Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-26 / 121. szám

1993 . május 26., szerda Sport 11 Petry Zsolt Karcagon járt Nehezebb fába vágtam a fej­szém, mint gondoltam. Percek óta töprengek, hogyan tudnék objektív, abszolút elfogulatlan beszámolót írni válogatottunk világklasszis kapusának karcagi látogatásáról. Feladom. Petry Zsoltot nem szükséges bemutatni. Csupán egy vagyok a sok közül, aki a legértékesebb magyar labdarúgónak tartja. Ezért határoztam el tavaly nyá­ron, hogy egy szurkolói ankétra meghívom Karcagra. Az első időpont 1992. december 22-e volt, de Zsolt helyett csupán egy távirat érkezett: „Halasztha­tatlan családi ok miatt sajnos nem tudok menni.” Az új dátum május 23-a, a Karcag-Salgótarjáni Kohász NB III-as labdarúgó bajnoki mérkőzés délutánja lett. A megbeszélésünk szerint 15.30-kor kellett vámom a 4-es főút mellett, a laktanyánál. Múl­tak a percek és Zsolt csak nem jött. Megint nem fog ideérni?! - vetődött fel bennem a kétely. Nincs mit tenni, négy előtt tíz perccel elindultam a futballpá­­lyára. Lihegve kászálódtam le a bicikliről, miközben kétségbee­setten kérdeztem a kapunál vá­rakozó vezetőket: „Nem jött meg, vagy elkerültük egy­mást?” -„Nézz csak hátra! Ott jönnek!” Az öcsém száguldott felém, nyomában Zsolt kerül­gette az embereket. Kisújszálláson megbírságol­ták gyorshajtásért, majd néhány kilométerrel arrébb kifogyott Vectrájából a gázolaj. Stoppal jött tovább, de végre megjelent. A karcagi szurkolók tapssal köszöntötték, elvégezte a kez­dőrúgást, és amikor a félidő kö­zepe táján a játékvezető lapos­nak találta a labdát, Zsolt „utá­nozhatatlan kapusmozdulattal” rúgta be a pálya széléről az új „bőrbogyót”. A mérkőzést ugyan a karcagi csapat nyerte 3-0-ra, a játékkal mégsem voltak elégedettek a hazai szurkolók. Zsolt erre csu­pán annyit mondott, hogy ha gyengébb teljesítménnyel is fö Petry Zsolt lényesen tudnak nyerni a srá­cok, akkor ez egy jó kis gárda lehet. „Ez a Lajkovics NB I-es szintű játékos. Viszont szörnyű, hogy egy ilyen régi, nagynevű csapat, mint a Salgótarján, így szenved. A meccs végén készségesen válaszolt a közönség kérdéseire. Elmondta, hogy csapatánál, a Gentnél edzőcsere történt, és az új tréner ott akarja őt tartani, vi­szont a klub elnöke szívesen el­adná, mivel ma már háromszor annyit ér, mint amennyiért két évvel ezelőtt megvették. Komo­lyan érdeklődött iránta az angol Leeds United, de végül egy 21 éves ír kapust választott. Zsolt nagyon szurkol klubelnökének -jelenleg is két csapat „feni rá a fogát” -, hiszen szeretne egy jobb csapathoz kerülni. Be akarja bizonyítani, egy magyar labdarúgó is ott lehet a világ legjobbjai között. Számára az jelenti a csúcsot, hogy ha bárhol a világon szóba kerül a neve, azt mondják rá: „Ja, a Petry! Ő tényleg egy jó kapus.” Az MLSZ elnökválasztásról szólva optimális megoldásnak azt tartaná, ha Mezey Györgyöt menedzser-igazgatónak nevez­nék ki, a kapitány pedig Bicskei Bertalan lenne. Véleménye sze­rint a távolabbi célok érdekében fiatalítani kellene a válogatottat. Bízik benne, hogy játékosként fog még sikereket elérni a nem­zeti tizeneggyel. Miután „szögre akasztja a futballcsukát”, a magyar ka­pus-utánpótlással szeretne fog­lalkozni. Pici gyerekekkel - a mainál jobb feltételek között, „hogy ne kelljen szegényeknek salakpályán vetődni úgy, hogy egy életre elmenjen a kedvük a focitól”. Rengeteg dologról beszélt még, amiből mindenki számára egyértelművé vált: Petry Zsolt mikrofonnal a kezében is profi. Közben autogrammokat oszto­gatott, a szertáros bácsi hosszú dicséretét türelemmel, figyel­mesen végighallgatta, majd Móga Lóránttal, karcagi kapus­kollégával (aki piros lapot ka­pott a második félidőben) meg­beszélt egy-két szakmai dolgot. Hazafelé óvatosabban veze­tett, és elmondta, hogy komo­lyan tetszett neki Karcag, a pá­lya nagyon jó minőségű, való­ságos Paradicsomban edzhet­­nek itt a karcagi focisták, az emberek kedvesek, az a fátyol­üveg váza amit kapott, tényleg szép. Amikor Pest környékén megállt egy benzinkútnál, egy idősödő úr mosta le a szélvédő­jét. Vele is váltott néhány szót a fociról. Amikor visszaült a ko­csiba, kifakadtam: „Látod mi­lyen sokat jelent egy kisember­nek, hogy beszélget vele Petry Zsolt? Csak azon csodálkozom, honnan van ennyi türelem, fi­gyelem benned?”- Ilyen vagyok... - válaszolta. Maradj is ilyen, Petry Zsolt! Itt Karcagon még sokáig emle­getni fognak, mert ma már nemcsak azzal vannak tisztá­ban, hogy nagyszerű kapus vagy, hanem azzal is, hogy nagyszerű ember. En bízom benne, nem bántad meg, hogy ha beinjekciózott, sérült lábbal is, ha gyorshajtá­sért megbírságolva is, ha stop­pal is, de ideértél Karcagra. Mándi Mariann Férfi kézilabda NB II. Martfü-Túrkeve 27-19 (13-6) Martfű, 250 n., v.: Medo­­vánszki Martfű: Horváth - Fekete 7, Erdélyi 5, Dósa 4, Szőke 4, Mé­nes 4, Balenescu 2. Csere: Nagy 1. Edző: Dósa Péter. Túrkeve: Kocsis - Karaszek, Lukács I. 5, Török 4, Barna 2, Lakatos 7, Somogyi. Csere: Lé­vai (kapus), Rácz 1, Lukács Cs. Edző: Takács Sándor A megyei rangadón az egy­ségesebb, fegyemezettebb hazai csapat ilyen különbséggel is megérdemelten győzött a sok hibával játszó vendégek ellen. Sorokban A Megyei Kosárlabda Szö­vetség a Szolnoki Olajbányász csapatával közösen továbbkép­zést tart a megyében működő edzők részére. A foglalkozást Rezák László, az ezüstérmes csapat edzője tartja június 5-én 10 órai kezdettel az Olajbá­nyász Sportcsarnokában. A dél­előtt folyamán a támadó-védő lábmunkáról, a védekezés és a dobások technikájáról, valamint az átadásokról és labdavezetés­ről lesz szó. Mivel a jövőben az egyesületek csak működési en­gedéllyel rendelkező szakveze­tővel köthetnek szerződést, a li­cence megszerzése minden edző érdeke. Vasárnap a Magyarország- Szlovénia junior női röplabda vb-selejtező első játszmáját kö­vetően rövid ünnepségre került sor. A jövőben Szolnoki Sport­iskola néven szereplő junior fiú csapat az NB I-es junior baj­nokságban a második helyen végzett. Az előkelő helyezésért járó ezüstérmet Mondi József, a Magyar Röplabda Szövetség technikai igazgatója és megbí­zott főtitkár adta át, míg Szalay Ferenc, a sportiskola igazgatója jutalomban részesítette a játé­kosokat. Újra együtt a nagy csapat Húsz év után tavaly jött össze először az a legendás MTE-csa­­pat, amely annak idején orszá­gos elismerést kiváltó győzel­meket aratott a labdarúgó MNK küzdelmekben. A legjobb négy között a Vasas ütötte el a szol­nokiakat a továbbjutástól. De az már hetvenhárom tavaszán tör­tént. Még az előző őszön egy fi­atal szakamber, Thomann Antal vette át a szegényesen felszerelt NB I/B-s gárdát, ám a sikeres bajnoki szereplés, a tavaszi kupabravúrok után az NB I-be kerülés sajnos elmaradt. Az események felidézése fájó fog­ként sajog valamennyi szerep­lőben. A mai napig nem tudják elfeledni azt a kézi vezérlésű iránytást, pontosabban eltere­lést, amelynek köszönhető volt, hogy a háború után elsőosztályú csapattal nem büszkélkedhetett Szolnok városa. A Tisza Szálló immár má­sodszor fogadta ünnepélyes külsőségekkel a régi sztárokat, Ráczot, Szolnokit, Kovácsot Géczit, Szatmárit, Árváit, Papp Pistát, Czirnákot, Papp Lajost és a csapatkapitányt Nagy Öcsit, aki a reá jellemző módon megint valami újdon­sággal rukkolt elő: kéthónapos, Ádám névre hallgató unokájá­nak színes fotóival lepte meg egykori játszótársait, s látszott rajta, egy harminc méteres bombagólnak vagy egy „felkö­­tényezett” védőnek nem tudna ennyire örülni. Az egykori szakosztályve­zető, Rákóczi Ferenc kissé rá­pirított a társaságra, mert első látásra keveselte a létszámot, de mikor az „osztályfőnök” Tho­mann Antal „jelentést” kért, kiderült, a tavalyiak közül csu­pán Gerhát Tóni, a kapus hi­ányzott. Valamennyien leporol­ták emlékeiket, felelevenítették a régi csaták históriáit. Hogy nem mindenki egyfor­mán emlékezett vissza, az szinte természetes, hiszen bő két évtized alatt a futballista is öregszik, nem pedig fordítva. Róka Róbert, az egyéni összetett győztese Két napon keresztül zajlott a III. korcsoportos diákolimpia megyei döntője. Kedden az öt­próba csapat- és egyéni számai zajlottak. Délelőtt a fiúk mérték össze erejüket, délután a lányok versenyeztek. Két futószámon - 100 és 800 méter - kívül távol­ugrás, súlylökés és kislabdado­­bás szerepelt a programban. Eredmények: Fiú csapatver­seny: 1. Szolnok, Széchenyi krt.-i ált. isk. 2663 pont, 2. Me­zőtúr, Rákóczi ált. isk. 2631 pont, 3. Szolnok, Mátyás kir. ált. isk. 2555 pont, egyéni ösz­­szetett: 1. Róka Róbert (Mező­túr) 732 pont, 2. Kővágó Zoltán (Belvárosi) 626 pont, 3. Kolláth József (Kisújszállás) 607 pont. Lány csapatverseny: 1. Szol­nok, Belvárosi ált. isk. 2374 pont, 2. Szolnok, Mátyás kir. ált. isk. 2330 pont, 3. Török­­szentmiklós, Kölcsey F. ált. isk. 2301 pont. egyéni összetett: 1. Oláh Judit (Belvárosi) 576 pont, 2. Keskeny Tímea (Mátyás) 576 pont, 3. Csontos Rozália (T.miklós) 566 pont A szolnoki Belvárosi iskola - egyébként az SZVSI serdülő csapata - leány röplabdázói a Salgótarjánbn rendezett területi döntő a diákolimpia III. korcso­portjában az Egerrel párban be­jutottak az országs döntőbe. Magyamé Eszenyi Éva tanítvá­nyai június közepén az országos döntőn szerepelnek Kalocsán. Békéscsabán rendezték az amatőr motocrossosok bajnok­ságának újabb futamát. A szol­noki Speedway Team tagjai hűek maradtak elmúlt forduló­beli produkcióikhoz, remek tel­jesítményt nyújtva ismét győ­zedelmeskedtek. Az első helye­zett ifj. Mészáros László mögött Urbán Papp Zsolt ért célba. A díjakat Ónodi Henrietta adta át. Mai műsor Labdarúgás, Magyar Kupa: Homok - Martfű, Kunmadaras - Abádszalók, Tiszapüspöki - Jászladány, Tiszatenyő — Karcag, Jász­­boldogháza — Jászberény, Tiszaföldvár - Kisújszállás, Pusztamonostor - Jászalsó­­szentgyörgy, Cibakháza - Szolnoki Cukorgyár, Zagy­­varékas — Szolnoki Vegyi­művek, Újszász - Szolnoki MÁV MTE, Jánoshida - Já­szapáti. A mérkőzések kez­dési időpontja egységesen 17 óra. Tömegsport: Challenge Day - Szolnok, Jászberény, Karcag, Kisújszállás, Kun­­szentmárton, Tiszaföldvár, Tiszafüred, Törökszentmik­­lós, Besenyszög, Cibak­háza, Fegyvernek, Jászki­­sér, Jászladány, Martfű, Rákóczifalva, Újszász, Zagyvarékas, Jánoshida, Jászdózsa, Jásztelek, Nagy­körű, Tiszabő, Tiszajenő, Tiszakürt, Jászivány Állnak: (balról)PappL.,Árvai,BugyiFerenc,Thomann Antal,Rá­kóczi Ferenc, Csépe Mihály, dr. Sebestyén Mihály, középen Rácz, Papp I., Szolnoki, Kovács, Géczi, hátul, Nagy, Czirnák, Szatmári Erőemelés Vége a bajnokságnak A hétvégén Budapesten ren­dezték meg az országos erőe­melő férfi junior és masters baj­nokságot. A junior korosztály­ban a 14-23 évig, a masters kor­osztályban pedig a 40 év felet­tiek versenyeztek a bajnoki cí­mért. A Szolnoki Sportcentrum Apolló-Vénusz Klub három versenyzője állt rajthoz. A mas­ters korosztályban Kapás Ist­ván biztosan nyert, így ő a fel­nőtt bajnoki cím mellé újabb aranyérmet szerzett. A junior korosztályban a 67,5 kg-os súlycsoportban az arany­jelvényes súlyemelő, Nagy László vívott emlékezetes csa­tát. A guggolás és fekvenyomás után még csak a negyedik he­lyen állt, de 202,5 kg-os felhú­zásával a második helyet sze­rezte meg. A 75 kg-os súlycsoportban Hreskó Béla magabiztosan ver­senyzett, az áprilisi felnőtt baj nokságon elért eredményét 20 kg-mal javította meg és így a harmadik helyet szerezte meg. Eredmények: junior korosz­tály: 67,5 kg: 2. Nagy László 48Ö kg, 75 kg: 3. Hreskó Béla 545 kg. Mesteri korosztály 67,5 kg: 1. Kapás István 527,5 kg. Az erőemelő sportágban be­fejeződtek a különböző korosz­tályos magyar bajnokságok. Az Apolló-Vénusz Klub verseny­zői várakozáson felül szerepel­tek, öt bajnoki aranyat szerez­tek. Ezen kívül Holló Ibolya bekerült a darmstadti női Eu­róba-bajnokságra utazó csa­patba, Kapás István pedig a to­rontói mesteri vb-ra utazó csa­patba. Decemberben Magyarország rendezi a női, férfi fekvenyomó világbajnokságot. Előtte e spor­tágban magyar bajnokságot rendeznek, ami egyben válo­gató is lesz a vb-re. A vb-csa­­patba való jutásért nagy verseny várható, reméljük, hogy szol­noki versenyző is ki fogja har­colni a részvételt. Ulviczki Hreskó Béla harmadik lett Hosszabbítottak a fiatalokkal Tegnapi számunkban már be­számoltunk Sztojan Ivkovics­­nak, a Szolnoki Olajbányász szerb kosárlabdázójának Ti­­sza-parti szerződéshosszabbítá­sáról, valamint Berkics László külföldre igazolási terveiről. Rajtuk kívül természetesen más játékosokkal is tárgyalóasztal­hoz ültek az egyesület vezetői. Továbbra is függőben van Hor­váth Imre és Djurica Stan ügye, velük egyelőre még nem jutot­tak dűlőre Balogh Lászlóék. Egyre biztosabbnak tűnik Zorán Kmézic Debrecenbe való költö­zése, az egyetlen kérdőjelet fel­esége, a röplabdázó Kolláth Emilia Vegyiművektől való tá­vozási engedélyének megszer­zése jelenti. Több saját nevelésű fiatal „robbant” be idén az olajosok piros-fekete mezében a magyar élvonalba. Nem meglepő tehát, hogy jónéhány hazai szakosz­tály (ZTE-Heraklith. Tungs­­ram-Honvéd, Albaeomp) sze­met vetett rájuk. A legkapósabb Mérész Tamás és Takács At­tila lett volna, szerződésük azonban még jövő nyárig ér­vényben volt. Áz egyesület ve­zetői értékelték mindkettőjük remek teljesítményét, s fejlődé­süket látva úgy döntöttek, há­rom, illetve két esztendővel meghosszabbítják még „élő” igazolásukat. Szerencsére Szol­nok város önkormányzata is a klub támogatására sietett, Ta Mérész Tamás kács Attilát egy garzonhoz segí­tette, míg Mérész Tamás nősü­lése esetén költözködhet új la­kásba. Az új bajnoki szezon célkitű­zését az erőteljes fiatalítás hatá­rozza meg, a őszi Szuper Liga mérkőzések jó lehetőséget biz­tosítanak a rutintalan játéko­soknak a tapasztalatszerzésre. Ebből a szezonból még két találkozó van hátra. Először a Magyar Kupa elődöntőjében ta­lálkozik a ZTE-Heraklith baj­noki bronzérmes gárdájával az Olajbányász, szombaton 16 órai kezdettel, majd az eredménytől függően a fináléban, illetve a „kisdöntőben" lép pályára a Re­zák legénység vasárnap délután. Valamennyi összecsapásnak a T ungsram-Honvéd Dózsa György úti csarnoka ad otthont. A tét nem csekély, hiszen az első a Kupagyőztesek Európa Kupájában képviselheti Ma­gyarországot. Remélhetően megszakad az olajosok 1991. április 11 -e óta tartó nyeretlen­ségi sorozata a zalai kék-fehé­rek ellen, azóta mindannyiszor Bodrogiék kerültek ki győzte­sen a két együttes összecsapá­sából Most a semleges pálya, az egerszegi idegenlégiósok bi­zonytalan helyzete - állítólag McKay már haza is utazott -, valamint Farkas sérülése ked­vező lehetőséget biztosít Berki­­cséknek a revansvételre. (géléi) Atlétika

Next

/
Oldalképek
Tartalom