Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-14 / 111. szám

10 Sport 1993. május 14., péntek Sorokban A szórakozni vágyók sok­féle esemény közül válogat­hatnak a hét végén. A szolnoki evezőspályán rangos ka­jak-kenu versenyt rendez az UTE. Az Urányi János tájé­kozódási emlékversenyen rajthoz áll a hazai élmezőny színe-java. Tizenhét egyesület 296 versenyzője jelezte előze­tesen indulási szándékát, köz­tük olimpiai, világ- és Eu­­rópa-bajnokaink. Szombaton az 500 méteres elő-, közép- és reményfutamokra kerül sor, délután rendezik a rövid távú számok döntőit. Vasárnap ugyanilyen rend­szerben zajlanak le az 1000 méteres futamok. Érdemes lesz tehát kilátogatni a Holt-Tisza partjára. *** Szombaton délelőtt a Szan­­dai reptéren tartják a szaba­­donrepülő repülőmodellek megyei bajnokságát. Három kategóriában indulhatnak a klubok versenyzői. Az ifjúsá­giak A/l és A/2 gumis, a fel­nőttek A./2 gumis modelljeik tudását mutathatják be. Ne­vezni a helyszínen lehet, kez­dés kilenc órakor. *** Azoknak, akik maguk is szeretnének mozogni, szerve­zett túrára még várniuk kell néhány napig. Jelentkezni azonban már most lehet a Szolnoki Futó-Sífutó Club május 30-ai programjára. A tervezett útvonal: Répáshuta- Nagymező-Jávorkút-Bánkút- Répáshuta. A kiindulási pon­tig busszal jutnak el a túrázók. Részvételi szándékukat Oláh Sándor egyesületi elnöknél je­lezzék (Szolnok, Hild Viktor út 9. I./14.) postai levelezőla­pon május 25-ig. Az újpesti öbölben megernde­­zett diákolimpián rész vettek az Elektrosoft SE utánpótlás korú kajakozói, változó telje­sítménnyel. Az első erőfel­mérő, melynek nem is volt más a célja, megmutatta a végzett munka és a felkészü­lési gondok hatásait. A Vili. korcsoportos Klap­per Csaba ötszáz méteren K-1-ben első helyet szerzett, másodikként futott át a célon az V. korcsoportos K-2-es Cseme Tamás-Osgyán László páros, míg a VI. korcsoportos leány páros (Fekete-Hegedűs) harmadikként ért be. A kis lét­számú csoport még további néhány számban belapátolt a döntőbe, értékes helyezéseket gyűjtöttek a futamokban. Mi­után az Elektrosoft nem képes a szakosztály fenntartására, hamarosan átalakulás várható. (deme) A diákolimpia megyei kézi­labda csapatbajnoka a kun­szentmártoni Veress DSK fiú­együttese, miután a döntőben 19-20-as félidő után 27-16-os győzelmet aratott a török­szentmiklósi Székács DSI csapata felett. A bajnokok névsora: Baksa János, Kardos István, Balogh Károly, Ko­vács Szabolcs, Korpa István, Bartus Viktor, Lapu Gábor, Szántó István, Göblyös Ro­land, Kiss Norbert, Linguár Mátyás, Túróczi József, Dan­­tesz István. Felkészítő tanár: Szelindi Károly. Húsz év után ismét meg­rendezik Jászapátin a városi kispályás labdarúgó-bajnok­ságot, elsősorban Pető Béla testnevelő fáradhatatlan szer­vezésének köszönhetően. 1993. május 16-tól a városi sportpályán vasárnap délelőt­tönként mérik össze erejüket a csapatok. A Komfort öregfiúk, Törekvés, Jászkisér, Csipet Csapat, Hambi SC és Femisz alkotta mezőny létszámát az őszi szezonra szeretnék meg­duplázni a rendezők. Érdekes­ség, a Törekvés húsz évvel ez­előtti gárdáját ma is ugyan­azok a játékosok alkotják. *** Az Újszászi TC kiváló atlé­tája Barta István Nagyatádon vendégszerepeit az I. Fuji So­lar Duatlon pénzdíjas verse­nyen, amelyet a miskolci Kropkó Péter fölényesen nyert Barta előtt a férfiak viadalán. Az abszolút sorrendben hason­lóan ők osztoztak az első két helyen. Sportoló családok Nem elszakadni a gyakorlattól! „Csak a munkában hiszek” Szülők és gyermekek, akik örök életükre elkötelezték magukat szeretett sportáguk­kal. De vajon az utódok - fiúk, lányok - örökölték-e szüleiktől a tehetséget, a szorgalmat? Folytatódik-e a családi ha­gyomány? Biber Pál tanár úr eddigi di­ákjainak számát tízezrekben le­het csak mérni, több generációt tanított a testkultúra számos ágazatában, nevét legendák övezik, ahol megfordult. Mint minden falusi srác, ő is a focival kezdte, aztán Jászjákóhalmáról a jászberényi Lehel Vezér Gim­náziumba vitte az útja. Annak elvégzése után szeretett testne­velőjének, Szántai Józsefnek tanácsára - hisz kiugró atlétikai eredményei voltak — a Testne­velési Főiskolán folytatta. Sok­oldalú képzését elsősorban dr. Bácsalmási Péternek és dr. Kol­­tai Jenőnek köszönheti. És még azt, hogy harmadévesen magyar válogatott tízpróbázóként tartot­ták számon.- A szakmát igazán a szol­noki Verseghy Gimnáziumban sajátítottam el, ahol tanítvá­nyaim labdajátékokban, torná­ban, cselgáncsban és természe­tesen atlétikában jeleskedtek, utóbbiban két országos bajno­kot neveltem. Iskolai sakkcsa­patom országos vidékbajnoksá­got nyert, téli időszakokban ho­­kitomákat rendeztünk az iskola udvarán. 1961-ben megalakítot­tam megyénk első cselgáncsz­­szakosztályát az MTE-nél, majd az ország egyetlen középiskolai szakosztályát is életre keltettem 1970-ben. Az első bajnokságot is mi rendeztük több mint két­száz versenyző részvételével, serdülő, ifjúsági és junior kor­csoportokban. Összesen hét aranyérmet szereztünk. A Ver­seghy Cselgáncs Kupa küzdel­meit négyből négyszer mi nyer­tünk.- Éppen tíz esztendeje annak, hogy hazánkban senior atlétikai viadalokat rendeznek. Tanár úr a négy dobószám valamelyikét mindig „megcsípi”. Elméleti továbbképzése folyamatos, má­sodik diplomáját 1972-ben, a harmadikat hat esztendeje sze­rezte távol-keleti sportágakból (judo, aikido). Kilenc évig a Repülőműszaki Főiskola test­­nevelési tanszékén tudományos kutatást és edzőképzést veze­tett. Az ott szerzett ismereteket jól kamatoztatja jelenlegi mun­kahelyén, a Külkereskedelmi Főiskolán, és nem utolsósorban utódjának, Zsolt fiának atlétává „faragásában”.- Gyakorlati munkámban nagy hasznát veszem a testneve­lés és edzéselmélet, valamint a határtudományok (orvos, fizika, mechanika, lélektan) állandó tanulmányozásának. Nagyon fontosnak tartom a gyakorlati teendőkkel való élő kapcsolatot, az egészségszintem megtartá­sát, ezért is versenyzem a mai napig. Meggyőződésem: aki el­szakad a gyakorlattól, az képte­len igazolni elméleti tételeinek igazát. Csak a munkában hi­szek, semmi másban. Szobája falán olvasható: „Rendszeresen, kellő hatásfok­kal, de jókedvűen sportolj!” Naptárára Udo Beyemek, Montreal aranyérmesének fo­tója van rátűzve, de mint kide­rült, az olimpiai bajnok, fiának Zsoltnak a példaképe, aki disz-, kosz- és súlylökésben szeretne a nagy bajnok nyomdokaiba lépni. A 17 éves, Toldi Miklós alkatú, és ugyanúgy pejhedző állú fiatalember 1990-ben kezdte el a dobószámok tanulá­sát sokoldalú alapozással, hi­szen a kosárlabdázással, asztali­teniszezéssel és az önvédelem­mel már korábban barátságot kötött. Első dobóeredményei: 4 kg-os súllyal 10 méter, 1 kg-os diszkosszal éppen háromszor annyi. Mostanság 6 kg-os súly­lyal 15,82 méter, 15 kg-os disz­kosszal 49,16 méter (a múlt hét végén dobta). Tavaly mindkét számban dobogóra állhatott az országos serdülőbajnokság eredményhirdetésénél. Tanár úr megjegyezte: - Nem siettetjük az eredményeket, hiszen az el­rontaná az alaposságot. Minden apró szakmai dologra figye­lünk, mert van még javítanivaló bőven. Zsolt egyetértőén bólin­tott, aztán hozzátette: - Az igényszintem magas. Célom a válogatottság, de nem minden­áron. Gondolok itt a tiltott telje­sítményfokozó, úgynevezett „csodaszerekre”, melyek hasz­nálóiról semmi jót nem tudok elmondani”. A Baross Gábor SZKI erős­áramú szakának harmadéves tanulója tehát nem szereti a „rá­zós” dolgokat, inkább egyenes úton jár. Annak ellenére, hogy apa és fia ennyire közvetlen kapcsolatban vannak, nehézsé­geik is adódnak. - Ennek okai a napi bioritmusból adódóan sok­rétűek lehetnek - magyarázza a deres hajú testnevelő. - Főleg a pubertás kor velejáróiból, a mindennapi szaturációs prob­lémákból, valamint az atlétikus embertípus egészséges türel­metlenségéből adódnak köz­tünk különbségek, amelyeket a helyükre kell tenni.- Megvallom, ez a legnehe­zebb feladat. De hát ilyen ná­lunk a családi modell, amelyhez hozzátartozik, hogy feleségem nyolcszáz méteres futó volt, le­ányom a tollas- és kézilabdában mozog otthonosan. N. I. „Célom a válogatottság” Második Hőgye veretlen maradt Az 1992/93. évi OB li es sakk csapatbajnokságban Új­­szász együttese fennállása óta a legjobb helyezést érte el. Nagy János szakosztályezető elköte­lezett munkájának köszönhe­tően, sikerült megteremteni azokat a feltételeket, amelyek nélkül az eredményes sportolás elképzelhetetlen. Érdemes megemlíteni azokat a rendezvényeket, melyekre felkérték Újszászt, elismerve a sakkozás fellendítésében vég­zett munkáját. Ilyenek: a XXVIII. Szabad Föld Kupa, a megyei férfi egyéni bajnokság, az I. Szász Kupa. Maga a bajnokság három ve­reséggel indult. Némi vigaszta­lást jelentettek a minimális kü­lönbségek. A játékosokban azonban volt annyi erő, hogy át­lendítsék magukat a kezdeti ne­hézségeken. A negyedik fordu­lóra sikerült helyretenni a csa­pat lelki egyensúlyát, sorozatos helyen végzett Új szász győzelmekkel megtartották előkelő második helyüket. A fi­atal válogatott, Lékó Péter nemzetközi mester vezette Sze­ged ellen szenvedett vereség után nem maradt esély a jobb helyezésre. Dunaharasztit 2,5 ponttal megelőzve 58,8 száza­lékot teljesített a csapat. Végül a Nagy János által irányított gárda hat győzelemmel és négy vereséggel zárt. A harcosság, a megalkuvás nélküli játék végül meghozta a várt eredményt. Ti­zennyolc játékos jutott szóhoz, hatan minden mérkőzésen sze­repeltek. Az első hat táblás fel­tűnően jól megállta helyét, ha­tos átlagot teljesítettek, ami 60,6 százaléknak felel meg, a csapat húzóemberei voltak. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy jó szerep­lésük és állandó részvételük le­hetővé tette fiatal tehetségek ki­próbálását, csapatba építését. Az első hat tábla 36,5, míg a második hatos 34 pontot szer­zett, amely a szakosztály egy­ségét is hűen tükrözi. A legjobb Kónya László volt, aki kilenc mérkőzésen hét pon­tot gyűjtött, ami 77 százalékos teljesítménynek felel meg. Szé­pen felépítette állásait, sokszor kivárásra játszva késztette ron­tásra ellenfeleit. Hőgye Imre az ötödik táblán elért 75 százalé­kos teljesítménye minden vára­kozást felülmúlt. Erőssége volt a csapatnak, nem kockáztatott, a legnehezebb helyzetben is felta­lálta magát, minden játszmájá­ban helyesen mérte fel az állás­ban rejlő lehetőségeket, a baj­nokság során nem talált legyő­zőre. Az ifjúsági Szép János megismételte tavalyi 75 száza­lékos teljesítményét, melyet mgetoldott azzal, hogy ő sem talált legyőzőre. Zárt és nyílt ál­lásokban egyaránt jól érzi ma­gát. Meggondoltan védekezik és eredményes támadó stílust játszik. Kádas Gábor mester jól beilleszkedett a csapatba. Az első táblán nyújtott gyengébb teljesítménye részben annak tudható be, hogy több döntet­lenajánlatot elutasított. Hozzá­járulhatott ehhez, hogy családi problémáival is viaskodnia kel­lett. Örvendetes Varga és Mol­nár eredményes játéka, 70 szá­zalékos teljesítményükkel szin­tén a csapat stabil játékosai vol­tak. Varga taktikailag fejlődött sokat, több rövid partijában en­nek nyomatékot is adott. Mol­nár inkább a hosszú csatározá­sok és a zártabb állások kedve­lője. Következésképpen megálla­píthatjuk, hogy az idősebb kor­osztály képviselői hasznosan egészítik ki a jó képességű fia­tal, tehetséges gárdát. Ezt alá­támasztja Makula Károly 62,5 százalékos, jónak mondható tel­jesítménye is. Pozíciós játékot kedveli, harcos felfogásban ját­szik, hasznos tagja az együttes­nek. A bajnokság végeredménye: 1. Szeged 81,5, 2. Újszász 70,5, 3. Dunaharaszti 67, 4. Széche­nyi SE Kecskemét 66,5, 5. Szentes 63, 6. Gyula 63, 7. Orosháza 60,5, 8. Kiskunhalas 56, 9. TÁKISZ Kecskemét 49,5, 10. Jászberény 45, 11. Hódmezővásárhely 37,5. Ragó Mi volt a hölgyek kosarában? Mottó: A Szolnoki MÁV MTE női kosárlabdacsapata az 1992/93. bajnoki évadban az MB I. huszonnégy résztvevője kö­zül a 18. helyet szerezte meg. Talán elemzésünknek a „kályhától” kellene indulnia, hisz csak folyamatában tekintve a dolgokat lesz érthető. Az előző bajnokságban a Hegedűs Mária által irányított együttes­nek nem sikerült kiharcolni a bennmaradást, holott játékosál­lományát tekintve biztosan kel­lett vplna kvalifikálnia magát. A MÁV MTE-re azonban rá­­mosolygott a szerencse, a szö­vetség felemelte az NB I. lét­számát, tehát a piros-kékek to­vábbra is az első osztályban ma­radtak. A szezont követően az edzőnő lemondott, az együttes szétesett, játékosok sora távo­zott. Igazából az egyesület sem érezte magáénak „gyermekét”, azonban egy-két agilis személy hozzáfogott az újraélesztéshez. Az edző kinevezése körüli her­cehurca csak az időt emésztette, végül Rasid Abeljanovra esett a választás, pontosabban fogal­mazva csak ő vállalta el a meg­bízatást. Az első tréningek után hamar kiderült, a csapat elég rossz „bőrben” van, az erősítés igénye tehát hatványozottan előtérbe került. Bár Abeljanov saját bevallása szerint nem is­merte az NB I-et, tapasztalata azt súgta, erős alapozással, ko­moly munkával és megfelelő igazolásokkal megvethetik lá­bukat a mezőnyben. Célként természetesen a bennmaradás fogalmazódott meg. Mivel a felkészülés az idő rövidsége miatt csak úgy-ahogy sikerült, az első hét találkozót zsinórban elvesztették a lányok. A fizikai, technikai, taktikai képzést továbbra is erőltette Abeljanov, s töretlenül bízott benne, hogy feláll együttese a padlóról. Az új szeczpjnpriyeket j Gailouma, Koroleva, Tóth - be kellett építenie, ehhez viszont időre volt szüksége. A veresé­gek ellenére azért már voltak biztató jelek, a kis plusz, ami a sikerekhez kellett volna, azon­ban még a játékosokban szu­­nyadt. Az idő előrehaladtával egyre inkább elkapta a fonalat a MÁV MTE, végül jó néhány győzelemmel térhett téli „pihe­nőre”. Kevés időt engedélyezett Abeljanov a lazításra, ki akarta használni a szusszanásnyi lehe­tőséget is. Megismerve a me­zőnyt megállapíthatta, több ha­sonló képességű együttes szere­pel, ezért bárki legyőzhető. Ennek szellemében tavasszal sikert sikerre halmoztak a lá­nyok, szinte nem tudtak veszí­teni. Ez nagymértékben kö­szönhető volt annak, hogy a já­tékosok megismerték egymást. A győzelmek ellenére azért minden találkozón előfordult, hogy valaki vagy valakik nem hozták magukat. A Szolnok ke­vés olyan játékossal rendelke­zik, aki végig egyenletes telje­sítményt tud nyújtani. Több lánynál hiányzott a rutin, köny­­nyen elhagyta magát, no és jöt­tek a sorozatos betegségek is. Center és balbedobó poszton volt legtöbb gondja a mester­nek, a mai kosárlabdában pedig jó középjátékosok nélkül szinte lehetetlen mérkőzést nyerni. Szezon előtt négy magas em­bere volt Abeljanovnak. Szalai két-három találkozó után várat­lanul bejelentette, anyai örömök elé néz. A két fiatal - Posta és Lugossy - még nem számít meghatározó embernek. Czeg­­lédi egyedül maradt, aki rutinos játékos, ám elég rapszodikus a teljesítménye. Koroleva leiga­zolása jó húzásnak bizonyult. A balbedobó posztján Gailouma kezdett, Telepovszki sérülése után azonban kényszerűségből irányítóvá vált. A megüresedett helyen a fiatalok, Petróczi és Tóth váltakozó teljesítményt nyújtottak. Amennyiben több rutint szereznek, hasznos tagjai lehetnek a csapatnak. Az alapbajnokságot követő rájátszásban könnyedén bántak el azzal a Danubiussal, akitől az első körben kétszer is vereséget szenvedtek. Ezután jött a Zala Volán, ők sem jelentettek aka­dályt. A 17-18. helyért a Nagy­kanizsa tudta csak megállítani a menetelést, igaz, nagyon szoros csatában. A szezon végeztével az edző egyénileg is értékelte játékosai teljesítményét. Koroleva. Erős center, jól szedi a lepattanókat, segít a többieknek védekezésben. Kö­zéptávoli dobásokban kell fej­lődnie és súlyát is hoznia kell. Gailouma. A csapat „legoko­sabb”, legrutinosabb játékosa, jól lát a pályán, pontokat érő passzai vannak, ő azonban rit­kábban eredményes. Krasznai. Szeret játszani, remek a lábmunkája, jól dob, besegít a védekezésbe, de han­gulatjátékos, hamar feladja, és sajnos nem ritkán noszogatni kell az edzéseken. Petróczi. Az indításokat kö­vetően szereti az egész pályás lerohanást, bátor, jó a lábmun­kája. Kevés rutinnal rendelke­zik, ráadásul fegydjnezetlen, edze&ekp,!} többs^öt felesel. Posta. Magas, erős, szeret edzeni, tanulékony, jól szedi a lepattanókat. Rutintalan, hiány­zik a kosáriskola. Több pontot kellene hoznia. Czeglédi. A csapat egyik leg­rutinosabb játékosa, jól segíti a fiatalokat. A bajnokság hajrá? jára szedte igazán össze magát. -Tóth. Bár jó keze van, nem szeret edzeni, hajtani. Lusta já­tékos. Szombathelyi. Fiatal, bátor, a jövő embere lehetne, ha ren­desen edzene. Miklós. Tehetséges irányító, bátortalanságát kell először le^ vetkőznie. Cseh. Védekezésben jó, ag­resszív játékos, sajnos sok edzést kihagyott. Lugossy. Remek ütemérzéke van, jól szedi a lepattanókat, fi­zikálisán kell erősödnie kell. Ami a jövőt illeti:- Nehéz kérdés nemcsak a csapatot, hanem személyemet il­letően is. Szeretnénk együtt tar­tani a lányokat, sőt melléjük igazolni akarunk két-három já­tékost. Ebben természetesen anyagi lehetőségeink játszanak közre. Ami engem illet, jelenleg főállásban edző vagyok a sport­iskolánál, másodállásban tény­kedem a MÁV MTE-nél. Lakás­­problémáim miatt sajnos arról kell döntenem, maradok-e Szol­nokon vagy pedig másutt folyta­tom. Sajnálnám itt hagyni a lá­nyokat és befejezetlenül a mun­kát. Balogh Fa Nándor kitüntetése Göncz Árpád a Magyar Köz­társaság elnöke a Parlament Nándorfehérvári termében fo­gadta Fa Nándort, s a Vendée Globe Föld körüli vitorlásver­senyen nyújtott, Magyarország tekintélyét növelő kimagasló teljesítményéért a miniszterel­nök előterjesztésére a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjének Polgári Fokozatá­val tüntette ki a kiváló sportem­bert. A kitüntetés átadása után Göncz Árpád meleg szavakkal köszöntötte Fa Nándort.- Ott kell kezdenem, kevés az olyan ember, akinek vágyai beteljesülnek. Te szerencsés vagy, mert valóra váltak álmaid. Teljesítményed értékét növeli, hogy saját erődből váltottad va­lóra ezeket az álmokat. Nem­csak saját vágyaidat, hanem az enyémeket is beteljesítetted. Most itt vagy közöttünk, s büszkék vagyunk rád. Magad tervezted a vitorlásodat is, így teljes egészben a te műved ez a fantasztikus teljesítmény. Per­sze kellett a szponzorok segít­sége is. No meg a családé is, akikhez igyekeztél minél előbb hazatérni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom