Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-24 / 119. szám

14 Sportextra 1993 . május 24., hétfő Sportoló családok Csak a szépre emlékeznek Az újoncnak gyenge volt a másodosztály Az ezüstérem már megvan, és az NB I.? Lőrinczné: - Köszönet min­denkinek, aki segített Önfeledten, felszabadultan, vidáman és látható jókedvvel kergetik a labdát a lányok és a fiúk Szolnokon, a Kodály Zol­tán Ének-Zene Tagozatos Álta­lános Iskola tornatermében. Az edzéseket néző szülők elégedett mosollyal figyelik csemetéik egészséges mozgását, ahol a szakmai munkát Lőrinc An­­domé és férje irányítja. A há­zaspár a szolnoki kosárlabda­sport élő történelme. Lörincz Andor elmondta, idős Tiboldi Tibor tornatanár - akkor még így nevezték - a Verseghy Gimnáziumban már 1933-ban állványra rögzített kosárra gyakoroltatott. A tanu­lók között volt többek között csaknem a teljes vízilabdacsa­pat, amely a városban a sportág alapjait lerakta. Az ifjabb Ti­boldi - aki Testnevelési Főisko­lát végzett - édesapját követve 1941-ben már palánkot is sze­reltetett, és létrejött a két G. Molnár, két Tasi és Lőrincz al­kotta együttes. Móré János, a MÁV NB I-es labdarúgócsapa­tának edzője kiegészítő sport­ágként kosaraztatta a játéko­sait, akik körül kialakult egy szimpatizáns tábor. A közéjük tartozó hölgyek is megkedvel­ték a játékot, szerveztek egy együttest, amelyben Szedő, a két Bakos, Tasi, Szarvas és Lo­vász játszott. A férfiak és a nők is beneveztek az 5. kerületi baj­nokságba, a MÁV leigazolta őket, a sporttelepen, a mai eredményjelző helyén pedig pá­lyát építettek. Sajnos a háború alatt egy bomba az egyik palánkba csa­pódott, a pálya tönkrement. He­lyette a mai sportcsarnok helyén épült egy másik. 1945. augusz­tus 20-án ünnepséget rendeztek a MÁV sporttelepen, és ekkor beiktattak női kosárlabda-mér­kőzést is. A MÁV ellenfele a MADISZ volt, amelybe hirte­lenjében szedtek össze játéko­sokat. Közöttük volt a két Bíró és Sztankó Ilona is.- Előzőleg eveztem, kerékpá­roztam, de a háború alatt min­den elveszett - emlékezett Lő­rinczné. - Hívtak kosarazni, de mondtam, hogy ügyetlen vagyok én ahhoz. Szerencsére engedett a csábí­tásnak. Olyan jól játszott, hogy a két Bírót és őt azonnal áthív­ták a MÁV-hoz, így alakult ki a Szarvas, Imre, Szedő, Tasi, a két Bakos, a két Bíró, Balázs, Úri Szabó és Sztankó alkotta remek csapat. Lőrincz Andor volt az egyik vezető, és a Sztan­­kóval történt ismeretségből há­zasság született. A Szolnoki MÁV megnyerte az NB Il-es bajnokságot, 1948-ban bejutott az NB I-be, ahol előbb negye­dik, aztán harmadik lett, s ezt még kétszer megismételte. Lő­­rincznét 1950-ben meghívták a magyar válogatottba, amelyben háromszor szerepelt, a buda­pesti Európa-bajnokságon a második helyen végeztek. Sok­szoros B-válogatott, a vas­utas-válogatottnak pedig a kapi­tánya volt. 1949-ben az ország legsportszerűbb játékosa kitün­tetést kapta. Közben megszer­vezték Szolnok város bajnoksá­gát, az iskolacsapatokból pedig olyan játékosok kerültek ki mint Hamar, Deák, Szabados vagy Seregi. De a sportba is belopódzott a politika. 1950-ben a MÁV fél csapata átment a Légierőhöz, 1954-ben az NB I-ben a 7. he­lyen végeztek, aztán megalakult a Vörös Meteor, a Légierő meg­szűntével pedig Lőrinczné visz­­szament a MÁV-ba. Mi sem természetesebb, hogy lányuk is a kosárlabdát választotta, NB II-ben játszott, tanulmányai mi­att fejezte be. Lőrinczné 42 éve­sen hagyta abba, de férje sze­rint. ha nem sérül meg, még ma is játszana. Edzősködése alatt a Szolnoki MÁV teljesen új csa­pattal megnyerte a megyei, majd az NB III-as bajnokságot, és bejutott az NB II-be. De már érezte, hogy a háta mögött szer­vezkednek. Gerinces, egyenes jellem, aki elvárja, hogy szem­től szembe vélekedjenek, de nem ezt az utat választották. Miután az egyesület vezetői há­romszor becsapták, megfo­gadta, nem megy többet pá­lyára. Ilyen lelkiállapotban kereste fel Acsay Attila a Szolnoki Olajbányásztól, akinek először nemet mondott. Egy évvel ké­sőbb aztán vállalta az edzése­ket, ám megriadt, amikor fiúk­hoz került. Először a Varga Ka­talin Gimnáziumban kezdtek, majd amikor felépült a Kodály iskola, oda tették át a székhe­lyük, tizenhárom éve nevelik a fiatalokat. Volt, amikor három csapattal utaztak Budapestre, a férje és a lánya segítségével. Kiszámoltuk, immár 45 éve adja át gazdag sportpályafutása alatt szerzett tapasztalatait. Pél­damutató szakszerűséggel, pe­dagógiai érzékkel neveli a fiata­lokat, akik között volt például Lugossy, Kis Pál, Takács, Bódi, Csécsei, Újvári. Sok tüske is összegyűlt az évtizedek alatt, ami nem múlik el nyomtalanul. Az iskolai év végén lejár a szer­ződésük, és szeretnék befejezni azért is, mert az utánpótlás-ne­velést átvette a sportiskola.- Elnézést kérek azért, ha valakinek a nevét kifelejtet­tük. Köszönetét mondunk a Kodály iskola előző és mos­tani tanári karának, valamint a Szolnoki Olajbányásznak és Acsay Attilának a mindenkori segítségért - zárta a beszélgetést.- Csak a szépre emlékezünk! - búcsúzott a férje. A szülők pedig aggódhatnak, hogy milyen kezekbe kerülnek a gyerekek, akiket eddig oly nagy szeretettel és türelemmel tanítottak. (pataki) Lőrincz Andor Tavaly nyáron a Szolnoki Testedző és Szabadidő Egye­sület kosárlabda-szakosztályt alakított, s mivel több együttes visszalépett a férfi másodosztá­lyú bajnokságtól, egy merész ötlettől vezérelve benevezte csapatát az NB II-be. Áz aktív játékot az elmúlt esztendőkben befejezett kosara­sok egész sora jelezte, szeretné ismét kipróbálni magát az új együttesben, és ezért hajlandó áldozatot is hozni. Szalay Fe­renc, Molnár Gábor, Pál Szabó Sándor, Tóth Zoltán neve ugyan ismerősen cseng a sportágat kevésbé ismerők kö­rében is, de Pór Pétert, Abonyi Ferencet, Stumpf Györgyöt és Tatai Györgyöt sem kell bemu­tatni a szurkolóknak. Egykoron valamennyien az Olajbányász piros-fekete mezét viselték, ám ki a kora, ki tanulmányai miatt, megint mások munkahelyi el­foglaltságuk következménye­ként megválni kényszerültek anyaegyesületüktől. (Rajtuk kí­vül Kovács, dr. Kormos, Földvári, Pásztor, Várady és Mészáros lépett pályára színeik képviseletében.) Ez nem jelenti azt, hogy megszakítottak volna minden kapcsolatot a kosárlab­dával, hiszen legtöbbjük tömeg­sport szinten változatlanul űzte a játékot, néhányan pedig edzősködésre adták fejüket. Mivel nem ismerték a másod­­osztály mezőnyét, természetes, hogy más célt nem is tűzhettek ki maguk elé, mint a bentmara­­dás kiharcolását. Az újoncokra jellemző módon, fokozott elán­nal vetették magukat a küzdel­mekbe. Hiába alkották csapatu­kat rutinos, sok csatát megélt „öreg rókák”, a bukástól való félelem miatt fiatalokat meg­szégyenítő lelkesedéssel hajtot­ták ellenfeleiket. A negyedik, ötödik fordulóra azonban kide­rült, felesleges volt az ijedelem, tudásuk messze felülmúlja ve­­télytársaikét. Tizenkét játékna­pon keresztül őrizték veretlen­ségüket, mígnem Szegeden, a megszűnt NB I-es kosarasokkal megerősített Postás ellenében alulmaradtak. Hogy csak kisik­lás volt a vereség, mi sem bizo­nyítja jobban, ezt követően is­mét kerek tucatnyi meccsen di­adalmaskodtak a kék-sárgák. A hajrára a sok sérülés miatt elfo­gyott a társaság, váratlan vere­séget szenvedtek a középme­zőnyhöz tartozó Kazincbarciká­tól, s hosszabbítás után hazai pályán a Szegedtől. A bajnok­ságot másodikként zárta az SZTE, s ezzel jogot szerzett az NB I-es osztályozón való sze­replésre, ahol hat csapat kör­mérkőzéssel dönti el a feljutást jelentő első három hely sorsát. Elképzelhető ugyan, hogy ősztől két első osztályú kosár­csapata lesz Szolnoknak, a kér­dés azonban az, a város anyagi­lag elbírja-e támogatásukat. Nem valószínű. Sokkal inkább arra kellene törekedni, hogy az Olajbányász ifjúsági csapatából kiöregedő, ám a felnőttek közt kevesebb lehetőséghez jutó fia­talok szem előtt maradjanak. Magyarul olyan kapcsolatot kel­lene létrehozni a két egyesület között, amilyen az idei évadban még nem volt meg. A sportág szolnoki érdeke legalábbis ezt diktálná. (Géléi) Önkormányzati mentőöv a sportnak A jászberényi képviselő-tes­tület az ez évi városi költségve­tés elfogadásakor 6 millió forin­tot szavazott meg sportra. Ebből négyet a JSE kapott, ám ez az összeg nem fedezte még a léte­sítmény fenntartásának költsé­geit sem. A további kétmillió forintot az ifjúsági és sportbi­zottság oszthatta ki a város sportszervezetei között. Már a döntés pillanatában bizonyos volt, ez a pénz még arra sem elegendő, hogy a legeredmé­nyesebb versenyszakosztályok életben maradását segítse. Pénz hiányában az NB I-es női kézi­labdázóknak a bajnokság köz­ben kellett visszalépniük, s ugyanez a veszély fenyegetett más szakosztályokat is. A hely­zetet nehezítette, hogy a kézi- és a röplabdázókat az idei évben a Lehel Hűtőgépgyár Kft. már nem támogatja. Továbbra is él viszont a gyári támogatás a jég­­korongozók tekintetében. En­nek köszönhető, hogy a sportág életben maradt. A színvonal tar­tásához azonban itt sem elég az ingyenes pályahasználat és az 5 millió forintos támogatás. Az egyesületek, szakosztá­lyok helyzetének ismeretében megvizsgálták az egyes sportá­gakra vonatkozó igényeket, s az önkormányzat május 19-i ülé­sére elkészítették a város ver­seny- és diáksportjának támoga­tásáról szóló előterjesztést. A mintegy 9 millió forintos igényből az ifjúsági és sportbi­zottság 7,2 milliót tartott reális­nak. A vitás esetekben elmond­ták álláspontjukat az érintett egyesületek, szakosztályok megjelent képviselői is. A testü­let végül a 7 pontos előterjesz­tés 5 pontját kisebb módosítás­sal elfogadta. Kétmillió forintos támogatást kap jövőre a röplab­dasport, amennyiben az új önálló klub megalakul és fo­lyamatban lévő szponzori tár­gyalásaik eredményesen zárul­nak. Szintén kétmillió forintot szavaztak meg a Lehel HC ré­szére. A Lehel SC teniszszak­osztályának utánpótlása 200 ezer forintot kap, s 400 ezer fo­rintot különítettek el a diák­sport, a DSE-k, DSK-k támoga­tására. Utóbbiak pályázat útján nyerhetnek majd pénzt ebből az összegből. Kompenzációs ala­pon kaphat majd 400 ezer forin­tot a Tanítóképző Főiskola női kézilabda-szakosztálya, hogy ez a sportág ne szűnjön meg. A JSE kétmillió forintos támoga­tásával kapcsolatban a testület a féléves mérleget követő augusz­tusi ülésére napolta el a határo­zatot. Óriási viták tüzében született meg a döntés, amely a város sportjára nézve egyértelműen kedvező. Jászberény város kép­­viselő-testülete ezúttal is letette voksát a sport mellett, amely nem kis hírnevet hozott és hoz napjainkban is a Jászság fővá­rosának. A többi már a sporto­lókon múlik. Szántai Nyílt tanítási hetet rendeztek Berekfürdőn, az általános isko­lában. Az igazgató, Kovácsné Zsuzsa asszony minden eszten­dőben kitalál valamit azért, hogy a település kisdiákjai egy orrhosszal se maradjanak le a tehetősebb intézetek tanulóitól. Az elmúlt napokban is az okta­tás-nevelés olyan haladó mód­szereit tanulmányozhatták az érdeklődő pedagógusok, ame­lyek alkalmazásával, a saját munkájukat megkönnyítve, ha­tékonyabbá válhat a tananyag feldolgozása. Magunk részéről a testneve­lés órára voltunk elsősorban kí­váncsiak. Az előadó, Szent­­györgyi Zoltán tanár úr hűséges visszajáró a bereki iskolába, ta­valy ilyenkor éppen a saját ta­lálmányát, a kiegészítő toma­­szerkészletet ismertette meg a diáksereggel. Az április hetedi­kén hetvenedik életévét betöl­tött, örökmozgó s a jó indulattól sugárzó pedagógus mi másról tarthatott gyakorlati bemutató­val egybekötött foglalkozást, mint a küzdősportokra való fel­készítésről, különös hangsúlyt helyezve az önvédelemre. Nála ebben a korban is természetes és sajnos időszerű az emberek testi épségének saját erővel és ésszel történő óvása, de úgy, hogy a támadó az ártalmatlanná tétele során ne sérüljön. A hatodik, hetedik osztályo­sokat bottal, kötéllel és termé­szetesen jó szóval „idomította” Szentgyörgyi tanár úr, mert mint elmondta: - Meg kell taní­tani a gyereket arra, hogy bíz­zon magában, és a nehéz hely­zetekben se lássa reménytelen­nek sorsát, a riziókészsége fo­kozatosan fejlődjön. Különös hangsúlyt kapott a lábfunkció sokoldalú képzése, nem megfeledkezve a valódi szándék nyomtalan elrejtéséről. Számtalan egyéni és páros gya­korlat (szökdellések vörös pe­csenyével, lábtaposás, ütések, rúgások hárítása) játékos for­mában való alkalmazásával le­het ránevelni a diákokat a tuda­tos önvédelemre. Zoli bácsi nagy tapsot kapott a bemutató­ért, a gyerekek pedig igen hálá­sak voltak azért, hogy iskolájuk őket választotta ki az izzasztó, ám bizonyára számukra is él­ményt nyújtó feladatokra. Szomorú tény, hogy me­gyénkből mindössze két peda­gógus (Karcagról és Kunhe­gyesről) volt kíváncsi a testkul­túrát alapjaiban és részleteiben egyaránt fejlesztő gyakorlásra. Úgy gondoljuk, hogy amikor a továbbképzésekre ma már egyre kevesebb jut, akkor az ingyenes szakmai tapasztalatcsere elmu­lasztása egyenesen luxus. Talán több is annál, hiszen hírlevelek, újsághirdetések, mi több, meghívók tucatjait hordta szét a posta drága pénzért. Az érdektelenség nem egyenlíti ki a számlát. (ni) Szentgyörgyi tanár úr még most is a gyakorlati oktatás híve Budapest. A magyar férfi kézilabda-válogatott legköze­lebb június 13-án, Celjében lép pályára, a szlovén nemzeti egy­üttessel vív Európa-bajnoki se­lejtezőt. Azon a találkozón már nem az ex-szövetségi kapitány, Kovács László irányítja a csapa­tot, hanem korábbi segítője, Buday Ferenc. Kovács László úgy nyilatkozott: ezzel a lépés­sel a köz óhajának tett eleget. A válogatott névsora: Perger Zsolt (Fotex VSE), Fekete Róbert (Pick-Szeged) - kapusok, Jurij Zsitnyikov, Török Lajos, Sóto­­nyi László, Csoknyai István, Éles József (mind Fotex VSE), Pásztor István, Kovács Tamás, Balogh József, Németh Zoltán, Kiss István (Elektromos), Me­zei Richard (Pick-Szeged), Pol­gár László^ (Győri ETO KC), Mohácsi Árpád (Békéscsabai Előre KSE) - mezőnyjátékosok. Leon. Szép sikerrel zárta spanyolországi szereplését a 13 éves magyar sakktehetség. Lékó Péter. A Leonban meg­rendezett FIDE XlII-as kategó­riájú viadalon hármas holtver­senyben a harmadik helyen végzett, mégpedig többek kö­zött olyan világnagysággal társ­bérletben, mint az orosz Anato­­lij Karpov. Lékó leoni teljesít­ményével már másodszor telje­sítette a nemzetközi nagymes­teri normát, tehát a cím elnyeré­séhez még egy hasonló produk­cióra van szükség. Csak érde­kességként: jelenleg Polgár Ju­dit vallhatja magát a világ legfi­atalabb férfi nemzetközi nagy­mesterének, hiszen 15 éves ko­rában szerezte meg ezt a minő­sítést. Moszkva. Újabb orosz fu­tónő bukott meg a doppingvizs­gálaton. A Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) szóvivőnője, Jayne Pearce kö­zölte, hogy a márciusi, torontói fedett pályás világbajnokságon elvégzett teszt pozitív ered­ményt hozott az aranyérmes női 4x400 méteres orosz váltó első tagjánál, Marina Smonyinánál, ezért várhatóan négyéves eltil­tás vár rá. Amennyiben Smo­­nyina büntetése érvénybe lép, az orosz váltó eredményét tör­lik, s a második helyen célba ért jamaikai atlétanők kapják meg a világbajnoki aranyérmet. Madrid. Egy madridi bíróság pénzügyi visszaélések miatt két hónapos felfüggesztett börtön­­büntetésre ítélte Jesus Gilt, az Atletico Madrid labdarúgócsa­patának elnökét, Marbella város polgármesterét. Az ítélet követ­kezményeként ez idő alatt Gil nem vállalhat semmilyen köz­­szereplést, ezért a polgármesteri hivatalban is helyettese látja el a feladatokat. Ennél is érzéke­nyebben érinti Gilt, hogy nem indulhat pártjának képviseleté­ben a június 6-i általános par­lamenti választásokon sem. (UPI) Rotterdam. A Profi Kerék­páros Szövetség (UCI) „csak” mintegy 2000 dolláros pénzbír­ságra és három hónapos próba­időre ítélte a doppingoláson ért Pascal Linót. A francia kerekes, akinek szervezetében amphet­­amint találtak a VK-sorozatba tartozó Amstel Gold Race után, mindazonáltal lehet, hogy nem ússza meg ennyivel, mert a francia kerékpáros alapszabály értelmében akár három évre is eltilthatják hazájában. Oslo. Lehet, hogy hamarosan beadják a derekukat a lille­­hammeri téli olimpia szervezői, azaz engednek a Nemzetközi Sí Szövetség (FIS) egyre erősödő nyomásának. Az 1994. évi játé­kok szervezői a június hetediki tanácsülésen hoznak végső dön­tést, de jelenleg már azt fontol­gatják, hogy a női lesiklóverse­­nyeket áthelyezik Hafjellből Kvitfjellbe. Korábban azt ter­vezték, hogy a túl könnyűnek ítéltetett pályát nagy beruházás­sal átalakítják. Védd magad játékosan!

Next

/
Oldalképek
Tartalom