Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-20 / 116. szám

6 1993. május 20., csütörtök Húszéves a Tisza-tó Tiszaderzs. Bérbe adták a két sátorhelyet a Tisza partján- ahol most egy szakközépiskola 60 fős csoportja élvezi éppen a pihenést. A területi ülésen kérvényezik a villany be­vezetését a sátortábor terü­letére, hiszen ez a szép fo­lyóparti rész a mostani ki­használtságánál sokkal többre érdemes. * Abádszalók. Nagy je­lentőségű mozzanathoz érkezett a település ide­genforgalma. A felszámo­lás alatt álló Vakáció Kft. vagyontartozásait az ön­­kormányzat megvásárolta, ezzel gyakorlatilag az ő kezükbe került az üdülte­tés szervezése. Mivel a fel­számolóbiztos az e célból előterjesztett pályázatot el­fogadta, már az idén meg­kezdődhetnek a pozitív irányú változások. A nyári szezont a polgármesteri hivatalon belül működő ún. idegenforgalmi csoport fogja előkészíteni. * Tiszafüred. Folytató­dik az örvényi kanyarban lévő hajóállomás építése. A kikötőrész és az ideig­lenes közlekedőfeljáró elkészült, az állandó jö­vőre felépül. Az első hajó avatása június 11-én megtörténik. A vízijármű szeptember 1-ig folya­matosan közlekedik a Kisköre-Tiszafüred-Ti­­szacsege vonalon, szer­vezett programokkal, ví­zitúrákkal is várva a ha­józást előnyben részesítő üdülőket, kirándulókat. * Tiszaderzs. Az 1996. évi Világkiállításhoz kap­csolódva Tiszaderzs, Ti­szafüred, Abádszalók és Poroszló vízitúra találko­zót szervez, kihasználva azt, hogy egyik helyen a túrázás, máshol a motoro­zás, vagy strandolás lehe­tőségei jobbak. A tervek megvannak már- az egyez­tetés zajlik a megyei köz­gyűlés elnöke és a telepü­lések polgármesterei kö­zött. A vízitúrán a tervek szerint hazai és külföldi magyarok találkoznak, a cél a kapcsolattartás. Vál­tozatos programok, vetél­kedők várnak majd min­denkit, esetleges csereüdü­lés lehetősége is szóba ke­rülhet. * Abádszalók. Az ön­kormányzat az üdültetés színvonalának fejleszté­sére törekszik. El kívánnak érni egy mindenki meg­elégedését szolgáló ellátási szintet. Ennek érdekében előtérbe helyezik a kör­nyezetvédelmet, a strand területének tisztán tartását. A „bakancsos” túristák számára olcsóbb szálláshe­lyeket szeretnének biztosí­tani, a parkolóhelyek bőví­tése, nívós programok szervezése, a vízközeiben újabb ellátási formák kié­pítése a cél. Június 30-ra a remények szerint a magyar sütöde is üzemelni fog, to­vább javítva az ellátás mi­nőségét. * Tiszaderzs. Elkezdő­dött a kastély felújítása is a helységben. A felérté­keléskor az épületet 17 millió forintra becsülték, melyet vagy felújítva hasznosítanak, vagy vál­lalkozóknak adják ki. A befolyt hasznot az útépí­tésre a Tisza-part üdülő­­sávjának fejlesztésére fordítják. A hajóállomás felé ve­zető út rekonstrukciója már folyamatban van. Az út fele, egy másfél kilo­méteres szakasz vár a felújításra, most ennyire futja a pénzből- szeren­csére az út másik része a most felújítandónál sok­kal jobb állapotban van. A Tisza-tó természeti értékei A természet alakítja a rendet A Tisza-tó változatos, vonzó természeti képe az ősi vízjárta alföldi táj hangulatát idézi. Aki figyelemmel kíséri változásait, az érzékeli igazán, hogy a tá­rozó kialakítása során képződött sebek hogyan gyógyultak be, hogyan gazdagodott nap­­ról-napra a természet. Ugyan­akkor azt is észreveszi, hogy a változások még nem fejeződtek be, a természetnek még teljesí­tetlen követelései vannak. Ha tudni akarjuk, hogy mi tartja mozgásban a tájat, vissza kell tekintenünk annak hajdani, de legalább a tározó kialakítása előtti életére. Sajnos ismerete­ink igen hiányosak. Amit tu­dunk, az annyi, hogy a terület egyike volt azon - viszonylag nagy kiterjedésű - ártereknek, ahol a száz évvel korábbi álla­potok fennmaradtak. A Tisza-tó északi, ma védelem alatt álló részének holtágai, a Hordódi, a Háromágú vagy a Nagy morot­­vák csodálatosan gazdag élővi­lágnak voltak menedékhelyei. Jellegzetes ártéri erdők, kiter­jedt kaszálórétek színesítették a tájat. Ezek az élőhelyek a tározó kiépítése során jelentősen káro­sodtak, de a beavatkozásokat szerencsésen átvészelő egye­­deik alapjává is váltak annak a tájformáló változásnak, ami mára kialakított egy, az eredeti­től különböző, a természeti ér­tékek eltérő arányait hordozó, sokak által megcsodált mester­séges tájat. A véletlenek sze­rencsés egybeesése, hogy az új természeti kép jellegében az ármentesítés előtti időszakra emlékeztet. A tározó kialakítá­sával szinte egyidőben történt a Tiszafüredi Madárrezervátum védetté nyilvánítása. A rezervá­tum a Hortobágyi Nemzeti Park részeként őrzi a Hortobágy mel­léki táj fejlődésének egyik jel­legzetes állomását. Az eredeti ártéri erdők többségét a tározó kialakítása során kitermelték. A legértékesebb keményfa lige­tekből mindössze néhány folt maradt meg természetvédelmi érdekből. Ilyen a Tiszádi erdő. A Tiszát kísérő magasabb par­tokon ma kedvező lehetőség kí­nálkozik az elpusztult erdőtípu­sok rekonstruálására. A vízvi­szonyok alakulása a mélyebb fekvésű területek egy részén le­hetővé tette a letermelt erdők felújítását. Ezeken a helyeken a gyorsan növő igénytelenebb fa­fajok sűrű dzsungele alakult ki, amelyet őserdőszerűvé tesz a szinte áthatolhatatlan süntök, vadszőlő-liánszövevény. A természetvédelem néhány pusz­tulásra ítélt erdő megőrzéséhez azért ragaszkodott, mert ezek biztosítottak otthont az ártéri gémtelepeknek. Mára ezek az erdők, betöltve küldetésüket, elpusztultak. Szerepüket átvet­ték az időközben felnőtt állo­mányok, otthont adva a gazdag madárvilágnak. A Tisza-tó arculatát, termé­szeti sajátosságát legjobban a hínámövényzet elterjedésében bekövetkezett változások és a valamikor kiterjedt kaszálók el­tűnése módosította. A viszony­lag sekély, jól átmelegedő vizek kedveznek a hínámövényzet terjedésének. Különösen fel­tűnő az Európa más területein megfogyatkozó súlyom roha­mos térhódítása, valamint a vé­dett tündérfátyol-szőnyegek te­rületének gyors növekedése. A morotvák jellegzetes növénye, a tündérrózsa állománya az ere­deti élőhelyein ugyan megfo­gyott, de több új lelőhelye jelzi terjedését, s azt, hogy nem kell tartanunk kipusztulásától. Sok szakember veszélyesnek tartja a hínámövényzet gyors terjedé­sét, a pusztulás előjelét látja benne. Valójában ennek éppen az ellenkezőjéről van szó. A természet gondoskodni igyek­szik arról, hogy a felvehető fö­lösleges tápanyag ne okozhas­son katasztrofális vízminő­ség-romlást. Ennek a legbizto­sabb módszere, ha a fölvehető tápanyagot a saját testanyagává honosítja át. A természet csak segíteni igyekszik, kialakítja he­lyettünk azt a rendet, amelyet az emberi beavatkozások lép­­ten-nyomon felborítanak. A természetvédelem különö­sen fontosnak tartotta az igen gazdag madárvilág megőrzését. Ezért került sor a madárrezervá­tum kialakítására, s ezért került a terület a Ramsari egyezmény értelmében is védelem alá. A madárvilág kedvezően reagált a tározó kialakítását kísérő válto­zásokra, a terület igazi madár­paradicsommá vált. A rezervá­tumban a feltöltést követő években Európa legnagyobb és legváltozatosabb gémtelepe alakult ki: ornitológusok soka­sága látogatta meg az elmúlt években ezt a természeti csodát. A telep két-háromszáz pár kana­lasgém mellett nagy és kis kó­csagok, bakcsók, szürke- és üs­tökös gémek, valamint jelentős kárókatona népességnek nyúj­tott tanyát. A telep legnagyobb ornitológiái szenzációja volt, hogy itt sikerült bizonyítani a rendkívül ritka kis kárókatona első fészkelését a Hortobágy térségében, s az, hogy hosszú idő után ismét megjelent mint fészkelő az íbiszfélék közé tar­tozó batla. A változatos, virágos hínár­mezők kormosszerkőknek, faty­­tyúszerkőknek, dankasirályok­nak kínálnak kedvező fészkelési lehetőséget. Velük közös tele­­* pekben él a vidékünkön csak szórványosan megtelepedő küszvágó csér, ez az igen ügyes halászmadár, amely magasból a vízbe zuhanva kapja el a felszín közelében úszkáló apró halakat. A hínárállományok rejtik a bú­bos vöcsök és a ritkább vörös­nyakú vöcsök uszadékból épült tutajfészkét. A vízben álló el­száradt fákon ritka ragadozó madarak is tanyát ütöttek. Újabban ismét megtelepedett a hetvenes évek elején kipusztult barna kánya, s gyakoribbá vált a villámgyors röptű kabasólyom. A hatalmas háborítatlan vízivi­lág ide vonzotta a hazánkból már igen régen kipusztult halászsast, amelynek első fészkelési kísérlete közeli meg­telepedését sejteti. Rendsze­ressé vált a rétisas előfordulása is. Az elmúlt években az igen ritka kerecsen sólyom két-há­­rom fészkelő párja nevel fiókát a Tisza-tó rejtett zugaiban. A Tisza-tónak a madárvonu­lásban betöltött szerepe is egyre növekszik. Ősszel tízezres daru- és vadlúd csapatok éjszakáznak a védelmet kínáló sekélyebb to­csogókban. A ritkaságok közül ki kell emelni a kipusztulás szé­lére sodródott kis liliket, amelynek utolsó példányait a szakemberek számontartják és féltve őrzik. A tavaszi madár­vonulás lenyűgöző látványos­ság. A ludak, récék, parti mada­rak fajgazdagsága és mennyi­sége minden képzeletet felül­múl. A tavaszi alacsony vízállás kedvez a vonulók megtelepedé­sének, amelyek száma a Ti­­sza-tó kialakítása óta folyama­tosan növekszik. Az elmúlt években megjelent a területen a bütykös hattyú, és nyári kóbor­lásuk idején néhány hatalmas testű borzas gödény is. A Tisza-tó kétségtelenül leg­nagyobb zoológiái szenzációja mégis a hód megtelepedése volt. Ez a nagy testű rágcsáló a XVIII. században kipusztult ha­zánkból, s korábbi előfordulását csak néhány alföldi település neve idézte. Remélhető, hogy a kedvező környezeti feltételek biztosítják tartós megmaradá­sát. Gyakran lehet találkozni a fokozott védelem alatt álló vid­rával. Az emlős fauna gyorsan szaporodó, természetvédelmi gondokat is okozó tagja a vad­disznó. Gyérítését szinte lehe­tetlenné teszi az áthatolhatatlan sűrűt alkotó ártéri erdő. A 3400 hektárnyi védett területet a re­zervátumtól délre, az úgyneve­zett alsó tározó térben tovább kell bővíteni egy hasonló nagy­ságú területtel. Az elmúlt évek­ben a tónak a Poroszlói me­dence néven ismert része gyors és természetvédelmi szempont­ból igen kedvező változáson ment keresztül. Változatossága, természeti szépsége alkalmassá teszi arra, hogy a természeti ér­tékek bemutató helyévé váljon. A Kis-Tisza valamikori medrét kísérő erdők keskeny sávja mö­gött hatalmas tündérrózsa-, tün­dérfátyolmezők díszlenek. Az ármentesítés előtti ősi vízivilág rejtelmei teljes gazdagságukban tárulnak itt a látogató elé. A se­kélyebb parti zóna a gémfélék kedvenc táplálkozási területe. Itt a védett fajokat zavarásuk nélkül megfigyelhetjük. A vad­vízország romantikus útvesz­tőin végig evezve a csend, nyu­galom hozzásegíti az érdeklődő vendégeket, hogy maguk fedez­zék fel a táj természeti változa­tosságát. Ez az igazi élmény! Dr. Aradi Csaba Született 1973-ban A Kiskörei duzzasztómű 1973-as üzembehelyezésével több évtizedes álom valósult meg a Közép-Tisza vidékén, az időjárásnak kiszolgáltatott víz­­háztartás szabályozási lehető­sége. Az Alföld éves csapadéke­loszlása igen szélsőséges - ezt a tavalyi aszály után nem kell bi­zonyítani -, és ez a helyzet kü­lönösen jellemző a Tiszántúlra - a Körösök és a Nagykunság vidékére -, így az öntözés szük­ségessége a térségben több mint 100 éves aktualitás. A beruházás fő célkitűzéseit a mezőgazdasági területek gra­vitációs vízellátása; ipari és la­kossági vízszükségletek, ener­giatermelés és hajóút biztosí­tása; valamint az ár- és belvíz­­védelmi biztonság fokozása al­kották. Az eredeti célkitűzések között továbbá szerepelt a létre­jövő tározó-tó idegenforgalmi hasznosítása is. Az eredetileg három ütemű megvalósításra tervezett befeje­zetlen állami nagyberuházás harmadik üteme elmaradt - a második is csak részben való­sult meg - így jelenleg a terve­zett duzzasztási szintnél két mé­terrel alacsonyabb a szinttartási lehetőség. A létesítményegyüt­tes ennek ellenére 125 millió köbméter hasznosítható víz­készlet tározására alkalmas, amely a napjainkig jelentkező öntözővíz-igények kielégítése' mellett átvezetés révén lehető­séget nyújt a Körös-völgy víz­hiányának csökkentésére is. Az átmenetire tervezett, de állandósult - gyakorlatilag más­fél évtizede változatlan - duz­zasztási szint tette lehetővé a spontán újraerdősült szigetek­kel tarkított, szinte ősi ártéri táj kialakulását. Az eredetileg 127 négyzetkilométeres sík vízfelü­let helyett így a tározó felső szakaszán létrejöhetett egy Eu­­rópa-szerte elismert és keresett természetvédelmi terület, mivel a tározótér változatos környe­zeti adottságai a hajdani Tisza­­tájhoz hasonló, nagyon gazdag élővilág megtelepedését tették lehetővé. A vízgyűjtőről érkező szeny­­nyezések és a kis vízhozamok során gyakori vízminőségi problémák esetén a megfelelő üzemrend és vízkormányzás, mérésekkel dokumentálható módon képes a Tisza vízminő­ségét javítani. Az eredeti célok teljesülését figyelve az öntözővíz-kivétel sem a tervezett mértékű, de a hajózás még a korábbi alacsony szintről is visszaesett, bár az utóbbi időben bizonyos fellen­dülés figyelhető meg. Az ener­giatermelés volumene országo­san nem jelentős, de az erőmű összességében számottevő nye­reséggel dolgozik. A létesítmé­nyek a Tiszai Hőerőmű és a Ti­szai Vegyi Kombinát ipari víz­igényének kielégítését, Szolnok vízellátásának mennyiségi és minőségi javítását is szolgálják. A Tisza-tó így egyben ivóvíz­bázis is, emiatt előbb-utóbb szükségszerűvé válik az ilyen térségekre előírt vízminőségvé­delmi követelmények érvénye­sítése. Az ipari vízellátás sze­repe ezáltal a tervezettnél na­gyobb. de megfelelő fejlesztési források esetén e hasznosítás előtt még jelentős távlatok van­nak. Az igények' az idegenfor­galmi, üdülési célú hasznosítás területén változtak meg a legje­lentősebb mértékben, pedig az eredeti prioritási rendszerben ez szinte utolsónak szerepelt. A je­lenlegi duzzasztási szint így a páratlan táj kialakítása mellet, a tuskótlanítás hiánya miatt, az üdülésfejlesztési lehetőségeket alapvetően korlátozza. Gondot okoz a part menti települések csatornázásának, szennyvíztisz­tításának hiánya, infrastrukturá­lis elmaradottsága is, ami a Ti­sza-tó adta előnyök kihasználá­sát megnehezíti. Annak ellenére, hogy a tá­rozó létéből adódó „hasznok” máshol (sajnos általában távol és nem a helyi lakosságnál) je­lentkeztek, az üzemelési, fenn­tartási költségek lényegében tel­jes egészében a vízügyi ága­zatra maradtak, amit az nem volt képes fedezni, így alapvető feladatok maradtak el, mint pl. a hullámvédelem biztosítása. A parterózió a biológiai védősáv (nádsáv) kipusztulása miatt né­hol olyan jelentős, ami már közvetlen veszélyt jelent. A tó belső térségeit látoga­tók, a „vadkempingezők” és a horgászok nagy száma okozta környezetszennyezés és káro­kozás kivédése viszont megha­ladja a kezelő vízügyi igazgató­ság jogi és állami erőforrások biztosította lehetőségeit. A tó vízfelülete létrehozott egy mesterséges, de természeti értékekben gazdat tájat, mely­nek egyensúlya törékeny és vé­delemre szorul, így minél előbb szükséges a Tisza-tó hasznosí­tásának átértékelése és a fejlesz­tés fő irányvonalainak kitűzése. Ez a munka a nagyszámú érde­kelt és érintett összehangolt együttműködésével lassan a vé­géhez közeledik. - Lovas -A morotvák jellegzetes növénye, a tündérrózsa állomá­nya az eredeti élőhelyein ugyan megfogyatkozott, de több új lelőhely jelzi terjedését a Tisza-tónál. Lényeg, ki­pusztulásától nem kell tartanunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom