjelenésére. Megfigyelések alapján a kártevő tömegesen rajzott. Az ellene való védekezés időpontja a sziromhullást közvetlen követő időszak.

Megkezdődött a szőlő fakadása, több helyen má$ 5-8 centiméteres hajtás is található. Ebben az időszakban elsősorban a levélatka és a lisztharmat elleni védekezés lehet indokolt. Környezetünkben az elmúlt években mindkét károsító jelentős fertőzéseket és ezzel érzékeny

kárt okozott. A levélatkák a leveleket egy-egy folton vagy a főerek mentén szívogatják. Súlyos esetben a károsított levél megbámul, majd leszárad. A kártevők szívásukkal zavarják a termőrügyképződést, gátolják cukrosodást, késleltetik a vesszők beérését. A lisztharmat az elmúlt években jelentős kárt okozott. Mivel a kórokozó a rügyekben telel, így tavasszal már egyes rügyekből fertőzött hajtások alakulnak ki. Ezek meleg, párás körülmények között a további fertőzések megindítói lehetnek. A levelek megbetegedése után a fürtök már virágzáskor is megfertőződhetnek. Kötődés után a kis bogyókon sűrű, lisztharmatos bevonat képződik. Ezeken a helyeken a bogyók megkeményednek, növekedésük megáll, a bogyó felreped. Ez a felület utat nyit egyéb fertőzéseknek is. Ahol ilyen tüneteket észleltek az elmúlt években, ott már most ajánlatos a lisztharmat elleni védekezés megindítása. Tájékoztatásul közöljük, hogy csapdás megfigyelések alapján megindult a tarka szőlőmoly rajzása. Ez ellen a kártevő ellen még nem kell védekezni, ennek időpontját majd később jelezzük.

Kasza Imre megyei NT A

J

s