Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-20 / 116. szám

4 1993. május 20., csütörtök A szerkesztőség postájából Húszéves a Jász Kertbarát Klub Pro Urbe-díjat kaptak Ahogyan az iskolakezdés előtt... / Éretlenek a katonaságra A közelmúltban nagy öröm érte a város kertészeti hagyo­mányait ápoló kertbarátokat. Jászberény önkormányzati kép­­viselő-testülete két évtizdes, a város hírnevét öregbítő, érde­keit is szolgáló tevékenységün­kért Pro Urbe-emlékérmet, és a kitüntetéssel járó 10 ezer forint pénzjutalmat adományozott. Az elismerést nagyra értékel­jük és tudjuk, hogy ez a figyel­messég kötelez bennünket. Kü­lönösebb ígéretek nélkül, az ed­digiekhez hasonlóan képzeljük el a jövőnket: A folytatásban a finomítás, a részletek gazdagí­tása következik, amit szívesen vállalunk. Mert a szorgalmas emberi munka, az emberek kö­zötti barátság, a természet sze­­retete és védelme olyan érték, amelynek a megbecsülésére egy egészséges társadalomban szükség van. E helyen említjük, hogy „Húszéves a Jász Kertbarát Klub” címmel pályázatot nyúj­tottunk be a Sáros András Ala­pítvány kuratriumának. Állás­­foglalásukban egyetértettek a választott téma feldolgozásával. Kedvező állásfoglalásukért a kuratórium tagjainak is nagyra­becsülésünket, köszönetünket fejezzük ki. A kertbarátokra jellemző szorgalommal elkészült a pá­lyamunka, melynek nyomdai kivitelezését a Pető és Társa Nyomdaipari Szolgáltató Betéti Társaság vállalta - rövid határ­időre -, és részünkre több ezer forintos árengedményt adott. Nekik, és valamennyi segítőnk­nek - a kertbarát közösség ne­vében köszönetét mondok: Lukács Gábor a Jász Kertbarát Klub elnöke Köszönet az önzetlen segítőknek Sikeres véradás Cserkeszőlőn Május 17-én véradást szer­veztünk. s a polgármesteri hiva­tal egyik helyiségében felhívá­sunkra ötvenhármán jelentek meg, hogy beteg embertársai­kon segítsenek. (Összesen 19,2 1 vért adtak.) A Vöröskereszt cserkeszőlői szervezet akciójához az ön­­kormányzat, a helyi termelő­szövetkezet, valamint Szokolai Lajos és Varga Károly nyújtott anyagi segítséget. Az esemény lebonyolításában pedig a nyug­díjas klub, a bölcsödé, az általá­nos iskola dolgozói, és a vörös­keresztes aktívák működtek közre. A véradóknak, s mindazok­nak, akik bármiben segítsé­günkre voltak, ezúton is köszö­netét mondunk. A Vöröskereszt helyi szervezete nevében: Lászlóné Zsíros Mária Küldjön egy képet! A szolnoki első óvodában A megyeszékhely első, Kolozsvári úti óvodájában örökített meg bennünket ez a felvétel - 1932-ben. Középen Polónyi Jo­lán óvónő - sajnos már nem él -, fent daduskánk, akit ugyan­csak nagyon szerettünk. Én az első sorban a hatodik vagyok. Balázs Józsefné (Vidra Erzsébet) „Menjek a fenébe?” Mert megnézte, miért fizet Ami a martfűi piacon történt velem a napokban, mélységesen felháborított, s úgy érzem, nem hagyhatom szó nélkül. Sokszor vásárolok ott, hiszen van választék, s eddig a kiszol­gálás ellen sem lehetett kifogá­som. Az eladók zömében ked­vesek, udvariasak, az is előfor­dul, hogy a vevő megkóstol­hatja az árut - mielőtt dönt a vá­sárlásról. Van egy fiatal házas­pár, akiknél nemcsak friss, fi­nom, bő a választék, de a mo­solygást sem felejtették el; a mögöttük áruló bácsinak min­denkihez van egy kedves szava; az illatszereket árusító férfi sok­szor viccel; a „Jonathán” el­adója is udvarias, nem így az az idősebb „úri ember”, aki a mi­nap nemcsak udvariatlanságról, hanem közönséges viselkedés­ről tett tanúbizonyságot. A ne­vét - bár időközben megtudtam - nem írom le. Remélem, ma­gára ismer. Beteg volt a kisfiam, neki szerettem volna venni a nem épp olcsó almából. Szóltam az „eladónak”, hogy válogatok pár szemet, és majd azt megmérjük. Nem voltam cinikus vagy udva­riatlan, de őt pusztán az a tény, hogy megnézem, miért adok ki pénzt, úgy kihozta a sodrából, hogy üvöltözni kezdett: Ne nyúljak hozzá a gyümölcshöz, mit nézegetem, nem válogatni kell, hanem kérni. . .! Amikor végre szóhoz jutottam, s meg­kérdeztem, miért ne nézhetném meg azt, amiért pénzt adok, azt válaszolta, hogy ő sem válogat a pénztárcámban; különben is tegyem le az árut és menjek a fenébe! Beismerem, erre én is mondtam egy cifrát, s otthagy­tam. Keserű szájízzel gondolok az esetre, és csak bizakodni tudok, hogy azóta talán rádöbbent; emberhez, kereskedőhöz mél­tatlanul viselkedett. K. A.-né Martfű Május 2-án reggel, a Vasár­napi újság című rádióadásban megszólaltattak egy nyugállo­mányban lévő honvéd alezre­dest, aki arról nyilatkozott, hogy az utóbbi időben sajnos aránylag sok tényleges katona lesz öngyilkos, és ebben - eu­rópai szinten - a csúcson va­gyunk; hogy az esetek több­nyire a családi problémákra ve­zethetők vissza. E témával kapcsolatban vi­szont nem említette, hogy na­gyon sok 18-19 éves fiatalem­ber még nem érett a katona­ságra, pedig szerintem ezt a tényt nem szabad figyelmen kí­vül hagyni. Az a véleményem, ha sok kisgyerek nem mehet még 6 éves korában iskolába, mert „nem iskolaérett”, ugyanúgy sok 18-19 éves fiatalember sem érett még meg a katonai szolgá­latra. Tudjuk, hogy a bevonuló fia­talokra egyszerre zúdul a meg­próbáltatás: elszakadtak a me­leg családi fészektől, szeretteik­től, a fegyelem, az egymáshoz alkalmazkodás, a harci kikép­zéssel járó feladat stb., amit nem mindenki tud egyformán elviselni, megemészteni. Elő­fordul, hogy a bajtársak olyan dolgokat mesélnek egymásnak, ami fokozza a szolgálatot telje­sítő kiskatona feszültségét, és az éjszakai őrszolgálatban el­hamarkodottan, meggondolat­lanul cselekszik. Én 1941-ben vonultam be ka­tonának - 3 hónap híján 22 éve­sen. Az önkéntesek 21 év alat­tiak voltak. Úgy látom, a mai fi­ataloknak az a céljuk, hogy mi­nél előbb túl legyenek a katona­ságon, s ennek bizony olykor nagy ára van. Szerintem a 20 év alatti fiata­lemberek 40 százaléka még nem alkalmas katonai szolgá­latra, s talán célszerű is lenne efölé emelni a bevonulási kor­határt. Sándor János Szolnok Sok-sok élménnyel gazdagodtak Egy hét Angliában Már több éve kínál lehetősé­get a Kent School of English nyelviskola angolul tanuló, kü­lönböző nemzetiségű gyerekek továbbképzésére. Ezzel a lehe­tőséggel élt a közelmúltban - immár másodízben a szolnoki Kassai Úti Általános Iskola. A Kent School of English (KSE) egy tengerparti kisváros­ban, Broadstairsben van, Lon­dontól mintegy 100 kilomé­terre. A hosszú, Angliába vezető úton Kölnben és Brüsszelben is megálltunk, s megnéztük a híre­sebb nevezetességeket, pl. a kölni dómot és a brüsszeli Ato­­miumot. A Dunkerque francia kikötő­ből indulva hajóztunk át a La Manche csatornán Rams­­gate-be. Innen már csak pár ki­lométer volt Broadstairs. A busz megérkezését azok a családok várták, akik az ott-tar­tózkodásunk alatt elszállásoltak minket. Délelőttönként iskolába jártunk, ahol játékosan tanul­tunk, a nap második felében pe­dig különféle érdekes progra­mokon vettünk részt. Pl. kirán­dultunk Canterburybe és Lon­­doba; részt vettünk egy agárfut­tató versenyen (fogadhattunk is); egy délutánt töltöttünk Ti­des csodauszodájában. Test­mozgásként bowlingoztunk és sportoltunk Broadstairs szabad­időközpontjában. Visszafelé egy délutánt Pá­rizsban töltöttünk, ahol meg­csodáltuk az Eiffel-tomyot és Champs-EIysées-t. Hosszú, fá­radságos út után, de élmények­kel gazdagon értünk haza. A szervező tanár néniknek ezúton is köszönjük a nagyszerű lehetőséget. Rácz László a Kassai Úti Ált. Iskola 7. o. tanulója Közbenjártunk Az eset felháborító Vajon mit érdemel az a bűnös - bár a jelek szerint nem egy em­ber vétke lehet - aki ahelyett, hogy elásta volna az elhullott jószá­gokat, az abádszalóki határba hordta? A magáért beszélő színes fotót az egyik olvasónk juttatta el szer­kesztőségünkhöz a napokban, s többek között ezt írta: Elpusztult ál­latok tömege hever (tehén, malac, disznó, birka, s ki tudja, még mi minden ...) a Kunhegyes és Abádszalók közötti határban; az egyik dülőúttól pár méterre, és a lakott területtől csupán néhány kilométer távolságra - tovább fertőzve, szennyezve a területet, a nagyközség környezetét. A felháborító esettel Marek Györgyöt, az abádszalóki polgár­­mesteri hivatal jegyzőjét, majd Erdei Andrást, a Szövetkezeti Holding igazgatóját is megkerestük, hiszen hozzájuk tartozik a te­rület. Nem tudtak róla, mi vittük az elképesztő, kellemetlen hírt, s mint azt a Holding igazgatója mondta, gazdaságukban több mint egy éve nem volt olyan mérvű elhullás, amit a csúfos helyszín mu­tatott. Megállapították, hogy az elpusztult jószágok nem a Holding Szövetkezet állattartásából származnak, azonban munkagépekkel - és az állattenyésztéssel foglalkozó két szervezeti egységük hozzájá­rulásával - azonnal elföldeltették, az ismeretlen elkövetők ellen pe­dig feljelentést tettek. Az önkormányzattal, a szövetkezettel, s természetesen olvasó­inkkal együtt reméljük, a tettesek mielőbb kézre kerülnek, és elret­tentő büntetést kapnak.-cs-Csatornázás - védőkorlát nélkül Újabb balesetre várnak? Martfűn, az ófalui részen ve­zetik a szennyvízcsatornát. Ta­valy a védőkorlát és egyéb hiá­nyosságok miatt sajnos két bal­eset történt ezen a helyen, még­sem tették meg a szükséges óv­intézkedést. A Szolnoki Kevi­­terv Akva Kft. az alvállalkozó, a generálkivitelező pedig a Bu­dapesti UTB Kft. Személyesen szóltam a vál­lalkozónak, hogy legalább a ve­szélyesebb szakaszra tegyék ki a védőkorlátokat, de az volt a válasz: nem gondolom tán, hogy a saját pénzéből vesz kor­látot? Nem tudom, kinek a pénzé­ből kell a balesetvédelmi eszkö­zöket megvenniük, de arra gon­dolok: a vállalkozókra bizo­nyára kivétel nélkül vonatkozik az a jogszabály, mely szerint az utcai csatornázási munkafo­lyamatoknál - a balesetek elke­rülése érdekében - meg kell tenniük az alapvető óvintézke­dést. Tudomásom szerint a Rá­kóczi és a Kossuth út sarkára is csak úgy tettek védőkorlátot, hogy az útellenőrző szolgálat adott nekik kölcsön. Ezúton is kérjük az illetéke­seket, sürgősen intézkedjenek - még mielőtt újabb baleset tör­ténne. K. S.-né Martfű Hozzászólás cikkeinkhez Sokat segített a megyei önkormányzat Sajnálattal vettem esze, hogy a „Szeptembertől új iskola fogadja a diákokat” című, az Új Néplap május 7-i számában megjelent írás­ban - feltehetően tévedésből - nem szerepel összegszerűen is az a támogatás, amit a megyei önkormányzatnak köszönhetünk. Az erről szóló tájékoztatásom helyesen így hangzik: Nagy segít­séget kaptunk a megyei önkormányzattól, hiszen 1991-ben 3 millió forinttal, 1992-ben pedig 2 millióval segített bennünket, és ez elég volt arra, hogy el tudjuk kezdeni az iskolaépítést. Székács István polgármester Nagyrév A törvény bicebócasága Nyerészkedők a kárvallottak?! A „Kárpótlási ellentétek a Héki ÁG-ban - Földművelők, vagy nyerészkedők” című, má­jus 12-i információ vélemé­nyünk szerint - kétségtelen jó­indulata ellenére is - helytelen következtetésre készteti a tájé­kozatlan olvasót. A földalap-kijelölés esemé­nyeiről ugyanis tudni kell, hogy az első kárpótlási földalap-kije­lölést a JNK-Szolnok Megyei Kárrendezési Hivatal törvényte­lennek minősítette, és átdolgo­zásra visszaadta az ÁG-nak. A módosított kijelölés 1992. má­jus 26-án kelt elfogadó határo­zatát azért fellebbeztük meg, mert téves számításon alapult: a törvényes 8000 Ak helyett kár­pótlásra csak 3300 Ak értékű földterületet tartalmazott. El­utasítás után az OKH-val szem­ben keresettel fordultunk a Szolnoki Városi Bírósághoz. A bíróság alaposnak (jogosnak) ítélte keresetünket, és a hivatalt új eljárásra kötelezte. Az ítéletet nem fellebbezték meg, így 1993.március 19-én jogerőre emelkedett. Ennek két hónapja, de az OKH még nem tett eleget az abban foglaltaknak. A megyei kárrendezési hiva­tal kettő, az országos pedig öt és fél hónappal lépte túl eddig (V. 12.) a törvényes határidőket, és a kétségtelen túlterhelés miatt csak a megyeiek számára van mentség. Hogy mennyire „nyerészke­dők” a kárvallottak, erre szol­gáljon egy példa: A régi tulaj­donos a hárommillió Ft-ot érő belvárosi ház és 20 hektár ter­mőföld elvételéért járó 450 ezer Ft értékű kárpótlási jegyen - az Alcsiszigeten - jó ha 4 hektár területhez jut árverésen. Ugyanakkor minél kevesebb földet jelölnek ki árverésre, an­nál több marad az egyesek szá­mára előnyös privatizációra! Egyébként: a megyei kárrende­zési hivatal és a szolnoki földrendező bizottság a közeli napokban küldöttséget meneszt az OKH-hoz, az intézkedések megsürgetésére! Sőt: Vincze Kálmán országgyűlési képvise­lőnk vállalta, ha májusban nem zárják le érdemben az ügyet, parlament elé viszi. A Szolnoki Érdekegyeztető Fórum és Földrendező Bizott­ság megbízásából: Bogdán Béla tag * Tisztelt Bogdán Úr! Mint az ér­dekegyeztető fórum és földren­dező bizottság megbízottja, Ön a tájékozatlan olvasót még tu­datlanabb állapotban hagyja, mert e levelében elfelejti meg­említeni, hogy a Héki AG alcsi­­szigeti kerületében mindössze 450 hektár alacsony Ak értékű föld maradt, ami épphogy elég az ott lévő szarvasmarha-szak - telep takarmányellátására. így ez a föld tartós állami tulajdon­ban marad. Valamint elfelejtette megemlíteni, hogy a Holt-Tisza partjából mintegy 2,5 kilométer vízparti területet jelöltek ki kár­pótlásra, illetve az építendő 4-es útvonal melletti földsávokat is megvásárolhatják kárpótlási je­gyért. Azt meg vegyék tudomásul: ha Önök nyaralótelket, illetve üzletileg hasznosítható területet akarnak vásárolni a Holt-Tisza vagy az új 4-es mentén, fizesse­nek Ak-ként 30-40 ezer forin­tot. Nem vonom kétségbe, hogy kárpótlási jegyük értékpapír, joguk van vele nyerészkedni, de a törvény bicebócasága az, hogy az Önök pereskedése mi­att a Héki ÁG-hoz tartozó más településeken sem tarthatják meg a kárpótlási földek árveré­sét. Említi a jogintézmények ha­táridő-túllépését, azonban elfe­lejti megemlíteni azt, hogy az Önök pereskedése miatt, a kü­lönböző fellebbezések követ­keztében, az árverések akár 3 évvel is elhúzódhatnak. Küldöttséget lehet menesz­teni, ez azonban nem változtat azon - újra hangsúlyozom: jo­gos, de Önök által el nem ismert nyerészkedési szándékukat hogy a kárpótlási törvény vég­rehajtási szakaszát dilettáns módon szavazták meg. Egyetértés reményében:- span -Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
Oldalképek
Tartalom