Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-27 / 122. szám
4 A szerkesztőség postájából Az utak tulajdonlását az önkormányzattal tisztázzák A törvény betartásával A meghívás nappalra szól Találkozzunk a szobornál A szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium volt diákjai, akik 1948-ban együtt érettségiztünk, május 29-én (szombaton) tartjuk találkozónkat. Programunkból: délután 4 órakor a volt iskolánkban osztályfőnöki órát tartunk, utána tisztelgünk a Verseghy-szobornál. Ide ezúton meghívjuk azt is, aki a közelmúltban szégyenteljes szöveggel meszelte be Verseghy Ferenc szobrát, az emlékmű talapzatát. Tudjuk, hogy a festéshez szüksége volt az éjszakai sötétségre, a meghívás viszont nappalra szól. így szembe nézhet majd velünk, akik egykori iskolánk névadójára emlékezünk, s mély tiszteletadással hajtunk fejet szobra előtt! Egyben a nyilvánosság előtt szeretnénk köszönetét mondani azoknak, akik a garázda, vandál pusztító nyomait - jelentős anyagi ráfordítással, hiszen műemlékről van szó - a közeli napokban szakszerűen eltüntették. A szervezők nevében: Lugosi Károly Szolnok Meglepett, milyen gyorsan intézkedtek Bezzeg a lengyel piac közelében... „A földhöz jutottak figyelmébe” című, május 17-i számban megjelent levélhez kapcsolódva, s az abban foglaltakhoz a következő kiegészítést, tájékoztatást fűzöm: Dr. Fenyvesi Máté titkár és Kasza Antal elnök, a Független Kisgazdapárt jászberényi szervezete nevében kijelentette, hogy a kárrendezési hivatal olykor a kedvezményezettek kárára értelmezi a törvényeket. Sajnálatos módon többször tévedésbe estek, és ezúton is hangsúlyozom, hogy az 1991. évi XXV. tv. 25. paragrafusában, valamint az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet 46. paragrafusa /l/ bek. szerint jártunk el, vagyis az aranykorona-értékben ki nem fejezhető értéknövekedést csökkentettük az állami támogatással és az amortizációs hányaddal. Az így kiszámított költséget aranykoronára vetítjük, s ennek megfelelően hirdetjük meg az árverésre kerülő táblát. Ez az eljárás felel meg a törvénynek és az új tulajdonosok érdekeinek is. Hogy mi tartozik az aranykorona-értékben ki nem fejezett értéknövelő beruházásba? A melioráció, az öntözési, az útépítési és a táblásítási költségek. S ezúton is szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a jogszabályokat a törvényalkotó szándéka, és ne az egyéni szándék szerint szíveskedjenek értelmezni. Ugyanis az észrevételük indíttatásában feltételezett tény, hogy egyikük, mint az árverésen földtulajdonhoz jutott új tulajdonos, nem kívánja a szövetkezet részére megtéríteni az aranykoronánkénti 40 forintos költséget. Holott a törvény kimondja, hogy azt meg kell téríteni! (A térítés módjáról a szövetkezettel kell megállapodni.) A levelükben említett 1992. évi II. és L. törvény rendelkezései értelmében, a szövetkezetek tulajdonában lévő utak az önkormányzat tulajdonába kerülnek. Az 1992. L. tv. 5. paragrafusa nem helyezte hatályon kívül az 1991. évi XXV. tv. 25. paragrafusát. Való igaz, hogy látszólag új helyzetet teremt, de ez csak a törvények helytelen értelmezéséből ered. Tisztelt Levélírók! A törvény rendelkezései Önökre is kötelezőek. Az utak tulajdonlásának kérdését a helyi önkormányzattal kell tisztázniuk és egyezségre jutniuk. S ha a fenti rendelkezéseket magukra nézve nem tartják kötelezőnek, ez még nem szolgáltat alapot arra, hogy a hivatalra sértő kijelentést tegyenek, s a jó hírnevünket csorbítsák. Ezen túlmenően: kijelentésük, amit egy párt nevében tettek, alkalmas az olvasók megtévesztésére is. A kárrendezési hivatal a legmesszebbmenőkig a kárpótlásra jogosultak édekeit képviseli - a törvények által megszabott keretek között; eljárása során a törvénynél magasabb rendű „dokumentumot” nem ismer. Önök a levelükben arra utaltak, hogy a birtokukban felsőbb szintű dokumentumok vannak, s kijelentésüket ennek tudatában tették. Szívesen betekintenénk ezekbe a dokumentumokba, mert mi csak a törvényekből dolgozunk, s továbbra is minden, kárpótlással, árveréssel kapcsolatos kérdésben állunk ügyfeleink rendelkezésére. dr. Horváth Gabriella a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kárrendezési Hivatal vezetője „Ijesztő szennyezés... - Védjük környezetünket!” címmel közöltek egy olvasói levelet a múlt hónap elején. Arról szólt, hogy Besenyszög határában, a vasúti töltésnél nagy a szemét, illetve már valóságos szemétlerakó hely alakult ki. Meglepett, hogy a környezetünket csúfító, károsító esetben a szolnoki polgármesteri hivatal illetékese milyen gyorsan intézkedett. Bezzeg mi, akik a 4-es számú főút mellett lakunk és a lengyel piac közelében, évek óta hiába várjuk a radikális változást, rendcsinálást. A lakásainkhoz vezető mellékútvonal, ahol a hazai és külföldi gépkocsitulajdonosok sorakoznak, parkíroznak, a piaczárás után válik igazán szemétteleppé. Megjegyzem, sehol egy szemeteskuka, s ami a leglényegesebb, hiányzik a nyilvános illemhely. A tavalyi vérhasjárvány idején is ez volt a helyzet, de azóta sem tapasztalunk lényeges változást. Az egymás között folytatott beszélgetés során - és természetesen jobbító szándékkal - arra a következtetésre jutottunk, hogy egyetlen megoldás lehetséges: a lengyel piac előtt lévő parkírozót az erre a célra legmegfelelőbb mellékútvonalra kellene helyezni, és ahhoz, hogy valamelyest elfogadható körülmények között éjszakázhassanak a piacoló külföldiek, illemhelyre, szeméttárolóra lenne szükség. Kérjük az illetékeseket, hogy a javaslatunkat vegyék figyelembe, és a mi lakókörnyékünkön is mielőbb csináljanak rendet. F. J.-né Szolnok Jó ötlet A téma az utcán hever - mondjuk, de sajnos nap mint nap a szemét is, pedig állandóan napirenden van, hogy védjük, óvjuk a környezetünket, s tegyünk érte többet. Egyetértek a „Tiszta Szolnokért” felhívással, melyet a városi önkorányzat hirdetett meg. Mint tudjuk, a lomtalanítás és az utcai szemét eltakarítása volna a lényeg. No persze mit ér a tisztaság szép, zöld környezet, friss, tiszta levegő nélkül? És mint a felhívásban kérik, szóljunk a rongálókra... Az ötlet nem rossz, de mit csináljon az a természetvédő ember, akinek a háza előtt motorosbanda tapossa le és szennyezi a füvet, s ha a kisgyerek az édesanyja felügyelete mellett zavartalanul csipkedheti, tördelheti a virágokat, bokrokat!? Közbiztonsági helyzetünk sajnos nem a legjobb, így legtöbben nem mernek szólni, vagy kirívóbb esetben feljelentést tenni a garázdálkodók, rendbontók ellen. Pedig jó lenne végre túllépni a félelmünkön. Ha másképp nem megy, összefogva, együttesen szálljunk szembe velük, és védjük meg értékeinket: a parkot, a játszóteret, a zöldövezetet, amire a betontömbből szabadba vágyó gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt szükségük van. Szabó Margit Szolnok Feledhetetlen Badari Lászlóné osztályfőnökünk a közelmúltban megismertette velünk szűkebb hazánk élővilágát, majd - iskolánk nyertes pályázata révén - német nyelvi táborban vehettünk részt a tiszavárkonyi alkotóházban. A felejthetetlen félévért tanárainknak s az iskola igazgatójának köszönetét mondunk: A szolnoki Tallinn Ált. Iskola 5. a. o. tanulói Küldjön egy képet! Pusztatenyői aratás - 1936-ban (Ma: Tiszatenyő) A pusztatenyői határban, a Léderer testvéreknél arattunk 1936-ban, amikor ez a felvétel készült, és összesen huszonnégyen voltunk az aratócsapatban. A képen jobbról balra: Takács Márton és felesége, Sáfrán József és felesége, majd jómagam és a markosom, Sipos Ilona ... Jó kis csapat volt A ló előtt az ispán úr áll, mellette a segédtiszt, jobbra pedig a vízhordó lajtos és én, aki most 91 éves vagyok, majd Hegedűs János, Kis István__Megemlítem, hogy ebben a felállásban mi több évig együtt arattunk és csépeltünk - egymást mindenben segítve. Balogh András Tiszatenyő Újszász és Vámosgyörk között A vonat már induláskor 55 percet késett! 1993. május 27., csütörtök Az Újszász és Vámosgyörk között közlekedő személyvonat rendszeresen késik, illetve május 12-én sem indult el pontosan a 13.20-as, menetrend szerinti járat. A májusi nyári melegben a késést egyre türelmetlenebbül viselték a kocsiban szaunázó utasok. Először egy kisfiú reklamált, hogy mikor megy már a vonat, kis idő múlva az egyik felnőtt utastársunk tette fel a kérdést:- Miért nem indulunk!? Választ sehonnan se kaptunk. Aztán a kisfiú már folyamatosan nyafogott, a kocsi utasai is egyre mérgesebbek lettek, és a késés okát keresve, találgatásokba fogtak: ez a vonat csak egypályás, a Ladány felől érkező személyvonatot várjuk; valami prücök van vele, lehet hogy műszaki hiba; a fénysorompónál karambol történhetett; ilyenkor Ladány felől nem jön személyvonat - kapcsolódott a beszélgetésbe a harmadik utastárs; akkor teher, s ennyiben maradtunk. Közben megbizonyosodtunk arról, hogy a forgalmistának van működő mikrofonja, mert sorra tájékoztatta a más irányból érkezőket, indulókat. Számunkra azonban nem volt mondanivalója. Melegedtünk, izzadtunk és vártunk tovább. Fél óra múlva elkezdődött a vasutasok hangos szidása: monopolhelyzet, elmeállapot és az édesanyukájuk emlegetése, azonban a központi témánál maradtunk: miért nem és mikor indulunk már? A hangosbemondó változatlanul süket, úgy látszik, a nekünk szóló tájékoztatás nincs benne a jegy árában. Aztán végre megszólal: öt perc múlva indulunk. És az Újszász-Vámosgyörk között menetrend szerint közlekedő személyvonat 55 perc késéssel elindult! A várakozás közben lejegyezte: Nagy László Jászárokszállás Köszönet a támogatásért A szolnoki 5. Számú Óvodai Intézmény Szapáry utcai óvodája - fennállásának 20. évfordulója alkalmából - jubileumi rendezvénysorozatot tartott - április 19-től 23-ig. A szülők, a megyei és városi óvónők naponta betekinthettek az óvoda életébe; a felmerült nevelési problémák megoldásához úgy a szülőknek, mint az óvónőknek szakemberek adtak tanácsot. Gyermekközösségünket jelenlétével megtisztelte dr. Lengyel Györgyi alpolgármester is, aki a záróünnepségen átadta a város ajándékát. Az eseményt vendégeink, a Kodály Zoltán Általános Iskola tanulóinak hangszeres játéka és a Tiszaparti Gimnázium kórusa - dr. Bartáné Góhér Edit vezetésével - tette meghittebbé. Rendezvényeink sikeréhez nagyban hozzájárultak támogatóink: az Autógenerál Bt., az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda, a Kereskedelmi és Hitelbank Rt., a Külkereskedelmi Bank Rt., a Maraton kerékpárbolt, a Pelikán Rt. Bajcsy konyhája és a Providencia Biztosító Rt. Megtisztelő figyelmességüket, támogatásukat ezúton is köszönjük. A nevelőközösség, a gyermekek és szüleik nevében: Tótáné Tóth Éva intézményvezető Hozzászólás cikkeinkhez Vajon mennyit tudnak majd bekasszírozni? Az adósokkal szemben szigorúbban lépjenek fel Érdeklődéssel olvastam az Új Néplap április 28-i számában megjelent írást, mely Nagy Sándor, az MSZOSZ elnökének martfűi és szolnoki látogatásáról szólt. Ennek kapcsán meg is szólaltatták, s az általa mondottakhoz szeretnék néhány gondolatot fűzni: Először is engedjék meg, hogy bemutatkozzam: Simon László 57 éves rokkantnyugdíjas vagyok. Harminckilenc évig dolgoztam hivatalosan bejelentve, a többit csak úgy, mellékesen, mivel állami gondozott gyerek voltam, és már kiskoromban igen kemény munkára fogtak. Éppen ezért, mikor már ipari tanuló voltam, megfogadtam, hogy ha módom lesz rá, a munkásemberek érdekében, védelmében mindent megteszek, amit csak tudok. A szakszervezeti munkába 1963-ban kapcsolódtam be, és mint társadalmi munkavédelmi felelős tevékenykedtem a BUBIV-nál, majd megyei szinten is munkálkodtam. Ösmerem a korábbi, de a jelenlegi szakszervezeti életet is, és állítom, hogy addig, míg az szb-titkárok attól a vállalattól kapják a fizetésüket, ahonnan azok a dolgozók, akiknek az érdekeit képviselik, nem sok változásra számíthatunk. Ezt nem kívánom most részletezni, inkább arról szólok, hogy Nagy Sándor ebben a cikkben saját magának is feltette a kérdést: mi változik a társadalombiztosítási önkormányzatok választásával? Sajnos ő sem tudott megnyugtató magyarázatot adni. Becsülöm, hogy legalább őszintén mondta: azzal, hogy létrejönnek az önkormányzatok, még egy fillérrel sem lesz több pillanatnyilag a tb kasszájában. Jó lett volna hallani tőle, hogy a 100 milliárd forint kintlévőségből, tartozásból várhatóan mennyit tudnak majd bekasszírozni stb. Mert ha egy maszek elmarad a tb-járulékkal, azon mindenáron behajtják. Miért nem tették ezt az állami cégekkel szemben? A társadalombiztosítási önkormányzatok vajon hogy tudják a hiányt behozni? A kintlévőség miatt miért nem büntetik meg azokat, akik hagyták idáig fajulni a helyzetet? Éogadom, hogy rajtuk kívül az adós cégek igazgatói ma is éppúgy megkapják a fizetésüket, jutalmukat... Nagy Sándor többek között azt mondta: növelni kell a forgalmi adókulcsot. Én meg azt mondom, hogy elsősorban a belső munkanélküliséget kellene megszüntetni, és fektessünk nagyobb hangsúlyt a magyar iparra, termékeink védelmére! Simon László Jászberény Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
