Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-06 / 104. szám
1993. május 6., csütörtök Szolnoki Extra 7 Egy kiállítás képei Lehet, szentségtörés így nevezni egy utazást, melynek fejezetei nem követik egymást tisztességes, értelmezhető sorrendben, mindenesetre én most azonnal elindulok Franciaországba. Átléptem a küszöböt, szembefordultam a fallal és belebuktam egy csokor meggyvörös rózsába, körös-körül patinás boltívek, a bolond pukedlizett egyet, kinevetett és eltűnt az oszlopok között. Szívesen megkérdeztem volna az anyókát, aki a bolt elint üldögélt, mondja, néni, mire vár, hogy jön majd tán egy öregúr vénség-szépségét mosollyal csorbítani. De a néni nem volt abban az állapotban, hogy válaszoljon: évszázadosnak tűnő alakját talán éppen tegnap formázták. Aztán tengerre szálltam, könnyű kalózhajóm elvonult az öböl mellett, angol kapitány vagyok, nemrégiben vertem meg a nagy armadát, drága királynőnk ezek után az én kedvemért végre kihúzatta rég fájó fogát, szóval, nagy ember vagyok, sétalovaglás ez afelésgvizeken. A part menti fát pedig csak had tépje a szél. Sokáig víz nélkül meghalok, leültem hát a szökőkút mellé, szerzett jogos büszkeségem nem gátol meg abban, hogy hagyjam pihentetni szemem a szépségem. Igen, beleszerettem a francia lányba, egy pillanatig. Elloptam a profilját, itt sorakozik a többi kép között. Erdélyországban történt meg velem, hogy öreg barátom az első nagy verekedésről és Ferenc Jóskáról mesélt ( ha ugyan mese az), és a szomszéd meglesett engem a kerítésen át, mint idegent.Nem vagyok az, elhiheti, bár apámtól kapott ősiségemet, az erdőt töredezve láttam. Szörnyűséges volt, menekültem, elhomályosítottam a pupillámat, végre nyugalom szállt meg, a szív talán szebben lát. mint a szem. Cseles vagyok, fényképezőgép volt a szemem. Kócos P.S.: Ez az egész Kardos Tamás miatt van. 'vhq.'j ■(Ilin Két nő, öt férfira „Az anyák napja az én ünnepem” Egy-egy hétvégén bizony 20-25 inget vasal ki, 50-60 pár zoknit mos ki és pároztat össze a szolnoki Berki családban Éva aszszony és főiskolás lánya, Beáta. Heten laknak egy fedél alatt. Az édesanyán kívül a 22 éves Zoltán - ő is főiskolára készül - dolgozik mindössze, Róbert és Gábor a Gépipari Szakközépiskolában, Zsolti a Széchenyi Gimnáziumban, míg Tamás az általános ötödik osztályában gyűjtögeti a tudás fájáról a jövőt megváltó (?) útravalót. Berki Olivérné tíz éve özvegy. Soha senki nem kereste, kérdezte meg - nem panaszként mondja -, hogy él, mit esznek. Mire megszövik - egyenlőre se széle, se hossza - a szociális hálót, a gyerekek szép lassan felnőnek.- A közérzete?- Kiegyensúlyozott vagyok. Sokan ledöbbennek a mai napig, amikor megtudják, hogy hat gyereket nevelek egyedül. Nagyon következetesnek és szigorúnak keli lennem, hiszen öt fiúra egyébként kevés lenne az egy nő.- Szokott félni?- Nagyon félek a jövőtől, mert hiába végzik el a gyerekek a technikumot, nem tudom, lesz-e munkájuk. Ugyanakkor optimista vagyok, mert ha mindig mindenen idegeskednék, nem tenne jót az egészségemnek. Elvem, hogy az adott helyzetben gondolkozzam az éppen aktuális problémán. Csak így tudok segíteni a gyerekeimnek, akiket éppen elég napi kudarc, megalázás ér...- Sokat beszélgetnek?- Nagyon. Nem igazán emberközpontúak a tanárok. Sokszor jönnek haza elkeseredve.- Minden gyereke - a felnőttek is - tanulnak...- Egyedüli érték családunkban a tanulás. Biztatom a fiúkat a továbbtanulásra. Kell. hogy becsületje legyep a tudásnak..-, flpgyon szép,,, rendezett: a lakás. Elférnek?- Három és fél szobás, 94 négyzetméteres. Elég zsúfoltan vagyunk, de elférünk benne. Ezt a szobabútort a nagyszüleim utáni örökségből tudtam megvásárolni.- Sok a havi rezsi?- Iszonyúan. 15-16 ezer forint, az én havi nettó jövedelmemet elviszi.- Marad a családi pótlék...- ...meg az özvegyi nyugdíj, árvaellátás. Ez még jár hál’Istennek.- Luxiskiadás? Mint utazás, mozi?- Örülök, ha évente kétszer színházba eljutok. Autóra, luxuscikkekre gondolni sem merünk. Kihúzzuk egyik fizetéstől a másikig.- A televízión szokta nézni?- Ritkán van rá időm. A törvényhozási munka érdekel.- Mi a véleménye a Parlamentről?- Sokszor nagyon elkeserítő, ahogy vitatkoznak, veszekednek. Szimpatizálok az SZDSZ-el, Fidesz-szel. A gyerekeim miatt is. Két-három éven belülel kell dőlni, mi lesz a fiatalokkal. A család legnagyobb ünnepei?- A 18. születésnapok és a karácsony. Bár én ilyenkor érzem magam igazán „egyedül”...- Május elsején mit csináltak?- Ahányan vagyunk, annyifelé voltunk. Ki-ki a baráti körében, ismerőseivel. Én az ötödikes fiammal mentem nézelődni. Legkedvesebb számomra május első vasárnapja, az anyák napja. Ahogy sorba áll az öt fiú, egy-egy szál virággal. Látni kellene. Senki nem állná meg könnyek nélkül. Nem az a lényeg, mit vesznek, az a fontos, ahogy adják. Tudják: ez az én ünnepem./:-ói. ám- • ‘cm i., . n i be... j. Simon C:sti József Találja ki! Folytatódik játékunk, melyben kedves olvasóink feladatául szabtuk, hogy találják ki. mely régi vagy valamikori épületet, épületegyüttest ábrázolnak Kardos Tamás fotói. Múlt heti feladványunk a mai képünk bal felső sarkában látható. A Kossuth teret ábrázolja közvetlenül a második világháború után, valószínűleg egy május elsejei ünnepség alkalmával. A tér nyugati oldalán még látható a '68-as gyalogezred emlékműve. Lebontása előtt kocsma, utána a SZTÁR Áruház kapott ott helyet. A rejtvényt helyesen megfejtették: Horváth Ferencné, Halász Kálmánná, Benes Imre, Takács Andrásné, Gőz Attila. Nyereményüket, a Szolnoki Mozaik kiadványt és a képeket szerkesztőségünkben átvehetik. Kérdésünk: a hősi emlékműről hol készült a fotó? * a társadalombiztosítási vagyon közös vagyon, közösen keli döntenünk róla,- ez a vagyon jó gazda kezében megjavíthatja 10 millió ember életét.- rajtunk is múlik,milyen lesz az életünk jövőre. Döntsünk közösen az egészségügyi és nyugdíj-ellátásról !
