Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-04 / 102. szám
4 Munkavállalóknak 1993. május 4., kedd A legjobb kor - a legjobbkor Emberibb törvényre lenne szükség Előnyugdíjról a tb-választások ürügyén Megismerkedésünk Pálinkásné Nagy Katalinnal, a Munkaügyi Központ Kisújszállási Kirendeltségének.új vezetőjével olyan helyzetkomikummal indult, melyet bármelyik jótollú vígjátékszerző megirigyelhetett volna. Miután elmondtam jövetelem célját - miszerint portrét szeretnék készíteni az új kirendeltségvezetőről - egy kedves, mosolygós kislány leültetett, kávévei és üdítővel kínált; melynek elfogyasztása alatt kimerítően megtárgyaltuk az aktuális időjárási helyzetet. A témának azonban hamar végére jutottunk. Mikor már kezdett kínossá válni a kölcsönös, noha tagadhatatlanul őszinte mosolygás, óvatosan megemlítettem, hogy szeretnék délig végezni. „Az nagyon jó lenne - kapott a szón -, mert még nekem is rengeteg dolgom van.” Jó nagyot szólt az a képzeletbeli tantusz, mire földet ért.- Hány éves vagy?- Huszonegy - hangzott az öntudatos válasz, de a szemei KIÉT-ülés A közalkalmazottak és köztisztviselők béremelésére rendelkezésre álló 10 milliárd forint elosztásáról tanácskozott hétfői ülésén a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa. Ezt a 10 milliárd forintot a június 1-jétől esedékes béremelésekre lehetne felhasználni. A járulékokat leszámítva ténylegesen 6,1 milliárd forint jut a béremelésre. Az Érdekegyeztető Tanácsban meghozott tavalyi döntés szerint a pénzből egy kiemelt szakmai kör - ide tartozik az oktatás, az egészségügy, a kutatás, bizonyos művészeti, könyvtári tevékenység - 1.451 forint átlagos havi béremelést kapna. Ennek kétharmadára, havi 998 forintos emelésre lenne jogosult az önkormányzati igazgatás. Egyharmadára, 539 forintra egy másik szakmai kör tarthatna igényt: a mezőgazdasághoz, az iparhoz, szolgáltatásokhoz, államhatalomhoz, államigazgatáshoz tartozó kiegészítő közalkalmazotti, köztisztviselői munkaterületen dolgozók. Az említett három szakmai csoportban átlagosan 1140 forintos béremelést lehetne elérni. ÁVÜ-hírek Elkelt a Javszer Fuvarozó és Gépjármű-karbantartó Vállalat állami üzletrésze, 19 millió 950 ezer forintért értékesítette az MHB Részvénytársaság Befektető és Vagyonkezelő Leányvállalata. Az MRP szervezeté lesz a ceglédi Aranygallér Sütőipari Rt. Az erről szóló adásvételi szerződést alá is írták. A Közép-Európai Gazdaságkutató és Tanácsadó Kft. közreműködésével értékesítették a Csesztregi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat állami tulajdonú üzletrészét. A vételár 40 millió 500 ezer forint volt. Gazdára talált a Fővárosi Ruházati Szolgáltató Vállalat József körúti üzlete. A licitár több mint hatmillió forintot ért el. Az Alfa Marketing Rt. veheti meg a Közúti Gépellátó Vállalat egri ingatlanát, A bevételből a cég a hitelezőkkel szemben fennálló tartozását csökkenti. 26 millió forintért vette meg az új tulajdonos a Molitex Kereskedelmi Kft. VII. kerületi üzletét. Elfogadta a közgyűlés a Sarkadi Cukorgyár Rt. mérlegét, és megerősítette az eddigi tisztségviselőket. A társaságban az ÁVÜ 92 százalékban tulajdonos. A közgyűlés jóváhagyta az igazgatóság szigorú takarékossági és költségkímélési programját is. (MTI) elárulták, roppantul élvezi a helyzetet. Sok mindent meg szokott kérdezni az ember a portréalanytól, de azt biztos nem, amikor akkor, ott kicsúszott a számon:- Hogyhogy te? Miért éppen rád hízták a kirendeltséget?- Ezt nem tőlem kellene megkérdezni. Én álmomban sem gondoltam erre. És el sem mertem volna vállalni, ha a kolléganőim, köztük Kiss Barnabásné, Erzsiké - a kirendeltség előző vezetője - nem bíztat eme. Az ő segítségük nélkül semmire sem mennék. Dr. Zalahegyi Tivadamé a régi kolléganő jogán segíti ki Katit:- 1991 júliusában - egy évvel az érettségi után - került a kirendeltségre. Gyorsan és lelkesen tanult, és mindenkihez türelmes, kedves volt. Egy idő után kialakult az ügyfeleink azon köre, akik kifejezetten őt keresték. Az az igazság, hogy nálunk a türelemnek és a jó szónak sok mindent kell pótolnia. A privatizáció gyakran hallott kifejezése mostanában a decentralizálás, ami nem azonos a decentralizált privatizációval, de jó lehetőség arra, hogy öszszetévesszék a kettőt. A manapság emlegetett decentralizálás arra a szándékra vonatkozik, hogy a nagyobb vállalatokat kisebb részelje bontva próbálják értékesíteni. Ez a szándék meglehetősen sok vitát váltott ki. s lényegében az a meggondolás húzódik meg mögötte, hogy a kisebb egységekre könnyebb fizetőképes vevőt találni, mint a nagyvállalatokra. A vagyonügynökség annak a megoldásnak a híve, hogy ha nincs kedvező vételi ajánlat egy vállalatra. akkor ésszerű, hogy egységekre bontva kíséreljék meg eladni. Úgy vélik, hogy az egyes részek és az anyacég ezt követően is együttműködhetnek szerződéses rendszerben. Ezzel szemben vannak szakértők, akik szerint a magyar vállalatok nemzetközi léptékkel mérve még egyben is kicsinyek, ezért a szétdarabolás nem biztos, hogy növeli a külföldi befektetők érdeklődését. Az Állami Vagyonügynökség most azon az állásponton van, hogy azonos feltételek mellett a belföldi befektetők ajánlatát részesítik előnyben a pályázatok elbírálásánál. Azt igyekeznek szem előtt tartani, hogy az ajánlatok közül melyik az, amely a vállalat hatékony működését a legjobban garantálja, és azt a változatot fogadják el. Többször hangoztatták képviselőik, hogy nem céljuk a megcsontosodott vállalati szerkezetet tovább konzerválni. Ez azt is jelenti, hogy ha például egy megrendült helyzetű vállalat megvásárlására a dolgozók ajánlatával szemben egy tőkeerősebb befektető ajánlata áll, inkább ez utóbbit választják. Az eddigi tapasztalatok azt mutat- Sokszor szükségük van azonban - gondolom - határozott, erélyes fellépésre is.- Azt hiszem, ha erre van szükség, ez sem okoz gondot - veszi vissza a szót az érdekelt. Ebben az édesapámra ütöttem. Rengeteg akaraterő, elszántság és bizonyítási szándék van benne. Kati abban az életkorban kapta meg a lehetőséget a bizonyításra, amikor arra a legnagyobb szüksége van az ifjú embernek. Olyan időkben, amikor bizony az ilyenfajta lehetőség oly kevés körülöttünk.- Éppen az fog előre hajtani, hogy bíztak bennem, és ezért elvárnak valamit. De még ennél is fontosabb amit én várok el önmagámtól. Ez évtől kezdve a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Munkavállalási Tanácsadói Karának hallgatója. És nem egészen mellékesen ifjú feleség, egy épülőfélben lévő ház várományosa. Hát kérem, ilyen sokminden fér bele ezekbe az évekbe. Kálmán ják, hogy a decentralizált privatizációs programba sorolt vállalatokra beérkezett ajánlatok döntő többsége a cégek teljes privatizációjára vonatkozott. A decentralizált privatizáció keretében létrejött vállalateladások kétharmad részénél hazai befektető volt a vevő, és ezek között is jelentős részénél hazai befektető volt a vevő, és ezek között is jelentős részt képviseltek a vállalatok dolgozói. Nagy számban vettek igénybe egzisztencia-hitelt, és sokan éltek a kárpótlási jegy adta lehetőségekkel is. Egyre gyakrabban tesznek ajánlatot a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szabályai szerint is a dolgozók. Várhatóan nagy érdeklődés lesz a privatizációs lízing iránt is, amelyre még csak néhány kísérlet történt. Ez utóbbi technikával a vagyonügynökség csak olyan vállalatok esetében kíván élni, amelyeket már meghirdettek eladásra, de nem sikerült rájuk vevőt találni. Vagyonmérleg Egy privatizációs szakértő, aki cégével már 120 vállalat létrehozásában, illetve általakításában vett részt, határozottan állítja, hogy a privatizáció ördöge is a részletekben rejlik. Mert az a folyamat, amelyen egy vállalatnak keresztül kell jutnia vagy sokszor inkább vergődik, hihetetlenül bonyolult és tele van buktatókkal. Először is fel kell mérni, hogy mi az, amit el kell adni. A vagyonmérleg elkészítése önmagában is rendkívül kényes feladat. Sorsdöntő lehet a vállalat szempontjából, hogy mek-Jelenlegi jogszabályaink szerint - nem számítva a rokkantsági nyugdíjazást - két lehetőség van arra, hogy a nyugdíjkorhatár elérése előtt nyugdíjba lehessen menni. Egyik az úgynevezett korkedvezményes nyugdíj, a másik az előnyugdíj. Gyakran összetévesztik ezeket, pedig fontos különbség van köztük. Míg a korkedvezményes nyugdíjat akkor lehet igénybe venni, ha a munkáltató vállalja, hogy megtéríti a nyugdíjat a Társadalombiztosításnak, addig az előnyugdíj - a feltételek megléte esetén - mindenkit saját választása szerint megillet. Melyek az előnyugdíjazás feltételei? Négy együttes feltétele van:- azt illeti meg, akinek az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez legfeljebb három éve hiányzik,- legalább hat hónapja munkanélküli-járadékban részesül,- az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik,- és részére megfelelő munkahely biztosítására, a képzés lehetőségét is beszámítva, nincs kilátás. Ez év február 1-ig tehát - az egyéb feltételeknek megfelelő - 52. évüket betöltött nők és 57. évüket betöltött férfiak voltak jogosultak erre. Az Országgyűlés az 1993. évi VIII. törvénnyel azonban módosította a nyugdíjkorhatárt olymódon, hogy 1995. január 1-től az 56. évet betöltött nő jogosult a nyugdíjra, majd pedig két évenként egy-egy évvel növekszik a nyugdíjkorhatár 2001-ig, amikor is a 60 évet betöltött nő lesz arra jogosult. Ez azt jelenti, hogy az a nő, aki a törvénymódosítás hatálybalépése után, az idei évben tölti be a 52. évét, az a jelenlegi 55. éves korhatárt tekintve jókora hozzáértéssel és előrelátással számolnak a vállalat tulajdonában és könyveiben szereplő tételekkel, hogy miként tartják számon a lízingelt eszközöket vagy a követeléseket. A szakértő a vállalattal közösen dolgozza ki az átalakulási tervet, amelyben ki kell térni arra, hogy mi az átalakulás célja, milyen módon tervezik a jövőben a cég gazdaságos működtetését, mennyire lesz jövedelmező majd a vállalkozás. Számtalan formai és tartalmi feltételnek kell megfelelni.Ki kell dolgozni például a vállalat környezetvédelmi tervét. Ez is sok buktatót rejt magában, mert gyakran a cégek mai vezetői nincsenek is tisztában azzal, hogy a korábbi években milyen környezeti károk keletkeztek a cég területén - azt pedig általában még kevésbé tudják, hogy a károkat miből és hogyan hozzák helyre. Nem kevésbé kényes a dolgozók foglalkoztatási terve. A vagyonügynökség gyakran előnyben részesíti azokat az ajánlatokat, amelyek - főleg a munkanélküliség által súlyosan érintett térségeknél - foglalkoztatás megőrzésére ígéretet tesz. De, hogy az ígéretek mennyire reálisak, van-e rájuk garancia - az más lapra tartozik. Az átalakulást megelőző tárgyalások másik nehéz terepe az önkormányzatokkal való egyezkedés, amely ugyancsak számos érdekellentét és vita forrása'. Ha már létrejött minden érintettel az egyezség, akkor számtalan okmányt kell csatolni a cégbejegyzéshez, ezek körül is támadhatnak bonyodalmak. De ha minden okmány és irat tökégosult volna előnyugdíjra, de ha figyelembe vesszük, hogy mire eléri az 55. évét, akkor már 56 év lesz a nyugdíjkorhatár, akkor pedig erre nem jogosult. Van azonban olyan értelmezés is, mely szerint a nyugdíjkorhatár csak 1995. évben emelkedik meg, ezért jelenleg még az 55. évet kell figyelembe venni nőknél, illetve férfiaknál a 60 évet. A jogszabály értelmezése még nem alakult ki, a Tásadalombiztosítási Főigazgatóság még nem foglalt állást véglegesen. Csak remélni lehet, hogy kedvező álláspont alakul ki, bár elképzelhető egy törvényi magyarázat vagy kiegészítő rendelkezés. Tisztelt Olvasó! Ezen a helyen általában a fontosabb jogszabályok ismertetésével foglalkozunk, de talán megbocsátható, ha most - a közelgő társadalombiztosítási választásokra is tekintettel - egy kis kitérőt teszünk, nem bírálatnak szánva, hanem inkább helyzetértékelésnek. Az Országgyűlés mostani törvénymódosításával azok a nők, akik 52 évesen már lélekben felkészültek, hogy három év múlva nyugdíjba mehetnek, majd csak 58 éves korukban, 6 év múlva lesznek erre jogosultak. Nekem ez olyan, mintha 10000 méteres síkfutásnál 8 ezer méternél bemondanák, hogy mégis 12 ezer méter lesz a táv. Nem tudom, hogy hányán volnának képesek ezt teljesíteni. Az ember az élete során az erejét beosztja: amikor még csak a „védett" korhoz közeledik, mégegvszer ráérősít, ekkora nőnek fel általában a gyerekek, még útjukra kell őket bocsátani, így hát kiad magából mindent. Amikor már közeledik a nyugdíjkorhatár, akkor már arra készül, és bizony sokszor letes is, akkor is hónapokba telik, amíg a cégbíróság bejegyzi az átalakult vállalat adatait. Többen állítják, hogy a cégbíróságok rendkívüli túlterheltsége és ebből adódó lassúsága már önmagában is akadályozza a gyors privatizációt. A decentralizált privatizációnál különösen sok kritika éri a cégbíróságokat, hiszen a szakértők díjazásának egyik előfeltétele a gyorsaság.És ha már minden formaságon sikerült túljutni, akkor jön a tényleges privatizáció, az átalakított társaság értékesítése. Ki lesz a vevő? Ha már eljutott egy vállalat abba a helyzetbe, hogy általakult gazdasági társasággá, következhet a ténylege privatizáció, vagyis az értékesítés. Ennek is megvan a maga szigorú eljárása. Kezdve attól, hogy a vállalatról cégbemutató füzetet szokás készíteni, pályázatot kell kiírni, az ajánlatokat értékelni kell, és ha minden jól megy, végül is sikerül eladni a céget. A tapasztaltak szerint egy ilyen ügylet átlagosan három-öt per lehetőségét rejti magában. Szigorú szabályai vannak például a pályázati hirdetésnek, amelyet könnyű megsérteni, és máris van támpont a perre, jta valaki - rendszerint egy vesztes pályázó - utólag meg akarja óvni a döntést. A legnehezebb feladat mégis az igazi vevő megtalálása, illetve annak mérlegelése, melyik ajánlat a legjobb, melyik a legalkalmasabb arra, hogy a vállalat biztos jövőjét garantálja. Jó ideje világossá vált már, hogy a vállalatok iránti fizetőkifáradva számolja a napokat. Tudjuk, az Országgyűlést a nehéz gazdasági helyzet kényszerítette erre a törvénymódosításra. De nem egyformán használódik el az emberi szervezet. Van, aki még a nyugdíjkorhatár után is bírja erővel és szívesen dolgozik - különösen a nagyobb jövedelem és nagyobb nyugdíj reményében. Mások pedig alig várják a nyugdíjkorhatár elérését, mert miközben 25-30 évet ledolgoztak a cipőgyári szalag mellett vagy a gyermekzsivalyt túlkiabálva a hangszálaikat túlerőltették, mint pedagógusok, eközben gyermekeiket felnevelték, a háztartás minden gondját ellátták, kifáradtak. Biztosan volna mód arra, hogy a törvény tekintettel legyen ezekre a körülményekre, és az egyének nehéz helyzetét is figyelembe véve emberibben szabályozzon akár úgy, hogy az előnyugdíjazás lehetőségét hozzáigazítja a megemelt nyugdíjkorhatárhoz (azzal, hogy továbbra is igénybe vehessék 52 éves kortól), hogy lehetővé tegye a korábbi nyugdíjba vonulást - esetleg kicsit kisebb nyugdíjjal - vagy úgy, hogy azt ösztönözné, aki tovább akar és bír dolgozni stb. Május 21-én megválasztjuk a társadalombiztosítási önkormányzatok képviselőit. Nekik is címezzük ezeket a gondolatokat. Mint önálló nyugdíjbiztosítási önkormányzat, akik csak ezekkel a kérdésekkel kell, hogy foglalkozzanak, úgy segítsék a törvényhozókat, hogy minél emberibb törvények születhessenek. Mi pedig, mint válásíztópolgárok, azzal tudunk magunkon segíteni, hogy elmegyünk május 21-én a választásra és lehetővé tesszük az új szervezetek megalakítását. Dr. Szegedi Károly képes kereslet csökkent, ugyanakkor változatlanul erős a nyomás a privatizáció gyorsítása iránt. Ezért a kormányzat különböző módokon igyekezett a keresletet növelni, és olyan privatizációs módszereket bevezetni, amely kispénzű emberek számára is reális esélyt-ad a tulajdonszerzésre. így került sor az Egzisztencia-hitel (E-hitel) bevezetésére, majd feltételeinek enyhítésére, a Munkavállalói Résztulajdonosi Program (MRP) megindítására, és nem utolsósorban a kárpótlási jegyek fizetőeszközként való elfogadására. Néhány kísérlet történt már a privatizációs lízing alkalmazására, és szó van újabb technikák kidolgozásáról is (hiteljegyek, részletfizetés). Miközben ezek a lehetőségek módot adnak a tulajdonosi kör szélesítésére, sok fejtörést is okoznak a privatizálandó vállalatok sorsáról döntő szakértőknek. Mert a dolgok logikája folytán sokan úgy gondolkodnak: ha valamit kárpótlási jegyért is megkaphatok, miért adja érte készpénzt? Ha kedvezményes feltételekkel, E-hitelben is meg lehet venni, miért adjak érte kárpótlási jegyet? És miért vegyek igénybe egyáltalán hitelt, ha még kedvezőbb feltételeket is kilátásba helyzetek? Mivel elég sokféle változat jöhet szóba a fizetésnél, nagyon átgondoltan kell mérlegelni, hogy melyik ajánlatot célszerű elfogadni. Feltéve, hogy több ajánlat is érkezik a felkínált vállalatra. Az eddigi tapasztalatok alapján azt is megfigyelték, hogy a magyar befektetők sokszor nagyon is szemérmesek. A külföldiek - a piac értékeítéletére hivatkozva - könnyedén mondanak ki olyan alacsony árakat, amekkorát a vállalat saját emberei ki sem mernének ejteni a szájukon. (Folytatjuk) Keserű bérmunka Az elmúlt évben az exportunk legdinamikusabban növekvő ágazata - majdnem megduplázta dollárbevételünket - a bérmunka volt. Ez azonban nemcsak annak köszönhető, hogy jól dolgozunk, hanem az, hogy a nyugati cégek minimálbér alá próbálják csökkenteni fizetésünket. Több mint tíz évvel ezelőtt Sopronban a Ciklámen Ruhaipari Szövekezetnél -fő megrendelőjük egy oszrák cég volt, a magyar varrónők bár igaz, hogy szalagon, izzadságcseppekkel fényesítve, de több forintot kerestek, mint az átlagos női munkaerő. Néhány nappal ezelőtt ha nem is megdöbbenve, de a magyar piaci viszonyokhoz jól alkalmazkodó nyugati tőkés bércsökkentő erőfeszítéseiről is hallottam. Mit erőfeszítés? Tényekből indul ki, hat évvel ezelőtt alkalmazott gépészmérnökének fizetését, amit akkor még márkában fizetett, illetve gépkocsi használatát is nem az akkori alumínium forintunkba fizette, ma már konvertibilitás felé törekvő valutánkban méri ki a járandóságot, illetve azt is különböző címszók alatt csökkenti. A magyarázat roppant egyszerű, mérnökök munkahely „ lelése” szinte lehetetlen, ezért megteheti,hogy az amúgy Európa-Szerte elismert gépészmérnök diplomát 13 ezer forint! hó értékelhesse. Vagy mi fizetünk a műszaki gárdánknak a megélhetéséhez szükséges nem nevetséges összeget, vagy a nyugati bagóért a mi államilag támogatott egyetemeink tudását szipolyozzák ki, mert a tudást eladni ma Magyarországon nehezebb, mint megszerezni, ha pedig a tudás pénzre váltásáról beszélünk, az eladó megaláztatása elkerülhetetlen.-span-Amit jó tudni a privatizációról III. rész Mi a vagyonügynökség szándéka?
