Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-14 / 111. szám
10 Sport 1993. május 14., péntek Sorokban A szórakozni vágyók sokféle esemény közül válogathatnak a hét végén. A szolnoki evezőspályán rangos kajak-kenu versenyt rendez az UTE. Az Urányi János tájékozódási emlékversenyen rajthoz áll a hazai élmezőny színe-java. Tizenhét egyesület 296 versenyzője jelezte előzetesen indulási szándékát, köztük olimpiai, világ- és Európa-bajnokaink. Szombaton az 500 méteres elő-, közép- és reményfutamokra kerül sor, délután rendezik a rövid távú számok döntőit. Vasárnap ugyanilyen rendszerben zajlanak le az 1000 méteres futamok. Érdemes lesz tehát kilátogatni a Holt-Tisza partjára. *** Szombaton délelőtt a Szandai reptéren tartják a szabadonrepülő repülőmodellek megyei bajnokságát. Három kategóriában indulhatnak a klubok versenyzői. Az ifjúságiak A/l és A/2 gumis, a felnőttek A./2 gumis modelljeik tudását mutathatják be. Nevezni a helyszínen lehet, kezdés kilenc órakor. *** Azoknak, akik maguk is szeretnének mozogni, szervezett túrára még várniuk kell néhány napig. Jelentkezni azonban már most lehet a Szolnoki Futó-Sífutó Club május 30-ai programjára. A tervezett útvonal: Répáshuta- Nagymező-Jávorkút-Bánkút- Répáshuta. A kiindulási pontig busszal jutnak el a túrázók. Részvételi szándékukat Oláh Sándor egyesületi elnöknél jelezzék (Szolnok, Hild Viktor út 9. I./14.) postai levelezőlapon május 25-ig. Az újpesti öbölben megerndezett diákolimpián rész vettek az Elektrosoft SE utánpótlás korú kajakozói, változó teljesítménnyel. Az első erőfelmérő, melynek nem is volt más a célja, megmutatta a végzett munka és a felkészülési gondok hatásait. A Vili. korcsoportos Klapper Csaba ötszáz méteren K-1-ben első helyet szerzett, másodikként futott át a célon az V. korcsoportos K-2-es Cseme Tamás-Osgyán László páros, míg a VI. korcsoportos leány páros (Fekete-Hegedűs) harmadikként ért be. A kis létszámú csoport még további néhány számban belapátolt a döntőbe, értékes helyezéseket gyűjtöttek a futamokban. Miután az Elektrosoft nem képes a szakosztály fenntartására, hamarosan átalakulás várható. (deme) A diákolimpia megyei kézilabda csapatbajnoka a kunszentmártoni Veress DSK fiúegyüttese, miután a döntőben 19-20-as félidő után 27-16-os győzelmet aratott a törökszentmiklósi Székács DSI csapata felett. A bajnokok névsora: Baksa János, Kardos István, Balogh Károly, Kovács Szabolcs, Korpa István, Bartus Viktor, Lapu Gábor, Szántó István, Göblyös Roland, Kiss Norbert, Linguár Mátyás, Túróczi József, Dantesz István. Felkészítő tanár: Szelindi Károly. Húsz év után ismét megrendezik Jászapátin a városi kispályás labdarúgó-bajnokságot, elsősorban Pető Béla testnevelő fáradhatatlan szervezésének köszönhetően. 1993. május 16-tól a városi sportpályán vasárnap délelőttönként mérik össze erejüket a csapatok. A Komfort öregfiúk, Törekvés, Jászkisér, Csipet Csapat, Hambi SC és Femisz alkotta mezőny létszámát az őszi szezonra szeretnék megduplázni a rendezők. Érdekesség, a Törekvés húsz évvel ezelőtti gárdáját ma is ugyanazok a játékosok alkotják. *** Az Újszászi TC kiváló atlétája Barta István Nagyatádon vendégszerepeit az I. Fuji Solar Duatlon pénzdíjas versenyen, amelyet a miskolci Kropkó Péter fölényesen nyert Barta előtt a férfiak viadalán. Az abszolút sorrendben hasonlóan ők osztoztak az első két helyen. Sportoló családok Nem elszakadni a gyakorlattól! „Csak a munkában hiszek” Szülők és gyermekek, akik örök életükre elkötelezték magukat szeretett sportágukkal. De vajon az utódok - fiúk, lányok - örökölték-e szüleiktől a tehetséget, a szorgalmat? Folytatódik-e a családi hagyomány? Biber Pál tanár úr eddigi diákjainak számát tízezrekben lehet csak mérni, több generációt tanított a testkultúra számos ágazatában, nevét legendák övezik, ahol megfordult. Mint minden falusi srác, ő is a focival kezdte, aztán Jászjákóhalmáról a jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumba vitte az útja. Annak elvégzése után szeretett testnevelőjének, Szántai Józsefnek tanácsára - hisz kiugró atlétikai eredményei voltak — a Testnevelési Főiskolán folytatta. Sokoldalú képzését elsősorban dr. Bácsalmási Péternek és dr. Koltai Jenőnek köszönheti. És még azt, hogy harmadévesen magyar válogatott tízpróbázóként tartották számon.- A szakmát igazán a szolnoki Verseghy Gimnáziumban sajátítottam el, ahol tanítványaim labdajátékokban, tornában, cselgáncsban és természetesen atlétikában jeleskedtek, utóbbiban két országos bajnokot neveltem. Iskolai sakkcsapatom országos vidékbajnokságot nyert, téli időszakokban hokitomákat rendeztünk az iskola udvarán. 1961-ben megalakítottam megyénk első cselgáncszszakosztályát az MTE-nél, majd az ország egyetlen középiskolai szakosztályát is életre keltettem 1970-ben. Az első bajnokságot is mi rendeztük több mint kétszáz versenyző részvételével, serdülő, ifjúsági és junior korcsoportokban. Összesen hét aranyérmet szereztünk. A Verseghy Cselgáncs Kupa küzdelmeit négyből négyszer mi nyertünk.- Éppen tíz esztendeje annak, hogy hazánkban senior atlétikai viadalokat rendeznek. Tanár úr a négy dobószám valamelyikét mindig „megcsípi”. Elméleti továbbképzése folyamatos, második diplomáját 1972-ben, a harmadikat hat esztendeje szerezte távol-keleti sportágakból (judo, aikido). Kilenc évig a Repülőműszaki Főiskola testnevelési tanszékén tudományos kutatást és edzőképzést vezetett. Az ott szerzett ismereteket jól kamatoztatja jelenlegi munkahelyén, a Külkereskedelmi Főiskolán, és nem utolsósorban utódjának, Zsolt fiának atlétává „faragásában”.- Gyakorlati munkámban nagy hasznát veszem a testnevelés és edzéselmélet, valamint a határtudományok (orvos, fizika, mechanika, lélektan) állandó tanulmányozásának. Nagyon fontosnak tartom a gyakorlati teendőkkel való élő kapcsolatot, az egészségszintem megtartását, ezért is versenyzem a mai napig. Meggyőződésem: aki elszakad a gyakorlattól, az képtelen igazolni elméleti tételeinek igazát. Csak a munkában hiszek, semmi másban. Szobája falán olvasható: „Rendszeresen, kellő hatásfokkal, de jókedvűen sportolj!” Naptárára Udo Beyemek, Montreal aranyérmesének fotója van rátűzve, de mint kiderült, az olimpiai bajnok, fiának Zsoltnak a példaképe, aki disz-, kosz- és súlylökésben szeretne a nagy bajnok nyomdokaiba lépni. A 17 éves, Toldi Miklós alkatú, és ugyanúgy pejhedző állú fiatalember 1990-ben kezdte el a dobószámok tanulását sokoldalú alapozással, hiszen a kosárlabdázással, asztaliteniszezéssel és az önvédelemmel már korábban barátságot kötött. Első dobóeredményei: 4 kg-os súllyal 10 méter, 1 kg-os diszkosszal éppen háromszor annyi. Mostanság 6 kg-os súlylyal 15,82 méter, 15 kg-os diszkosszal 49,16 méter (a múlt hét végén dobta). Tavaly mindkét számban dobogóra állhatott az országos serdülőbajnokság eredményhirdetésénél. Tanár úr megjegyezte: - Nem siettetjük az eredményeket, hiszen az elrontaná az alaposságot. Minden apró szakmai dologra figyelünk, mert van még javítanivaló bőven. Zsolt egyetértőén bólintott, aztán hozzátette: - Az igényszintem magas. Célom a válogatottság, de nem mindenáron. Gondolok itt a tiltott teljesítményfokozó, úgynevezett „csodaszerekre”, melyek használóiról semmi jót nem tudok elmondani”. A Baross Gábor SZKI erősáramú szakának harmadéves tanulója tehát nem szereti a „rázós” dolgokat, inkább egyenes úton jár. Annak ellenére, hogy apa és fia ennyire közvetlen kapcsolatban vannak, nehézségeik is adódnak. - Ennek okai a napi bioritmusból adódóan sokrétűek lehetnek - magyarázza a deres hajú testnevelő. - Főleg a pubertás kor velejáróiból, a mindennapi szaturációs problémákból, valamint az atlétikus embertípus egészséges türelmetlenségéből adódnak köztünk különbségek, amelyeket a helyükre kell tenni.- Megvallom, ez a legnehezebb feladat. De hát ilyen nálunk a családi modell, amelyhez hozzátartozik, hogy feleségem nyolcszáz méteres futó volt, leányom a tollas- és kézilabdában mozog otthonosan. N. I. „Célom a válogatottság” Második Hőgye veretlen maradt Az 1992/93. évi OB li es sakk csapatbajnokságban Újszász együttese fennállása óta a legjobb helyezést érte el. Nagy János szakosztályezető elkötelezett munkájának köszönhetően, sikerült megteremteni azokat a feltételeket, amelyek nélkül az eredményes sportolás elképzelhetetlen. Érdemes megemlíteni azokat a rendezvényeket, melyekre felkérték Újszászt, elismerve a sakkozás fellendítésében végzett munkáját. Ilyenek: a XXVIII. Szabad Föld Kupa, a megyei férfi egyéni bajnokság, az I. Szász Kupa. Maga a bajnokság három vereséggel indult. Némi vigasztalást jelentettek a minimális különbségek. A játékosokban azonban volt annyi erő, hogy átlendítsék magukat a kezdeti nehézségeken. A negyedik fordulóra sikerült helyretenni a csapat lelki egyensúlyát, sorozatos helyen végzett Új szász győzelmekkel megtartották előkelő második helyüket. A fiatal válogatott, Lékó Péter nemzetközi mester vezette Szeged ellen szenvedett vereség után nem maradt esély a jobb helyezésre. Dunaharasztit 2,5 ponttal megelőzve 58,8 százalékot teljesített a csapat. Végül a Nagy János által irányított gárda hat győzelemmel és négy vereséggel zárt. A harcosság, a megalkuvás nélküli játék végül meghozta a várt eredményt. Tizennyolc játékos jutott szóhoz, hatan minden mérkőzésen szerepeltek. Az első hat táblás feltűnően jól megállta helyét, hatos átlagot teljesítettek, ami 60,6 százaléknak felel meg, a csapat húzóemberei voltak. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy jó szereplésük és állandó részvételük lehetővé tette fiatal tehetségek kipróbálását, csapatba építését. Az első hat tábla 36,5, míg a második hatos 34 pontot szerzett, amely a szakosztály egységét is hűen tükrözi. A legjobb Kónya László volt, aki kilenc mérkőzésen hét pontot gyűjtött, ami 77 százalékos teljesítménynek felel meg. Szépen felépítette állásait, sokszor kivárásra játszva késztette rontásra ellenfeleit. Hőgye Imre az ötödik táblán elért 75 százalékos teljesítménye minden várakozást felülmúlt. Erőssége volt a csapatnak, nem kockáztatott, a legnehezebb helyzetben is feltalálta magát, minden játszmájában helyesen mérte fel az állásban rejlő lehetőségeket, a bajnokság során nem talált legyőzőre. Az ifjúsági Szép János megismételte tavalyi 75 százalékos teljesítményét, melyet mgetoldott azzal, hogy ő sem talált legyőzőre. Zárt és nyílt állásokban egyaránt jól érzi magát. Meggondoltan védekezik és eredményes támadó stílust játszik. Kádas Gábor mester jól beilleszkedett a csapatba. Az első táblán nyújtott gyengébb teljesítménye részben annak tudható be, hogy több döntetlenajánlatot elutasított. Hozzájárulhatott ehhez, hogy családi problémáival is viaskodnia kellett. Örvendetes Varga és Molnár eredményes játéka, 70 százalékos teljesítményükkel szintén a csapat stabil játékosai voltak. Varga taktikailag fejlődött sokat, több rövid partijában ennek nyomatékot is adott. Molnár inkább a hosszú csatározások és a zártabb állások kedvelője. Következésképpen megállapíthatjuk, hogy az idősebb korosztály képviselői hasznosan egészítik ki a jó képességű fiatal, tehetséges gárdát. Ezt alátámasztja Makula Károly 62,5 százalékos, jónak mondható teljesítménye is. Pozíciós játékot kedveli, harcos felfogásban játszik, hasznos tagja az együttesnek. A bajnokság végeredménye: 1. Szeged 81,5, 2. Újszász 70,5, 3. Dunaharaszti 67, 4. Széchenyi SE Kecskemét 66,5, 5. Szentes 63, 6. Gyula 63, 7. Orosháza 60,5, 8. Kiskunhalas 56, 9. TÁKISZ Kecskemét 49,5, 10. Jászberény 45, 11. Hódmezővásárhely 37,5. Ragó Mi volt a hölgyek kosarában? Mottó: A Szolnoki MÁV MTE női kosárlabdacsapata az 1992/93. bajnoki évadban az MB I. huszonnégy résztvevője közül a 18. helyet szerezte meg. Talán elemzésünknek a „kályhától” kellene indulnia, hisz csak folyamatában tekintve a dolgokat lesz érthető. Az előző bajnokságban a Hegedűs Mária által irányított együttesnek nem sikerült kiharcolni a bennmaradást, holott játékosállományát tekintve biztosan kellett vplna kvalifikálnia magát. A MÁV MTE-re azonban rámosolygott a szerencse, a szövetség felemelte az NB I. létszámát, tehát a piros-kékek továbbra is az első osztályban maradtak. A szezont követően az edzőnő lemondott, az együttes szétesett, játékosok sora távozott. Igazából az egyesület sem érezte magáénak „gyermekét”, azonban egy-két agilis személy hozzáfogott az újraélesztéshez. Az edző kinevezése körüli hercehurca csak az időt emésztette, végül Rasid Abeljanovra esett a választás, pontosabban fogalmazva csak ő vállalta el a megbízatást. Az első tréningek után hamar kiderült, a csapat elég rossz „bőrben” van, az erősítés igénye tehát hatványozottan előtérbe került. Bár Abeljanov saját bevallása szerint nem ismerte az NB I-et, tapasztalata azt súgta, erős alapozással, komoly munkával és megfelelő igazolásokkal megvethetik lábukat a mezőnyben. Célként természetesen a bennmaradás fogalmazódott meg. Mivel a felkészülés az idő rövidsége miatt csak úgy-ahogy sikerült, az első hét találkozót zsinórban elvesztették a lányok. A fizikai, technikai, taktikai képzést továbbra is erőltette Abeljanov, s töretlenül bízott benne, hogy feláll együttese a padlóról. Az új szeczpjnpriyeket j Gailouma, Koroleva, Tóth - be kellett építenie, ehhez viszont időre volt szüksége. A vereségek ellenére azért már voltak biztató jelek, a kis plusz, ami a sikerekhez kellett volna, azonban még a játékosokban szunyadt. Az idő előrehaladtával egyre inkább elkapta a fonalat a MÁV MTE, végül jó néhány győzelemmel térhett téli „pihenőre”. Kevés időt engedélyezett Abeljanov a lazításra, ki akarta használni a szusszanásnyi lehetőséget is. Megismerve a mezőnyt megállapíthatta, több hasonló képességű együttes szerepel, ezért bárki legyőzhető. Ennek szellemében tavasszal sikert sikerre halmoztak a lányok, szinte nem tudtak veszíteni. Ez nagymértékben köszönhető volt annak, hogy a játékosok megismerték egymást. A győzelmek ellenére azért minden találkozón előfordult, hogy valaki vagy valakik nem hozták magukat. A Szolnok kevés olyan játékossal rendelkezik, aki végig egyenletes teljesítményt tud nyújtani. Több lánynál hiányzott a rutin, könynyen elhagyta magát, no és jöttek a sorozatos betegségek is. Center és balbedobó poszton volt legtöbb gondja a mesternek, a mai kosárlabdában pedig jó középjátékosok nélkül szinte lehetetlen mérkőzést nyerni. Szezon előtt négy magas embere volt Abeljanovnak. Szalai két-három találkozó után váratlanul bejelentette, anyai örömök elé néz. A két fiatal - Posta és Lugossy - még nem számít meghatározó embernek. Czeglédi egyedül maradt, aki rutinos játékos, ám elég rapszodikus a teljesítménye. Koroleva leigazolása jó húzásnak bizonyult. A balbedobó posztján Gailouma kezdett, Telepovszki sérülése után azonban kényszerűségből irányítóvá vált. A megüresedett helyen a fiatalok, Petróczi és Tóth váltakozó teljesítményt nyújtottak. Amennyiben több rutint szereznek, hasznos tagjai lehetnek a csapatnak. Az alapbajnokságot követő rájátszásban könnyedén bántak el azzal a Danubiussal, akitől az első körben kétszer is vereséget szenvedtek. Ezután jött a Zala Volán, ők sem jelentettek akadályt. A 17-18. helyért a Nagykanizsa tudta csak megállítani a menetelést, igaz, nagyon szoros csatában. A szezon végeztével az edző egyénileg is értékelte játékosai teljesítményét. Koroleva. Erős center, jól szedi a lepattanókat, segít a többieknek védekezésben. Középtávoli dobásokban kell fejlődnie és súlyát is hoznia kell. Gailouma. A csapat „legokosabb”, legrutinosabb játékosa, jól lát a pályán, pontokat érő passzai vannak, ő azonban ritkábban eredményes. Krasznai. Szeret játszani, remek a lábmunkája, jól dob, besegít a védekezésbe, de hangulatjátékos, hamar feladja, és sajnos nem ritkán noszogatni kell az edzéseken. Petróczi. Az indításokat követően szereti az egész pályás lerohanást, bátor, jó a lábmunkája. Kevés rutinnal rendelkezik, ráadásul fegydjnezetlen, edze&ekp,!} többs^öt felesel. Posta. Magas, erős, szeret edzeni, tanulékony, jól szedi a lepattanókat. Rutintalan, hiányzik a kosáriskola. Több pontot kellene hoznia. Czeglédi. A csapat egyik legrutinosabb játékosa, jól segíti a fiatalokat. A bajnokság hajrá? jára szedte igazán össze magát. -Tóth. Bár jó keze van, nem szeret edzeni, hajtani. Lusta játékos. Szombathelyi. Fiatal, bátor, a jövő embere lehetne, ha rendesen edzene. Miklós. Tehetséges irányító, bátortalanságát kell először le^ vetkőznie. Cseh. Védekezésben jó, agresszív játékos, sajnos sok edzést kihagyott. Lugossy. Remek ütemérzéke van, jól szedi a lepattanókat, fizikálisán kell erősödnie kell. Ami a jövőt illeti:- Nehéz kérdés nemcsak a csapatot, hanem személyemet illetően is. Szeretnénk együtt tartani a lányokat, sőt melléjük igazolni akarunk két-három játékost. Ebben természetesen anyagi lehetőségeink játszanak közre. Ami engem illet, jelenleg főállásban edző vagyok a sportiskolánál, másodállásban ténykedem a MÁV MTE-nél. Lakásproblémáim miatt sajnos arról kell döntenem, maradok-e Szolnokon vagy pedig másutt folytatom. Sajnálnám itt hagyni a lányokat és befejezetlenül a munkát. Balogh Fa Nándor kitüntetése Göncz Árpád a Magyar Köztársaság elnöke a Parlament Nándorfehérvári termében fogadta Fa Nándort, s a Vendée Globe Föld körüli vitorlásversenyen nyújtott, Magyarország tekintélyét növelő kimagasló teljesítményéért a miniszterelnök előterjesztésére a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjének Polgári Fokozatával tüntette ki a kiváló sportembert. A kitüntetés átadása után Göncz Árpád meleg szavakkal köszöntötte Fa Nándort.- Ott kell kezdenem, kevés az olyan ember, akinek vágyai beteljesülnek. Te szerencsés vagy, mert valóra váltak álmaid. Teljesítményed értékét növeli, hogy saját erődből váltottad valóra ezeket az álmokat. Nemcsak saját vágyaidat, hanem az enyémeket is beteljesítetted. Most itt vagy közöttünk, s büszkék vagyunk rád. Magad tervezted a vitorlásodat is, így teljes egészben a te műved ez a fantasztikus teljesítmény. Persze kellett a szponzorok segítsége is. No meg a családé is, akikhez igyekeztél minél előbb hazatérni.
