Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-24 / 119. szám
4 1993. május 24., hétfő A szerkesztőség postájából Csépán a jó közhangulatért Kézzel fogható meglepetés volt Sok iskola kerüljön hasonló helyzetbe Köztudott, hogy napjainkban az iskolák milyen nehéz helyzetben vannak. Amikor abban is mérlegelnünk kell, hogy melyik tantermet festessük ki, bizony csekély a lehetőségünk arra, hogy jelentősebb összegű felszerelésre, eszközökre költsünk. A korábbi években igen jó kapcsolataink voltak a különböző - nem csak a községben lévő - üzemekkel, gazdálkodó szervezetekkel, de sajnos az átalakulás időszakában ezek lényegében megszűntek. Most egy olyan régebbi kapcsolatról írok, amely kibírta az átalakulás ’’megpróbáltatásait”. A cserkeszőlői Miniplast Gmk és vezetője, Szokolai Lajos, először az iskolai sportudvar építésében vett részt - gépeivel, dolgozóival együtt, és az általuk végzett munkával sok ezer forintot takaríthattunk meg az iskolának. A technika-oktatás keretében tartott üzemlátogatásokat is az ő fólia- és üvegházas kertészetében bonyolítjuk le. Az idén tanulóink megismerkedhettek a gmk fóliahúzó gépeivel, és nem mindennapi élmény volt részük, amikor a szemük előtt készült el a fólia, így emlegetik manapság a borravalót, hálapénzt, csúszópénzt. Ez az, ami egyre nehezedő teherként rakódik az amúgy is elszegényedő beteg emberekre. Pedig milyen nagy reményeket fűztünk a tavaly életbe lépő háziorvosi rendszerhez! Sajnos ebben is, mint sok másban, csalódnunk kellett. Úgy gondoltuk, hogy az orvosok a betegkártyák után megkapják a járandóságukat, s nem tartják a zsebüket vagy a kezüket külön juttatásért. Abban is reménykedtünk, hogy így minden beteg egyaránt fontos lesz számukra, és megszűnik a soronkívüliség. Sajnos nem így van, mert ha ritkán keressük is fel a rendelőt, tapasztalhatjuk a csúszópénzen alapuló kivételezést, soronkívüliséget; hogy akadnak, akik „elintézik” maguknak a különféle melléktevékenységükhöz szükséges szabadidőt. Aki pedig valóban beteg, elüldögélhet délig is a váróban, majd receptekkel megpakolva távozhat a gyógyszertárba, ami 12-14 óráig zárva. Ha szerencséje van, délilletve a különböző csomagolóanyag. A kertészetben, a fröcscsöntő és fóliagyártó üzemben mindig szívesen látott vendégek vagyunk. Legutóbb pedig kézzel fogható meglepetést tartogattak számunkra: Szokolai Lajos az egyik tanítási nap reggelén - a felsorakozott tanulók előtt - 105 ezer forintot érő kamerát ajándékozott az iskolánknak. S azt mondta: tudja, hogy az iskolának több színes televíziója, számítógépe van, videója, azt is tudja, hogy a tanulás mellett milyen sokféle tevékenységet folytatunk, és azért adja a kamerát, hogy mindezeket megörökíthessük. Tisztelt Szokolai Úr! Az iskolának nyújtott önzetlen segítségét ezúton is köszönöm, s kívánom, hogy a kapcsolatunk még sokáig élő legyen. Kívánom, hogy példája nyomán sok iskola kerüljön „hasonló helyzetbe”. Az üzem valamennyi dolgozójának egészségben töltött, békés, nyugodt éveket kívánok - iskolánk dolgozói, tanulói nevében: Korponai Lajos igazgató Cserkeszőlő után egy kisebb vagyonért kiválthatja a különféle gyógyszereket, ha nincs, akkor csak másnap reggeltől kúrálhatja magát. Településünkön ugyanis elég gyakran merülnek fel ilyen-olyan problémák, amikor a gyógyszertár csak délelőtt vagy délután tart nyitva. Elmondhatom még, hogy községünkben sok a magányos, idős ember, s azok száma, akik nem rendelkeznek saját nyugdíjjal. ún. szociális ellátásban részesülnek. Ha közülük valaki ágynak esik, és ki kell hozzá hívni az orvost, bizony az is pénzbe kerül. S talán nem kell külön ecsetelnem, hogy egy beteg embernek mire elég az önkormányzatoktól kapott szociális támogatás? Mostanában gyakran hallom, hogy a szakszervezetek az ingyenes orvosi ellátásért harcolnak, s hogy egyetlen beteg sem kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe. Örülök neki. De vajon mikor érjük meg, hogy ez valósággá váljon?-NKedves Berkes László Bácsi! Megnyugtathatom, hogy a falu polgárőrei a továbbiakban is éberen ügyelnek a lakók nyugalmára, védik értékeiket, és természetesen az Ön házát sem hagyják ki az éjszakai körbevilágításból, de Szabó Károly vállalkozó is nyugodtan alhat. Ugyanis mindketten elmondták nekem, milyen kellemetlen eseményeken - személyük elleni sérelmeken - estek át, mire megérett a gondolat bennük, hogy valamit nekik is tenniük kell Csépán - a közrend érdekében. Köszönöm, hogy igyekeznek e kényszerű mozgalom segítőivé válni, hiszen a tét egy 2200 fős település - és vendégeik - nyugalma! Sajnos, Csépa neve a kettős gyilkosságtól lett hangos nemrég, és a bűnmegelőzés hatékony munkát követel. Azt pedig a kegyetlen törvényszerűségek diktálják, hogy egy lakóközösség igenis felelős azért, ami a portáján történik. A közelmúltban meglátogattam a helyi polgárőr egyesület ’’őrsét”, és biztos vagyok abban, hogy ez a csapat győztesen kerül ki a harcból. A velük folytatott beszélgetésből most tisztelettel közreadok néhány tanulságos gondolatot: Dr.Surányi Lajosné, az alapszervezet - önkéntes - jogi tanácsadója minden most alakuló polgárőr szervezetnek útravalóul azt ajánlotta, hogy föltétlen kérjék a jogi segítséget az önkormányzatuktól; Vincze Imre, az egyesület elnöke köszöni a több irányból érkező segítőkész közreműködést, bőven van tennivalójuk, amit rendszerezve, feladatként adnak tovább társaiknak; Mészáros László rendőr törzsőrmester sok lehetőséget javasol az együttműködés érdekében (pl. a rendőrsé-Az egészségügyi ellátásról ne csak a rossz tapasztalatot írjuk meg, hanem a jót, a követendő példát is vegyük észre. Ezt teszem most én is, amikor dr. Szilágyi Katalinnak, a kőtelki fogorvosnőnek a nyilvánosság előtt mondok köszönetét. Nemrég a községben jártam, amikor nagyon megfájdult a fogam, s kénytelen voltam az ottani fogorvosnőhöz menni. Azt érzékeltem, hogy sokat dolgozik, és borravaló nélkül, emberi gén is kevés a pénz benzinre, ezért ő gyakran választja a polgárőrökkel való mozgást); Bencsik József, aki a megyei vezetőségnek is tagja, azt mondta: 50 ezer forint helyett csak 20 ezret kaptak az önkormányzattól, de nem lepődtek meg; házról házra járva, igyekeznek mindenkit az ügy szolgálatába állítani - ismertetve az önkéntes anyagi támogatás lehetőségét; eddig 113 lakásban voltak (a 700-ból), és a szóbeli támogatáson túl 15.700 Ft-tal gyarapodott az egyesület kasszája. Mert bármennyire is igény van a lakossági önvédelmi szervezetekre, félő, hogy a megfelelő anyagi támogatások hiányában idővel elsorvadnak! Kedves Bódi József Bátyám! Befejezésül hozzád szólok, aki a helyi polgárőrség szolgálatvezetője és rendkívül agilis tagja vagy: Sok emberrel beszélgettem Csépán, s a munkádat mindenki elismeri. Olvastam az április 28-i közgyűlésetek jegyzőkönyvét, amiből világosan látszik, hogy igen kritikus kiállással őrződ az egyesület belső rendjét is. Kérlek, akit csak lehet, agitáld magad mellé - még azokat a polgártársaidat is, akivel jelenleg gondotok van - a jó közhangulat érdekében. Ez most kemény munka, de bízzunk abban, hogy egy jó kiállású lakókörnyezet idővel a kerékpártolvajokat is elüldözi a környezetéből! Kívánom, hogy mind kevesebbet kelljen igénybe vennetek azt a kis telefonkészüléket, amivel végső esetben a kunszentmártoni rendőrség segítségét kéritek. Timár Miklós az Országos Polgárőr Szövetség tudósítója Mezőtúr tiszteletből, szeretettel segít a rászorulókon. Ezt a lányom is megerősítette. Bár Szolnokon lakom, kedvesen fogadott és olyan lelkiismeretesen ellátott, gyógyított, hogy nem kellett kihúzni a fogam. S mivel a rendelési időben kerestem fel, semmit se fogadott el tőlem. Még egyszer köszönöm, s a további munkájához sok sikert, jó egészséget kívánok. Özv. Kun Istvánná (86 éves kisnyugdíjas) Testvérvárosi kapcsolat révén Családot keresnek Tudomásunk szerint Nagybánya és Szolnok testvérvárosi kapcsolatban áll egymással. Ebből kiindulva döntöttünk úgy a családommal, hogy mi is szívesen megismerkednénk, barátságot kötnénk egy hozzánk hasonló szolnoki vagy a megyeszékhely közelében lakó családdal, esetleg családokkal. Ehhez kérem a nyilvánosság segítségét. Magunkról dióhéjban annyit, hogy én, Kádár Ferenc 44 éves vagyok, a feleségem (Kádár Éva) 41 éves. Mindkettőnknek középfokú iskolai végzettsége van, vagyis gimnázium. Ha e pár soros bemutatkozás után - az esetleges testvérbaráti kapcsolatteremtés érdekében - valaki szívesen megismerkedne velünk közelebbről is, kérjük, írjon; váltsunk levelet, amiben részletesen bemutatkozhatunk egymásnak. Címünk: Kádár Ferenc Nagybánya - Str. I. L. Caragiale 9/88 - 4800 Baia Maré Románia. Küldjön egy képet! Postaforgalmisok - 1932-ből Régi emlékeim között őrzöm ezt a felvételt, ami Szegeden készült, 1932-ben, a postaforgalmi tanfolyam hallgatóiról. Felülről a harmadik sorban vagyok - középen. Több társammal időközben találkoztam, így például azokkal, akik Tószegen, Zagyvarékason voltak postahivatal-vezetők. Ezen a felvételen hetvenen vagyunk, de a képet az idő, a rakosgatás megviselte, imitt-amatott sérült, így a hajdani osztálytársaim közül sajnos néhányan alig vagy egyáltalán nem is látszanak rajta. Ezért szíves elnézüsüket kérem. Zilahy Gyula Szolnok Vidéki viszonyok között Paraszolvencia Szeretettel segít a rászorulókon Követendő példa Expressz - ajánlva A kutya ugat, a karaván... Nos, a címben említett kutya valóban kutya. Nem átvitt értelemben van szó a kutyák ugatásáról. A közelmúltban szóvá tettem az újságban, hogy a szolnoki Zagyva-part, mióta kutyafuttatásra kijelölt terület lett, igencsak az ebeké, és onnan mi, emberek kezdünk kiszorulni. Több reagálás is érkezett a cikkre. íme az egyik: „Megdöbbenései olvastam az ön által írt rendkívül rosszindulattól sugárzó cikket...”,, „Elmondom Önnek, hogyha már járt Budapesten, láthatta, hogy az ebek nemhogy a fűre, de a gyalogjárdára ürítik végterméküket.” „Ilyet, amit ön leírt, márminthogy a kutya megtámadott járókelőt, sétálót, még nem hallottam és nem tapasztaltam,”- írta kutyatartó olvasónk. Miért kell elővenni megint ezt a témát? Mert sokan lebecsülik a veszélyt. A közelmúlt történései azonban arra figyelmeztetnek bennünket, hogy nem árt vigyázni az ebekkel. Elég, ha a szegedi egyetemistára gondolunk, akit a kutyák karmából menekítettek ki a rendőrök. Egy Kecskemét melleti tanyán egy hatéves kisfiú torkát harapták át a kutyák. Közeli ismerősöm két olyan esetről is tud, amikor kisgyereket szabályosan „megskalpolt” a kutya. Vagyis: nem olyan veszélytelenek ezek a jószágok, mint ahogy azt gazdáik próbálják egy kézlegyintéssel elintézni. "A több évezrede háziasított kutyáknál a genetikailag hordozott és a szocializálással elnyomott ösztönök a tudat mélyén továbbélnek, s minden olyan helyzet, amely harcra kényszeríti őket, kiválthatja ennek az ősi harci ösztönnek a felbukkanását”- nyilatkozza a szakértő a Zsaru című újság május 13-i számában. Bizony nem megnyugtató ilyeneket olvasni, amikor az ember póráz és szájkosár nélküli kutyákkal találkozik a Zagyva-parton sétálva. Persze, kérdezhetik a kutyabarátok: minek megyünk oda? Talán még azt is megérhetjük, hogy ha netán megharap bennünket egy eb az említett helyen, mi leszünk a hibásak. Hát nem látjuk, hogy ki van írva: „Kutyafuttatásra kijelölt terület”? De . .. látjuk. Csak azt nem veszik tudomásul a város területével gazdálkodók és a kutyatulajdonosok, hogy az embereknek nincs hová menniük. Úgyhogy nagyon várom, hogy egy szép napon egy kellemes, jó levegőjű, tágas közterületre kitegyék már végre a táblát: „Az emberek sétálására kijelölt terület." Harminc dajka nevében Május 8-án, szombaton boldogságunktól volt hangos a szolnoki Szapáry úti óvoda. A megyéből harminc óvodai dajka tett ebben az intézetben eredményes szakmunkás vizsgát, amire a napi teendőink, munkánk mellett, négy hónapon át lelkesen készültünk. Mondhatjuk, kemény tananyagot kellett e rövid idő alatt elsajátítanunk, de ebben nagyon sokat segítettek szakoktatóink. Lelkiismeretes felkészítésükért ezúton is hálás köszönetünket fejezzük ki. Név szerint: Nagy Jenőnének, Busa Józsefnének, Nagy Aronnénak, a tiszaföldvári Hajnóczy József Óvónői és Gimnázium Szakközépiskola tanárainak, valamint dr. Galsi Mária gyermekorvosnak. TánczosIgnácné Jászladány Csalán, pitypang és cickafarkfű Most kell begyűjteni Ebben a rovatban a gyógyfüvek begyűjtésével kapcsolatos, sok éves tapasztalataimat szeretném megosztani az Új Néplap olvasóival: A téli gyógy teánk alapanyagát régóta saját kezűleg gyűjtöm össze - messzire kerülve a nagy forgalmú, gépjárművek által szennyezett helyeket. A csalán és a cickafarkfű szedése most esedékes, ezért szólok erről: A csalánt munkavédelmi kesztyűben szedem, jókora csokrokat kötök belőle, amit szellős, félámyékos helyen felfüggesztve, néhány napig szárítok. A beszáradt csokrot kibontom, leszedem a leveleket és papírzacskóba teszem. (Ilyenkor már nem csíp.) Teáját mézzel édesítem, és olyan kellemes ízű, hogy a családom apraja-nagyja szereti. A csalántea kiválóan alkalmas reuma, köszvény, cukorbaj, vízkór, csalánkiütés, hólyaghurut, magas vérnyomás, gyomor- és bélhurut, vesehomok ellen, valamint vízelhajtó, általános erősítő és köhögéscsillapító. Külsőleg pedig aranyeres bántalmakra - ülőfürdőként használhatjuk, ezenkívül hajhullásra, korpásodás és hajzsírosodás ellen egyaránt. A közönséges cickafarkfű tőlevelét ugyancsak csokorba kötöm, s a csalánhoz hasonlóan szárítom, majd tárolom. Fűszeres ízű teája étvágyjavító, serkenti az emésztést, görcsoldó, és elősegíti az epe, a máj működését, valamint gyógyítólag hat a légzőszervi megbetegedésekre. Ezenkívül visszértágulás és prosztatabántalmak ellen is javasolt. Sokan bizonyára nem is sejtik, hogy a kiírthatatlan, gyomként ismert pitypang (gyermekláncfű) sárga virágaiból kiváló méz készíthető. Nem kell hozzá más, mint két összmaréknyi teljesen kinyílt virág, egy citrom, másfél kilogramm kristálycukor és két liter víz. Lassan, nem lobogó vízben, kevergetve főzzük, majd a puhára főtt virágok levét leszűrjük, s visszatéve a tűzhelyre, hozzáadjuk a cukrot és a citrom levét. Ezek után - folytonos kavargatással - nyúlósra főzzük. (Jól záródó üvegekben tároljuk.) ízében, illatában szinte azonos a valódi mézzel. A csalán és cickafarkfű teát mi keverve fogyasztjuk, mivel az előbbinek kellemes, az utóbbinak kesernyés az íze. Nemes Sándorné Alattyán Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné